Keresés

Részletes keresés

Icsiro Creative Commons License 2007.12.15 0 0 236
Érdekes. Én már közelebb vagyok a kijárathoz, mint a bejárathoz. De hogy mi lesz - "a nem ismert tartományban, honnan nem tér meg utazó" - nem tudhatjuk. Jó remélni azt, hogy a véggel nincs vége. De hiszen a végtelen definíciója is az, hogy végesek végtelen láncolata. Hogy ha valami végetért, utána valami - mindíg van. Ha kilépünk a földről, az űr következik. A semmi, ami mégis valami. Jó ha nem tudjuk, hogy mi a következő valami, mert mindenki magának képzeli el a következő láncszemet. Sejtjeink elemekre bomlanak és részt vesznek a kőrforgásban. Az idő csak egy dimenzió, mert "minden mi él, egyformán soká él. A százados fa, s az egynapos rovar lehull, midőn évszámát kitölti." Shakespeare és Madách műveikben a nagy titkot próbálták fejtegetni és lám bár testük már atomjaira hullott, a gondolataik ma is élnek és amíg a homo sapiens lesz,  szavaikra emlékezni fogunk.
Előzmény: Serendipity (209)
Icsiro Creative Commons License 2007.12.15 0 0 235

Megtörtént. November közepén sajnos eltávozott. Köszönet illeti az orvosait, akik utolsó napjainak gyötrelmén segítségére voltak a kórházban. Nagy űrt hagyott maga után, a temetésén bár magas kort ért meg és mégcsak híres ember sem volt, rengetegen voltak. Amikor tehette mindenkinek segítségére volt, ha kérte, de kérés nélkül is észrevette a lehetőségeket, hogy hol tehet bármit valakiért.

Remélem onnan, ha teheti segíteni fogja gyermekeit, akik bizony arra rá is szorulnak.

a kedvenc virága a kedvenc virága
Előzmény: Icsiro (233)
Boszorka Creative Commons License 2007.10.31 0 0 234

Ha a gondolkodása tiszta, valami alkalmas személynek el kellene magyaráznia, hogy nincs visszaút nyugodjon bele. Szvsz sokkal könnyebb ugy elmenni, ha az ember nem hadakozik. Szép példákat láttam erre már sajnos.

 

Én egyébként nem félek. Aki egyedül van az feltehetően nem sajnál már itthagyni semmit és senkit.

Előzmény: Icsiro (233)
Icsiro Creative Commons License 2007.10.30 0 0 233
Nagyon beteg, valójában egészen közel van édesapám a kapuhoz, melyen egy jobb világba lehet lépni. Nagyon fél és bár a teste szinte teljesen felmondta a szolgálatot tíz körömmel ragaszkodik az élethez, amely már szinte vegetáció - gondolkodása tiszta és logikus. Elhiteti magával, hogy még van visszaút. Nem hívő - sajnos, pedig vallásos nevelést kapott. Abban bízom, hogy a jó isten megmutatja neki az utat és vígaszt nyujt. Most megyek aludni
Törölt nick Creative Commons License 2006.07.30 0 0 232
Nem  félek a haláltól, de nem is akarom siettetni... továbbra sem.
bonusok Creative Commons License 2005.04.07 0 0 231
Természtesen félek ha nem félnék már rég öngyilkos lettem volna!
holatt Creative Commons License 2004.06.05 0 0 230
Szerintem meg jó, ha így érzi az ember. Sok fölösleges gondtól, álproblémától szabadul meg ezáltal.
Előzmény: moonrise (228)
Nagynulla Creative Commons License 2003.09.13 0 0 229
Nem félek. Néha nagyon is vágyom rá. De sürgetni már nem akarom.
moonrise Creative Commons License 2003.09.13 0 0 228
Másfél hónappal ezelőtt nagyon közel voltam a halálhoz.Életben maradtam.Megváltozott bennem valami:már nem félek a haláltól.Közömbös vagyok.Nincs jelentősége.Most így érzem.De nem jó ez így,nem jó,ha úgy érzi az ember,hogy a valami és a semmi között nincs semmi különbség...
Törölt nick Creative Commons License 2003.09.12 0 0 227
Nem félek, mert nem is ismerjük egymást. Úgy gondolom, a halál sem ismer engem, mivel még nem találkoztunk. Ha meg találkozunk, ki tudja, hogy éppen nem én győzhetek???
hurráoptimista Creative Commons License 2003.09.12 0 0 226
Már nem...
holatt Creative Commons License 2002.12.05 0 0 225
Az élet valóban csak biokémia.Ostobaságnak tartom a haláltól való félelmet,legfeljebb a halált megelőző fizikai szenvedést tartom elrettentőnek.Szerintem a haláltól való félelem a pszichikai zavarok egyik fajtája.
Brutalis Harmonia Creative Commons License 2002.07.25 0 0 224
És HA van is reinkarnáció... Szerinted mi vagy az emlékeid nélkül? A személyiséged eltűnik, ha nincsenek emlékeid; azokra épülsz fel. Egyszóval, ha nincsenek emlékeid, az olyan, akárha meghalnál. És akkor tök mindegy, hogy a lelked él tovább, vagy a szivedet ültetik be. Te úgysem fogsz róla tudni...
Előzmény: Mustafa HalifaX (223)
Mustafa HalifaX Creative Commons License 2002.07.14 0 0 223
T'od, ott van a reinkarnáció, szóval, csak nyugi :-)
Szerencsére sosem emléxünk az elözökre, ezér' nem ununk rájaz életre...
Előzmény: Serendipity (222)
Serendipity Creative Commons License 2002.07.12 0 0 222
Hát igen, mindig tudtam, hogy zseni vagyok (akit a bolondtól köztudomásúlag csak egy hajszál választ el :-))

Azért félek a haláltól, mert végleges. Nem lehet visszacsinálni, és nem lehet semmit tenni ellene. És az álomtalan álom ugyanilyen félelmetes: mivel olyankor nem vagy tudatában a saját létednek, a világnak, semminek, olyan, mintha nem is lennél.
Namármost szerintem a lét jobb, mint a nemlét, még akkor is, ha nem teljes értékű...

Előzmény: semmitmondó (221)
semmitmondó Creative Commons License 2002.07.12 0 0 221
érdekes meglátásaid vannak...

"Szerintem csak a test van, és ennyi. A személyiséged, a lelked, mind-mind biokémia. Ha a tested meghal, te is meghalsz" Nem mondom, hogy egyetértek (ugyanis ABSZOLÚT nemtom mi van arrafelé), de ha szerinted így van, akkor miért, illetve mitől félsz? Szerintem az "álom nélküli alvást" se érzed kellemetlennek, pedig a te felfogásod szerint valami iennek kellene következnie.

"Utálnék magatehetetlen öreg lenni, de a halált még kevésbé élvezném" Lásd az előző pontot. Szerintem a magatehetlenség rosszab a "semminél". A másik viszont, hogy csak onnan tudsz arról, hogy aludtál, hogy felébredsz utána. Nos, ez szerinted nem fog bekövetkezni a halál után, nem fox tudni smmit magadról. Ez mitől oian rossz?

"Minek az a nagy felhajtás egy hulla körül. Az egész az élők perverziója." Igazad van. Saját maguk miatt csinálják.

"Ha a halál után nincs semmi, akkor attól minden jobb, még az öregség, a betegség is." Miért?

Előzmény: Serendipity (209)
hömm Creative Commons License 2002.07.12 0 0 220
Kedves nyomot hagyni vágyók!

"Minden egy, es osszetartozik" alapon szerintem azzal hogy az Élet nevű nagy csoda piciny részei lehettünk, már nyomot is hagytunk. Piciny nyomot, nem lehet majd tudni kitől származót... Egy kis porszemet tettünk egy hosszú úthoz (-: Kell több?

Master Szaki Creative Commons License 2002.07.12 0 0 219
Én például már több, mint 29 éve haldoklok. :-))
Master Szaki Creative Commons License 2002.07.12 0 0 218
Nem. :-))
dzsek Creative Commons License 2002.07.12 0 0 217
A haláltól nem, a magatehetetlenségtől annál inkább.
prága812186 Creative Commons License 2002.07.12 0 0 216
Sokan vannak az úton is:)))))
Előzmény: Spanci (215)
Spanci Creative Commons License 2002.07.11 0 0 215
Én is, de attól még el tudom képzelni:o)
Előzmény: prága812186 (214)
prága812186 Creative Commons License 2002.07.11 0 0 214
kocsival járok:)
Előzmény: Spanci (213)
Spanci Creative Commons License 2002.07.11 0 0 213
Tényleg jók a gondolatai. De gondold el, ha változtatni tudnánk már mennyien lennénk, oszt így is mi van a 7-es buszon:o)
Előzmény: prága812186 (212)
prága812186 Creative Commons License 2002.07.11 0 0 212
to Serendipity!

jók a gondolaid!kár hogy nem tudunk rajt váltosztatni:(

Törölt nick Creative Commons License 2002.07.11 0 0 211
Ezt az önzőséget :-)
Előzmény: Spanci (210)
Spanci Creative Commons License 2002.07.11 0 0 210
Egyszer régen valószínűlag napszúrást kaptam. Éppen egy közértben vásároltam, amikor hányingert éreztem. Gyorsan kimentem a közért elé és éppen azt vizslattam, hová hányjak, ahová nem feltűnő és a következő kép már csak az, hogy fekszem hanyatt a földön és beszélnek hozzám. Fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, mi történt velem. Elájultam. Egyszerűen csak a sötétség. Akkor gondoltam arra, hogyha a halál ennyire egyszerű, akkor nem is félek tőle.
Egyébként is inkább én haljak meg először, mint a szeretteim. Nem akarom őket eltemetni, és utána nélkülük élni tovább az életemet. Inkább akkor én.
Sö vagyok!!!
Serendipity Creative Commons License 2002.07.11 0 0 209
Amit én gondolok a halálról:

Borzasztóan félek tőle. Kezdjük ott, hogy már az öregségtől és betegségtől is rettenetesen félek. Volt idő, amikor bármit megtettem volna (értsd: BÁRMIT), hogy ezt a hármat elkerülhessem, hogy örökké éljek és fiatal maradjak. Talán még most is.
Rémes volt látni pl a nagyszüleimet, (de bármelyik másik öreg embert is), akik ráncosak és rondák voltak, műfogsoruk volt és fájt a lábuk, a derekuk, 5-6 féle gyógyszert szedtek reggel-délben-este. Rájuk nézel, és tudod, hogy olyanok voltak, mint te, meg, hogy te is olyan leszel egyszer, és nem tehetsz ellene semmit, hiába futsz minden nap, hiába nem eszel zsíros ételt, hiába nem iszol, nem dohányzol, hiába varratod fel az arcod.

Ugyanez áll a betegségre. A dédanyám, a nagyanyám és mindkét testvére mind rákban haltak meg. Asszem nekem is jó esélyem van rá (persze nem lehet biztosan tudni). És félek tőle, mert nem akarok magatehetetlen beteg lenni, nem akarom, hogy fájjon.

Ettől rosszabb már csak maga a halál. Lehet róla vitatkozni, hogy van-e utána élet, tényleg 50-50% rá az esély, ha az ember hajlamos hinni az olyanokban, mint lélek. Én nem hiszek benne. Szerintem csak a test van, és ennyi. A személyiséged, a lelked, mind-mind biokémia. Ha a tested meghal, te is meghalsz. A betegség, öregség azért szörnyű, mert a saját tested fordul ellened, és előbb-utóbb megöl. Ha így nézzük, mindenki öngyilkos...
És ha mindez igaz, ha csak a hús létezik, akkor a halál után nincs semmi. Csak rothadás, kukacok.
Hogy mi lesz a tudattal? Nincs tudat. Az agyad elrohad, megszűnsz létezni. Nem fog hiányozni senki, az tuti. Csak a semmi lesz, de nem fogod érzékelni, mert nem leszel. Ez olyan képtelenség, hogy fel sem tudom fogni.
Utálom a gondolatot, hogy ugyanúgy lesz ősz meg tél, új napok, új emberek, új ruhák, új bolygókat fedeznek majd fel, és én nem fogom látni. Én nem leszek sehol. Az a hulla már nem én leszek.
Soha sem éreztem semmit, mikor egy hozzám közelálló meghalt. Nem tudtam felfogni. A temetéseket kifejezetten viccesnek találom. Minek az a nagy felhajtás egy hulla körül. Az egész az élők perverziója. Ott fekszik az illető a ravatalon, és ugyanúgy néz ki, mint addig, de az már nem ő. Semmi köze hozzá. Pont a lényege elpusztult.
Később persze, de csak sokkal később hiányoznak. De ez is olyan furcsa. Olyan, mintha még mindig élnének, és mintha soha sem éltek volna. Egyszerre érzed a kettőt.

De ha tényleg csak a hús van, akkor meg kell becsülni. Ha már mindenképpen meg kell halni, akkor inkább minnél később. Ha a halál után nincs semmi, akkor attól minden jobb, még az öregség, a betegség is. Ha már nem lehet mindenki halhatatlan... Utálnék magatehetetlen öreg lenni, de a halált még kevésbé élvezném. Én bizos nem akarnék eutanáziát a magam számára (persze ki tudja...): reménykednék, hogy az utolsó pillanatban történik valami csoda, és meggyógyulok.

Azzal kezdtem, hogy borzasztóan félek a halálól. Azért ez nem 24 órás elfoglaltság. Tényleg csak évente egyszer-kétszer alszom el úgy, hogy arra gondolok, nem fogok felébredni. A halál álomtalan álom. Ugyanúgy nem tudsz magadról, mint amikor álmodsz.

Előzmény: berill (49)
cattleya Creative Commons License 2002.07.10 0 0 208
nemrég gyerekem azt mondta, anya, ha öreg leszel, nem viszlek kórházba, hanem otthon ápollak majd.
Majdnem elbőgtem magam.
Én képes leszek-e rá, ha az én anyám... ?
Előzmény: prága812186 (207)
prága812186 Creative Commons License 2002.07.10 0 0 207
nem,de már hallottam milyen klafa hely:(

ott aztán nem kell fogyózni.
ha megetetnek eszel,ha nem eleszik előled.stb...

Előzmény: cattleya (206)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!