Tulajdonképpen miért nyitottad ezt a topicot? Közvéleménykutatást tartottál? Hát azért tényleg kár volt. Ha tényleg ismered az embereket, tudhattad, hogy mi lesz az eredménye.
Ez most tényleg nem értetlenkedés, de mi visz arra valakit, hogy megnyisson egy ilyen topicot? Elhiheted, hogy átérzem a problémádat, de nem tudom mi váltaná ki belőlem, hogy hirtelen felindulásból, kikérjem vadidegenek véleményét.
Változott valami? Most jobban érzed magad?
OK, én a magam részéről felszívódhatok, de ne feledkezz meg apai teendőidről, a jeles napokra elvárom az ajándékot! Hiába, a lánygyerekek már csak ilyenek.
Az irasaid ismereteben a legkisebb mertekben sem kivanok veled barminemu polemiat folytatni, egyreszt mert remenytelen, masreszt, mert nem is akartalak meggyozni soha semmirol. Akkor mit kotekedsz velem?? Ezt irtad:
"Ha jol emlekszem, egyszer megkerdeztelek, hogy erdekel e a tarsalgasunk. Akkor azt mondtad, hogy persze. Valahogy ketelkedtem benne, nem is csalodtam.
Ugy latszik, en is jol ismerem az embereket."
Ez nonszensz, parser.
A kovetkezo tortent. En nyitottam egy topicot, amelynek kereten belul beszelgettunk egymassal. Tobb levelvaltast kovetoen lazan megkerdezted, hogy erdekel -e, amit irsz? Megdobbentem. Erthetetlen volt szamomra ez a kozbevetes. Kozoltem veled azt az evidens tenyt, hogy igen, kulonben mi a fa@t dumalnek veled, erre megnyugodtal. Most pedig kotekedve belekotottel abba a kijelentesembe, hogy "tul jol ismerem az embereket", majd miutan cinikus kijelentesedre batorkodtam reagalni, ebbol a kovetkezot vontad le: Sosem ketelkedtel benne, es nem is csalodtal abban a hitedben, hogy engem nem erdekel a tarsalgasunk!
Ez igen! Gratulalok!
A tortentekbol ezt a kovetkeztetest levonni komoly valosagerzekelesi zavarokat valoszinusit.
De lehet, hogy a problema gyokere ott keresendo, hogy ha valaki nem ert veled egyet, akkor azt nem is erdekli a tarsalgas. Nyilvan pajzan vigyorral csak utogeti a billentyuket, es kiveri oromeben, hogy mekkorat szorakozott parserral. Ha viszont ez az igazsag, akkor meg nagyobb baj van...
"És hagyjuk elaludni? Akkor kár volt megnyitni. Vagy mégsem?"
Igen, hagyjuk elaludni. Ennek a topicnak ugyis ez volt a biztos jovoje. Magam is csupan hirtelen felindulasbol nyitottam meg. Ennyire futotta, igazabol meg ezt sem vartam. Tul jol ismerem az embereket...
Hogy kar volt -e megnyitni?
Nem hiszem. Vegul is lett egy leanyom! Mindig lanygyermeket szerettem volna.:-))
Irtad:
A valaszom valoban nem volt tul eredeti, de hat mit lehet mondani ilyenkor? Csakis egy egyszeru. ertelmes valaszt.
Az elbucsuzasom serelmezese jogos kicsi lanyom:-), nagyon siettem, ezert csuszott be osztonosen a szokasos "fotiszteletem". Hiaba, nalam mar csak ugy osztonosen becsusznak dolgok.:-)
Mecsoda humorom van...:-0
Szoval elnezest.
De, most eppen dolgoznom kell, tehat megyek is, ez a topic ugyis elalszik immar igen hamar.
Kellemes holnapot, keves munkat!
Ezeket a válaszokat elsősorban magunk miatt kell megadni. Az embernek kell tudnia honnan jött és hová tart, és persze az a legfontosabb, hogy hol van pillanatnyilag a jelenben.
Az sem egy utolsó dolog, ha az embert bizonyos körülmények inspirálják a feleletekre :))
Mégegyszer kösz.
Tudom, azért is írtam, hogy szerintem. De ezt tőlem is sokan kérdezik, és én is most fogalmaztam meg először. Nemcsak a Te kedvedért, hanem magam miatt is.
Korrekt :))
Persze, hadd tegyem hozzá, hogy a választ nem Tőled vártam, viszont köszönettel vettem. Valami hasonló kifejtését hiányoltam.
Nem csoda, hogy egyforma a lábunk :)
Ja csak még egy mondat. Nem hiszem, hogy akkor működőképes a dolog, ha megtanuljuk a másik. Akkor jó, ha olyat találsz, akinek éppen arra van szüksége amit te adni akarsz és tudsz, és fordítva.
Igen, csak ezt hagy ne kelljen, már többször megmagyarázni a másiknak. Egyszer elmondom, megérti. Ha másodszor is reklamál, akkor ez neki nem jó, minek erőltetni.
A lelki hűség nem abból áll (szerintem), hogy a többiek iránt nem érzel átmenetileg semmit, hanem abból, hogy van egy sorrend, ami úgy néz ki, hogy van az első, aztán nagyon-nagyon sokáig senki, utána pedig tömeges holtversenyben sokan. Ez így néz ki tartósan. Aztán a holtversenyben lévők közül időnként XY előbbre léphet néhány helyet, de soha nem kerülhet egy pillanatra sem az első elé, de általában még csak meg sem közelítheti. Szóval, ha csak egy pillanatra is úgy érzed, hgy nem Ő az első, akkor megcsaltad lelkileg.
Ha ez nem működne, akkor az azt jelentené, hogy az eddigi kapcsolataidban, mindenkit éppen egyformán szerettél. Ugye ez nem így van? Akkor úgy képzeld ezt el, hogy nem lezárod a kapcsolataidat, hanem gyűjtögetsz, és akkor váltassz, ha úgy érzed, hogy jobban szereted az újat, mint azt, akit eddig a legjobban szerettél.
OK, ez így rendben van. Ezzel én is így vagyok. Annyit tennék még hozzá, hogy annak kell tudatosulni mindkét félben, hogy ezek a "piszkálódások" nem rossz szándékkal történnek.
Hümm, más cipőben járunk... az enyém 36-os (persze fazonja válogatja).
"...ha nincs rám szükség, akkor akár máshol is lehetek." - írtam én, s Te válaszoltál: "
A baj pusztan az, hogy ugy latszik a legkisebb mertekben sem voltal kepes megerteni, hogy mirol is beszelek.
Ez persze nem baj, ugy gondolkozol felolem, ahogy akarsz, en nem proballak meg presszionalni semmilyen iranyban, ez az en habitusomtol tavol all. Es ez igy helyes.
Bocs, de ha van két gyerekem(nem annyi van:), akkor is tudom őket szeretni és akkor is szükségük van rám, s nekem is rájuk. Szívem szerint két kutyát hoztam volna példának, de még sértőnek vehetné valaki.
Nem igazán gondolkoztam felőled, értem amit mondani akarsz, de szerintem elég húzós az elképzelés-együttesed.
Már írtam, nem akarok (s nem is igen szoktam) személyeskedni, én általánosságban mondom, hogy egyszerűen úgy(!) nem működik/működhet ez a dolog, ahogy Te itt alant vázoltad.
"Van, akinek ez megerőltető :))"
Esetleg ram gondoltal?
Kisdobosbecsszó nem!! Mert néhányan télleg nem szoktak, s biztosítsalak arról, nem Rád gondoltam, azzal érvelnék, hogy Te eddig is mindenkinek megválaszoltál, álláspontokat alakítottál ki álláspontokkal szemben.
Szóval igazából én még mindig ott tartok - s ez izgat elsődlegesen ebben a témában - hogy hogyan lehet megtudni/megvalósítani a lelki hűséget :))
Azért ez a példa nem teljesen tökéletes. Azzal, hogy ledolgozod a pocakod csak az életviteleden változtatsz, de azon nem, hogy, a másikkal hogyan viselkedsz.Arról nem beszélve, hogy számít az is, hogy az eredmény neked tetszik-e, csak azért nem fogom zöldre festeni a hajam, mert neki a zöld hajú lányok tetszenek, hogyha én lilán érzem magam jól.
Én olyasmire gondoltam, hogy nem csinálok úgy mintha örülnék az arany karórának amit kapok, hanem megmondom, hogy nem szeretem az aranyat.
Az megint más tészta, hogy bárkinek a kedvéért kipróbálok olyasmit amit nem ismerek, de ha nem tetszett, többet nem csinálom.
Én például általában azt piszkálom a kis tökéletlenségeiért akit szeretek. Ennek az az egyszerű oka van, hogy úgy gondolom, ezzel tudom tudtára adni, hogy igen tisztában vagyok még ezekkel is, de nem zavar. Én így jelzem, hogy fontos nekem. Ha jól ismer, akkor tudja, hogy kell értelmezni, ellenkező esetben megsértődik. Én tudom hogy marha egyszerű lenne kihagyni ezeket a kis furkálódásokat, de nem. Ez hozzám tartozik, és nem én lennék, ha nem csinálnám.
Az is én vagyok, ha rá tudnak venni, hogy változzak. Ha én is akarom, hogy változzak. És ez jó érzés, főleg, amikor sikerül. Mindennek megvannak persze a határai, és nem keveremdő össze az agymosott állapottal, amikor már nem én irányítom a saját akaratomat. Az teljesen más. Hogy konkrét példán érzékeltessem: Magamtól le se tojnám, hogy pocakot eresztek, de van, akinek a kedvéért nekiállok ledolgozni, de ez nem menne anélkül, hogy én is akarnám. Tehát kicsit sántít, hogy az ő kedvéért, mert alapvetően a magaméért is.
Más, másnak: Nekem gyanús, ha valaki a saját toleráns mivoltát harsogja, közben simán ítélkezik mások felett a saját véleménye alapján, ráadásul messze nem egyértelmű helyzetben. Könnyű úgy toleránsnak lenni, ha a saját elképzelésünkről van szó, főleg azokkal szemben, akik egyetértenek.
No azért ebbe csak bele dumálok, bár a téma nem ennél a hozzászólásnál indult.
Persze, hogy az lenne az ideális, hogy én fontosnak tartsam a másikat, és ezzel Ő tisztában legyen. Csakhogy vannak emberek, én is ide tartozom álítólag, akiken valahogy nem látszik, hogy ki nekik a fontos és ki nem. De aki magától nem érzi, azt véleményem szerint teljesen fölösleges győzködni, mert nyivánvalóan másra van szüksége mint amit adni tudsz neki, vagy egyszerűen nem ismer. Már pedig , hogy olyan ember nem létezik akinek a kedvéért máshogy csinálnám, mert akkor nem magamat adnám, úgy meg sz@rt nem ér az egész.
De könyörgöm, hol tartunk már megint? Őszinteség, egyenesség, és hogy összhangban legyen amit mondasz és amit teszel. Ez a titok nyitja, igazán nem bonyolult.
A kedvedért előkotortam a mérleget, nem akartam hazudni. A magasságomat (alacsonyságomat) fejből is tudom, hacsak az évek során során össze nem mentem. Szóval 64/165, (de a súlyom az igencsak változó) és várom az ítéletet.
Na asszem mára nem volt más házi feladat, úgyhogy elvonulok dogozgatni.
"...ezt a parbeszedet, hogy teged mennyire erdekel az, amit esetleg leirok."
Na, most ezt miert irtad?
Szerinted orgazmumusom van attol, hogy valaszolgatok Neked?
Ha nem erdekelne,akkor ugyan miert valaszolnek?
Ez nekem megint felfoghatatlan...
Megint Teged hagylak utoljara. Hiaba, ugy megszoktam.
Volandtanarbacsi megdicser.:-) Kijavitottad a hibaidat. Felsobb osztalyba lephet. Azt hiszem ez volt irva a bizonyitvanyaimban, de ha nem ez a hivatalos kifejezes, akkor mea culpa.
Irtad:
"Remélem ezzel azért nem írta le magam teljesen! "
Nem, nem.:-)
A javitasra mindig lehetoseg van.:-)
Irtad:
"Azt az SMS-t nem egy idióta baromtól kaptam, de nem hiszem, hogy többet kellene róla írnom. "
Nem is kell. Pusztan arra akartam ramutatni, hogy egyszeruen nem fogom fel, hogy mi visz ra valakit, hogy ilyen uzenetet irjon? Teljesen feleslegesnek es ertelmetlennek tartom.Irtad:
"Ne számokból akard megmondani, hogy valaki hogy néz ki! Így aztán nem is mondok számokat.Kis kiváncsi, hát ettől öregedtél meg idő előtt?"
Neeeem, nem ettol oregedtem meg, hanem a Hozzad nem hasonlito noktol, meg nehany egyeb korulmenytol. De azert a szamokbol is meg tudom mondani, ha valaki 120 centi es 200 kilo.:-))
De egyebkent mibol mondjam meg? Nem ismerlek, nem lattalak, pedig mar az Iszoldaban is megneztelek, de nem vagy. Ezek utan mas lehetosegem nincs, mint a szaraz szamok.:-))Vagy tudsz jobbat? Ez orok titok marad? Irtad:
"A családba mégis hogyan vennél be? Ugye nem akarsz örökbe fogadni?"
Meg az is elofordulhat.:-)0 Hidd el nem jarnal rosszul...En meg paradezhatnek, hogy milyen jol tartom magam.:-))Irtad:
"Miből gondolod, hogy Vian a mániám?"
Vapiti-bol. Regen hallottam ezt a nevet, ezert megkerdeztem.
Szoval, milyen magas vagy?:-))
Megint valami lenyegi kerdesre tapintottal. Irtad:
"A kulcsszo kompromisszum"
Meg a visszajelzes. Talan kicsit felrertettel, de termeszetesen nem arrol beszelek, hogy nekem fontos O, es ezzel el is van intezve, erezze, ha tudja a lelkem. En visszajelzek. Hajj, de meg mennyire. Ok tudjak, es erzik is ezt,(hogy fontosak szamomra), kerdes viszont, hogy ez eleg -e nekik? De errol kesobb.
Kompromisszum. Nagyon fontos szo, csak nehogy feloldalas legyen. Mindig kell kompromisszumot kotni. Ilyen a vilag. Es, ha valaki, hat en aztan kompromisszumkesz figura vagyok. De a kompromisszum nem egy varazsszo, mindig vannak hatarok, legalabbis konkret vilagnezettel rendelkezo embernel, s ha a szukseges kompromisszum ezen tulmenne, akkor egyszeruen abba kell hagyni azt a kapcsolatot, mert ez hosszabb tavon csak egymas folyamatos es kegyetlen megeroszakolasahoz vezetne.
Vegul ezt kerdezted:
"Talan ezert lennek kivancsi arra, hogy mit is vart el nehany holgyismerosod toled, mint bizonyitast :-))."
Na, ez egy lelombozo dolog.:-) Lehet, hogy csak en vagyok ilyen szerencsetlen, de eddig csak olyan novel volt dolgom, aki ram akart "telepedni". Ez, ugye nem rossz dolog, ha szo szerint ertjuk:-)), de amint kiterjesztettebb jelentest kap, mar igen kellemetlenne valhat, sot, egeszen a groteszk mufajaba is atcsaphat. A dolgot a szo legkemenyebb, mondhatni "gestapos" ertelmeben ertsed. Mint mondtam volt, en nem arulok zsakbamacskat, es minden holgyet tajekoztatok a vilagnezetem talan szokatlan elemeirol. Mint szinten mondtam volt, ok ezt nagy vehemenciaval elfogadjak, es kvazi ezek utan is ok szorgalmazzak a kapcsolat kiteljesiteset. Mindezek utan kovetkezik a gyakorlat, ami teljesen mast mutat, mint az elmelet. Ami bekovetkezik, az nem az elfogadas - ahogy az elmelet szolt - hanem a totalis megvaltoztatas vagya, erofeszitesek annak elereseert, hogy teljesen ugy viselkedjek, ahogy nekik megfelel. Ez szamomra nem mas, mint megvetendo magatartas. En oszinte voltam vele, oszinten elmondtam neki, milyen vagyok, o mindennek ismereteben ment bele egy kapcsolatba - teljes egyetertessel. Viszont ez egy hazugsag volt. Kinek van akkor igaza? Az en allaspontom, hogy nekem, aki oszinten, es nem alantas manipulacios celokkal vagok bele, mar az elejen elmeletben hazudva.
Csak egy enyhet hadd mondjak. Volt olyan partnerem, aki abban a pillanatban botranyt csinalt, amint elmentem otthonrol. Mert akkor biztos valami "nocskehez" megyek. Eszem agaban sem volt, de o tudta, hogy milyen eletet eltem regen, es a legfobb feladatanak azt tartotta, hogy a konyhanal tovabb ne menjek. Magda marinko nem el olyan zart bortonben, amilyenben o akart engem latni. Kisstilu veszekedesek, hadd ne ragozzam.
A lenyeg, hogy az evek soran egy kisse gyanakvo lettem a noi nemmel kapcsolatban. Minositse ez azt aki megerdemli.:-))
De ilyesmirol inkabb nem is beszelek, mert csak infarktust kapok es exitalok, amivel sokat vesztene a vilag.:-)))
Egy kisse nevettem, amikor elolvastam az uj hozzaszolasokat, es persze emlekeztem bizonyos regebbiekre is. Azert nevettem, mert itt is, mint barmely mas kommunikacios formaban, megint megjelenik ugyanaz a jelenseg, ami szinte mindig. Mirol beszelek?
En beszelek valamirol a topicban, de eszem agaban sincs a sajat meggyozodesemet,vilagnezetemet, altalaban a hozzaallasomat ratukmalni masokra. A Bolygohollandi altal oly sokat emlegetett tolerancia a zsigereimben bujkal, ha ugy tetszik. Erre mindig felbukkannak egyesek, akik kvazi tamadasnak erzik a "nekik nem megfelelo" gondolatokat, es velemenyuk kifejtesen tul, egyben azt is megprobaljak meghatarozni, hogy mi a helyes. Vilagjelenseg ez, sajnos. Utoljara kamaszkoromban voltam ennyire biztos, ennyire felkent, mint itt nehanyan. Ezert is nevetek...
Ide vonatkozik Parser egy gondolata is. Ezt irta:
"Egyebkent az is erdekes, hogy ilyen jellegu peldat inkabb csak a "ramenosebbek" szoktak hasznalni"
Tehat a ramenosebbek, ertsd, eroszakosabbak szoktak altalaban hasznalni ilyen peldat. Termeszetesen nem feltetelezem Parserrol, hogy eroszakosnak tart, nem is vagyok az, sokkal inkabb konok es makacs, de ez mar mas teszta. A ramenos magatartas egy offenziv magatartasi forma, en ezzel szemben sokkal inkabb defenziv vagyok, mint alapvetoen makacs es konok egyed. Ugy velem, hogy az offenziv magatartas sokkal inkabb jellemzo a topic nehany hozzaszolojara, mint szerenysegemre.
Annak idejen sokat vitaztam vallasi temakban, es most deja vu erzesem van. Jomagam nem vagyok vallasos, de barkinek a hitet tiszteletben tartom. Viszont mindig megjelentek emberek, akik megmagyaraztak pl., hogy a keresztenyseg az egyetlen jarhato ut, aki maskepp gondolja az bunos, es ha gyorsan nem ter meg, akkor a legmelyebb bugyorban talalja magat legott. De egyaltalan, ugyis nekunk van igazunk.
Mar akkor is nevettem...
Hiaba, a humorerzek "isteni" aldas.
No, most valaszolok egy momentumra a tegnap esti irasodban. Irtad:
"A problema szerintem nem is a birtoklasi vagy lekuzdese, hanem pont forditva. Nem erzik magukat fontosnak a kozeledben. Ezt pedig, legyen ferfi vagy no, kevesen szeretik..."
Itt, most a lenyegre tapintottal.No, nem arra, hogy nem erzik magukat fontosnak a kozelemben, hanem arra, hogy valojaban mit is jelent ez?
Vajon mit jelent az, hogy valaki fontosnak erzi magat a kozelemben?
1., Azt, hogy en fontosnak erzem Ot, vagy
2., hogy letrehozzam azt a szituaciot, amelyben O a maga elkepzelesei szerint fontosnak erzi magat?
Nem tudom eleg ertheto vagyok -e?
Sok no akkor erzi magat fontosnak, ha a kenye kedve szerint alakul a kapcsolat, es altalaban a vilag, holott mindketten szuveren egyenisegek vagyunk.Sok no csak magat emeli ki egy kapcsolatban, es ezt teljesen termeszetesnek veszi, megpedig olyan szinten, hogy lehetetlenseg barmifele toleranciara is ravenni. Az ilyen nok partnereibol lesznek aztan az allando pszichikai terror ala vont "papucsferjek".
Altalaban. Ha valakit fontosnak erzel- megpedig valoban, nem csak alszent szavakban - az miert kellene, hogy a sajat rabszijra fuzesedet jelentse?
Inkabb nem ecsetelem, hogy nehany holgyismerosom valojaban mit is ertett azon amit fentebb megfogalmaztal, hogy mit is kellene tennem ahhoz, hogy fontosnak erezze magat.:-))
"...ha nincs rám szükség, akkor akár máshol is lehetek."
A baj pusztan az, hogy ugy latszik a legkisebb mertekben sem voltal kepes megerteni, hogy mirol is beszelek.
Ez persze nem baj, ugy gondolkozol felolem, ahogy akarsz, en nem proballak meg presszionalni semmilyen iranyban, ez az en habitusomtol tavol all. Es ez igy helyes.
Irtad:
>Forogtam, es forgok gazdag, "jet set" korokben, >de sohasem voltam a legtobbjuk koze valo, es >igazan nem hiszem, hogy a mentalitasnak barmi >koze lenne ahhoz a korhoz, ahonnan valo vagy, >sokkal inkabb az ertelemnek.
Huh... Félreértehően írtam megint, és sikerült néhány klisét és skatulyát is előbányásznom.
Megsérteni semmiképpen nem akartalak, remélem nem is sikerült. A későbbiekben hanyagolom a sablonokat.
Két dolog van, amire ráébredtem:
Egyrészt olyan dologról kezdtem el vitatkozni, amit nem értettem. Ezért bocs!
Több hozzászólás fényében kialakult a dolog.
Másrészt viszont, nem valószínű, hogy valaha is azonosulni tudok a gondolatmeneteddel, mert eléggé eltérő az értékrendünk. Viszont megint tanultam valamit.
>Abban viszont egyetertek Veled, hogy a >szarmazasi kor, ha mast nem is, de hajlamosit.
Ez megint csak fogalmazási hiba volt részemről. A
család, környezet nagyban meghatározó, ezt vallom, de nem feltétlenül követendő példa.
Én nagyon liberális nevelést kaptam, ha jobban belegondolok mindig azt teszem, ami éppen eszembe jut. És ami nem utolsó szempont, a körülöttem lévők legjobb tudásuk szerint támogatnak mindenben. Nem sokaknak adatik meg...
De nem is a közvetlen környezetre próbáltam utalni, hanem a hasonló gondolkodású emberekre,
akiket szerintem lehet valamilyen szinten célirányosan keresni.
Még egy dolog mozgat, amit szeretnék tisztázni.
Ami az anyagi dolgokról elhangzott, ahhoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy volt amikor
az egész családról nekem kellett gondoskodni.
Az volt az az időszak, mikor mindent megkérdőjeleztem magam körül. Megfordult a fejemben a topik nyitógondolata is, de nálam ez teljesen negatív élmények hatására jött létre. Ezért értettem félre, bár erősen gondolkodom azon, hogy mennyi volt ebből szándékos. Valószínűleg mindenképpen okosabb akartam lenni. De mindettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy csak hagyományos, táesadalmilag elfogadott párkapccsolatot tudok elképzelni hogy az számomra működőképes legyen.
Az érem másik oldala: megadatott az is, hogy olyan összegeket költhettem magamra, amiért sokan
egy évig dolgoznak. És nem voltam tőle boldogabb.
Többek között az erről alkotott véleményedet is félreértettem az elején.
