Én, mint tényleg nagyon tehetségtelen, béna úszó, 2001-ben Fazekas Attila segítségével, Tóth Csabához jártam egy hétig. Ùgy gondolom, hogy ha nem Bécsben, hanem Pesten lakom, akkor meg tudtam volna nála tanulni úszni.
Tudnátok ajánlani egy IGAZÁN JÓ felnőtt úszóedzőt Budapesten?
Mondjuk olyasvalakit aki nem csak a partról, egy helyből dirigálja az embert a szokásos úszóadagokat mantrázva, hanem mondjuk részletesen kielemzi hogyan is úszik a delikvens..
ennek érdekében mondjuk maga is bemegy a vízbe, megnézi a vízfekvést, a karok és lábak kalimpálását, a törzs tartását, a karok nyújtását, és víz alatti húzását és rá tud vezetni ezek után a begyakorlandó feladatokra.
Esküszöm a szokásos óradíj 3x -át is kifizetném ha találnék egy ilyen alapos embert..
"1938 volt, december legvége, és azóta nem jártam külföldön, hacsak nem gondolatban. És többé nem is megyek már. Nem mintha Izrael országa olyan csodás volna, hanem mert mára úgy gondolom: az egyetlen utazás , ahonnan nem üres kézzel jövünk meg, az, amit önmagunkban teszünk. A bensőmben nincsen se határ, se vám, és messzebb utazhatom a legtávolabbi csillagoknál is. Sétálhatok olyan helyeken, amelyek már nem léteznek, találkozhatom olyan emberekkel, akik már nem élnek...." 324. oldal Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Pénteken futottam 30 km-t egy nagyon jó gyerekkori barátom, Richter Richárd emlékére, akit 30 éve végeztek ki a szegedi börtönben. Nem volt szerencséje, a sors rendesen megverte…
Csütörtökön akartam futni, de a futás elején megroppant a bal térdem. Gondoltam, majd elmúlik, de végig folyamatos fájást éreztem, ezért 6 km után abbahagytam. Este kenegettem, lámpáztam, egy kicsit jobb is lett, de még éreztem. Péntek reggel felhívott a lányunk, hogy Dávid unokánk beteg, egész éjjel hányt. Erika mondta, hogy menjünk át hozzájuk, amíg ö segít a lányomnak, addig én elmegyek futni.
Elövettem a három éve nem használt itatózsákomat, kikevertem 2 liter izotonikus italt, vittem magammal egy banánt + egy müzlit, mert nem tudtam, hogy fog viselkedni a szervezetem, már régen futottam 30 km-t edzésen.
3 órára akartam futni, ami 6 perc/km-es átlag lett volna, de az elsö 10 km-t 5:21-es átlagban futottam. Meglepöen könnyedén ment (annak ellenére, hogy a bal térdem érzékeny volt és a derekam is fájt), sütött a nap kb. 12-14 fok lehetett. A futásom alatt visszamentem a múltba, az 1973-74-es évekbe, mikor Richárddal együtt edzettünk, verekedtünk. Annyira el voltam merülve az emlékeimben, hogy nem vettem észre egy rendörautót, amikor az egyik vasúti átjárónál átbújtam a piros jelzés miatt leengedett sorompó alatt. A hülye barom rendörje feljelentett. Mondtam is neki, milyen kár, hogy nem alkoholista vagyok, mert akkor most a kocsmában ülnék, nem itt futkosnék. 80 euróba fog kerülni a bujkálásom :)
A második 10 km-t 5:27-es átlaggal ment, de ez a szakasz már nagyon nehéz volt, mert viharos szél fújt (50-60 km/h), persze nem hátba, hanem szembe:) Az utolsó 8 km-en már 5:30-as tempóban szenvedtem, nagyon vártam, hogy vége legyen. A bal térdem után a jobb is megfájdult + a derékfájásom kisugárzott a csípömbe. Már elöre félek, hogy mi lesz, ha ugyanígy megfájdul az ápilis végi Sárvári 12 órás futáson.
A végén a 3 óra helyett csak 2 óra 43 percet futottam, ami 5:24-es átlagot jelent. Elégettem 2141 kcal-t. A végén nem kellett a banán, se a müzli. Úgy látszik, jobb az edzettségi állapotom, mint hittem-hiszem:) Az átlag pulzusom 134, a max pulzusom 146 volt. Este lazítottam, vettem egy forró fürdöt, tettem bele sót meg ecetet, de azért reggel egy kicsit fáradt izmokkal ébredtem. Szombat reggel úsztam 2,2 km-t, ami egy kicsit kilazított. Vasárnap délutánra terveztem egy kis kerékpárt, de a végéb pihenö napot tartottam. Tiszta hülye ez a polar V800-as óra. Szerinte egy ilyen futás után 3 nap pihenöt kéne tartanom. A július végi ironman után 15 napot javasolt. Most néztem meg: a bonyhádi dupla ironman után csak két napot pihentem, mondjuk az igaz, hogy az elsö héten csak regenerációs edzéseket végeztem.
Én sok mindent másképp látok, de tulajdonképpen örülnünk kell ennek. :-) Képzeld milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne és teljesen egyformán gondolkodna. Még beszélgetni sem lenne érdemes.
- Képzeld tegnap…
- Én is …
- Nekem az …
- Nekem is …
- Én úgy gondolom, …
- Ne is folytasd, én is ugyanúgy gondolom.
Stb.
Előzetesen annyit, hogy két triatlon versenyen indultam, mindkettő 15 órán kívüli IM volt.
„Ha normális felkészülés nélkül mész oda, akkor nem adod meg a tiszteletet a távnak, és nem fogsz tudni emelt fővel végig menni.”
Ez igaz. Első IM-nél Az úszást 1h58 perc alatt teljesítettem gyorsúszásban, 3-as levegővétellel. Ezalatt 2-szer emelt fővel voltam, mert háton fekve gyúrtam a vádligörcsöm. :-)
A bringán sem felfelé tekintgettem. A futásnál annyira kivoltam, hogy sokszor lehorgasztott fejjel csak az előttem levő 5-10 méter aszfaltot láttam. A célba érés óta viszont emelt fővel tudom mesélni, főleg pár sör után.
Persze egy ponton túl bármilyen teljesítménnyel való dicsekvés visszataszító.
„…nem tudok rúddal ugrani, ezért nem megyek rúdugró versenyre…”
Én évekig jártam a 3,6 km-es Öbölátúszásra pontosan azért, mert nem tudok úszni.
„…aztán valahogy végigvergődik. Abban semmi kockázat nincsen….”
Nem is akarok fölöslegesen kockáztatni.
8 ével ezelőtti edzésemen az 1óra 55perces félmaraton kevesebbet ártott a térdeimnek, mint a végén megsprintel 150 méter.
Egyébként futó berkekben van egy mondás: „Aki nem tud gyorsan futni, az megpróbál hosszút.”
„Az IM cím értéke abból jön, hogy éveken át hóban, fagyban…”
Kinek miből.
Nekem a küzdésből, hogy 16 óra alatt kiszenvedem.
Én bringában vagyok járatos. Kb. 10 éve úgy adódott, hogy 20 óra alatt bringáztam 401 km-t, közben 1 órát tárgyaltam is. Hazafele menet közben úgy gondoltam, hogy valami „nagy” dolgot művelek. Megérkezve megelégedés helyett ürességfogott el. Úgy éreztem nem csináltam semmi nehezet, érdemlegest, csupán fegyelmezetten tekertem.
Nekem sokat adott az IM. Megtanított, hogy (fejben is) ronthatok. Mindkét esetben voltak gondjaim a frissítéssel.
Manapság inkább csak szurkolok. Tudom, hogy nem csak egy x idő alatti teljesítésnek van értelme, így a 13 óránál gyengébb versenyzőket is biztatom. Ők is küzdenek!
Nagyatadon 2x voltam, elösször teljesiteni, majd versenyezni. Ez egy verseny, ugyhogy szerintem itt ket fele szereplö van: Teljesitö es Versenyzö.
Itt az uszas nem Balatonatuszas, hogy majd a következö hajonal eszek valamit.
MTB vel se induljon senki, ha nam akarja, hogy mindenki neki drukkoljon:)
Futas közben nem jo dolog, ha az öregasszonyok kiabalnak a sötetben, hogy : Hajra, hajra, meg tudod csinalni!:)
2014.-ben egy fel kört futottam Zelinka Gabi utan, nem birtam tovabb, csinos-az biztos.
Verseny-ugyhogy ha valakit magam elött latok, akkor probalom megelözni. Ha valaki követ, akkor megnehezitem a dolgat. Hogy ne az intenzivre kerülj , akkor olvasd mit ir Kropko Peti.., vagy itt Olomana.
Apropo, tudjatok mi az a 10 mp-es szabaly? 30 km/h bringa mellett könyöklöröl fel kezzel ennyi idö alatt kell kikapcsolni es levenni a sisakot, hogy ne csipjen meg a meh ( ill ne lassa senki sem, mert 5 perc lesz---- vagy ha edzesen törtenik ne üssön ki a kamion)
Na, örülök, hogy itt vagyok, majd gyüjtöm en is a km-ket.
Lementem tegnap reggel az orvoshoz, beutalót kérni egy székletvizsgálatra. Már csak azt kérdezem magamtól: te hülye, miért vártál majdnem két hónapig?:) Négyen voltak elöttem, kicsit várni kellett. Bejött egy kb. 50 éves férfi 30 kg súlyfelesleggel, és egy olyan parókával a fején, amin már messziröl látszott, hogy nem igazi haj. Szerintem cirokból csinálták:) Mindig beszarok, mikor ilyen agyalágyultakat látok. Az nem zavarja, hogy magas a vérnyomása, cukorbeteg, impotens…
Utána elgondolkoztam, hogy hogy kéne edzenem a dupla ironmanre, de annyira, mikor a doki behívott azt mondtam neki, doktor úr kérek egy Stahluntersuchungot – ilyen nincs németül, mert a székletvizsgálat, az Stuhluntersuchung:) Olyan meglepetten nézett rám, egyböl rájöttem, hogy nagy hülyeséget mondtam:D Ha nem találnak semmit a székletben, akkor a doki szerint csinálnom kéne egy bél és gyomortükrözést. Még meggondolom…
"nem a sörözőben ült, nem a tévé előtt, nem a bulikon, nem a számítógépe játékok előtt" Na már meg is van a 15 órányi edzésre az idő, amivel már egész tisztességesen fel lehet készülni. A szemcsillogás meg szerintem arányos az előtte befektetett munkával és az annak eredményeképp elért jobb idővel.
Egy szó, mint száz, én mindig jobban érzem magam a célban egy olyan verseny után, ahol normálisan tudok végigmenni, és ennek valószínűsége javul az elvégzett munkával arányosan.
Értem, és olyan nem lehet aki se nem akarja a szerinted normálisan megcsinál se nem akar felvágni vele? Én pont ilyen vagyok. Csak magamnak meg szeretném csinálni.
Azért egy ilyen táv nem veri oda a szervezetet annyira. De ha csak egy kicsit is készül rá az meg annyit segít rajta, hogy messze kárpótolja ezért.
Verseny meggyalázása, mi ez egy ember? Egy sima táv ez, letudja az ember azt annyi. Se tisztelni se gyalázni nem kell szerintem és nem is lehet.
Miért van az, hogy nem ezen a szinten sportoltam, hanem komoly versenyzői szinten egy olyan sportban amiben a világ élvonalában voltunk, nem a futottak még szinten (versenyeket is nyertem) , és amikor befut csillogó szemmel 15 óra után az ember kikészülve, nekem eszembe sem jut hogy valamit meggyalázott. Nekem az jut eszembe, hogy nem a sörözőben ült, nem a tévé előtt, nem a bulikon, nem a számítógépe játékok előtt hanem itt van, és odatette magát.
Vagy beszélgetek egy lánnyal egy kajáldában Zuglóban, akinek a bicaján rajta volt még a rajtszám. És csillog a szeme, pedig be sem ért 16 órán belül. De megfogadta, hogy a következőre többet edz majd. Célt kapott a folyamatos mozgáshoz. Ez a lényeg szerintem, és igen már most felemelt fejjel járhat az én felfogásom szerint.
Igen, de nem számít. Nem cél a 13 vagy 12 órán belüli idő. Nem leeszek attól se több se kevesebb a saját szememben. Én jól akarom érezni magamat, már az edzéseken is.
"Abban viszont nem értünk egyet, hogy először nem szabad úgy odaállni, hogy "csak" a teljesítés a cél, hanem legyen időcélunk. Hiszen honnan tudjam, ha még sosem csináltam? Persze a maratonnál is volt időcélom, de ott is akármikor közbejöhet vmi, ahogy az IM-en is, így elsődleges célom a teljesítés, majd másodjára az idő."
IM-en szinte biztos, hogy valami be fog jönni, de időcél akkor is kell. Legalább sejtened kell, hogy mire vagy képes. Nekem mindig volt egy ideális, egy reális és egy pesszimista időcélom, hol ehhez voltam közelebb, hol ahhoz a végén. (Sőt a haverokkal mindig fogadásokat kötöttünk, hogy ki lesz legközlebb a jósolt időhöz). Ha lövésed sincs, hogy mi a cél, akkor nem tudod beosztani az erőd a bringán, azzal viszont teljesen tönkrevághatod a futásod.
Életem első maratonján 3 órán belül akartam futni, megszakadtam, 3:14 lett, tanultam belőle, következő évben 2:58 lett. Első IM-en 10 óra körül akartam menni, elkapott a hév, elbringáztam magam, mert jó helyen álltam (akkor még kicsi volt a mezőny), futás felénél már bele kellett gyalogolnom, aztán 30-nál 9:30-nál feladtam, mert értelmetlennek láttam. Valószínűleg 11:30-ra pedig be tudtam volna hozni, utólag már bántam, hogy nem mentem végig, de akkor úgy éreztem, hogy ez már úgyis bukta. Következő évben bölcsebb voltam, meglett a 9:58.
Kell terv, ahhoz kell belőni az edzéseket. Nagyon hasznos pulzusmérővel edzeni és versenyezni, ha van rá lehetőséged, mert emelkedőkön nagyon jól meg tud védeni az elpazarolt energiától, amit egyébként észre sem vennél.
Aki felkészülés nélkül megy az IM-re, az csak árt az egészségének. Mondjuk aki meg rendesen készül rá, az is :-). Engem a feleségem többször kísért még a kezdetekben, mikor lehetett, és ő "tiltott el" tőle, mert látta, hogy milyen. Pedig én többnyire egészben végig tudtam menni. Mikor a verseny után órákkal a szobában a takaró alatt 20 centis amplitúdóval vacogtam, pedig 30 fok volt, akkor gyanús volt, hogy jót tettem-e az egészségemnek. Vagy amikor a verseny alatt elfogyasztott 9 liter folyadék ellenére 4,5 kilóval voltam könnyebb a célban, mint a rajtnál. Háááát.
Én örülök, ha minél több ember sportol és triatlonozik, sőt 30 év alatt én magam sok embert vettem rá. Viszont azt akkor sem értem, hogy minden "kopasz", aki belép a seregbe, miért akar egyből tábornok lenni a ranglétra végigjárása nélkül. Engem az bosszant, ha valaki azzal kérkedik, hogy úgy csinált IM-et, hogy 3 hónapja még nem tudott úszni (mert akkor még most sem tud), meg 5 hónapja vette a biciklijét. Persze, meg lehet így is csinálni, de ezt inkább szégyellni kellene, nem büszkének lenni rá. Én csak azt mondom, hogy ha valaki normálisan akarja megcsinálni, és nem csak azért, hogy felvágjon vele, akkor az egy hosszú folyamat, aminek része a kisebb versenyeken való indulás. A felkészületlenül végigvánszorgás pedig a verseny "meggyalázása". Aki nulláról indul, kezdjen sprinttel, és fejlődjön fel.
Az a baj írásban sokszor nehéz észrevenni az iróniát, szarkazmust, viccet stb-t :) Természetesen szándékosan írtam minél kevesebbet, arra célozva, hogy aki csak minimálisan is tesz vmit az egészségéért az is több mint aki semmit se. Függetlenül attól, hogy IM-re, maratonra vagy bármi másra készül.
6 óra alatt nem lehet Maratont futni, csak gyalogolni. Aki 1 órán belül úszik, 6 órán belül teker, annak csak a futásra kell több időt fordítani a másik két szám terhére. Szerintem.
Szerintem meg felelőtlenség heti 3 óra edzéssel IronMan távot teljesíteni. Arra ott van a sprint meg az olimpiai táv. Ez a tiszteletet érdemel olyan mintha státuszszimbólum lenne az IM. Nem lesz ettől senki sem több sem kevesebb. Persze vannak akik már úgy írják alá a nevüket XY x-szeres IronMan.
Ebben teljesen igazad van. Ha vki heti 3 órát készül az IM-re és 16 óra alatt teljesíti akkor is heti 3 órát értelmesen töltött el az idejéből és ez is sztem tiszteletet érdemel.
Csak egy példa: én 140+ kg-ról indultam 3 éve. A fejembe vettem, hogy teljesítem az Ironmant. Ha befutok mondjuk időn belül, akkor felemelt fővel fogom tenni? Igen. Érdekelni fog, hogy más mit gondol? Egyáltalán nem, csak magamnak akarok megfelelni. Ezt azért írom, hogy legyen egy olyan vélemény is, ami a teljesítést is magát értéknek veszi. Hátha valaki beleolvas, és elmegy a kedve az egésztől. Nekik üzenem, ha felkészülsz, eljársz futni, úszni, bicajozni ezért és befejezed a szintidőn belül, sokat tettél az egészségedért és büszke lehetsz magadra. Teljesen jó egy célnak amire készülsz és teljesítesz.
Nekik:
- én 1 óra alatt úszom a 3.8 km-t
- bőven 6 órán belül bicajozom a 180 km-t
- ki tudja mennyi idő alatt fogom lefutni a maratont a végén, lehet 6 óra is kell hozzá vagy több.
Szerintem meg egyáltalán nem számít, hogy ki mit gondol a te saját IM versenyedről. Egyetlen dolog számít, hogy te hogy gondolod. Ha Úgy gondolod, hogy teljesíted és büszkeség tölt el, akkor úgy a jó. Ha akkor elszel büszke, hogy 12 órán belül nyomod le akkor úgy a jó. Mindenki mást fog mondani, ha azt kérdezzük tőlük, hogy mennyi időtől már szánalmas. Én most mondjam azt, hogy 1 óra felett aki úszik az szánalmas, mert én jobbat tudok esetleg még edzés nélkül is, ha kicsit odafigyelek? Ugyan már.
Értem mire célzol. Maratoni futásnál én is összehúzott szemöldökkel nézem az olyanokat, akik 5 óra alatt teljesítették, amiből 2 óra sétálás volt. Mégis maratoni futónak tartják magukat. Sztem csak félig jogosan. Ebben egyetértünk, hogy ezek az emberek nem készültek fel rendesen. Természetesen nem így akarom az IM-et végigcsinálni.
Abban viszont nem értünk egyet, hogy először nem szabad úgy odaállni, hogy "csak" a teljesítés a cél, hanem legyen időcélunk. Hiszen honnan tudjam, ha még sosem csináltam? Persze a maratonnál is volt időcélom, de ott is akármikor közbejöhet vmi, ahogy az IM-en is, így elsődleges célom a teljesítés, majd másodjára az idő.
Az, hogy minden egészséges ember teljesíteni tudná az IM-et ... persze, 3 hét alatt tuti :)
A minél jobb időeredményhez egy dolog kell: rengeteg edzés, ami pedig rengeteg idő. Sosem fogok 3:15-ös maratont futni, mert nem fogok egyszerűen annyit edzeni, pedig sztem képes lennék rá. Mindenki maga osztja be az idejét. Nekem a munkám, a családom fontosabb, ezért én velük töltöm az időm, pedig edzhetnék én is látástól mikulásig. De én így döntöttem. Hogy ez egy 3:40-es maratonhoz elég, sztem nincs okom szégyenkezni. Ha ennyi időt tudok ráfordítani az IM-re és beérek 14 óra alatt (2 év múlva valószínű ennyit fogok tudni), akkor is baromi büszke leszek magamra.
Abban megint egyetértünk, hogy "emelt fővel végigmenni". Ez a célom. A maratonnál összejött, hogy megállás nélkül végigmentem elsőre 3:59-es idővel. Ha az IM-nél is összejön, hogy megborulás, eléhezés, több perces földön fekvés nélkül teljesítenem, akkor nálam ez kimeríti "az emelt fővel végigmenni"-t. Ha ez 14 óra, akkor 14 óra.
Köszönöm, hogy elírtad a gondolataidat, mindenképpen hasznosak és javarészt teljesen egyetértek.
Ha meghallgatod szerény véleményem 29 év aktív versenyzés és 10 teljesített IM után (ebből 4 volt 10 órán belül), akkor megosztom Veled.
Szerintem az IM-et sokan félreértelmezik, amikor úgy mennek oda, hogy csak a teljesítés a cél. Egy IM távot bármilyen egészséges ember teljesíteni tud, így maga a célba érés nem kunszt. A kérdés csak annyi, hogy mennyi idő alatt. Egy olimpiai távot teljesíteni mondjuk 2:30 alatt sokkal komolyabb sportteljesítmény, mint épp szintidőn belül végigvánszorogni egy IM-et. Bár kétségtelen, hogy a szomszéd meg a haverok előtt sokkal jobban fel lehet vágni az utóbbival, valamint az már feljogosítja az embert arra, hogy másnap egyből feltetováltassa az IM logót a vádlijára, hogy az egész világ tudja mekkora hős.
Az utolsó IM-em több, mint 10 éve csináltam, és évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy megint menjek. És bár egy olimpiai távot megcsinálok kb 2:05 alatt, egy féltávot meg 4:45 alatt, nem merem magam rászánni, mert nem érzem magam felkészültnek.
Ha normális felkészülés nélkül mész oda, akkor nem adod meg a tiszteletet a távnak, és nem fogsz tudni emelt fővel végig menni. Ilyen például az, mikor valaki sodródó vízi hullaként teljesíti az úszást, negyedórákig depózik, vagy a futás 90 %-át sétálva teljesíti, miközben km-ként görcsöt gyúr, hány, vagy a földön fekszik. Én úgy gondolom, hogy ha valaki IM akar lenni, az készüljön fel rendesen. Én tudom magamról, hogy nem tudok rúddal ugrani, ezért nem megyek rúdugró versenyre és utána nem dicsekszem, hogy igaz, csak 80 centit ugrottam, de teljesítettem a versenyt. Vagy elmegyek megtanulni hogy kell, és edzek rá, hogy valamennyire hasonlítson a rúdugráshoz.
Szintén nem tartom komoly próbálkozásnak, ha valaki MTB-vel áll oda, az megint csak bohóckodás, mintha a Dakart akarnád utcai autóval megcsinálni.
Ha valaki IM lesz, az nem attól van, hogy csak úgy odaáll, aztán valahogy végigvergődik. Abban semmi kockázat nincsen. Ott nem gond, ha az utolsó 20 km-t mondjuk sántítva csinálod végig, mert utána úgysem fogsz versenyezni. Nem kockáztatsz sok száz órányi kemény edzést meg lemondást. Nincs értéke. Az IM cím értéke abból jön, hogy éveken át hóban, fagyban, hőségben úgy tudsz eleget edzeni, hogy nem sérülsz vagy betegszel le, közben nem rúgnak ki a munkahelyedről, nem válik el tőled a feleséged, és még a gyerekeid is megismernek. Ez a nehéz, nem egyszer végigcsinálni úgy, ahogy.
Szóval ha már az ember sok tízezer forintot beleöl, és IM-nek szeretné hívni magát, akkor normális felkészülés nélkül nem érdemes odamenni. Egy egészséges felnőtt férfi esetén úgy gondolom, hogy ez 13 órán belül elérhető időt kéne, hogy jelentsen. Ezt arra alapozom, hogy nekem a legrosszabb időm 11:15 lett úgy, hogy abban már volt 10 perc földön fekvés eléhezés miatt, így ezt a versenyt már kudarcként könyveltem el. Én mindig amatőrként készültem tanulás, munka és család mellett úgy, hogy még különösebb tehetségem vagy jó testalkatom sincs a triatlonhoz, tehát ez bárki más számára is elérhető, csak eleget kell rá készülni.
Ha kérsz tanácsot, szívesen adok. De ahogy korábban írtam IM-re gyakorlatilag csak hosszúkat kell edzeni bringán meg futásban. Az úszás viszont 90%-ban technika, így ott arra kell fektetni a hangsúlyt. Utána kell olvasni, videókat nézni, de a legjobb hozzáértőtől tanácsot kérni. Lehet, ha 10 fokkal másképp tartod a kezed, egyből 10 perccel jobbat úszol. Ami még kritikus az IM-en, az a táplálkozás, amit szintén a hosszú bringa és futóedzéseken kell begyakorolni. És mindenképpen javaslom több rövid verseny teljesítését, abból lehet sokat tanulni.
A legjobb dedikált időfutambringa lenne, az messze a leggyorsabb, de minimum egy aerokormány legyen a versenybringán, ár/érték arányban az éri meg legjobban.
