Teljesebbet? Ebben nem vagyok biztos. A média elsősorban az erőszakra koncentrált. Másról nem nagyon adtak hírt (a korábbi tüntetések,amelyek teljesen békések voltak, az INPEG ellenkonferencia, a Bankwatch 3 napos "skillsharing" rendezvénye, a videófesztivál, a public forum, stb.)
Mivel sok anarchista, elkézelhetőnek tartom, hogy az ő kedvükért kimentek a bőrfejűek Prágába, bár nem tartom valószínűnek, hogy együtt tüntettek volna (bár a fene tudja: közös ellenség...) - én nem láttam bőrfejűeket, bár lehet, hogy a kékekhez ők is beálltak.
Azt tudom, hogy vallási eredetű szervezetek voltak kint és 24-én tüntettek (Jubilee2000 - az adósság elenedésért).
Az aljan ott van, hogy Magyar Nemzet. Szerintem a www.magyarnemzet.com honlapon megtalalod (ha van archivumuk). A datum alapjan szerintem a szept 29-i vagy szept 30-i MN lehet.
szeretnem a jelzett ciknek a pontos fellelhetesi helyet megtudni az egyik neves folyoiratunknak keszulo Praga tanulanyomhoz szeretnem hasznalni. Orulnek, ha a szerzo esetleg megkeresheto lenne e-mailban.
A lenti cikk arrol szol, hogy az OPH - a cseh jogi megfigyelok -
bizonyitekai szerint a rendorseg beepitett ugynekei voltak a Venel
teri uzletek ablakainak betoresenekl a provokatorok. JOllehet
provokatorokat alkalmazni torvbenytelen, irja egy vezeto pragai
lap.
Az OPH felvetelei valamint egyeb tanuk bizonyitjak, hogy a tomeg
elnen anarchistanak beoltozott rendorok alltak, akik miutan betortek a
McDonalds ablakait, akadalytalanul jutottak at a rendortkoredonon.
Ezalatt a sajtot meg csak a kozelbe sem engedtek...
A Lidove Novony riportere latott egy rendort, aki fekete anarhista
ruhaba oltozbe betort egy kirakatot a Tylovo Namesty téren, majd
nem sokkal később ugynő tüntető aktivistákat tartóztatott le.
Egyebkent ami a provokaciot illeti, az IPB Bank ablakainak bezuzasanal en is lattam olyasmit, hogy egy no bal kezzel egy kovel zuzta be a bank ablakat, kozben filmezte az ablak betoreset. Azt nem tudom eldonteni, hogy rendor volt a csaj vagy ujsagiro, s csak a "szori" kedveert csinalta, vagy pedig "csak" egy aktivista volt, aki "mindossze" 'szuvenir' kepet szeretett volna kesziteni Pragarol....
http://praha.indymedia.org/
Mainstream Czech newspaper says agents-provocateurs looted on S26
(english) by Editrix 2:43pm Fri Sep 29 '00
Sziasztok.
Szeretném néhány dologra felhívni a figyelmet. A világbank és a valutaalap ajánlásait 83-84 óta veszi figyelembe a mindenkori magyar kormányzat s ennek megfelelően alakítja a ténykedését. Ettől az időtől datálható az eladósodásunk s a rendszerváltástól kezdve a többi ajánlás felvállalása. Úgymind a privatizáció korlátlanul, a csődtörvény, a korlátlan import liberelizáció, a hazai fogyasztás radikális szűkítése, a támogatások teljes leépítése, a keleti piacok felszámolás s áttérés valutahiányos alapokon a teljes dollárelszámolásra, az adórendszer átalakítása úgy hogy a tőkejellegű jövedelmek terhelése szinte megszünt s összességében pár százalékra esett vissza az állami bevételből, a nyugdij, az egészségügy, a gyógyszerforgalom, az oktatás piacosításának ajánlásai, a külföldi befektetések adómentessége a hazaiak egynlőtlen hátrányára, a munkavállalói jogok radikális korlátozása, a mezőgazdaság teherviselő képességének ugyancsak radikális átalakítása, a kárpótlások a kárpótlási jegyek s a közel két millió városi földbirtokos időszaka aminek most tárgyalja a következményeit a parlament nem sok egyetértéssel stb. Lényegében a hazai kereslet radikális korlátozása az un. exportvezérelt növekedés érdekében. Mint ajánlottam érdemes elolvasni a Közgazdasági Szemlében Kopits György három írását a 90-es években hogy mit várnak tőllünk a pénzügyi körök ami a politikai elit esti mesekönyve lett. Sajnos nem tudtam betenni ide a netes elérést mert az írások 95 előtt voltak amiket nem lehet elérni mert csak az ez utáni számok szerepelnek. Az eredmény azoknak akik szerint az emlegetett szervezetek adták az alapot a növekedéshez, hogy most érjük el a tizenkét évvel ezelőtti GDP arányait mellesleg szélsőséges differenciákkal, s a 77-esre még várni kell egy keveset. Másféleképpen az elmult 15 év nagyjából a visszaeséssel kisért kis növekedés átlagában ennyi idős stagnálást jelent. A mostani GDP olyan mintha 15 éve megállt volna a növekedés. Ha valaki mégis meg akarja vizsgálni a magyar gazdaságot s növekedését azok vonják ki a multikat akik bármikor kivonulhatnak s azt a 15 Mrd dollár forró tőkét amely bármikor máshol kerülhet befektetésre s nézze meg a maradékot milyen fejlődési elemeket talál. Pedig a folyamatnak még nincs vége, még hátra van a földreform a lakásreformmal, az oktatási reform, s az egészségügyi reform, s a közöspiaci csatlakozás egyéb követelményeit még nem is említettem, a haderőreformot, a munkaerő szabad vándorlásának korlátozását, a környezet szennyezés és az energiagazdálkozás súlyos lépéseit, az ingatlanpiac felszabadítását stb.
"Az újabb kormányváltás után visszatért a korábbi szolidan konzervatív irányzat és lám nincs gond, pedig az ellenzék rendszeresen követeli a II. Bokros csomagot."
Az új kormány már egy növekvő gazdaságot vett át, egyedüli érdeme az, hogy csak retorikában tért el elődje gazdaságpolitikájától, a gyakorlatban többé-kevésbé folytatja azt, és így a növekedés folytatódhatott. Az ellenzék pedig nem követeli rendszeresen a Bokros csomagot, csak a a veszélyekre hívták fel a figyelmet, hogy mely területekre kell ügyelni, hogy ne legyen szükség újabb megszorításokra. Egyébként megszorítások most is vannak, pl. ágyszámleépítések, de ezeket nem hiszem, hogy a kormányzat ezeket az ellenzék hatására rendelné el. Egyfolytában semmibe veszik a parlament és az ország felét, miért pont ebben hallgatnák meg a véleményüket?
"Hogy ebben mekkora az érdeme az IMF/WB párosnak, nem tudom pontosan, biztos az is, hogy lehetett volna néhány dolgot másképp csinálni, legfőképpen másképp kommunikálni az intézkedésket, de szerintem a végeredmény lehetne sokkal rosszabb is, mint ahogyan most állunk."
Ebbe akár még az is beleférhet, hogy nem a tanácsaik nyomán, hanem annak ellenére tatunk itt. bár van egy olyan érzésem, hogy ha ezek az intézkedések fordítva sültek volna el, akkor tuti, hogy mindenki a Világbankot szidná.
Tisztelt Tata! Nem gondolhatja komolyan, hogy ezek a szervezetek húztak ki minket a bajból?
A magyarországi gazdaság csoda, csoda hogy még ezek a szervezetek, sem a kormányok (mind), sem a külföldi és magyar maffia, spekuláns körök SEM tudták tönkre tenni. Ez csoda, nem hétköznapi eset.
Nem szólnék bele ebbe a vitába, de azt azért elmondom, hogy Magyarország gazdaságának elmúlt tíz évbeli mozgása előző hozzászólásodban őszinte örömet szerzett. :-))
Egyik első mondatodra utalnék: ez a leírás politikai hitvallásod része. És mint ilyen, természetesen nem vitatható. :-)
Én voltam aki, azt mondtam és mondom, hogy az IMF még soha egyetlen országot nem huzott ki a bajból (megjegyzem azt viszont nem mondtam, hogy az IMF/WB direkte tönkre akarják tenni az országokat).
Mo.-ra is igaz csak sajnos az ellenkező állásponton lévőknél ez többnyire politikai hitvallás kérdése. Mindenesetre annyit elmondanék, hogy az IMF/WB 1994-es közgyülésen Balcserovszky és Gleb értékelte Kelet-európa helyzetét. Értékelésük szerint az akkori MDF kormány urrá lett a nehézségeken és megindult a gazdasági növekedés. A szolidan konzervatív gazdaságpolitikának köszönhetően Mo. stabilan növekedési pályára tért. Hozzátették, hogy az ellenzék pártjai (MSZP-SZDSZ) kormányrakerülésük esetén viszont fel fogják gyorsítani a reformokat. És lőn. A kormányváltás után az új koalició olyan költségvetést terjesztett be, amelyik egy éven belül összeomlott. Ez indokoltá tette a stablizációs csomagot (aminek szükségességét ügyes PR-ral az előző kormány nyakába varta) és a stabilizációs csomagba bujtatva rögtön megkezdődött az ultraneoliberális reform. A növekedés megállt, sőt átment negatívba. Sokan nehezményezték akkor is, hogy az adott kurzus túlhűtötte a gazdaságot. Az újabb kormányváltás után visszatért a korábbi szolidan konzervatív irányzat és lám nincs gond, pedig az ellenzék rendszeresen követeli a II. Bokros csomagot.
Egy szóval se állítottam, hogy ezek a szervezetek tökéletesek, meg se tudnám itélni, nem értek a pénzügyekhez. Én csak azt állítottam, hogy azért ezek a szervezeteknek nem az a deklarált célja, hogy tönkretegye a világ országait, hanem próbál segíteni, aztán ez vagy bejön vagy nem. Volt itt valaki, aki szerint a 70-es évek óta senkit nem húztak ki a bajból, erre hoztam fel példának kicsiny hazánkat, mert az tény, hogy hogy mióta az eszemet tudom, vagyis a 80-as évek első fele óta lefele mentünk a lejtőn egészen 96-ig. Azóta viszont felfele. Hogy ebben mekkora az érdeme az IMF/WB párosnak, nem tudom pontosan, biztos az is, hogy lehetett volna néhány dolgot másképp csinálni, legfőképpen másképp kommunikálni az intézkedésket, de szerintem a végeredmény lehetne sokkal rosszabb is, mint ahogyan most állunk.
Nem teljesült az IMF magyarországi
ígérete
Világbank: a közgazdászok szerint eljött a tettek ideje
Tóth Botond
Szerző
Felküldve: 2000. szeptember 29.
11 . oldal
Bár a prágai tüntetések sok szemtanúja szerint nem volt jellemző az
erőszak és a garázdaság, a betört kirakatokért pedig egy maroknyi
provokátor volt a felelős – no és a sajtó, amely igencsak kívánja az
eseményt –, ez mindenesetre elég volt ahhoz, hogy a tiltakozó civil
szervezetek, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank
közgyűlésének résztvevői közé hatalmas rendőri osztagok álljanak. A
Világbank munkáját kritikusan figyelemmel kísérő magyar közgazdászok
egyike szerint ez az utcai látványosság és nem szervezett ütközetek
elfedik a sajtó elől a valódi problémák és lényeges nyilatkozatok
közlésének lehetőségét. Ugyanis nemcsak az utcán voltak kritikus
hangok, hanem a tanácstermekben is – mégpedig maguktól a
bankelnököktől.
Többen is jelen voltak Prágában azok közül, akik e világformáló bankok
1995-ös közgyűlése után nyílt levélben mutattak rá a bankárok téves
diagnózisára és a hazánkkal szemben követelt gazdaságpolitika hibáira.
Akkor ők kifejtették, hogy nem a túlfogyasztás vagy az elégtelen
gazdálkodás teremti a hiányt, az inflációt, hanem éppen a jegybank, amely
egyetlen év alatt 4,7 milliárd dollárral növelte a külső adósságunkat a
keresztárfolyam-változás – egyszerűen szólva a valutaspekuláció –
következményeként. Ez a hatalmas pénzügyi veszteség mai forintban
kifejezve mintegy 1400 milliárd forint, amit nem lehetett sem privatizációs
bevételből, sem bércsökkentésből pótolni, mégis a reformok címszava
alatt azt várták tőlünk, hogy húzzuk össze a nadrágszíjat – és vegyük
tudomásul a pénzünk elfolyását. Most, tíz évvel a gazdaságpolitikánk
alapvető változása után módunk van visszatekinteni az első öt évre, a
második öt évre, és számba venni, hogy az IMF akkori öt pontja
hozott-e jólétet a magyar polgárnak, és teljesült-e az 1996 végére ígért
tízszázalékos infláció?
Nemzetközi kritikák
Nemcsak a magyar közgazdá-szok bírálták már évekkel ezelőtt a
pénzügyi intézmények által követelt reformokat, Joseph Stiglitz, a
Világbank akkori főközgazdásza tanulmányban hangsúlyozta, hogy nincs
igazán elméleti megalapozottsága ezen elvárásoknak, és az élet sem
igazolja, hogy az áldozatvállalások eredményt hoznának. Legutóbb
Imanuel Walle-stein, Amerika egyik leghíresebb közgazdásza a La
Monde Diplomatique-ban fejtette ki súlyosan elmarasztaló véleményét.
Sőt mi több, James D. Wolfensohn, a Világbank elnöke prágai ünnepi
beszédében hangsúlyozta, hogy mélyen meg van győződve arról, hogy az
utcán demonstrálók kérdései többségében jogos kérdések, és a
fiataloknak mint az új generációnak átfogóan harcot kell indítaniuk a
szegénység ellen. Ez a Világbank elsődleges prioritása, mert a
globalizáció csak egy lehetőség, de a szegénység felszámolása kötelesség,
ezért meg kell hallani azok hangját is, akik eddig halkan igényelték a
változásokat.
A párbeszéd hiánya
A nyílt levelet összeállító Varga István elmondta, hogy szomorú volt látni
az IMF-mítosz lelepleződését és a rendőrökkel távol tartott kritikus
érveket. Azonban biztató a bankelnökök nyilatkozata, akik már
félreteszik a korábban oly gyakori frázisokat, már nem beszélnek gyors
privatizációról, államháztartási reformról, sokkal inkább arról, hogy
maguknak, vagyis az egyes kormányoknak és népeknek kell megtalálniuk
a saját kultúrájukhoz és körülményeikhez illő legjobb formájú küzdelmet a
szegénység ellen, ezeket már nem akarják e nagy pénzintézetek
uniformizálni, annál inkább az egyéni megoldásokat segíteni. Amiben az
egységességre szükség van, nem más, mint a nemzetközi pénzügyi
intézetek felelősségvállalása a saját tevékenységükért, a jobban
áttekinthető számvitel és általában a sokkal nyilvánosabb működés által.
Ma már nem engedhető meg, hogy a pénzügyi feszültségekből eredő
bankveszteségeket a polgárokra hárítsák. Az IMF-nek megelőznie kell a
nagy nemzetközi pénzmozgások hátrányos következményeit, a
Világbanknak pedig nemcsak a kormányokat, a helyi önkormányzatokat,
a munkások csoportjait, a vállalkozókat kell segítenie, hogy forráshoz
jussanak céljaikhoz. A Világbank elnöke szerint nem engedhető meg az a
hatalmas jövedelemkülönbség, amely a szegény és a gazdag országok, a
világ lakosságának többsége és nagyon kis hányada között kialakult. A
szegénység felszámolásához együtt akarnak működni a civil
szervezetekkel, a helyi vállalkozásokkal és általában nemzeti szinten
keresik a megoldásokat.
Az IMF és a Világbank közgyűlése igen sok tanulsággal szolgál
számunkra, akik élta-nuló módjára mindenben követtük a velünk
szemben megfogalmazott igényeket, és lám, a sokkal óvatosabb
Csehországban ugyanakkora lakosságon belül legalább egymillióval több
munkahely van és közel kétszeresek a reáljövedelmek – igaz, a vállalatok
nagy része belföldi tulajdonosok kezében van. Mégsem rótta meg senki
ezt az országot, sőt a bankok prágai közgyűlése és a beszédek az
udvariasságon túl is megdicsérték a vendéglátókat.
Tettek ideje
Tíz évvel ezelőtt Kornai János Indulatos röpirat az átmenet ügyében című
dolgozatában még így ír: „Egy vállon veregetés a nemzetközi bankárok
klubjában nagy kitüntetés; ehhez képest nem sokat számít, mennyire
zúgolódnak az emberek az országon belül. Azok pedig, akik a politikai
kormányrudat tartják a kezükben, rendszerint dilettánsok a nemzetközi
pénzügyekben, és vakon megbíznak saját bankárjaikban. Ha saját
bankárjaik jól rájuk ijesztenek: »Nagy baj lesz, ha nem fizetünk«, kellő
rémülettel reagálnak, és inkább még egyet srófolnak az állampolgárt
nyomorító présen.” Úgy tűnik, az IMF és a Világbank ez évi közgyűlése
már arról is szólt, hogy a bankárok tanultak, a célok és a stílusok
módosultak, remélhetően a politikusok is észreveszik ezt, és bátran
nyúlnak a változtatás eszközeihez, lendületesen hozzákezdenek a
szegénység felszámolásához – fűzte hozzá a kérdéseinkhez Varga István.
Magyar Nemzet
Említette már neked valaki, hogy felbomlott Csehszlovákia, és a csehek már majd 10 éve nem a szomszédaink? Ráadásul (szerencsére) nincs is semmi feszültség a két ország között, hacsak nem számítjuk annak azt a vetélkedést, hogy melyikünk kerül be előbb az EU-ba.
"hét magyart hivatalos közeg elleni erőszakkal vádolják, s várhatóan kiutasítják őket Csehországból. A
rendőri jelentésből az derült ki, hogy a magyarokat a Vencel téren tartóztatták le, ahol állítólag macskakövekkel dobálták meg a cseh
rendőröket. "
A mérsékelt "rózsaszinüek". Nekik vajon nem kellett volna tekintettel lenniük "a szomszédaink érzékenységére"???
Amit 118. hozzászólásom utolsó bekezdésében írtam, az látszólag ellentétben áll azzal, amit 77. hozzászólásom 3. bekezdésében bátorkodtam megjegyezni. Ezen ellentét látszólagosságát a következőképpen szeretném megindokolni: az adósságelengedés követelése önmagában - számomra legalábbis - irracionális. Egy olyan átfogó fejlesztési program keretében viszont, ami a közép-afrikai helyzet megoldását szolgálja - a felgyülemlett tapasztalatokat is felhasználva - viszont már nem tartom lehetetlennek. Meggondolandónak tartanám, ah a WB/IMF sok mindent újrakezdene a térségben, okulva az előző hibákból. Mi mást javasolhatnék? My dream is a World free of poverty.
Az még csak hagyján, hogy mi itt túllépjük a Háború és béke terjedelmét, pedig még csak körülszaglásztuk a problémát: az imént az Aktuális jó nevű vendégei sem mutattak fel többet. Szóval: jók vagyunk :-DD
Kezdjük a végéről: a távol-keleti országok helyzete nem összehasonlítható pl. Közép-Afrikával. Ott ugyanis abból a pénzből termelték ki a szociális ellátó rendszert, amit a beengedett multik és ottani beszállítóik megtermeltek. Egyszerűen kicsit hamarabb kezdték a globalizációt, mint a világ többi része. Viszont a költségvetési bevételekből nagyon szépen költöttek pl. az oktatásra. Van ezzel kapcsolatban egy történet, ami lehet, hogy anekdota, de azért elmesélem. Történt egyszer, hogy Indonéziában valamelyik évben váratlanul 2 milliárd dollárnyi szufficit keletkezett a költségvetésben. Nosza, pánikhangulat állt elő, azonnal összeült a kormány, és az izzadó homlokú miniszterek töprengeni kezdtek, hogy vajon mibe fektessék ezt a szép kis summát. Aztán abban maradtak, hogy elköltik a felsőoktatás fejlesztésére. S lőn. A magyar felsőoktatás szerinted ennek az összegnek mekkora hányadát fordítja évente fejlesztésre? Szóval a világ még a Távol-Keleten is ellentmondásos.
(1)
Az elmélet működőképes, csak kellenek hozzá bizonyos környezeti feltételek. A legfontosabb ezek közül egy olyan termelési kultúra megléte, mely legalább indusztriálisnak nevezhető, de még jobb, ha posztindusztriális. E tekintetben feketeafrika szóba sem jön. Dél-Amerika egy kicsit. Sőt egyre inkább. Valahogy az ottani társadalmak alkalmasabbak voltak a váltásra. (2)
Közép-Afrika egy kicsit más. Humanista énem azt mondatja velem, hogy indusztrializálni kell azt a térséget is, mert nem tűrhetjük tétlenül, hogy amíg mi itt Európában dédunokáinkkal a térdünkön (relatív) anyagi jólétben szemlélődünk, ott napi 24 óra munkával jussanak el a szűkös betevő falatig, megspékelve még kb. 80%-os csecsemőhalandósággal és kb. 30 éves várható életkorral. Kultúrember énem (rosszabb pillanataimban ennek meglétével gyalázom magam) meg azt mondatja, hogy miért kell nekünk saját életformánkat ráerőszakolnunk egy tőlünk teljesen különböző társadalomra? Miért pusztítjuk el azokat az értékeket, melyekkel csak ők rendelkeznek, mi már több ezer éve nem? Végeredményben igazad van abban, hogy Közép-Afrika nem jött be. De ennek szerintem első sorban a fent vázolt okai vannak. (Egyébként ha nekem kellett volna megoldást javasolnom Közép-Afrika problémáira, széttártam volna a kezem, és a mai tapasztalatok birtokában is ezt tenném.)
Malawi helyzetének tárgyában nem szállnék Veled vitába, mert amennyit Malawiról tudsz, annyival tudsz róla nálam többet. A (2) utolsó mondatával kapcsolatosan volna viszont némi ellenvéleményem. Általánosságban azt gondolom, hogy annak a termelési kultúrának és főként annak a társadalmi berendezkedésnek, amit az indusztrializációs kísérlet Közép-Afrikában talált, természetes velejárója volt a korrupció. Az ugyanis hatalmi jelenség, és nem urbanizációs. Az ottani hatalmi struktúrák (mit mentegessük, jórészt a legkevésbé demokratikus viszonyok) pedig olyan szövedéket képeztek, mely önmagától termelte ki a korrupciót. Ebben a kérdésben van SZVSZ az egyik legjelentősebb fejlődés a WB/IMF akciók kezdete óta a térségben, és ennek van némi köze a liberalizációhoz (legalábbis ezzel áltatom magam). Részben ennek is köszönhetően, ma megvan az esély arra, hogy ezekben az országokban új fejlesztési programok induljanak. Ma ennek egyik legnagyobb gátja a régiekből felhalmozódott adósság. Hát nosza! Engedjük el! Ennyit megér a dolog! (És ezt a fentiekben vázoltak miatt sem csak a humanista mondatja velem.)
Várhatóan csütörtökön hoznak ítéletet a Prágában letartóztatott magyarok ügyében (09:31)
Stanislav Gross belügyminiszter szerda késő esti nyilatkozata szerint a hatóságok összesen mintegy 600 személyt tartóztattak le, akiknek harmada külföldi állampolgár.
Nem hivatalos értesülések szerint a hét magyart hivatalos közeg elleni erőszakkal vádolják, s várhatóan kiutasítják őket Csehországból. A rendőri jelentésből az derült ki, hogy a magyarokat a Vencel téren tartóztatták le, ahol állítólag macskakövekkel dobálták meg a cseh rendőröket. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank elleni keddi prágai tüntetéseken mintegy 200 magyar állampolgár vett részt. A Mozgósítás a Prágai Tüntetésekért nevű magyar kezdeményezés tagjai ugyanakkor a konzulátusnak szerdán jelezték, hogy a tüntetésen részt vevők közül további kilenc személy nem tért vissza a megadott időben a csoporthoz. Hollétükrők egyelőre nincs semmiféle megbízható információ.
Minden stimmel, leszámítva azt, hogy a távolkeleti országok nyersanyagban szegények elnnének: a helyzet ennek az ellenkezője (ráadásul a szállítási lehetőségeik is jobbak).
Annak előrebocsátása mellett, hogy a téma igen szerteágazó, reagálnék a két általad taglalt problámára:
1. Azzal egyetértek, hogy a stabilizációhoz, lehet és kell visszafogni a költségvetést. Bármilyen fájdalmas is számomra, de ebben a számomra oly kedves egészségügy és erősen a vesztesek közt van. A problémát abban látom, hogy az a gazdasági iskola, amelynek elveit a gyakorlatba ez a két szervezet ülteti át, véglegesnek szánja a csonkolásos mütétet. A dolog logikája a következőképen alakult ki. Az automatizálás bevezetésével átalakult a termelés szerkezete. Drága gyártósorokon hihetetlenül nagy termelékenységet lehetett elérni. Ez egyrészt megnövelte (és ezzel szétfeszítette a nemzeti piacok kereteit) az ideális piacméretét, másrészt olyan nyereséget produkált, amely alkalmas volt, és egyedül volt alkalmas a további, tőkeigényes technológiák bevezetésére. Azok az országok alkalmazkodtak jól az új kihíváshoz, amelyek nyitotta tették a gazdaságukat és lehetővé tették a nagy transznacionális cégek számára, hogy a keletkezett nyereségük náluk ruházzák be. Azok az országok, amelyek állami eszközökkel akarták megvalósítani a szükséges technológia váltást, vesztettek. Ilyen kudarc volt pl. a délamerikai import helyettesítő iparosítás, vagy a szocialista országok autarch korszaka. A dolog pikantériája, hogy Michael Camdessus, akit személyes felelőség is terhel az IMF/WB negatív szerepéért, ebben az időben még az importhelyettesítő iparosítás egyik kidolgozója volt.
Fordulat az eleső olajválsággal közvetkezett be. Az olajválság nyomán egyrészt kinálat alakult ki olajdollárokból a tökepiacokon, másrészt költségvetési hiány szaprodott föl a fejlett termékek meglódult árai miatt. Egy időre a szakértők meggyőzték magukat, hogy az olajárak normalizálódni fognak és a költségvetési hiányokat érdemes az olajdollárokból felvett kölcsönökkel eltüntetni. Na ez nem jött be. A felgyüllemlő adósságválságra megoldást kellett találni. Úgy tünt és jogosan tünt úgy, hogy azok az országok, amelyek az előző periódusban jól léptek, azaz állam jelentős mértékben kivonult a termelő szférából jobban alkalmazkodtak a válsághoz. Ebből a teoretikusok azt a következtetést vonták le, hogy a válságkezelést egybe kell kötni a strukturális reformokkal, az államnak minden területet át kell adnia a piacnak, azaz a megszorítások az eü, oktatási és szociális szférában nem átmenetiek, hanem a reformok bevezető lépései.
2. A fenti elv gyakorlatban fekete Afrikában került kipróbálásra és az ererdmény szörnyű katasztrófa lett. Rögtön leszögezném, hogy az a változat, amit Te is felvázoltál, az az IMF verziója és legalább is megcserélte az események időbeli sorrendjét. Élelmezés szempontjából ezek az országok lényegében el tudták látni magukat. Nem tudták fedezeni viszont az importjukat magasan fejlett temékekből (köztük voltak alapvető cikekk is, mint pl. gyógyszerek). Az adóságkezeléshez árukapcsolásként kötött strukturális reformok viszont megtermelték azokat a problémákat, amelyeket felsoroltál. A mezőgazdasági földterületek szabad forgalmazása kiszorította a földmíveseket a földekről. Az új tulajdonosok, viszont nem élelmiszert termeltek, hanem Kávé és más a világpiacon jól eladható termékeket. A mezőgazdaságból kiszorult tömeg a városokban csapódott ki munkalehetőséget keresve. Az okatási költségek lefaragása (esetenként eltüntetése miatt pl. Malawi, ahol az általános iskolai képzést is piacosították), olyan képzetlen munkaerőt produkált, amlyik az ipari termelésben semmilyen szinten nem volt felhasználható. Betetézte a tragédiát, hogy az amúgy is alacsony egészségügyi kiadásokat is lefaragták. Ennek eredményeképen szinte az egész lakosság vagy AIDS-ben vagy maláriaban szenved. Nincs az az elvakult multi, amelyik egy képzetlen és lebetegedett munkaerőállományra beruházást merne eszközölni. A törzsi viszályok és a korrupció is ezekből a viszonyokból fakadtak, de ennek részletezését most mellőzném.
Érdekes és tanulságos kontraszként a távolkeleti országok az olajválság után Afrikához hasonló peremfeltételekből indultak (pontosabban valamelyest rosszabból, mert nyersanyagokban szegényebbek voltak), de nem az IMF utmutatásai alapján kezelték a válságot. Itt is szigorú költségvetési egyensúlyra törekedtek, de a keletkezett megtakarításokat az oktatásba és az egészségügybe forgatták be (nem pedig privatizálták a fenti két szférát is). Egyre jobban képzett és egészséges munkaerőhöz jutottak. Erre szívesen települtek a multik, így az adócsökkentések mellett is növekedett az állam adóbevétele. Számunkar is csak ez az
út járható.
"A tiltakozasnak ma mar teljes eletformanak kell lennie,
es a mindennapi beidegzodesekben kell megmutatkoznia. Ilyenekre gondolok mint szelektiv es jol megfontolt fogyasztas, stb. "
" Az éjjel összetörték a
gyorséttermeket, bezúzták a Mercedes-szalon és pár óriásbank kirakatát (Nyugat-Európában ismeretlen
márkájú üzletet nem bántottak), de amikor megszomjaznak, nem helyi üdítővel, hanem kólával keresik az
enyhülést."
MN
Lehet, hogy amit irok ezert majd azt, mondjatok demagog vagyok. DE szereny velemenyem szerint nem a gazdasagi mutatok minel szebbe tetele lenne a celja a mindenkori vezetesnek, mert azok csak puszta szamok, hanem az orszag lakosaganak minel nagyobb jolet biztositasa. Nem az emberek vanak az allamaert, hanem az allam az emberekert csak ezt sok helyen es nagyon sokszor elfelejtik.
Na, megjöttem onnét. Bővebben később,egyelőre csak annyit, hogy a bulvársajtó torzít, kicsit még az egyik jobbos napilap is, a lényeg és a tipikus ui nem a balhé volt. Prága összességében nem lett csatatér, a rendőrség hamar elszigetelte az erőszakos kisebbséget.Balhét azok csináltak, akiktől váható volt: a szélsőbal, egyes radikális anarchisták. Szélsőjobb meg sem jelent, verekedést kizárólag sarló kalapácsos elvtársak kezdeméyneztek. A tüntetők 99%-a békés volt(mindenféle irányzat) a rendőrség is jól vizsgázott, nem igaz, hogy provokáltak volna, vagy válogatás nélkül ütöttek mindenkit, csakis akkor léptek, amikor a szélsőbal támadott. Miután a békés tömeg már elvonult, tegnap késő du-kora estétől a pár száz fős keménymag ragadta magához a kezdeményezést, és az utcaköveket, valamint törni zúzni kezdtek. Ők megéremelték a vízágyút és a könnygázt (utóbbiból azért én is kaptam egy kicsit), s végül is nem sikerült káoszba borítaniuk a cseh fővárost, a hatalom jól szerepelt -ez a cseh sajtó véleménye is, politikai beálíltottásgra.való teklintet nélkül. rtlklub rendes zoltánjai menjenek a bús... ba
A tipikus tehát 3 nap alatt a békés megmozdulás volt, ezzel együtt sajnálatos a szélsőbal csürhe erőszakoskodása, hiszen így a szennymédiának tálcán kínálja a lehetőséget az ügy lejáratására, hogy lám, csak efféle elmebetegek tiltakoznak, és randalíroznak, mikor pedig ez nem így van.
MB
