Úszás: Megdöbbentő, de ettől még tény: hiába döntötte meg Kovács Ágnes a sydneyi olimpián száz mellen a keletnémet Silke Hörner Európa-csúcsát, a rekord nem hitelesíthető. Az ok egyszerű: a magyar klasszis nem jelent meg a verseny utáni kötelező doppingvizsgálaton.
A legnagyobb megdöbbenést az okozta, hogy Güttler készül a 2001-es világbajnokságra! Iszonyú kitartás lehet ebben az emberben, de fogalmam sincs, hogy mi motiválja még.
Nyilván azért sírnak a sportolók, mert örülnek, meg megkönnyebbülnek. Csak éppen most a megkönnyebbülést túlsúlyozva éreztem, és látszott, hogy nagyon ki volt a dologtól. Sajnálom ennek kitenni őt na. Vissza kell fogni magunkat, hogy ne nyomjuk ennyire ezt az arany dolgot népileg, mert erre rá lehet menni. (a kis elnyomott nemzet megmutassa izomból) Ha nem lenne igazam, és nem nyomná ez őt, akkor a 100 mell előtt nem érezte volna kötelességének, hogy azt mondja, hogy minden okés, megtesz minden tőle telhetőt, hanem bevallotta volna szegény, hogy nincs túl jó napja. De tudta, hogy azt nem lehet, mert magára haragítaná a népeket. Akik mondjuk a CIB reklám körüli hercehurca alkalmával sem viselkedtek éppen fer módon.
Először is szívből gratulálok Áginak. Vele együtt sírtam tegnap a tévé előtt.
Igenis nagy dicsőség, hogy ebből a kicsiny orszából jön egy kicsi lány, aki maga mögé tudja szorítani a nagy Amerikából jött sportolókat.
Ugyebár Amerika nagy ország, ahonnan azért nagyobb a lehetőség, több sportolóból lehet kiválasztani a legjobbakat. Utána jövünk mi a kis 10 millió lakosunkkal. Azért van különbség.
Megérdemelte, hogy a dobogó legmagasabb fokán álljon. Egy párszor már bizonyított. Ez volt a csúcs, csak nehogy most hagyja abba.
Egyébként nem tudom mi van a többiekekkel. A Rózsa Norbert nem igazán remekelt idén. Pedig Atlantában még tudott valamit.
A sírás annak szólt, hogy valaki végig gürizett X évet, és eljutott a csúcsra. Egy olimpia bajnok dicsősége nem múlik. Aztán annak is szólt, hogy az iszonyú munka és a hatalmas tehetség ellenére győzelme egyáltalán nem volt biztos (láthattuk, avval nyert, hogy egy fantasztikus hajrá után jobban nyúlt be amerikai vetélytársánál). És végül a nyomás: jelenleg ő a legnépszerűbb magyar sportoló és bizony csalódás lett volna, ha nem nyer aranyat, ez pedig teher. Nos ezek után ki az, aki nem sírná el magát. Én is meghadódtam és teljes métrékben megértem Kovács Ágit.
Én viszont Pierroval értek egyet. A szívem szakadt meg Ágiért, még nem láttam senkit így sírni a dobogón.
Remélem mindig úgy fogja érezni, hogy megérte végigcsinálni!
Helló Mindenkinek !
Helló IC, Jfly, Ti is itt is ? (o:
Naszóval C+A+D Pierrnek egyáltalán nem adok igazat, abban valós a feltevés, hogy gyakran pokoli kínokat okoz egy edzés, egy felkészülés a versenyre, de az a pillanat, amikor a dobogón sírt Ágikánk, ő már a MI ÁGIKÁNK, az neki is az élete eddigi lexebb pillanata volt, ebben biztos vagyok. Azzal, hogy ennek a kis országnak ilyen örömet okozott, saját magának is tette........
Szóval ez a disznóvágó hasonlat kissé durva volt, bár az elvvel egyetértek, én is valszeg átmennék makrobiotikusba, ha nekem kéne leölnöm az étket ( bár egyesek szerint a karfiolnak is fáj.....), azzal együtt ez nem gilt, ok ?
Egyébiránt jelenthetem a végekről, hogy nálunk is leállt a meló, és még azonnali elbocsájtással se tudtak volna rávenni a tévé előli távozásra. (o:
Örüljünk, szurkoljunk, kátrányozzunk ! (o:
HAJRÁ MAGYAROK !
MathiasR
Én nem hiszem, hogy ez akkora szenvedés lenne egy sportolónak. Nyilván az Ági is szereti azt amit csinál, ráadásul gyümölcse is van a munkájának. Számtalan olyan ember van, aki nap mint nap gürizik lehet, hogy nagyon unja már amit csinál és éveken keresztül semmiféle látványos eredménye nincs. Ági keményen dolgozott, de szerintem neki is megérte. A pityergés pedig szerintem inkább a meghatódottságtól volt és nem a rá nehezedő terhek miatt.
Riporter: -Mit csináltál az elődöntő végétől idáig?
Kovács Ági: -Kerestem a zoknimat, mert valahol elhagytam itt az öltözőben...
Először is GRATULÁLOK Kovács Áginak! Nagyon szép volt!!!!
IC!
Tökéletesen igazad van abban, hogy mennyi mindenről kell lemondanuk ezeknek az embereknek a dicsőségért, azért a pár percért (jó csapatsportokban több), és azért hogy felállhassanak a dobogóra.
Én utálom, ha lefikázzák azt aki nem lesz érmes az olimpián, neadjisten még a tízbe sem kerül be, pedig szeritem már eleve az egy nagy dicsőség, hogy kijut valaki az olimpiára. El sem tudják képzelni, hogy ez mennyi meló...ezért is örülök, hogy Egérkének bemutatták a tv-ben a filmjét, azt hiszem az emberek is mostmár valamennyire felfogják, hogy mennyi áldozatot követel ez az egész. De azt hiszem megéri, nekem legalábbis biztosan megérné......az olimpia a legszebb dolog a világon...az egyik legszebb!!!
IC: én is most dühöngtem ki magam egy másik topikban (a kommentátorosban) a "sárga veszedelem miatt"....:-/
egyébként meg szerintem ha valaki a sportra szánja az életét, akkor az ilyen pillanatok miatt érdemes éveket felkészülésre, kemény edzésre áldozni. Én azt hiszem nem csak öt percig fogok örülni a győzelmének, és végülis, beírta magát a halhatatlanok nagykönyvébe, pár évtized múlva pedig még kérdésként is elfordulhat valamelyik Vágó vetélkedőben...:-))))))
Egér szerintem jól tette, hogy abbahagyta.....Mr.Popov elvtársot is utolérte az ezüst......
Inner: :))))))
Hát igen, a MOL-BCHEM-TVK hármast is azért függesztették fel, hogy legyen idő nézni a tévét..
A kiskocsmákban rendszeresen háttal kérdezik a pincérek, hogy "Mit hozhatok?", mert nézik a tévét.
A másik téma: igazándiból egy sportoló sem hideg fejjel felnőtten dönti el, hogy akarja (kivéve talán az agyaggalamblövészetet). Ági is kicsi volt, gyerekkora óta úsziik, mostmár nehéz lenne azt mondani, hogy "anyu én virágkötő lennék szívesebben".
Apropó agyaggalamb (skeet). Hogy az mennyire egy látványtalan sport. Azt várom, hogy rózsaszín-e a felhő vagy sem, mást nem láthatok. Ami leköthet az még az, hgy ki milyen nyelven, és hogy jelez, hogy lőhetik a pakkot. Ebből a szempontból hamar megutáltam azt az amerikait, aki olyan macska hangon halál lassan vinnyogta, hogy "Eeeeeeeee", mint valami Papagena.
Nem csak az olimpia kemény verseny, hanem EB, VB, satöbbi is. Amíg ezek lesznek, addig a legjobbként távozni akaró versenyzők is lesznek. Mit lehet csinálni, tiltsuk be őket, aztán majd feketén úsznak, mint a kakasviadalon? Látom magam előtt az újságokat: "Botrány! Újabb úszóbandát lepleztek le, állítólag politikusok is érintve vannak! Az ügyészség 200 hátért és 400 váltóért emel vádat!" :)))
Komolyan, a versenyzés óriási erőfeszítés, de csinálja bárki is, akinek nem ez az élete? Főleg saját magukért csinálják, a mi tombolásunk csak a bónusz. Egérke is abbahagyta, mikor elege lett, holott fizikailag szerintem simán ott lehetne még Sidneyben.
(Igaz, ezt csak egy felnőtt tudja megítélni, ami a gyerekeket illeti, főleg a tornászlányoknál már komoly kétségeim vannak a verseny etikusságát illetően.)
Ami az üzleti élet és a szurkolás összefonódását illeti: ma dühödten közöltem a sárga esőköpenyt viselő pizzás fickóval, hogy a fenébe is, a koreaiak vezetnek. A kínaiak meg az asztaliteniszezőinket búcsúztatták. Visszatérve a szobába, valaki csendesen megjegyezte: "Bátor ember ez a pizzás, hogy most Budapesten sárgában mert az utcára menni!" :)))
Nekem tízkor mondták, hogy mindjárt kezdődik. Nádor utcában dolgozom, nosza átmentünk a BankCenterbe megnézni a hallban a döntőt. Haláli, hogy a sok bróker, meg pénzes maca ott vinnyogott az aulában a döntőn. (Megjegyzem, már hétfőn is azt tapasztaltam, hogy magyar versenyszámok idején a pénzintézetek alkalmazottai nehezen foghatók hadra, a telefonba belekáromkodnak rontott tus esetén a háttérből, meg kisztihanddal elköszönnek, hogy hívjuk őket később, mert "most gurul a magyar bringás csajszi".)
Aztán a döntő, hát az király volt. Én teljesen el voltam keseredve, hogy mennyire lemaradt, 150-nél szomorkodtam, hogy hát talán az ezüst meglehet. De az a benyúlás, gyerekek!!!!!!!!!!!
Úgy sajnáltam a himnusz alatt. Látszott szegényen, hogy megkönnyebbül, hogy végre kisírhatja magát, iszonyatosan túl lehetett terhelve, elvárások, megminden, a sok edzés.
Lehet, hogy farizeusság az amit mondok, de ha egy szegény kislánynak ennyi szenvedést kell kibírnia, azért, hogy sok mafla ember örülhessen 5 percig, akkor én inkább nem akarok olimpiát. Úgy szégyeltem magam, hogy az én örömömre így ki kell készülnie. Olyan érzés volt, mint mikor disznóölést láttam, és megbántam, hogy az én falánk pocim miatt van az egész.
Mi a véleményetek?
Pac, igenis humánusabb Ági mint Egér volt, mert itt a többiek legalább azt hitték hogy érdemes volt rajthoz állni. Bár szerintem Kowal még nálam is idegesebb lett (PEDIG AZ NEM SEMMI!!!), mikor hajrázott mint állat, és valaki balról elúszott mellette - a Forrest Gump rögbi-jelente jutott az eszembe... Egyszóval NAGYON SZÉP VOLT, ami három szó, de kit érdekel!... :)))
Lunatic: naná, ki a fene megy egyetemre, ha az olimpián eksön van? Szóval gyors egymásutánban két versenyszámra került sor.
1. Női mellúszás 200 méter, győztes: Kovács Ágnes, Magyarország.
2. Közúti gyorsasági autóverseny, 10 kilométer az egyetemig hogy még a második előadásra benn legyek, győztes: Inner Circle, Magyarország.
:)))
Én ugyan nem bánom az ilyen hajrát. Ugyanis bandzsi dzsamping-ra nemigen szeretek gondolni, ejtőernyőre kicsit többet, de ha így is felszökik az adrenalinszintem az egekig, akkor kárpótolva vagyok. :)
Ágika, te bajnoknő vagy! Mi pedig büszkék. De nagyon.
Gratulalok Agi!
Az en fogalmaim szerint ettol lesz valaki Bajnok. Amikor a legjobban kell, akkor meg elo tud venni valami extrat, ra tud tenni egy lapattal, hogy gyozzon. Ahelyett, hogy osszeomolna. Megha nem is o volt a verseny elott az egyertelmu eselyes (altalaban 3. helyre taksaltak a szakemberek), megmutatta, hogy igenis tud gyozni az olimpian is.
Varom a folytatast negy ev mulva...
