OFF
Valami multi vagy valami szcientológus cég?
Ezeken a helyeken ugyanis egyesek olyan jól megtanulnak angolul, hogy a végén már magyarul nem tudnak rendesen.
ON
Kösz! Sejtettem. Szerintem sem túl szellemes, de azon a helyen, ahol egyszer dolgoztam, ez a szó szerepelt a "direktívában", és a srácokkal sokat nevettünk ezen. A kívülállóknak is mondtuk poénból, ők néha csodálkoztak, de mi komolyan bizonygattuk, hogy igenis van ilyen szó, ide van írva. Aztán szerencsére abbahagytuk, még a végén komolyan vették volna, és elterjed:)
Ráadásul az -ikusan szavak (logikusan, energikusan, melankólikusan, stb) jellemzően mód- vagy állapothatározók, míg a "kézikusan" eszközhatározó lenne.
Nincs ilyen szó. Nyilván az -ika végződésű szavak -us képzős alakjának mintájára készült - de egyrészt az egy latin képző, másrészt akármilyen szóhoz nem illeszthető hozzá.
Nincs ilyen szó. Nyilván az -ika végződésű szavak -us képzős alakjának mintájára készült - de egyrészt az egy latin képző, másrészt akármiylen szóhoz nem illeszthető hozzá.
Helló!
De jó, mire megtalálom a jó topikokat, mind halott. Na mindegy. Találkoztatok már azzal a szóval, hogy "kézikusan"? Tehát kézzel, manuálisan (esetleg kézileg) kell elvégezni. Létezik ilyen szó, van csak poénból találta ki valaki?
"Az adatvédelmi elvek kialakításakor különös tekintettel vettük figyelembe az 1992. évi LXIII. törvényt a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetve az 1998. évi VI. törvényt az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során."
Engem annak idején, mikor itt többen említettétek, hogy még sose hallottátok az "alsóhangont", nagyon megzavartatok. Én ugyanis már irtó sokszor, sőt, többször, mint azt, hogy "alaphangon". Eleinte eléggé az utálatom tárgya volt, de már szokom. :-)
Most csak egy mai Indexes példa, a Magyar Narancs cikke alapján. (A szó - itt külön írva - a "többszörös hátrányban" alcím fölött van kb. négy sorral.)
Itt egy új gyöngyszem, azt hiszem, Index-cikkből; nem mintha csak az ő hibájuk lenne: sajnos, olyan gyakori, mint a topicnyitó nyelvi szerkezet... Lám:
"Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke sajtótájékoztatón ismertette a házbizottság pénteki ülésén elhangzottakat. Elmondta, hogy a bizottság a médiakuratóriumok kiegészítéséről tárgyalt. A Fidesz és az MDF képviselőcsoportja ugyanis az Országgyűlés pénteki ülésnapján szeretett volna szavazni a médiakuratóriumokba javasolt jelöltjeiről. Mivel azonban a napirend összeállításakor a házbizottság úgy határozott, hogy az új kormány megalakulásáig nem szavaznak semmilyen kérdésben, ezért elvetették a fideszes javaslatot. Szili azt javasolta, hogy hétfőn, a kormány megalakulása után döntsenek erről, a Fidesz azonban ezt nem fogadta el, így csak június 4-én tárgyalják a kérdést. "
Mivel (blablabla), ezért (blüblüblü)... Szerintem *vagy* az egyiket használjuk, *vagy* a másikat...
Nem?
> Így van ez jó pár szóval, pl. az "ejtőzés" is egy örök rejtély számomra Ejtőzik < "Alig állok a lábamon, leejtem magam ide a díványra. " Az alsó hangon-t még én sem hallottam.
Elhiszem, hogy régóta létezik ilyen szó, de az általánossá válás valószínűleg mégis jócsávóéknak köszönhető: szerény 4X-em ideje alatt még soha nem hallottam (az alaphangot is csak az utóbbi pár évben)...
Így van ez jó pár szóval, pl. az "ejtőzés" is egy örök rejtély számomra (30 éves koromban hallottam először), és tudom, hogy pihengetés-félét jelent, de nem tudok szabadulni a "honnan esik ez le????" lehetséges jelentéstől :-(
Soha hírét sem hallottam ennek az alsó hangnak. Úgyhogy azért erősen kötődhet szocio- vagy dialektushoz. Ez persze nem gyomlálást jelent, de nem biztos, ha valaki nekem ezt mondaná, megérteném.
az "alsó hangon" kifejezés egyszerüen azt jelenti: "legalább", "legkevesebb". Van azonban egy másodlagos jelentése, ami az utóbbi két szónak nincs, hogy ugyanis a megjelölt összegnél sokkal többröl is szó lehet. Példa: "NN háza alsóhangon (sic!) 20 millióba került, de szerintem van az 30 is."
A kifejezésnek semmi köze a tökjócsávó szlenghez, ugyanis vagy 30 éve hallottam elöször (egyébként debreceniektöl), és a használata egyáltalán nem nyelvellenes. Butaság lenne minden hangukatos, az élö beszédet szinezö szófordulatot kigyomlálni, mert a végén olyan lenne a szókincsünk, mint a "Tanuljunk könnyen, gyorsan magyarul" múltszázadi zsebtankönyv szószedete.
Azt hiszem, eredetileg "alaphangon" - felárak, bovítések nélkül - (ld. tökjócsávó-szleng) csak választékosabban (azért ez a mögöttes, pl. "puki" jelentés már tényleg elég kínos :-)))
1. Szerintem rettentő modoros.
2. Nyelvrendszertani értelemben nem támadható, hiszen az időviszonyt kifejező csaknem összes elem (rag, névutó) helyviszonyi eredetű.
> Televízió, ma reggel: százéves centenárium...
Ez a tautologikus topikbaba való. De ki emlékszik már arra, hogy valaha az ötvenéves jubileum is az volt...
Én nem értek veled egyet. Nagyon nem. A beszélt és írott nyelv között óriási különbségek vannak. Jegyeztem már le többször pl. az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának ülését (ez elvben az írott nyelvhez nagyon közel álló nyelvváltozat, majdhogynem beszélt írott nyelv), és nagyon megkínlódtam, már csak azzal is, hogy írásba tegyem – mindennemű stilizálás nélkül. Aztán képzelheted, mit kaptam vissza korrektúra gyanánt (a többség teljesen újraírta a szöveget). És mindennek semmi köze a metakommunikációhoz. Az írott szöveg alkotása sokkal hosszabb tervezési időt tételez. Gondolj csak arra, milyen ritkák filmekben, szappanoperákban a valódi élőbeszédre csak kicsit is emlékeztető jelenetetk. Épp olyan nehéz élőbeszédet írni, mint írott nyelvben beszélni. Ugyanakkor komoly erőráfordításokkal mindkettő megtanulható.
Jelentős stíluskülönbségek vannak a kettő között. Én szóban pl. szívesebben használom a föl igekötőt, viszont le nem írnám.
Ha már mindenképp választanom kellene (szerencsére nem kell) az általad felkínált két lehetőség között, természetesen az engedékenyebb megoldást választanám; de szerintem a kérdésfelvetésed teljesen megalapozatlan. Miért mondjam olyan nyelvi jelenségekre, amelyeket sokan használnak, hogy hibás? Mi az, hogy hibás? Miért lenne hiba akár a suksükölés? Más kérdés, hogy társadalmilag – és ez nem nyelvi kérdés – stigmatizálva vannak: legyen mivel frusztrálni a beszélőket. :-)
Mindezzel nem mondanám, hogy nincs szükség nyelvművelésre, de annak biztosan nem szűkítő, hanem tágítónak kell lennie; a nyelvi kreativitás fejlesztésére kell ösztönöznie; a nyelv kommunikatív és egyéb funkciónak hatékonybbá tételét kellene szolgálnia. A nyelvi igénytelenséget természetesen én sem szeretem, hiszem azonban, hogy bármely nyelvi eszköz jó, csak legfeljebb az adott környezetben nem adekvát.
Kedves Kis Ádám!
A metakommunikáció fontossága sok esetben vitathatatlan. De vajon nincsenek-e olyan esetek, amikor a kétségbevont helyességű alak és a irodalmi alak között nincs érdemleges, csak metakommunikatív segítséggel visszaadható jelentéskülönbség? Ha vannak ilyen esetek, akkor ezeknél szerintem önkényes és esetleges, hogy mit engedünk meg szóban és írásban. Javaslom megfontolásra a topicban korábban felmerült példákat, mint pl.
-kell lesz
-fogyik
-muszájtam
-és talán a suksük is ide sorolható.
Eddig egyetértetek?
Tehát ha valaki ezeket használja, akkor vagy írhassa is le őket, vagy mondhassuk azt, hogy ezek kimondva is hibásak. [Biztos kitaláltátok már, hogy én titokban, pszt… az utóbbira hajlok, de igazítsatok ki, ha felületes az okfejtésem :)]
Kedves najsebva!
A beszélt és az írott nyelv minőségi különbségét azonnal megérzed, ha felveszel magnóra egy beszélgetést, és később leírod. Sokan tapasztalták, hogy az ilyen módon leírt szövegüket elfogadhatatlannak tartják. Ennek számos oka van, melyekről hosszú tanulmányokat lehetne írni. Most csak egy dolgot említek: a beszédhelyzetben nagyszámú olyan jelenség segíti a megértést, mint maga a látvány, az arcjáték, a kézbeszéd stb., azaz az úgynevezett metakommunikáció. Természetesen az írott nyelvnek is van metakommunikációs eszköztára, de ez teljesen másfajta. Magad is megfigyelheted ezt bármelyik csevegőcsatornán. Most nem a smiley-kra (az emocikonokra) utalok, hanem arra, hogy mennyi a félreértés, sértődés, magyarázkodás az írott párbeszédre alapozó nyelvhasználatban. Az írásban azért kell óvatosabbnak lenni, mert a metakommunikáció itt nem segít. Persze, el lehet vitatkozni a fokozatokon, és a megértést írásban is jelentősen segíti a szövegösszefüggés, azonban a félreértés lehetősége sokkal nagyobb. Emlékeztetőül az ismert szójáték:
"A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki támogatja is én nem ellenzem."
Próbáld ezt úgy ELMONDANI!!!!, hogy a félreérthetőség szóban is megmaradjon. Szerintem nehezen fog sikerülni.
Kis Ádám
Üdvözletem a nyevlművelőknek,
hadd meséljem el egy élményemet. Egy évet katonaskodtam a Kiskunság közepén. Itt részben helybeliek, részben az ország egyéb vidékeiről származó előfelvettek között voltam. Én is úgy "tudtam", hogy a névelőzés kerülendő, pesti csökevényünk, és valóban, a "vidékiek" nem is beszéltek így. Szóval teljesen mást tapasztaltam, mint amit csabiman ír. A vége az lett, hogy bár előtte és utána is pesten éltem, teljesen és tartósan leszoktam a névelőzésről.
"Az "add oda nekem" is pesti szöveg volt, a nyírségi haverok élcelődtek is rajta eleget. Nagyon bánthatta a fülüket, mert olyanok tették szóvá, akikről az ember nem godolná, hogy ilyesmikkel foglalkoznak.
Amitől viszont én kaptam hideglelést az az "ez miatt, az miatt" volt. Ezt viszont szinte kizárólag a kiskunoktól hallottam...
Kérdésem is van a szakértőkhöz. Értem és voltaképp nem is kifogásolom azt az elvet, hogy gyakorlatilag hagyni kell mindenkit úgy beszélni, ahogy akar. Egyfelől. Ellenben nem érzek minőségi különbséget a beszélt és az írott nyelv között. Tehát az a kérdés, hogy amit nem kifogásolhatunk kimondva, azt miért nem lehet leírni is? Úgy érzem, célszerűbb lenne egyféleképpen kezelni a kettőt. Mi a véleményetek?
Kedves Zsírharang!
Nem igazán értem a válaszod. Megírtam, ha ellenpéldát hozok, a Te szemléletettdel azonosulok, az pedig nincs ínyemre. Annyit tegyünk azonban hozzá, hogy egy-egy ember saját neylvének kialakulásában sosem egy földrajzi régió, hanem az az ötven-száz ember vesz részt, aki születésétől kezdve, családján keresztül áttételesen, illetve az iskolában érintkezik. A jatvanas években volt alkalmam különböző földrajzi területekről érkezett gyerekeket megfigyelni. Akkor jöttem rá, hogy a gyerekek még "nagyanyanyelvükön" beszélnek, ugyanis nyelvjárásukat a velük többet együtt levő nagyszülők alakították, az iskola meg a szülők csak később szoktatták rá őket az irodalmi nyelvre. Ha egy debrecenigyereknek pl. valamilyen véletlen folytán a nevelő nagyanyja szegedi volt, akkor ő esetleg özve tanult meg beszélni, ovistársai nagy örömére. Az ovis Zsírharang azt gondolhatta, hogy ez a társa helytelenül beszél. Később, szocializációja során Zsírharang esetleg megtanulta, hogy az őzés a gyönyörködtető változatosságok sorába tartozik. Odáig azonban nem jutott el, hogy a különböző nyelvi területek sajátosságait egyaránt tisztelje.
Nincs ellenpélda kedves Zsírharang! A szabály alapja az, ahogy az emberek beszélnek. kelet-Magyarországon, Budapesten, Moldvában. Ha valaki azt hiszi, hogy a saját nyelvváltozata a szabályos (és a szép), az bizony kirekesztően lokálpatrióta. Ami nem ugyanaz, mint az elfogadó lokálpatrióta.
Kis Ádám
Bocs, és még egy!
A nyelvhasználat bírálatát nem ártana biztos nyelvtudás birtokában folytatni. Írod:
"Persze, tudom, hogy nem teljesen pontos, pl. birtokos szerkezetek előtt: Ez a Zoli tolla... "
Mi is az, ami nem pontos? a Zoli tolla esetében ugyanis a névelő nem Zolira, hanem a tollára vonatkozik. Nehogy már hiba legyen alkalmazni, és nehogy már kivételnek számítson. Bírálni csak pontosan, szépen...
Kis Ádám
Kedves Zsirharang!
Ne számíts rám! Legnagyobb sajnálatodra egyetértek azokkal a nyelvészekkel, akik a mások nyelvhasználatát bíráló nyelvművelőket alapjában véve intoleránsnak és illetéktelennek tartják. Ezért magam nem akarok foglalkozni a kelet-magyarországiak nyelvhasználatának kritikájával. Magam úgy gondolom, hogy a számomra szimpatikus nyelvi normához ragaszkodom, azt alkalmazom, ha úgy tetszik,mintául mutatom, azonban nem érzem magam feljogosítva arra, hogy másnak a szokásait minősítsem.
Kelet-Magyarországon Te élsz, Te tudod a földieid nyelvhasználatát értékelni. Ha kijelentetd, hogy az eleve választékos, akkor legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek kételkedni az ítélőképességedben.
Ezzel szemben, ha a saját lakóhelyem nyelvhasználatáról kérdezel, erről tudok mondani egyet s mást. Elsősorban azt, hogy ugyanolyan színvonalú, mint az országban mindenütt. Vannak sajátosságai, melyeket helytelen lenne minősíteni. Például az anyósom, szegény, mindig piarcot mondott piac helyett. A helyi lapban vizsgáltam az idegenszó-használatot. Úgy találtam, jobb az átlagnál. A hivatalban bikkfanyelven beszélnek, az ünnepi szónoklatok tele vannak frázissal. Egyszóval, semmi különös. Ja, és a művelt földieim nem nélezőnek, a kevésbé műveltek meg kötőszónak használják a (találd ki, mit).
Kis Ádám
Szerintem teljesen logikusan vontam le a következtetést. A Te három pontod tökéletesen összefoglalja.
Persze, tudom, hogy nem teljesen pontos, pl. birtokos szerkezetek előtt: Ez a Zoli tolla...
De ha szerinted nem helyes ezt a következtetést levonni (de én úgy érzem, tudat alatt te is elismeted, csak nem vallod be, hogy mégis), akkor légyszi említs meg néhány olyan kelet-magyarországi szokást, ami messze áll a választékos nyelvtől.
(Biztos, hogy van, és érdekelne.)
