Azért nézi meg majnem minden ember az étteremben a másik tányérján lévő kaját, hogy lecsekkolja: más mit és hogyan választott ? Esetleg valami ötletet akar ellesni avagy nem akar hibásan dönteni ?
Nem is beszélve az egymás képernyőjébe való beleolvasást a minkahelyen. Engem annyira nem idegesít, de ismerek olyat aki teljesen kiborul ettől - mégis mindenki "sasol". Mint a kis pocok a réten.
dohi
Egyáltalán nem a - big4 kifejezésével élve -kollektív ember lenézéséről van ebben a topicban szó. Isten meg a ments. Főleg mivel mindenkiben van - mivel egyrészt fizikai lények vagyunk - egy kis megragadtság. Pl.. általában kerüljük azt a szituációt, érintkezést ami fzikai fájdalmat okoz nekünk. Tehát mindenki pattern ember aki nem szúrkálja a szemgolyólyát tűvel hiszen ez a megszokott - mármint törekedésünk testünk épségének lehető legjobb megtartására. (ok, szélsősédes példa volt).
Továbbá szeretjük a sexet, a finom kajákat és a bódult állapotba kerülés különböző formáit.:o} Vajon ezek mintékhoz való ragaszkodásból eredő dolgok ? Bár némelyikük ösztönösen jön.
"minden ember külön szint" szerintemis , de az is igaz, hogy minden emberen belül is "több szinten levés" alternatívája ven jelen. (bocs a magyartalan kif. módért)
Ha mégis kukacnak és rettegőnek nevezem az általam a topiccímben is deklarált társadalom szereplőit az az én saját kis kukac rettegésemből ered. (és ezt én is és ti is tud.om(-játok)) Na most kiderült, hogy én egy igazi kis véglény vagyok :-)))))) Aműgy gondolkoztam a köv.: topic-címen is : "KUKACOK VAGYUNK",de végül elvetettem mert sokan megijedtek volna és kezdődött volna az anyázás.
Korábban, tán nem is egyszer kifejtettem már itt a fórumon, hogy szerintem van is baj ezzel a sablonossággal és nincs is vele semmi baj, rendben van, ahogy van.
Szóval szerintem rossz is meg jó is a "patternesség" !
Szerintem ugyanis az emberi lélek és egyuttal az elme is folyamatosan fejlodik ill. lehetosége van a fejlodésre.
Úgy gondolom, mindannyian különféle szinteken állunk (amirol szól is egy másik topick ha jól tévedek).
Írtam már azt a (sokak számára jogosan sérelmezett, de sajnos szerintem nagyonis jól megfigyelheto) kategorizálást is, hogy e szempontból három nagy csoportra oszthatjuk az embereket. (igen -igen természetesen végtelen árnyalat létezik):
1. Kollektív ember (csordaszellemu, "birka", rettego, aki görcsösen fuldokolva kapaszkodik valamilyen csoport "szalmaszáljába")
2. Induviduális ember (a lázadó, deviáns, egyéniség, a különc, aki mer spontán lenni, aki mer gondolkodni (!) )
3. Univerzális ember (nem tudok, nem merek nyilatkozni errol, mert nincs konkrét tapsztalatom, legyen elég annyi, hogy Jézus, Buddha, Merlin (már ha létezett) ilyen emberek lehetnek (lehettek?) )
Ismétlem szerintem is annyi szint van, ahány ember. Ám ahogy a színeket is, tudtommal el lehet egymástól választani és egy bizonyos határt húzva kategorizálni, hogy "ez már zöld és nem fekete", (mégis végtelenféle zöld szín létezik) úgy az emberi szinteket is be lehet sorolni szerintem, ha akarjuk.
Aszondom elítélni egyik szintet sem bölcs dolog.
Részint azért mert úgy gondolom, hogy MINDENKI végigmegy minden szinten, kijár minden "osztályt" az "iskolában" és ugye egyetértünk, hogy nem kicsit szánalmas az a nyolcadikos, aki lenézi, kevesebbnek tartja az elsost, másodikost szóval az alatta járókat.
Ezért szerintem a valóban fejlettt lélek nem ítélkezik, nem gúnyol és nem türelmetlenkedik a fejletlenebbel szemben, hanem tiszteli, becsüli ot és ahol tudja segíti, mitöbb igyekszik felfedezni, hogy hol tanulhat még tole is, hisz mindenkitol van mit tanulnunk.
Ám tartok tole, hogy nem könnyu ezt a gyakorlatban alkalmazni. Ahogy a nyolcadikosnak is az agyára megy a kisikolás "hülyesége" úgy a legtöbb induviduális ember is nehezen viseli és kritizálja a kollektív szinten levoket (azt hiszem, hogy e topikban is épp ez zajlik)
De végülis ez is csak egy szint. Az induviduális szint kezdeti lépcsofokain még így állunk hozzájuk, ám ahogy haladunk fölfelé, szerintem rá fogunk döbbeni, hogy minden egyes szint, akármennyire idegesítonek is tunik, nagy teljesítmény, EGY CSODA, amikor az azt élo azt éli, akkor egy olyan küldetést hajt végre, amit értünk is tesz, a mindenségért teszi !
Úgy gondolom, hogy a kollektív szint is szolgálja a fejlodést. Nem kihagyható. És ez is egy korábbinál fejletebb szint, egy továbblépés az ösztönös szintrol, amin az állatok állnak ugyebár.
Azt tartom, hogy a kollektív ember hasonlóan lenézi az állatokat, ahogy az induviduális a kollektívet. A legmagasabb nívón álló induvuduális ember kezdi érzni, hogy semmelyik szint sem szolgál rá a lesajnálásra.
Hogy bármyleik szint veszélyes lenne ?
Szerintem a szellemi fejlodést visszavetheti, késleltetheti egy stagnálás vagy visszafejlodés, mely az adott szintbe való túlzott belefeledkezés, ahhoz való extrém ragaszkodás miatt léphet föl.
De hát ahogy már megegyeztünk a fórumon néhányan : "minden út Rómába vezet" :) Szóval az illeto elobb-utóbb, ÚGYIS ki fog billenni szintjérol és továbbfejlodik.
Fizikai veszélyei viszont nagyon komolyak lehetnek ld. fasizmus, kommunizmus, inkvizíció stb. stb. stb. ...
De odaseneki, hisz tudjuk, hogy az anyagi világ csak illúzió... :)
Még egy kérdés, hogy kell-e segítenünk nekik ?
Szerintem csak ha biztosan tudjuk, hogy az amit segítségnek vélünk, az valóban segít és a hasznukat, fejlodésüket szolgálja.Még egy kérdés, hogy kell-e segítenünk nekik ?
Szerintem csak ha biztosan tudjuk, hogy az amit segítségnek vélünk, az valóban segít és a hasznukat, fejlodésüket szolgálja.
Én igyexem - akármennyire is nehéz - tisztelni, becsülni, megérteni, önmagammal egyenlonek tartani (foleg, hogy nem lehetek biztos abban hogy nem tartozom-e én is közéjük) nem bántani, nem gúnyolni az általam kollektívnek tartott embereket.
Ráadásul szerintem az sem kizárt, hogy az egész tévedés és az o szintjük fejlettebb, talán ok tartanak elorébb az úton...
Ki tudhatja biztosan ?
Csak egy kis félreértést szeretnék tisztázni. Szerinted az egység az a részek összessége? A részekbol én legfeljebb rendszert tudok összeállítani és nem rendet (vagyis egységet). Amíg az ember valamiféle egységhez akar csatlakozni, addig tévúton jár. Pusztán fel kellene ismernie saját egységét (vagyis, hogy o nem rész), hogy ebbol a csávából kikerüljön.
Szóval ne tévesszük össze a tömeget (vagy akár bármilyen, a tömegnél tudatosabbnak tuno, komplottot - nemzet, vállalat, klub, párt, szervezet stb.) az egységgel.
Az egység nem egyezség.
Írod:
a köv mondatban pont uezt veted meg. Most hülye vagy, vagy rosszindulatúan csúsztatsz? Ugyanis, ha elolvasod, én a következőket írtam:
Az a probléma, hogy a származás sajnos már nem hathat meghatározó kritériumként, mint régen. Szal a kiemelés aztat jelenti, hogy régen a származás meghatározó kritérimuként hatott, de manapság nem. Az okát a továbbiakban kifejtettem: az, aki régen nemes vérből származott, és ebből kifolyólag jó adottságokkal rendelkezett,de elkövetett valami bűnt, most alacsony származással születik újjá. Más oldalról, vannak utánzat-emberek (pl. Assisi Ferenc), akik megtanulták jól utánozni az Igazit, ebből kifolyólag nem hordoznak magukon karmikus terhet (ettől még utánzatok maradnak) és jó származással születenek. Szal mostanára összekeveredtek a dolgok.
Én nem szertnék egy nyomorékkal, fogyatékossal egyenlo lenni, még jogilag sem.
Erre aszondom, hogy nem vagy nemes, csak egy elcseszett pszeudoarisztokrata.
"Sajnos a származás nem hathat meghatározó kritériumként", a köv mondatban pont uezt veted meg. Kicsit megkavarodtál...
Szvsz a pénz mindig is meghatározó kritérium volt, csak most a származás elhanyagolódott mellole... Most minden suttyóból lehet valaki ha van pénze. Régen pedig csak abból lehetett valaki a származás folytán akinek volot pénze.
Persze kivételek voltak és vannak.
Nos igen. Törvény elött egyenloek vagyunk, mivel Isten elott is.
Hát talán ez a probléma.... Én nem szertnék egy nyomorékkal, fogyatékossal egyenlo lenni, még jogilag sem.
Egyébként ahogy olyan történelmi változás áll be amelyben nem egyenloek az emberek azonnal forradalom és egyéb csocselék mozgalmak mozgolódnak, de ahogy mindenki egyenlo az Ego megszólal, hogy na ezt azért mégse....
Szerintem teljesen korrekt, hogy manapság születésétől fogva mindenki egyenlő a törvény előtt. Az a probléma, hogy a származás sajnos már nem hathat meghatározó kritériumként, mint régen. Ugyanis most az emberek inkább reinkarnálódnak, és vannak rendkívül jó adottságú egyének, akik nehéz sorssal jönnek a világra és fordítva, tehetségtelen barmok, akiknek minden magadatott ebben a világban születésüktől fogva. Az más kérdés, hogy adottság szempontjából nincs két egyenlő ember, hanem vagy az egyik jobb, vagy a másik. Ha a jelenlegi társadalmi modell nem korlátozná az egyén kibontakozását, amely korlátozás legfőképp a pénz istenítésében nyilvánul meg, ez a modell még ideálisnak is nevezhető lenne. Sajna épp a sikeresség meghatározó objektív kritériuma - a pénz - az, amely gátakat szab ennek a kibontakozásnak.
Szerintem nem sok külömbség van a ketto között.
Viszont elborzaszt annak a látványa, hogy az emberek tényleg ennyire beveszik - mit beveszik?, úgy lélegzik befeleé, mint a levegot- ezt az egyenlosdi csinálást. De ha átlátunk a történelemen akkor 2000 éves szokás kerített és tart hatalmában bennünket ill. oket.
A hatalomnak pedig mindig is szüksége volt -van arra, hogy arctalan szürke birkákat tennyészen.
Elolvasva újra a hozzászólásokat és kicsit leszűkítve a témát leszűrhetjük azt, hogy a csapathoz húzás a csordaszellem mint a nagy energiához közelítés ösztönös és többnyire a félelemből ered. Viszont a világban amit hétköznapi életnek érzékelünk ez a "szándékunk" rejtve marad. Egyrészt mert ösztönös és tudatalatti , másrészt mert szégyeljük. Soha senkit nem láttam még aki beismerte volna "Igen , én beállok a sorba, követem a divatot." vagy "Nem akarok egyéniség lenni, egy akarok lenni a tömegből, AZ EGYSÉG RÉSZÉVÉ szeretnék válni". Ennek ellenére sokszor majdnem odaköszönök valakinek egy félhomályos szórakozóhelyen mert azt hiszem, hogy az ismerősöm, pedíg csak ő is sünihajú, kisportolt, feketepólós skac.
Az egy csapatban játtszók összehangolják viselkedésüket.- írta Noway. Ez igaz de szerintem csak részben mivel itt is a tudatos viselkedésnél mást tapasztalok. Szeretne hasonlítani egy sikeres embertársra, de az sem árt ha túlszárnyalja, legyőzi. A nagyon hasonlóságra való törekedés visszájára fordulhat és konkurenciát kreál, versenyhelyzetet alakít ki.
Szóval a kérdést nézhetjük a tudatosság/ tudatalattiság szemszögéből. Mi az ösztönös csapatreakció és mi ahelyzet a gyakorlati életben?
Vannak e különbségek és ha igen (szerintem óriási kül.-ek vannak) akkor miért ? Egyszerűen miért szeretjük a mintákat és mégis miért kerüljük azokat ?
Pár éve a családommmal sétáltunk az Andrássy úton szombat délelőtt. Volt a táskámbanegy burnusz, amit még 20 éve vettem a Szuezi csatornában, tengerészként. Előkaptam, feltettem a fejemre és pléhpofával azzal sétáltam tovább.
A fiaim átmentek az utca túlsó oldalára!!!
Nem volt humorérzékük az ilyesmihez, illetve tartottak a reakcióktól. Nekik még meg kell tanulni szabadnak lenni.
Amikor másokat utánzunk, gondolkodást spórolunk meg. Ahogy a mondás is tartja, járt utat a járatlanért el ne hagyj - hiszen a járt úton csak menni kell, a járatlant ki is kell taposni, ami sokkal fárasztóbb (ráadásul ismeretlen is, attól pedig fél az ember). Talán a tudatalatti "energiatakarékossági funkciója" a konformitás ösztöne, a mások követésére való késztetés. Vagy az is lehetséges, hogy egy ősi ösztön maradványa, ami csapatba tereli az állatokat, így védve őket a ragadozóktól. Az egy csapatban levőknek persze össze kell hangolniuk a viselkedésüket.
Az elkülönülés, elszigeteltség veszélyérzetet kelt, a csoporthoz tartozás biztonságérzést ad - de a jó csoporthoz tartozunk-e? Nyilván annál jobb a csoport, minél nagyobb, így hát a velünk azonos csoportba tartozókkal való találkozás pozitív, a máshova tartozókkal való negatív visszacsatolás, és ha a negatívum kerül túlsúlyba, a hovatartozás (világkép, ízlés stb.) összeomlik, és másikat, stabilabbat keresünk. Így hát természetes, hogy a másképp gondolkodókat nem szeretjük (lenézzük, megvetjük, gyűlöljük, megöljük - vérmérséklet függvénye).
Társadalmi szinten nézve ez pozitív dolog, hiszen a csoportok sokkal szervezettebek a teljes anarchiánál. Érdekes párhuzam a hangyák élelemgyűjtése: az élelem keresésére induló hangya gyenge szagnyomot hagy maga után, ha pedig megtalálta az élelmet, és megy vele vissza, erősebbet. A hangyák rendszerint a legerősebb szagnyomot követik, de nagy ritkán eltérnek tőle. Az egyes hangyák nyomai "összeadódnak", így hamar kialakul egy erős ösvény a legjobb útvonalon. De mivel nem minden hangya követi azt, ha valahogy egy jobb útvonal keletkezik, az útról letérők valamelyike előbb-utóbb rátalál, megjelöli, és egyre több hangya áll át rá. Mivel kedvezöbbek a tulajdonságai a másik úténál, gyorsabban erősödik, és lassan kiszorítja azt. A boly optimális működéséhez, a legrövidebb utak gyors felfedezéséhez a többit követő és "deviáns" hangyákra is szükség van.
Szvsz a baj ott kezdődik, hogy az "emberi boly" ugyanezt a mechanizmust olyan helyeken alkalmazza, ahol nincs közvetlen visszacsatolás. Ha a hangya nem talál élelmet, nem hagy erős nyomot, az ösvény fokozatosan elsorvad. Az olyan területeken, mint az ízlés vagy a vallás, viszont nem egyértelmű, mikor talál az ember valamit. Azt, hogy jó-e az adott út, jobb híján abból kell megítélni, hogy milyen sokan követik. Ez pedig rossz módszer - a régi utak meggyökeresednek, és megmaradnak akkor is, ha már rég idejétmúltak.
"Szerintetek vannak e olyan össszefogott emberi erők (szövetségek) amelyek forszírozzák a teljes uniformizálódást ?"
Szvsz a fogyasztói társadalom vezetőinek (multik, politikusok, vallási vezetők) ez az érdeke, mert az egyforma emberek könnyen kezelhetőek. Az uniformizmált ember gazdaságosabb - erről szól a tömegtermelés.
""Káros"-e (ha egyáltalán van amire lehet ezt mondani) ez a folyamat avagy sem."
Nagyonis káros, mivel felborul az útkövetők és az útkeresők egyensúlya, és amikor a régi utak mind csődöt mondanak (mert előbb-utóbb megteszik), nem lesz új kiút a válságból.
Azért ennyire még nem súlyos a helyzet - de lehet, talán hamarabb, mint gondolnánk.
"Segít-e a fejlődésben ha felismerjük az eddíg e topikban általunk leírtakat ?"
Szerintem segít, korrigálja a felborult (vagy rövidesen felboruló) egyensúlyt.
avi írta : "hasonló a hasonlót dicséri, mert ez az egység biztonságának illúzióját nyújtja"
ILLÚZIÓJÁT !
Vajon miért törekszik az emberke egységre "ebben a létformában" amikor itt nem igen létezhet ilyen ? Vajon tudják(juk), hogy illúzió az egész ?
Lehetünk egyetértésben, egy véleményen, járhatunk ugyanarra a helyre, hordhatunk hasonló DIVATos cuccokat de egységesek életünkben szerintem nem lehetünk. (mert pl akkor fizikailag is össze kéne olvadnunk :-))
Tényleg, a DIVAT is egy érdekes ideillő fogalom. Ezek szerint az egységesedésre való tudat alatti törekvés - félelem az elkülönüléstől (két-ségbeesés!) - készteti az embereket a divat kitalálására. Van is ilyen márka: UNIFORM, hát ez elég beszédes, nem ?
Szerintetek vannak e olyan össszefogott emberi erők (szövetségek) amelyek forszírozzák a teljes uniformizálódást ?
"Káros"-e (ha egyáltalán van amire lehet ezt mondani) ez a folyamat avagy sem.
Segít-e a fejlődésben ha felismerjük az eddíg e topikban általunk leírtakat ?
Amúgy van pár példám a meglepett emberkék reakcióira, még mindíg magam előtt láom csodálkozó orcájukat:
Reggelizem 9 óra tájékán,a munkahelyem ebédlőjében. Meglát egy kolléganőm:" Te pizzát eszel reggelireeee ????Hát ilyet !!!"
vagy
Épp beszálni készülök a kocsimba mikor megszólít egy ismerős: "Hova lesz a túra?" mire én "Még nem tudom, csak úgy megyek." ő: " Na de csak van valami terved, nem?" én :"Majd kialakul." Erre elhűlt kép, sőt, ideges lesz és tovamegy.
Van egy jó barátom akit itt mindenki big4 nicken ismer (big, bocs hogy veled példálózom).
Ő gyakran jár moziba. Nem egyszer hallottam a kérdést: "Big, kivel mész moziba?" big:"Egyedül." vki: "Egyedüüüüüüül ???????" b: "Igen, miért" vki:"Hááát, ez nem szokás."
Big most erre nem kezdte el magyarázni, hogy ő nem SZOKOTT egyedül menni, csak néha így - néha úgy.
A legtöbb ember úgy gondolja, hogy azt tehesse, amit akar, sok pénzre van szüksége. Ezért aztán hajtani kezd, próbál sokat keresni, hogy megvalósíthassa az álmait. Aztán vagy összejön a vagyon, vagy nem. Ha nem jön össze, annyi. Mérgelődik a páciens és elégedetlen az életével. Ha összejön, akkor se sokkal jobb, mert mire meg van az a bizonyos vagyonka, már el is felejtette, mit is akart kezdeni vele, vagy már egészen mást akar, amihez még több pénz kell. És megyen tovább a hajsza. Akad viszont egy kisebbség, akik úgy vélik, hogy nem az anyagiak a legfontosabbak, az életben akad azokon kívül is pár fontos, érdekes és szép dolog. Viszont ők is rá vannak kényszerítve, hogy valamennyire beszálljanak a mókuskerékbe, ha nem akarnak éhenhalni.
Szerintem a rabszolgává válást valahogy úgy kerülheti el az ember, ha igyekszik ebbe a kisebbségbe tartozni, de sajnos néha azért is túl sokat kell robotolni, hogy szerényen, de megéljen az ember.
Ne keverjük az egalitarizmust az uniformizmussal, vagy ha úgy tetszik uniformalizmussal.
Az első azt mondja ki, hogy mindenki egyenlő értékű, mindenkire egyformán süt a nap, mindenkinek van helye a nap alatt, a másik arctalan tömegeket, falansztert fabrikál.
A társadalmak (vezetői) nem az egyenlőségre törekednek, hanem arctalan tömegek létrehozásán fáradoznak, mert ez a hatalom szükséges kelléke.
DoHi!
Nálam pár dolog máshogy megy:
1. reggel kelek
2. meló
3. hazajövök
4. interneten infókat keresek a
5. hogy megismerjem a világot: tudomány, vallás, kultúra, és minden
6. hobbijaimhoz: programozás, művészetek (+alkotok :-))
7 este lefekszek.
Iszonyatosan lefáraszt mindez, talán túlhajtom magam. De nem tudom máshogy csinálni.
Persze azért szórakozni is szoktam, megnézek egy filmet a tévében, játszok valami játékkal. Hogy ne váljak géppé. :)
A teremtéskor és utána egységben, egységtudatban éltünk, abban a tudatban, hogy Istennel, és minden teremtményével, magyarán mindennel és mindenkivel egyek vagyunk.
Ezt nevezi sok vallás paradicsomnak, mennynek.
Két-ségbe estünk, elkülönültünk ősforrásunktól, és egymástól, elhomályosodott tudatunk, nem ismerjük fel mindennel és mindenkivel való azonosságunkat, ezt fogalmazza a kereszténység bűnbeesésnek, a szellemtudomány szellembukásnak.
Földi életünk a visszavezetést (lásd kereszténység tékozló fiú példája)elveszített "ártatlanságunk" visszanyerését, szemünk felnyitását, a homály megszüntetését, a "szürkehályog" eltávolítását szolgálja.
Bár elkülönültnek érezzük, "tudjuk" magunkat, lelkünk mélyén vágyunk az egységre, és az a törekvés kezdetlegesen úgy mutatkozik, hogy a hozzánk hasonlókat keressük (similis simile gaudet, latin = hasonló a hasonlót dicséri, mert ez az egység biztonságának illúzióját nyújtja, és ami az egységtől való eltávolodásunkra emlékeztet, a tőlünk eltérőket, hozzánk nem hasoonlókat elutasítjuk, szélsőséges formában akár fizikailag is megszüntetjük.
Örök probléma a másság, és egy társadalom fejlettségét az jellemzi, mennyire toleráns kisebbségeivel, lásd akár az erdélyi magyarokat, a törökországi kurdokat, a spanyolországi baszkokat, az angliai íreket, az izraeli palesztinokat, vagy az oroszországi izraelitákat, de vegyük bele Magyarországot, és akkor a magyarországi cigányokat.
De ez van a kövér gyerekekkel, vagy a szeplősökkel, az albínókkal, a négerekkel, a kancsalokkal, a sántákkal, a kopaszokkal, és sorolhatnám reggelig.....
Úgy gondolom, hogy a XIX. sz-ban megindult hanyatlás (materializmus és társai), még most is tart. Világosan rámutat erre Nietzschével kezdodoen a filozófia.
Most csak az egalitarizmus legmakacsabb hirdetojét említeném: Kereszténység.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a kereszténység az egyetlen ok.
Hanyatlunk, és addig amíg nem jön valami rettenetes (Antikrisztus), addig nem ébredünk rá.
Persze eljön a paradicsom is csak ezt éljük túl.
A megszokott, a bejáratott dolgok biztonságot nyujthatnak. Persze ez illuzió.
Mindenki bombabiztos terveket akar kovácsolni magának a jövőre nézve. Ha változik valami akkor megrémülünk.
Hogy mer az a másik ember spontán lenni? Hogy mer az az ember többet tudni (többet keresni, jobban élni, más lenni stb.) nálam? Éljen a csordaszellem! Éljenek a tucatemberek! Aki MÁS mint én, pusztuljon! De hát mindenki MÁS mint én...!:( Olyan mint én, csak én vagyok!!!
Nem merünk spontánok lenni, nem merünk különbözni, nem merünk szabadok lenni.
Hiba...
A komfort bizonyossága nagy úr. Az emberek többsége amúgy is szeret valamibe kapaszkodni, s ez a modern világban általában valamilyen objektív (lakás, család, karrier) vagy objektivált (Isten, individuum, társadalom, nemzet) dolog. Aki e bevett komfortot, dogmákat, felfogást elutasítja, bizonytalanságot teremt, s a bizonytalanság veszélyérzetet szül. Bántja a komfortérzetemet - tehát elkezdek köpködni, mert nem fér a kialakított világképembe, amit nem vagyok hajlandó feladni vagy legalább tágítani. Kapaszkodom saját monomániámba, foleg, ha azt a társadalmi felfogás még erosíti is.
Most hirtelen ennyi...
Reggel kelünk, este fekszünk. Van ebédidő, reggelire dzsúzt iszunk, vacsorázni/moziba megyünk kedvesünkkel. Egzisztenciára hajtunk, öregségünk remegve tervezzük. Előre legyártott, megszokott minták alapján él a legtöbb ember. Aki ettől eltér azt kikiáltjuk különcnek. Furcsán tekintünk minden nem megszokott dologra.
FÉLÜNK az eltérésektől, változásoktól.
Vajon miért tesszük mind ezeket, mi a rettegésünk alapja ?
Filozófálgassunk erről egy pettyet.
