bizonyos korán megtapasztalt és azóta is előforduló élményeim hatására tudatában vagyok, hogy léteznek tőlünk akár függő, akár független, de megszemélyesíthető erők, amikkel egyfajta kapcsolatot lehet teremteni.
aztán úgy gimnázium közepén ehhez a tudathoz egy olyan végletes erkölcsi értékrend és világszemlélet társult, hogy ez egyértelműen a sátánizmushoz vezetett.
Engem nem zavart - közterületen azt csinálnak amit akarnak, illetve a polgármesterrel intézhetik dolgukat. Több esetben már meg is hallgattam mondandójukat - érdekel az emberi társas viselkedés. Volt eset, hogy a Baross-téri aluljáróban hallelújáztak, de a Deák téren és leültem megfigyelni őket. A legkisebb szándékomban nincs zakkantani őket, hiszen ha zavar, akkor tovább mehetek, ha meg érdekel akkor a minimum, hogy megadom a bárkinek kijáró tiszteletet. Az a zavaró, ha kérés nélkül személyesen macerálnak, különösen ha a lakásomra jönnek.
engem kimondottan megörvendeztet, ha sátánistát látok :) bár magam már nem érzem magam annak (a "gonosz" mellé felvállalom a "jó" érzéseimet is, és a saját definíció szerint ez már nem sátánizmus), egyszer én is voltam ugyanilyen dühödt. ez meg fog benne változni. az pedig, hogy nem "rúg torkon" senkit, a józan eszének köszönhető, különben is, mire menne vele, csepp a tengerben. simán normális, erősen antiklerikális ember lesz belőle, miután évek múltán végiggondolja, hogy ha ő is az általa említett kozmikus rendezőelv ellenségének tartja magát, akkor neki is vesznie kell, az érzelmeivel és mindenével együtt, pedig élni és érezni szeret.
Vagy.. újradefiniálja magának a sátánizmust, hogy ő is beleférjen. mondjuk annak idején én belefértem a saját definíciómba, de ő már most sem a magáéba, vagy pedig tévedek :)
AntiÁkos,
olvasd el Hesse-től a Demiant! persze van benne pár számomra elfogadhatatlan rész, de azért nagyon elgondolkodtató.
Bizony van olyan, aki valamilyen gondolatára mindenáron rá akarja bírni a többieket, és vannak akik mindenben ennek szisztematikus ellenkezőjét tűzik ki céljaikban - mindkettő kiszolgáltatottság és szenvedés forrása. Eric Berne szerint ez amolyan "sorskönyv" és "elensorskönyv". Közös tulajdonságuk, hogy mindkettő fogságából nagyon nehéz kiszabadulni.
Em'má legény! Hát miért nem rúgod torkon azokat, akik ennyire nem tetszenek neked? Attól, hogy itt, egy magyarországi fórumon hirdeted a macsóságod, még nem történik semmi azon kívül, hogy nekem vidám perceket szerzel, amiért persze hálás vagyok.
Nem nadrágot, hanem pelenkát említettem, kedves húsz és harminc év közötti antiákos-rajongó, aki nem a headbangerbe hordod a pénzed és aki nem vagy állandóan szerelmes. De még csak nem is arra utaltam, hogy oly fiatal és tapasztalatlan vagy, hanem arra, hogy nem sok értelme van angol közhelyeket puffogtatni ott, ahová az nem való -- hacsak nem valami egészen más a szándékod, mint amire először gondolna az ember. Ju nó vat áj mín, doncsu?
End ef.váj.áj. -- nó, máj gad izünt ded, bikóz hiz tájping disz fakin tekszt for jú rájt náo.
Az utoljára felvetett téma pedig csakugyan nem idevágó, ezért nem is offolom szét vele ezt a topicot.
Érdekes taktika. De mit csinálsz, ha az illető hittérítő nem ért ángliusul? Érted...(?) Hiába fakkingolsz neki, nem tudja a szegény jámbor, hogy te most esetleg valami obskúrus süteményreceptet magyarázol neki hálából, esetleg azt közlöd vele, hogy pelenkát kell cserélned, annyira megijedtél tőle...
Ma csengetett be a cégünkhöz egy ember - a kolléga ment ajtót nyitni - és az olyan hangosan beszélt, hogy azt hittem letartóztatni jött, de aztán mondta, hogy isten üzenetét hozta. Mi meg marhák meg sem hallgattuk, hanem netezgettünk tovább, pedig lehet hogy mégis. Szegénynek még baja is lehet ebből, hogy nem adta át az üzenetet. A kolléga utána is kiáltott az ablakból, hogy "na és mi az üzenet", de visszakiáltotta, hogy azt így távolból nem lehet elmondani. Így jártunk mi, ma.
Kevés hittérítő riad meg egy 404-es oldaltól... (Datanetes ADSL-ről nézegetem, se a munkahelyemről, se otthonról nem látom, csak a 404-est...) És ez nem is mai hiba, talán érdemes volna valamit csinálni...
