A lélek az egész ember meghatározója ugye bár. Kiegyensúlyozottság, nyugalom, megkönnyebbülés, pozitív szemszög, stb.
A lelki bajok, magunkba fojtott, ki nem beszélt problémák, lelki nyomás, tanácstalanság, rágódás és még sorolhatnám, a legtöbb be nem azonosítható betegség okozója (az orvosok csak találgatnak és félre kezelnek, amelyből még több bajunk lesz).
A mai kor depresszióhoz, kilátástalansághoz, cukorbajhoz, zaklatottsághoz és még sorolhatnám, vezető út, hogy nem kérünk segítséget, magunkba fojtjuk a bajainkat, nincs egy olyan személy akivel megbeszélhetem, nem félve attól hogy bajom lesz belőle és visszaél vele, kibeszélhetjük azt a hatalmas súlyt ami a lelkünket nyomja, beszívni a pozitív dolgokat és bevállalni azt, hogy akár nehéz sors vagy körülmények ellenére is élhetünk boldogan.
Feldolgozni azt a bánatot, akár gyászt amelytől nem tudunk szabadulni és érezzük hogy a mélybe húz.....
Tegyetek érte, van segítség. A lélek egy olyan útvesztő, ahol ismerni kell az utat....
Horgász Csaba alapvetően kedves és jóindulatú terapeuta, de (leszámítva azt hogy rettenetesen pénzorientált. Ezt abból gondolom, hogy amikor jártam hozzá egy alkalommal le akartam mondani egy órát és konkrétan azt mondta hogy tartanom kell őt anyagilag. Hát ez eléggé megingatta a bizalmamat. Na mindegy) Lényeg az hogy fontos tudni róla hogy nem TFP terapeuta! Ez azt jelenti amennyiben azt a diagnózist kaptad hogy érzelmileg labilis impulzív személyiségzavar akkor a legmegfelelőbb kezelési mód a TFP terápia! Bővebben ha érdekel keress meg a facebookon Pieskó Nikolett
megfelel, bár jelenleg vidéken élek, de hátha rájuk keresve neten megtudok róluk valamit és ha Bp.-en kellene élnem akkor már ennyivel is előrébb haladtam keresés ügyben..esetleg összehasonlítást tudok tenni másokkal, az is jó lehet..
bár annyit írok, h én ide nem írom ki az email címemet, tehát ha te megadod a tied itt akkor úgy jó... bár van ilyen nem használt kamu emailem is aztszem azt talán ide tudom írni...blabla
Nektek miben segít a pszichoterápia? mert nekem mindegyik segíteni akar és nem terápiát tartani és rendes papírt kiadni és nem tudok egy szakit se rávenni, pedig megállás nélkül jelzem és mondom hogy ne dolgozzanak azt hogy segít mert nem azért vagyok itt. önök nem tanulták se segít szó eredetét, jelentését és a pszichiátria nem a segít szót jelenti és foglalja magába, hanem önök terápiát tanultak, de azt persze senki nem akar adni
és mindenki csak úgy segít hogy én hazudok, hogy én semmit nem érek és hogy ők nem fogják az én kedvemért betartani a jogszabályokat és szabályos ambuláns és egyéb papírt nem állítanak ki, mert ők segíteni akarnak, csak az épp nem a pszichiátria jelentése, az meg nekem nem kell. tehát még eddig senki nem értette a feladatát
aztán olyan nagy könyv nincs hogyan segítsünk az embernek, se olyan nagy könyv nincs hogyan gyógyítjuk meg az embert, sőt ilyet Magyarországon biztos senki nem olvasott, így a gyógyításukkal és a segítségükkel mindenki álljon le. a pszichiáter terápiát kellett volna megtanulnia, de mivel ő ahhoz nem ért, azt magyarázza gyógyít, segít, mikor én kifejtem az nekem nem kell, hanem a szakmáját mutassa fel, na olyannal még nem találkoztam.
ha valaki tud valódi terapeutát az ide nyugodtan leírhatja a nevét
Rossz szakembert fogtál ki. Én eddig két pszichiáternél jártam, egyik jobb mint a másik. Sose akartak bogyót adni és szakszöveg helyett a sok ökörséget amit gondoltam helyretették. Pozitív gondolatokkal láttak el, amiből egy-egy beszélgetés után sokáig "táplálkoztam" majd változáson is átmentem egy idő után. Ettől pedig jobban érzem magam a bőrömben.
Nagyon sokáig jártam pszichológushoz, pszichiáternél is voltam, de nekem nagyon nem tett jót. Előjöttek mindenféle szakszövegekkel, mi minden bajom van, elhitették velem, hogy mennyire szar paszban vagyok (rosszabban, mint egyébként voltam). Nekem a mentálhigiénikusok jöttek be, elég volt jól átbeszélni a dolgokat, és egész más megvilágításba helyezni, nem kellett gyógyszereket szedjek. Akihez legutoljára jártam, nekem ő volt a legszimpibb, ha nincs kedved keresgélni a sok szakember között, akkor szólj és megadom az elérhetőségét.
Ezen kívül pedig a közmegegyezés szerint gyermekkorban csak a nagyon súlyos problémákat nevezik "pszichiátriai" problémának. Ennek az az oka, hogy a gyerek nagyon rugalmas, az idegrendszere amúgyis fejlődésben van és egy zavar nagyon sokszor elmúlik szinte magától, pl. úgy, hogy utoléri magát a gyerek a fejlődésben.
Sajnos nem írnak ilyen összefoglaló műveket, egyrészt azért, mert továbbment a tudomány és sokféle megközelítése van már, neuropszichichiátriai, neveléslélektani, fejlődéslélektani, kommunikációelméleti stb. Másrészt pedig mégiscsak 4-5 éven tanítják a szakképzésben, és egy könyvvel túl olcsó lenne a képzés .-)
Sajnos olyan összehasonlítás nem nagyon van, ami a paciens szempontjából hasonlítja össze az irányzatokat. Egy-egy irányzatnak vannak jó ismeretterjesztő könyvei.
Nagyon ritka az a paciens, aki mindegyik terápiát kipróbálja és utána összehasonlító elemzést és ismeretterjesztést ír róla másoknak. Szakember pedig mégritkább. Ennek az az oka, hogy ahogyan azt te is tapasztaltad, ezek időigényes műfajok, és senki nem szán rá 3-3-3-3-3 évet, hogy ugyanazt a baját elvigye egyszer analitikus, utána rogersi, majd még után kognitív, aztán csoportterápiába, és utána még le is írja, hogy mit tapasztal.
Meg remélhetőleg az a baj, amit először visz, azzal is történik valami :-),
Értem. Köszönöm. Nekem valami olyasmi kellene, ami a teljesen laikusnál kicsit vájtfülűbb számára használható. Szóval elég sokat olvastam már a témában, az az igazság.
Laikus számára én olyan írást javaslnék, amiben nem követelmény a szaknyelv ismerete.
A Symington házaspárnak van egy könyve, az a címe azt hiszem, hogy "Hogyan válasszunk pszichoterapeutát", illetve van egy másik könyv "Hogyan éljük túl a családot". Ezek szórakoztatóak és közérthetőek.
Az Animula oldalán feltüntetett könyvek feltételeznek 4 vagy 8 év által megszerezhető szaknyelvi értést, és ez gyakorta megkeverei a terápiás értést, és feleslegesen komplikálják a terápiás helyzetet.
Tudod - mondtam - a topicot én nyitottam, és szoktam olvasni, hiszen én vagyok a házigazda. De nyiss nyugodtan te is topicot és akkor megígérem, hogy nem megyek utánad.
Aránylag ritka ám, mikor valaki vendégségbe megy, és sértegeti a házigazdát azért, mert ott van.
