A.E. van Vogt-tól olvasom Az űrfelderítő fedélzetén-t. Vogt-ot jó írónak ismertem eddig Galaktikákból.
Na most ebben valami borzalmas a magyar fordítás. Előszedtem az eredeti angolt és kiderült hogy Vogt is elég furcsa (ponyva) stílusban írta, de ezt a fordítónak sikerült tovább rontani. A galaktikás magyar fordítások inkább javítottak a színvonalon.
egy ismerősöm írta ki FB re, nem emlékszik a novella címére, valaki tudja esetleg?
"Az egész mostani helyzetről egy (kb. 25 éve) a Galaktikában olvasott nyúlfarknyi novella jutott eszembe, ami szerint kb semmiről sem lehet már tanítani, mert minden amibe belekezdenének, valamely faji, nemi, politikai, közügyi stb csoport köreit sérti. Akkor csak röhögtem, ma meg lassanként ez a valóság."
Keresek egy novellát vagy regényt amiben egy ember egy légpárnás kocsival akar átjutni egy kordonon vagy uti ellenörző ponton, hogy elhagyhassa a járvány sujtotta várost.
Halottnak teteti magát és igy próbálkozik. Ennyi maradt meg , és nem tudom megtalálni. Valószinüleg a "70"-es években olvastam magyarul.
Sajnos amit keresek abban '90-es évek elején futottam bele.('85-ös vagyok)
Egy Fantasy képregény. - de nem emlékszem hogy 6oldálnál többlet volna....
Kincses kalandárium szerűben láttam/láthattam meg.
Sztori (emlékeim szerint): egy idő kapunk visznek át egy embert. Itt valamit meg kell találnia
Többen meg próbálták előtte, de mind meghaltak (képregény nem kendőzik, fekete-fehér igaz de szépen mutatja ahogy szikla falnak dőlve át döfi valakinek a mellkasát valami) Fináléb mintha egy barlangba végződne
Fegyverei valamiért "ilyen" kapszulákból tudja felhasználni.
Azt hiszem 3 volt neki: Dárda, kard, fejsze.... -ezekben biztos vagyok
Keresek egy novellát, vagy regényt amiben a hangyák egy hangya nagyságu robothangyája egy nagy robotot ugy kerit hatalmába,hogy a lábán átfurja a burkolatot és bemászik a testbe és átveszi az irányitást. A hangyák végül a világukba bezárkoznak.
Egy másik részben a robotok épitenek egy épületet amiben a belső ajtók mind egy egy másik bolygora, világra nyilnak.
Először a Kórház a galaktika szélén sorozatra gondoltam, az volt hasonló. De az csak nyomtatva van magyarul (Galaktika, 1987-ben), eredeti cím Sector General.
Keresek egy filmsorozatot, de nem találom, mert nem tudom az eredeti címét sem.
Olyan, mint a Vészhelyzet c. sorozat, a magyar címe is olyasmi volt. Arról szólt, hogy a sürgősségi osztályra hozzák az eseteket, de nem csak embereket, hanem mindenféle idegen lényeket is. Amolyan csillagközi vészhelyzet. Annak idején nem nagyon érdekelt, de most belenéznék.
akik meg túl keveset, azok meg ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra és azt sem tudják kik voltak és honnan indultak, így aztán nem is jutnak sehova. (és ez jól látszik pl. a utóbbi önkormányzati vállastásokon is, ahol a nép immár harmadjára is meg kívánja zabálni észnélkül azt, amit már minimum kétszer kiokádott, és most még rohadtabb és még undorítóbb mint valaha.)
két dolgot rühellek nagyon:
1) a kizárolagosságokat (ott ahol teljesen illogikus):
az hogy valaki imádja a scifit, az miért gondolja hogy akkor utálnia kell a múltat (történelmet, hagyományokat, stb.)
vagy pl. aki imádja a tudományokat, akkor utálnia kell mondjuk a xallásokat... ?
szerintem az ilyesmik színtiszta korlátoltságok, ugyanis ezek egymást kiegésztő dolgok.
2) ha valaki teljesen speciális témával foglalkozó topikokba belinkelget valami lazán sem odakapcsolódó cikket vagy hírt, ami viszont aktuálpolitika hangulatketéseket tartalmaz, nyílván azzal a hátsószándékkal hogy a saját politikai meggyőződését terjessze orrba-szájba. (mint a hajánálfogva idecitált meglehetősen vonalas hvg cikket, a kiforgatsaival együtt - nossza hangoljuk a scifi-barátoat is a kormány ellen). az ilyen egy ORBITÁLIS F@SZSÁG! és kicsit sem idevaló.
Azok jo.kis konyvek voltak, es meg olcsok is. Meg most is megvannak a felso polcon. Nagy meretben picit kevesebbet adtak ki, pl a lem magellan felhot, egy tan bulicsov fele venszkonyvet, meg pl egy fekete fele kekszigetet. A Galaktika meg nagyon jo.volt amig rendszeresen kiadtak, es akkor el is fogyott.
Gysrekkoromban meg csak.Lemet olvashattam magellanfelhoileg, nem volt rossz valasztas az akkori cenzoroktol hogy csak ot engedelyeztek. Buek minden scifirajongonak.
igazad van, nem kétségbeesve kellett volna rájuk néznem, hanem csodálva őket, hogy ők az ilyen apróságokon már rég túltették magukat, és már fontosabb és hatalmasabb dolgokkal voltak elfoglalva...
én gyerekként philip dicket és stanislaw lemet olvastam, és ezekből már gyerekként megértettem olyasmiket, hogy pl. az AI öntanuló lesz és önmagát se fogja érteni, meg hogy a valóság úgy szétbomolhat, hogy a szétbomlás is szétbomlik, és hogy egy jó scifi író még Istenről is tud úgy írni, hogy az valóságnak tűnik... meg ilyesmiket. ez több, mint 30 éve volt... és én ezek után kétségbeesetten néztem azokat az embereket, akik hazafisággal meg ilyesmikkel voltak elfoglalva...
