A halál sem lehet rosszabb, mint az élet egyes fázisai, ezen kívül úgyis eljön előbb-utóbb, minek folyton arra gondolni... Én nem félek a haláltól spec!
Érdekes. Én már közelebb vagyok a kijárathoz, mint a bejárathoz. De hogy mi lesz - "a nem ismert tartományban, honnan nem tér meg utazó" - nem tudhatjuk. Jó remélni azt, hogy a véggel nincs vége. De hiszen a végtelen definíciója is az, hogy végesek végtelen láncolata. Hogy ha valami végetért, utána valami - mindíg van. Ha kilépünk a földről, az űr következik. A semmi, ami mégis valami. Jó ha nem tudjuk, hogy mi a következő valami, mert mindenki magának képzeli el a következő láncszemet. Sejtjeink elemekre bomlanak és részt vesznek a kőrforgásban. Az idő csak egy dimenzió, mert "minden mi él, egyformán soká él. A százados fa, s az egynapos rovar lehull, midőn évszámát kitölti." Shakespeare és Madách műveikben a nagy titkot próbálták fejtegetni és lám bár testük már atomjaira hullott, a gondolataik ma is élnek és amíg a homo sapiens lesz, szavaikra emlékezni fogunk.
Megtörtént. November közepén sajnos eltávozott. Köszönet illeti az orvosait, akik utolsó napjainak gyötrelmén segítségére voltak a kórházban. Nagy űrt hagyott maga után, a temetésén bár magas kort ért meg és mégcsak híres ember sem volt, rengetegen voltak. Amikor tehette mindenkinek segítségére volt, ha kérte, de kérés nélkül is észrevette a lehetőségeket, hogy hol tehet bármit valakiért.
Remélem onnan, ha teheti segíteni fogja gyermekeit, akik bizony arra rá is szorulnak.
Ha a gondolkodása tiszta, valami alkalmas személynek el kellene magyaráznia, hogy nincs visszaút nyugodjon bele. Szvsz sokkal könnyebb ugy elmenni, ha az ember nem hadakozik. Szép példákat láttam erre már sajnos.
Én egyébként nem félek. Aki egyedül van az feltehetően nem sajnál már itthagyni semmit és senkit.
Nagyon beteg, valójában egészen közel van édesapám a kapuhoz, melyen egy jobb világba lehet lépni. Nagyon fél és bár a teste szinte teljesen felmondta a szolgálatot tíz körömmel ragaszkodik az élethez, amely már szinte vegetáció - gondolkodása tiszta és logikus. Elhiteti magával, hogy még van visszaút. Nem hívő - sajnos, pedig vallásos nevelést kapott. Abban bízom, hogy a jó isten megmutatja neki az utat és vígaszt nyujt. Most megyek aludni
Másfél hónappal ezelőtt nagyon közel voltam a halálhoz.Életben maradtam.Megváltozott bennem valami:már nem félek a haláltól.Közömbös vagyok.Nincs jelentősége.Most így érzem.De nem jó ez így,nem jó,ha úgy érzi az ember,hogy a valami és a semmi között nincs semmi különbség...
Nem félek, mert nem is ismerjük egymást. Úgy gondolom, a halál sem ismer engem, mivel még nem találkoztunk. Ha meg találkozunk, ki tudja, hogy éppen nem én győzhetek???
Az élet valóban csak biokémia.Ostobaságnak tartom a haláltól való félelmet,legfeljebb a halált megelőző fizikai szenvedést tartom elrettentőnek.Szerintem a haláltól való félelem a pszichikai zavarok egyik fajtája.
És HA van is reinkarnáció... Szerinted mi vagy az emlékeid nélkül? A személyiséged eltűnik, ha nincsenek emlékeid; azokra épülsz fel. Egyszóval, ha nincsenek emlékeid, az olyan, akárha meghalnál. És akkor tök mindegy, hogy a lelked él tovább, vagy a szivedet ültetik be. Te úgysem fogsz róla tudni...
Hát igen, mindig tudtam, hogy zseni vagyok (akit a bolondtól köztudomásúlag csak egy hajszál választ el :-))
Azért félek a haláltól, mert végleges. Nem lehet visszacsinálni, és nem lehet semmit tenni ellene. És az álomtalan álom ugyanilyen félelmetes: mivel olyankor nem vagy tudatában a saját létednek, a világnak, semminek, olyan, mintha nem is lennél.
Namármost szerintem a lét jobb, mint a nemlét, még akkor is, ha nem teljes értékű...
"Szerintem csak a test van, és ennyi. A személyiséged, a lelked, mind-mind biokémia. Ha a tested meghal, te is meghalsz" Nem mondom, hogy egyetértek (ugyanis ABSZOLÚT nemtom mi van arrafelé), de ha szerinted így van, akkor miért, illetve mitől félsz? Szerintem az "álom nélküli alvást" se érzed kellemetlennek, pedig a te felfogásod szerint valami iennek kellene következnie.
"Utálnék magatehetetlen öreg lenni, de a halált még kevésbé élvezném" Lásd az előző pontot. Szerintem a magatehetlenség rosszab a "semminél". A másik viszont, hogy csak onnan tudsz arról, hogy aludtál, hogy felébredsz utána. Nos, ez szerinted nem fog bekövetkezni a halál után, nem fox tudni smmit magadról. Ez mitől oian rossz?
"Minek az a nagy felhajtás egy hulla körül. Az egész az élők perverziója." Igazad van. Saját maguk miatt csinálják.
"Ha a halál után nincs semmi, akkor attól minden jobb, még az öregség, a betegség is." Miért?
"Minden egy, es osszetartozik" alapon szerintem azzal hogy az Élet nevű nagy csoda piciny részei lehettünk, már nyomot is hagytunk. Piciny nyomot, nem lehet majd tudni kitől származót... Egy kis porszemet tettünk egy hosszú úthoz (-: Kell több?