Keresés

Részletes keresés

Pásztörperc Creative Commons License 2000.12.07 0 0 395
Kedves HAME!

Segítséges kösz! Van, amit elfogadok belőle, van, amit (még?) nem: de hát pont erről kell szólnia egy normális vitának, nem?

Alapvetés: SZVSZ az ilyen helyekre ippeg azokól a dolgokról érdemes írni, amiket csak úgy feliből-harmadából kapiskálunk: ennyi azért kell ahhoz, hogy megérthessük, amikor vki aztán helyére teszi a dolgokat.

Ígérem, ahogy ki tudoxabadulni az év végi hajtásból, előveszem a problémás eseteket: most, vagy 2 napja már az új bekezdésekre sincs időm — és ez 15-ig már így is marad (8-I(((E

Előzmény: HAME (393)
Székely Kecskés János Creative Commons License 2000.12.07 0 0 394
Olvaslak ám benneteket. Teccik.
HAME Creative Commons License 2000.12.07 0 0 393
Hát kedves Pásztörperc, ha ennyire tisztában vagy a közgazdaságtudományi hiányosságaiddal, nem értem miért mész bele ilyen blamázsba.
Sajnos nincs sem időm, sem energiám végigmenni az összes kommentárodon, mert akkor min. 2-3x annyit kéne írnom, mint amit Te elkövettél.
De vegyük csak a néhány utolsó kommentárod - kihagyva a nyelvtani részeket, mert abban nagyrészt igazad van. Bár néhány tévedésed a terminológia nemismerete és az ebből fakadó hibás mondatelemzésed fialhatta.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, pontosan kell látnunk, hogy mire van lehetőségünk a következő évben, és mire csak az azt követőben. Bármilyen szomorú is, de üsmég csak nem látom a két állítás közötti, logikai kapcsolatot.
Jobban gazdálkodunk az adófizetők forintjaival, ha a feladatokat áttekintve minden évben néhány terület alapos megújítását vállaljuk, mint ha folyamatosan felapróznánk a rendelkezésünkre álló összegeket. Fel nem foghatom, hogy ez a masszív ostobaság mitől gyökerezik ilyen mélyen a közgondolkodásban.

Nos ez egyáltalán nem masszív ostobaság, hanem stratégiai kérdés. Annyi pénz sehol a világon nincs, hogy minden hiányosságot, pláne egy ilyen viharvert gazdaságét, egy az egyben kiküszöböljenek. Ha nincs pénz, akkor relatíve egyszerű a helyzet, fejlesztés nuku, csak tűzoltás. Ha van pénz (a tűzoltáson felül) el kell dönteni, mi az amit egyelőre stagnálni hagyunk, mi az amit fejleszteni kell, mi az amit muszáj Esetleg olyan áron is, hogy a "kell"-t egy kicsit kevésbé. Vagy stagnálni egy kicsit tovább.
De semmi esetre sem lehet párhuzamba állítani egy ostobácska tábornok, ostobácska katonaanekdótájával.

A költségvetés akkor jó, ha minden forint oda kerül, ahol a legjobban hasznosul.
No comment, ez egy közhely.
Viszont a kommentárodnak (most egy gyerekadoma)ehhez semmi köze, legfeljebb annyi, hogy a közhelyek pufogtatása ellenére, nem is olyan jó ez a költségvetés, mert máshová is kerül pénz. (Na ja, de hol nem.)

Meghatározzuk a legfontosabb feladatokat, majd eldöntjük, melyik elvégzéséhez mennyi forrásra van szükség. Tehát a feladatokat NEM a társadalmi-gazdasági-nemzetközi helyzet, hanem a belső elvárások kielégítésének érdekében jelölik ki.
Hogy ebből a mondatból a konklúziódat hogyan vezetted le ez számomra egyszerűen rejtély.
Ezt az összeget kapcsoljuk majd a feladathoz a költségvetésben. Nos, a bekezdést végigolvasva az legalábbis egyértelműen kiderül, hogy az egyetlen, ami ebben az "új szemléletben" valóban "újdonság", az nem más, mint teljes visszatérés a késői kádárizmushoz: a költségvetés vezérelvévé HIVATALOSAN (azaz a duma szintjén) a rövid távú lakossági igények kielégítését teszik.
Dtto. Hogy szegény Kádár és izmusa hogyan került ide arról szintén fogalmam sincs. Egy költségvetést ugyanis mindig és mindenütt így készítenek. Először meghatározzák, mi kell (kéne), mire mennyi (kéne), ezt összeadják - általában 50x annyira jön ki, mint amennyi van - aztán faragnak, faragnak, faragnak.

Fontos, hogy a bérek és nyugellátások növekedési üteme a jövőben is elérje gazdasági teljesítőképességünk növekedésének a felét. Lényegesen jobban örülnék, ha ehelyett a gazdaság effektív teljesítményével teremtenének vmiféle kapcsolatot. A kihasználatlan (pláne a kihasznált, raktárra termelő) kapacitásokkal már az előző (ún. régi, jó kis átkos) rendszer óta tele a hócipőm.
No itt álljunk meg egy pillanatra. Az eddigieket felfoghattuk a közhelypufogtatásokra adott poénkodásként, itt azonban már kemény izzadtságszag van. A továbbiakban pedig súlyos fogalomzavarok. Mi köze a kihasználatlan kapacitásoknak avagy a kihasznált ám raktárra termelő kapacitásoknak ahhoz, hogy a bér- és nyugdíjnövekményt arányba akarják állítani a gazdasági növekménnyel? Egyáltalán mi az hogy raktárra termelő kapacitás? El tudsz Te képzelni ma, 2000-ben, egy üzemet, ami raktárra termel? Ki finanszírozná ezekben a íhénséges időkben ezt a termelést? A párt? Melyik? Vagy a kormány? A költségvetés (PM)? Mi okból? És miért termelne a magántőke raktárra? Mert az ötéves terv előírja? Vagy mi?
Egyszerűen arról van szó, ha a gazdasági teljesítmény mondjuk 6 %-al növekszik (reál), akkor a reálbérek és nyögdíjak növekedjenek 3 %-al.
Miként fontos az is, hogy a gazdasági növekedésből származó többlet másik felét a jövő gazdasági növekedésének megalapozására és a múlt terhes örökségéből ránk maradt adósságterhek további csökkentésére fordítsuk. Ha egy pillanatra belegondoltok: ez azt mondja ki fehéren-feketén, miszerint MEG AKARJÁK TILTANI, HOGY A VÁLLALATOK FELOSZTHATÓ (fogyasztásra elkölthető) NYERESÉGET KÉPEZZENEK!!! (Nesze neked, piacgazdaság!) Nem, semmi köze a vállalti felosztható nyereséghez! Az állam töbletjövedelme a többlettermelésből keletkező adótöbblet, valamint a megemelkedett bérkiáramlásból adódó SZJA, valamint a megemelkedett fogyasztásból keletkező egyébb adók (ÁFA, jövedéki, stb.) Ezt a többletet, ill. egy részét lehet felhasználni a közszféra béreire valamint az állami beruházásokrara.
Ez az egész annyiban különbözik a legsötétebb Rákosi-korszaktól, hogy akkoriban a kötelező felhalmozás/lakossági fogyasztás (azaz bér, nyugdíj stb.) aránya 75/25 % volt — aztán Kádár alatt apránként megfordult, és a '80-as évek elején beállt a 25/75 %-os szintre. A most bevezetni kívánt modell épp félúton van a 2 között. (Innen kezdve eredeti a kiemelés:)
Ez olyan mértékű demagógia, amivel foglalkozni sem érdemes,
Ezáltal lehetővé válik, hogy 2000-ben a polgárok életszínvonala és a családok fogyasztása mintegy 3%-kal haladja meg az előző évit. Miközben engem mélyen visszataszít az a szemlélet, amely az életszínvonalat azonosítja a fogyasztással.
Itt sajnos nyelvészkednem kell. Nem azonosítja. Azt mondja és. Ezt is 3 %-al, meg azt is. Ha azonosítaná, azt mondaná "életszínvonala, azaz a fogyasztása". A két fogalom között annyi az összefüggés, hogy a fogyasztás részhalmaza az életszínvonalnak, ha ugyanabban az arányban akarják növelni az életszínvonalat is, akkor más kategóriákban is előre kell lépni. Az egyik fontos mutató manapság a szabadidő, valamint a szabadidő kihasználása. A hatvanas évek elején pl. az egyik szignifikáns mutató az 1000 főre (családra?) eső porszívók száma volt.:)
Így teremtjük meg annak alapját is, hogy a beruházások évről évre 8–10 %-kal emelkedjenek. Hmmm... nem tudom, hogy most a GDP hány %-a megy el beruházásra (bár épp most hallottam, hogy ez csökken). Mindenesetre ez < 50. Nomármost, ha fel akarjuk futtatni (a fenti modell értelmében) 50 %-ra, akkor ennek növekedési üteme eleinte lényegesen gyorsabb lesz, mint a GDP-é. Jól értem, hogy itt arról van szó, hogy a tervezők TARTÓSAN 7 % alatti GDP-gyarapodással kalkulálnak?
Nos ez oly mértékű zagyvaság, amivel nem tudok mit kezdeni. Hogy honnét vetted ezt a GDP 50 %-át, mint beruházási irányszámot, az egyszerűen felfoghatatlan. Itt összekeveredik nálad a GDP, mint abszolut érték, a GDP növekmény, a GDP növekedésből adódó állami többletbevétel, a többletbevétel újraelosztása és még csak a jó isten tudja mi minden.
És így tovább hosszasan...
Isten bizony nem tudom eldönteni, hogy még akár egy kettes közgáz szigorlat után is lehetnek-e ennyire gyérek az ismereteid, vagy direkt csinálod. A szöveg a "köznépnek" készült, tán ezért is van tele ennyi közhellyel. Meg kell vallani nem egy irodalmi alkotás. De egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a nyolcosztályos Józsi bácsi, mindenféle szigorlat nélkül képes volna ennyire félreértelmezni. Lehet, hogy anélkül nem is lehet...

Előzmény: Pásztörperc (392)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.12.04 0 0 392
Kedves HAME!

1. Mint a bevezetőben is említettem, gondjaim ALAPVETŐEN nyelvtani természetűek.

2. "Csúsztatni" nem kívánok. Nem én vagyok a szoleveci orákulum és a bölcsek köve sincs nálam (vagy igen, akkor elbújt ám, de rendesen!). Közgáz ismereteim hiányos voltát már több*, magam is felpanaszoltam. (Azzal kettes szigorlattal kimondottan elégedett voltam és vagyok.) SZVSZ ez itt egy vitafórum: kimondottan arra szolgál, hogy felhívjuk egymás figyelmét tévedéseinkre — nekem legalábbis vannaxép számmal. Ha megteszed, megköszönöm.

A szöveget folyamatosan hozom (az ábrákat nem). majdnem mindig át is nézem, mielőtt útjára indítanám, úgyhogy még karakterhiba is viszonylag kevés marad benne.

Sajna, ez az egy pld.-om van belőle — kettőt kaptunk, de a másikat elkérte az egyixomszéd, akinek nem jutott. Viszont ha komolyan ki akarsz segíteni, Seki Wakertől kéthetsz: ő a legutóbbi zongoradobáláson kapott egy egész sorozattal.

Üdv:
Pasteur/c

Előzmény: HAME (391)
HAME Creative Commons License 2000.12.04 0 0 391
Kedves Pásztörperc,

a füzet tartalmát nem ismerem, csak néha olvasom itt a szemezgetéseket, de a nyelvtani hibákon kívül - úgy látom- majd semmiben sincs igazad. Vagy kevered a gazdasági fogalmakat, vagy valami számomra érthetetlen okból rondán csúsztatsz. Vagy mind kettő.
Ha gondolod, revansként, amiért hozzáférhetővé teszed nekem e publikációt, elemezhetem azokat a nonszenszeket, amiket voltál becses ideírni.

üdv.
HAME

Előzmény: Pásztörperc (390)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.12.04 0 0 390
Ahhoz, hogy ezt elérjük, pontosan kell látnunk, hogy mire van lehetőségünk a következő évben, és mire csak az azt követőben. Bármilyen szomorú is, de üsmég csak nem látom a két állítás közötti, logikai kapcsolatot. A mondat végének sutaságáról meg csak annyit: a stílus maga az ember — nos, ennek az embernek nagyon rossz a stílusa. Jobban gazdálkodunk az adófizetők forintjaival, ha a feladatokat áttekintve minden évben néhány terület alapos megújítását vállaljuk, mint ha folyamatosan felapróznánk a rendelkezésünkre álló összegeket. Fel nem foghatom, hogy ez a masszív ostobaság mitől gyökerezik ilyen mélyen a közgondolkodásban. Egészen kiváló példája ennek az angliai légi csata, amelynek idején egy Dowding nevű, "felaprózós" stílusú fickó volt a brit Vadászrepülő Parancsnokság feje. Fúrták is miatta rendesen. Volt neki egy Tr. Leigh-Mallory nevű helyettese, aki meg is alkotta a "nagy repülőosztályok" elméletét, és minden, rendelkezésére álló eszközzel követelte, hogy a vadászgépeket tömegesen vessék be a támadó, bombázó kötelékek ellen. Sikerült is kifúrnia Dowdingot, hogy a helyébe ülhessen, és átszervezhesse az egészet. Szerencsére, addigra az angliai légi csata gyakorlatilag már lefutott. Olyannyira, hogy ezt az "elméletet" ellenőrzendő, lehetőség nyílott egy eléggé komoly hadijátékra, szimulált németekkel és az ellenük felszálló, nagy repülőosztályokkal. Totális kudarc lett az eredmény: több támadó kötelék akadálytalanul jutott el célpontjáig, amit porig rombolt (volna) — a vadászok okozta veszteség viszont nem vont nagyobb, mint a korábbi, aprózgatós módszerrel. Az már "a sereg" (mint olyan, országtól és fegyvernemtől függetlenül) belső viszonyaira jellemző dolog, hogy Leigh-Mallory ezek után fényes karriert futott be, Dowding viszont csobbanás nélkül eltűnt a nyugdíj süllyesztőjében.

Nagyon olybá tűnik, hogy vmi hasonlót hirdetnek mostanság is — roppant érdekes egyébként, hogy a GYAKORLATBAN ennek semmi jele nem látszik: a beígért, nagy, "egycsapásra" típusú akciók közül nem indult el egy se, viszont folyamatos a fejlesztgetés. Ki érti ezt?.

Pásztörperc Creative Commons License 2000.12.01 0 0 389
Az elütésekért (jócskán vannak) kérem szíves elnézéseteket!
Előzmény: Pásztörperc (388)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.12.01 0 0 388
A költségvetés akkor jó, ha minden forint oda kerül, ahol a legjobban hasznosul. (Kiemelés az eredetiben.)

Tudjátok, azt hiszem, tegnepelőtt volt, hogy kirohant piciny lányom a tévé elől, hogy nekem szegezze a kérdést: "Hogy lehet a Gazdasági Minisztériumnak reklámja?" Annak rendje és módja szerint, mielőtt szóhoz jutottam volna (afféle "elsöprő egyéniség") el is magyarázta nekem, hogy úgy véli, ez disznóság: a minisztériumot végülis a mi pénzünkből tartják fenn; nem lenne szabad ezt a pénzt arra költani, hogy minket dolgozzon meg vele stb. ... a szöveg jól ismert: tőlem szokott ilyeneket hallani. Úgyhogy kénytelen voltam tájékoztatni a gyermeket, miszerint a pénz elköltésénél a fő szempont nem az, hogy mit reklámozunk az adóforintokból, hanem hogy ki kapja a megbízást. Mint tudjuk, a Fidesz gazdasági zsenialitása már 1990-ben megmutatkozott a MAHÍR felvásárlásával — innen aztán jól követhető (bár távolról sem egyenes: mindenféle A-Reklámokon, B-Reklámokon és efféléken át kacskaringózó) út vezet a Happy-End Kft-ig. Vegyük tudomásul: míg más pártok a tagdíjjalegészítik ki a költségvetési támogatást, a F-MPP a költségvetési támogatással egészíti ki a reklámbevételeket.

Akar velem fogadni, hogy a GM reklámozását valamelyik, ún. "Fideszhez közeli" vállalkozásra bízták?

Mindenesetre, amíg nem, addig úgy vélem, hogy a Gazdasági Minisztériumra költött pénzeknek ez a szeletkéje — a F-MPP szempontjából — remekül hasznosul. Mint a hogy az Országblamázs Központból a H.E.-nek csurgatott milliárdocskák is. Tehát ez VALÓBAN az eddigi legjobb költségvetés — ha ez a "jóság" mércéje.

Nagyon remélem, hogy jönnek még, hosszú sorokban ennél "rosszabb" költségvetések is.

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.30 0 0 387
Feladatközpontú költségvetés

Az új évezredben új szemlélet alapján gazdálkodik az ország. Azért legalábbis kissé túlzásnak tűnik így, ezer évre előrevetíteni — önmagunk által bármily jelesnek is ítélt — tetteink hatását. Világos, hogy mit várnak tőlünk Magyarország lakói, mit kell elvégeznünk. Ahogy elnézegetem a közvél.kut. eredményeket, beszélgetek a kollégákkal stb, meglehetősen egyértelműnek tűnik, hogy "Magyarország lakói" leginkább azt várják, hogy ez a kormány húzzon már el végre a bánatos fenébe! Ciklus félidejében ez így szokott lenni; a ciklus végéig még sok minden változhat. SZVSZ a szövegezők nem erre gondoltak. Meghatározzuk a legfontosabb feladatokat, majd eldöntjük, melyik elvégzéséhez mennyi forrásra van szükség. Tehát a feladatokat NEM a társadalmi-gazdasági-nemzetközi helyzet, hanem a belső elvárások kielégítésének érdekében jelölik ki. Ettől a "mennyi forrás"-tól meg külön lúdbőrzik a hátam — természetesen tudom, hogy a nyelvtanilag helyes "hány forrás" ebben a szövegösszefüggésben értelmetlen: méghozzá azért, mert itt távolról sem a "források" (költségvetési fejezetek stb.), hanem az azokból rendelkezésre bocsátani kívánt pénz mennyiségéről van szó. Tehát nem "mennyi forrás", hanem "mennyi pénz" ("hány forint"). Ezt az összeget kapcsoljuk majd a feladathoz a költségvetésben. Nos, a bekezdést végigolvasva az legalábbis egyértelműen kiderül, hogy az egyetlen, ami ebben az "új szemléletben" valóban "újdonság", az nem más, mint teljes visszatérés a késői kádárizmushoz: a költségvetés vezérelvévé HIVATALOSAN (azaz a duma szintjén) a rövid távú lakossági igények kielégítését teszik.

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.29 0 0 386
A mérleg nyelve egyik irányba sem billenhet el. (SZVSZ ehelyett hercigebb lenne ki egy idézet A kis hercegből, ahol a király parancsot ad az esedékes égitestnek.)Fontos, hogy a bérek és nyugellátások növekedési üteme a jövőben is elérje gazdasági teljesítőképességünk növekedésének a felét. Lényegesen jobban örülnék, ha ehelyett a gazdaság effektív teljesítményével teremtenének vmiféle kapcsolatot. A kihasználatlan (pláne a kihasznált, raktárra termelő) kapacitásokkal már az előző (ún. régi, jó kis átkos) rendszer óta tele a hócipőm. Miként fontos az is, hogy a gazdasági növekedésből származó többlet másik felét a jövő gazdasági növekedésének megalapozására és a múlt terhes örökségéből ránk maradt adósságterhek további csökkentésére fordítsuk. Ha egy pillanatra belegondoltok: ez azt mondja ki fehéren-feketén, miszerint MEG AKARJÁK TILTANI, HOGY A VÁLLALATOK FELOSZTHATÓ (fogyasztásra elkölthető) NYERESÉGET KÉPEZZENEK!!! (Nesze neked, piacgazdaság!) Ez az egész annyiban különbözik a legsötétebb Rákosi-korszaktól, hogy akkoriban a kötelező felhalmozás/lakossági fogyasztás (azaz bér, nyugdíj stb.) aránya 75/25 % volt — aztán Kádár alatt apránként megfordult, és a '80-as évek elején beállt a 25/75 %-os szintre. A most bevezetni kívánt modell épp félúton van a 2 között. (Innen kezdve eredeti a kiemelés:) Ezáltal lehetővé válik, hogy 2000-ben a polgárok életszínvonala és a családok fogyasztása mintegy 3%-kal haladja meg az előző évit. Miközben engem mélyen visszataszít az a szemlélet, amely az életszínvonalat azonosítja a fogyasztással. (Mellesleg: a szavak — így pl. a "3" és a "%" közé továbbra is szóközöket kéne tenni.) Így teremtjük meg annak alapját is, hogy a beruházások évről évre 8–10 %-kal emelkedjenek. Hmmm... nem tudom, hogy most a GDP hány %-a megy el beruházásra (bár épp most hallottam, hogy ez csökken). Mindenesetre ez < 50. Nomármost, ha fel akarjuk futtatni (a fenti modell értelmében) 50 %-ra, akkor ennek növekedési üteme eleinte lényegesen gyorsabb lesz, mint a GDP-é. Jól értem, hogy itt arról van szó, hogy a tervezők TARTÓSAN 7 % alatti GDP-gyarapodással kalkulálnak?
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.28 0 0 385
Továbbra is egyidejűleg kell biztosítanunk a gazdasági növekedés feltételeit, javítanunk a családok életszínvonalám és a béreken. (kiemelés az eredetiben)

Már megint ez a fránya "is"! beszúrása azt a tévképzetet sugallja, mintha idáig javították volna "a családok" életszínvonalát. Sajna, nem dönthető el, mit is akartak írni valójában: a mondat értelmessé tehető az első 2 szó elhagyásával (ekkor azt jelenti, hogy most végre nekidurálják magukat) — de egy helyettesítéssel is, ha a "kell" helyére a "kellene" szót tesszük (ekkor az jelenti, hogy továbbra sem. Őszintén és roppantul önös érdekekből remélem, hogy az 1. változat a helyes!

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.27 0 0 384
Külön a kedvedért összeszámoltam: 53-ból.
Előzmény: Esik (383)
Esik Creative Commons License 2000.11.27 0 0 383
Akkor a FIDESZ még reménykedhet.;-) (Mennyiből is jött össze az a bizonyos egy?):->>>
Előzmény: Pásztörperc (382)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.27 0 0 382
Kedves Esik!

Volt már olyan bekezdés, amivel teljesen egyetértettem! (1)

Előzmény: Esik (381)
Esik Creative Commons License 2000.11.27 0 0 381
Kedves Pásztörperc!

Látnod kéne pedig a pozitívumot is! Az első mondatot akár úgy is kezdhették volna: A múlt tanulságait...
SZVSZ elsőre beleírták.:-> Ehhez képest ez egy upgrade-elt verzió.:->>>

Előzmény: Pásztörperc (380)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.27 0 0 380
A jelen gondjait és a jövő céljait egyaránt szem előtt tartó hosszú távú gondolkodásnál nincs célravezetőbb útja a fejlődésnek. (Központozás a szokásos.) Ez egy roppant érdekes állítás; leginkább némely morálfilozófusokéra emlékeztet. A szövegezővel szöges ellentétben magam — miközben kutatóként dolgozom, és e tevékenységet kimondottan hasznosnak vélem — elkötelezetten vallom, hogy SEMMIFÉLE FEJLŐDÉSHEZ NEM VEZET, ha csak gondolkodunk az élet nagy kérdésein: már azt a bizonyos utat is, ami "a fejlődéshez vezet", valakinek azért meg is kell építenie.
Ha az emberek tudják, hogy mire számíthatnak, könnyebben tervezik meg a saját, személyes életüket is. — Hogyhogy "is"? Legalábbis én (mint "ember") fő tevékenységemnek nem MÁSOK életénexervezését tartom.

(A végéről 2, lélekelemző mondatot töröltem. Hiányzott belőlük a jóindulat — meg persze a hozzáértés is.)

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.24 0 0 379
AZ AZ ORSZÁG LEHET VALÓBAN GAZDAG, AMELYNEK POLGÁRAI ÉS KÖZÖSSÉGEI JÓLÉTBEN ÉLNEK

Nos, ez egy nagyon szép és nagyon bombasztikus cím — egyetlen hibája, hogy a benne foglalt állítás nem igaz. Tömérdek példa igazolja, hogy "az ország" — ami alatt ebben a szövegösszefüggésben az állam értendő — lehet gazdag úgy, hogy kiszipolyozza szegény állampolgárait. E gyakorlatot követte az abszolút monarchiák jelentős része; a közelmúlban meg pl. a "nagy" Szovjetunió. Az állam gazdagságát ugyanis abból ítélhetjük meg, mennyit költ "objektíve" fölösleges (a termelőerőket nem javító) presztízscélokra. Olyanokra, mint ez a füzetke. Ha belegondolok, mennyit is költöttünk hasonszőrű elődjeire és az ezeket kibocsátó Országblamázs Központra, nem tudoxabadulni attól a gondolattól, hogy a miénk egy gazdag állam... Tovább a lenini úton! (Öööö... bocsánat: ahogy manapság ezt mondani kell: még tovább!) Eközben bízvást állíthatom, hogy én pl. nem vagyok gazdag — igaz, a szövegelemzésből korábban többször kiderült, hogy polgár se.

Kedves Asztaltársak!

Megtaláltam a "polgár" terminus 1., olyan definícióját, amely VALAMENNYI, a szövegben idáig előfordult utalásnak megfelel: polgár az, aki gazdag. Mivel ez az értelmezés számomra, kimaradt számára elég gusztustalannak tűnik, szívesen venném, ha más, szövegkonform értelmezésekkel is előállnátok!

A 2000. évi új típusú költségvetés lehetővé teszi, hogy az elkövetkező években is ugyanazon értékeket tartsuk szem előtt, amelyeken a közösen készített kormányprogram és az 1999. évi költségvetés is alapul. (Központozás, óh!) Kezdek ráébredni, mi a kormányzat nagy, koncepcionális hibája: ha én tartanám szem előtt értékeimet, magam se látnék ki mögülük. Komolyabbra fordítva a szót, SZVSZ mindenki számára világos, hogy se a program, se a költségvetés nem "alapulhat" vmiféle értékeken: ha már mindenáron "alapot" akarunk hozzájuk definiálni, akkor az nem LEHET más, mint a szándékok és lehetőségek egybevetése, azaz a racionális számítás, számvetés.
Ez a költségvetés a számok nyelvén íródott, de a számok ugyanazt modják, mint ami "AZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN" címet viselő kormányprogramban is írva áll.

íródott.
viselő program.
brrr.

(Tán, ha legalább itt bizonyítanák, hogy nem csak a "számok nyelvén" tudnak, hanem magyarul is...)

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.23 0 0 378
A 2000. év költségvetésének összeállításakor még tovább léptünk, hogy az Országgyűlés minden korábbinál teljesebb áttekintés birtokában hozhassa meg felelős döntését. Amit ezzel a szerencsétlen "tovább"-bal művelnek mostanság, az — nem tudom, ki hogy van vele — borzasztó. Mennyivel több a "még tovább" az egyszerű továbbnál? Ha csak egyszer nem azt hallanám állandósult szókapcsolatként bármely, fideszes politikustól, hogy "tovább folytatódik" (=tovább tovább tart) vagy pláne "tovább fokozódik", már lenne egy boldog napom. Ez a "tovább", mint nyomatékosító szó — éppen ez utóbbi, "tovább fokozódik" összételben — ha jól tudom, Rákosi(?) pajtásnak volt szavajárása. Aztán egy időre fellélegzett, és azt hitte, visszatérhet normális jelentéséhez. Hát nem.

Ezért a kormány egyszerre tett javaslatot az adózást érintő változásokra, a költségvetési kiadások mértékére, valamint az államháztartás hiányára. (Üsmég nem tudom, ki hogy van vele, de ettől a "javaslatot tenni" szerkezettől nekem mindig feláll a szőr a hátamon. Miért nem lehet vmit 1*űen javasolni? Tudom, tudom, ahhoz nagyon sok mindent egészen máshogy kéne kifejezni. No, ez szerintem már önmagában roppant pozitív lenne.) Végre megértettem, mi a kormányzat kommunikációs stratégiájának lényege: úgy kell előadni a dolgokat, hogy ne értse senki! Képzeljük csak el, ahogy egyszerre "tesznek javaslatot" a felsorolt dolgokra: feláll legkevesebb három ember, oszt mindegyik rázendít a maga előterjesztésére. Micsoda kakofónia — kész Bábel! Azért ha így lett volna, az újságok bizonyára beszámolnak erről az esetről, de én legábbis nem olvastam ilyesmiről. Lehet, hogy igazándiból azt szerették volna kifejezni, hogy ezekre a tételekre EGYÜTT "tettek javaslatot"????

barco Creative Commons License 2000.11.22 0 0 377
OFF:
Huss huss, de hová? Minden fészek üres! :-)
Előzmény: Pásztörperc (376)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.22 0 0 376
OFF huss!
Előzmény: barco (375)
barco Creative Commons License 2000.11.22 0 0 375
OFF:

Kedves Pásztör/c!

Küldj nekem egy emilt+ telefonszámot, ahol fel tudlak hívni.
kösz: b.
ON

Előzmény: Pásztörperc (374)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.22 0 0 374
(már megint elfelejtetteem feloldani a KÖVÉRítést — SZILÁRDan tartom magam eme rusnya gyakorlatomhoz)
Előzmény: Pásztörperc (373)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.22 0 0 373
A 2000. ÉV KÖLTSÉGVETÉSE

A polgári koalíció kormánya 1998-ban, a fiatal demokrácia történetében először az államháztartás egészére vonatkozó javaslatot nyújtott be a parlamentnek. — nos, lehet persze, hogy rosszul emléxem, de SZVSZ 1990 óta a költségvetési irányelvek mindig ilyenek voltak.
Így a képviselők egyszerre dönthettek a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről, a közjót szolgáló feladatokhoz rendelt közpénzek nagyságáról, valamint az állami intézmények és tevékenységeik támogatásáról.

a) egyetlen FELADAT sem szolgál(hat)ja se a közjót, se egyebet — ezt tán nem kell magyaráznom;

b) vmilyen összeg "nagyságát" képes vagyok értelmezni — a pénz nagyságáról azonban csak az jut eszembe, hogy a tízezres pár négyzetcentivel nagyobb, mint az ezres.

c) az államnak tán nem "támogatnia" kéne saját intézményeit: azok FENNTARTÁSA ugyanis kötelező feladatainak egyike (lenne).

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.21 0 0 372
Az utolsó szovjet katona távozására céloz.
Előzmény: Törölt nick (371)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.21 0 0 370
Tíz évvel szabadságunk kivívása után az előttünk álló tíz eszetendőben az a legfontosabb feladatunk, hogy minden dolgozni tudó és akaró polgár számára megteremtsük a tisztes polgári jólét alapfeltételeit, biztosítsuk a nyugellátásban részesülők biztoságát, a családok tömeges gazdasági felemelkedésének lehetőségét.

(kiemelés az eredetiben)

A mondanivaló O.K., a központozás az eddigi mélypont. A lényeg: újabb, fontos elemmel bővült a "polgár" fogalma: megtudhattuk, hogy nem minden polgár képes és nem minden polgár akar dolgozni. Egyebekben az a véleményem, hogy:

— e magasztos célok eléréséhez kevés lesz az a tíz év;
— közben (pl. az utóbbi 2 évben) is ezt kellett volna csinálni; akkor tán előrébb tartanánk;
— eddig is mindenki ezt ígérte, oszt mi lett belőle?

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.20 0 0 369
ÚJ KORSZAK HATÁRÁN ÁLLUNK

Az előttünk álló években egyre több család számára nyílik meg annak a lehetősége, hogy a ma gondjain túllépve a holnapra is gondolhasson. Itt az ideje, hogy kicsit messzebbre nézzünk, távlatosabb terveket készítsünk, és új célokat fogalmazzunk meg a magunk számára.

No, ehhez nincs mit hozzátenni. Ha szó szerint értem, úgy egyrészt nem igaz, másrészt hülyeség; ha meg áttételesen — ahogy a szerzőxánhatták — akkor jóslat: jóslatokkal nem lehet vitatkozni. Inkább örüljünk annak, hogy mondatonként 1-1 központozási hibával megúsztuk — volt már rosszabb is.

Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.17 0 0 368
Kedves Kisgazda!

OFF 1
Engedelmeddel: ezt a témát kimondottan eme demagóg sajtótermék elemzésének nyitottam, és ehhez tartom is magam. egyéb kérdéseket egyéb helyeken szívesen vitatok.

OFF 2
NEM egy-egy mondatba kötök bele: igyexem a "művet" összefüggéseiben vizsgálni. NEM a lektor szerepét játszom itt a világnak, hanem az olv. szerk.-ét.

A kötelező TB miatt mexüntettem addig lébecoló kényszervállalkozásomat, azt meg, hogyan vélekedtem a nyugdíjasok kedvezményeiről, talán nem idézném... dekóder pl. annak idején hallotta; maradjunk annyiban, hogy nem volt hízelgő — lényegileg arról szólt, hogy a nyugdíjasok közül is csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak a külföldi utakat; ha már időseket akarunk támogatni (amit önmagában helyeslek) talán ne azoknak adjunk, akiknek amúgy is van, hanem azoknak, akiknek nincs... (és akkor a dolog piackonformitásáról még szót sem ejtettünk). MINDENNEK AZONBAN SEMMI KÖZE A KÖLTSÉGVETÉSI FÜZETKE FELHÁBORÍTÓ (lapos és demagóg) TARTALMÁHOZ ÉS FELHÁBORÍTÓ (idegenszerű és idegenszívű) NYELVHASZNÁLATÁHOZ.

Előzmény: Kisgazda (366)
Kisgazda Creative Commons License 2000.11.17 0 0 366
Kedves Pásztörperc!

Írhatnám erre, hogy nekem mint mellékállásban vállalkozónak meg az MSZP által bevezetett kötelező TB (holott a főmunkahelyem fizeti) okozott gondot, de igazából nem ezért nem szavaztam az MSZP-re és biztosan tudom, hogy te sem az elmondottak miatt nem szavazol a Fideszre. Nem igazán értelek, az MSZP alatt szükséges volt a megszorítás és ahogy jött a Fidesz, most itt kell lennie a kánaánnak, hiszen az MSZP ennek feltételeit megteremtette, éppen 1998 tavaszán végzett, őszre már betervezte a nyugdíjasok magán úszómedencéit, amikor a balga nép türelmét vesztve leszavazta. Mindenki kapjon 50% béremelést, a nyugdíjasok 100-at és ha netántán az MSZP nyer, majd be lehet vezetni a megszorításokat, hogy a Fidesz nyakló nélkül osztogatott, persze mellette fosztogatott is, mondja majd a bérlakásban élő Szekeres. Belekötsz demagógia vádjával cikkek egy mondatába, de amellett elsétálsz, hogy Kovács eu szintű béreket ígér és fogadjunk, annak idején a nyugdíjasok MALÉV kedvezménye is teljesen logikus volt számodra. Feldobtam egy érdekes gondolatot, miszerint az MSZP túl sok hozzá közelálló érdekcsoportnak igér, hogy kormányozhatna így eredményesen, amivel túlléphettünk volna ezen a demagóg sajtófélórán, de ha nem, hát nem.

Előzmény: Pásztörperc (360)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.11.17 0 0 365
A tegnapelőttihez van egy ábrácska, az alábbi felirattal: "A közép-kelet-európai országok GDP-jének változása 1999-ben, az előző év százalékában". A következő országokkal: Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Románia, Szlovénia.

Nos, a felsoroltak közül Oroszország kelet-európai, Bulgária dél-európai (politikai értelemben közép-európainaxámít), a többi egyértelműen közép-európai. Akkor most hol is van ez a roppant sajátos földrajzi hely, amelyben együvé tartozik Ausztria (korábban volt) és Oroszország?

Mai adag:

AZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

A RENDSZERVÁLTÁS KORSZAKA VÉGET ÉRT

A tervgazdaságot sikerült piacgazdasággá alakítani, az állami tulajdont magánkézbe adni, a keleti irányú külkereskedelem helyett a nyugati irányultságot magunkévá tenni. (Ez utóbbi — SZVSZ megelehetősen súlyos — szexuális aberrációt én speciel kihagytam volna a kiadványból.) Tartalmilag pedig az a véleményem, hogy a rendszerváltásnak akkor lesz vége, ha a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését, fejlesztését determináló szempont NEM az "irányultság", hanem a gazdaságosság lesz. (!!! Ezt most — kivételesen — nagyon komolyan gondolom.) Mellesleg, egyrészt el kéne dönteniük a fiúknak, hogy jó dolog volt a magánosítás vagy tovább akarnak szitkozódni/siránkozni a "stratégiai" tulajdon kiárusítása miatt. Figyelem: kiÁRUSÍTÁSA miatt — ez ugyebár nem azonos az itt magasztalt, magánkézbe "adással" — lásd spontán privatizáció, élelmiszeripar, Videoton stb. stb. a Németh- és az Antall-kormány alatt. A magánkézbe "adásnak" a füzetke sugallatától eltérően akkor sem örültem, amikor csinálták, meg most sem, amikor látom, hogyan omlanak össze ennek következményeképp a gazdaság teljes szektorai (pl. tejipar).
Minden reményünket és várakozásunkat felülmúló mértékben sikerült vonzóvá tennünk az országot a működő tőke számára. Kiknek sikerült? Ez valahogy nem derül ki a szövegból.
Az európai gazdaságokhoz való felzárkózás útját járjuk. No, ez a "való" — ez mindig kiakaszt. Hogyan szokott "való felzárkózni" a deréxerző?? Aszongya, hogy "Most való felzárkózom az előttem menőhöz?" A "való" berakása (szinte) MINDIG a szórend ismeretének hiányát jelzi. Ez a való igazság.

angyalszív Creative Commons License 2000.11.16 0 0 364
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére! :-))))))))) Húúú, de egy húron pendülünk!!! :-))))))))) (Hamarabb jön a válasz, mint megy a kérdés.) :-))
Előzmény: karamell (362)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!