Igen, a szépségre, értékre, örömre való fogékonyság számít. Van aki képes a keveset is sokra értékelni, az apróságot is nagyra becsülni, és képes mindenben és mindenkiben megpillantani és mindenből és mindenkiből kihozni a lehető legjobbat.
Szerintem a jó és a szép is az elfogadás bizonyos formáit leíró emberi hozzáállásra utaló szavak. Jónak illetve szépnek azokat a dolgokat nevezzük, amelyeket hajlandóak vagyunk vagy vágyunk jobban beengedni életünkbe, önmagunkba. Ezért nevezik ezt úgy is, hogy "bejön".
Egyetértünk, de ne felejtsük el, hogy az összes ilyen készség a természetes kiválasztódás folyamatán átmenve van most bennünk!
Azaz, az nem az ősök megszerzett tudása!
Az annak a következménye, hogy mi volt az ősök környezetében praktikus annyira, hogy inkább az ilyen tulajdonsággal bírók maradtak életben...
Kicsit fűznék a gondolataidhoz. Való igaz, hogy a DNS nem tartalmaz - talán nem is tartalmazhat - gondolati emléket, így fogalmakat sem, ám az viszont tagadhatatlan tény, hogy vannak olyan továbbadott generációs információk, ami igenis megszerzett tudása az ősöknek. Ez persze nem az Apák közvetlen emléke, hanem generációké, ám létezik. Ilyen pl. az örökölt készségek egész sora, hogy csak egyet említsek.
hát attól függ mit értünk élvezet alatt. Bár mivel egyfajta fókuszokhoz ragaszkodunk, kiválasztott tárgyakon és módokon kersztűl akarjuk megragadni az életörömöt.
Ez egyébként szép és jó (még meg sem kérdőjelezem, mert elképzelhetőnek tartom), de akkor is rá jell húzni jelentéssel bíró kifejezést egy "dekódolt gondolat"-ra ahhoz, hogy az illető annak tartalmát beazonosíthassa, és úgy élvezhesse, hogy közben tudja, hogy ez az emberi faj számára élvezet!!!
Nem is genetikáról van a könyvben szó, hanem inkább valami összemberi tudattalan szerüségről. Az összpatkányi tudattalan "bizonyítása" úgy történt, hogy foktak néhány patkény delikvenst és egymástól jó messze lévő városokban elengedték őket egy-egy ugyanolyan labirintusban beállították az átlagot, a patkányok 10 perc alatt találták meg a sajtot. Aztán fogták az egyik pácienst és nagyon sokáig gyakorlatoztatták a labirintusban, míg a rekord 5 perc lett, végül a patkány 2 perc alatt átsurrant a labirintuson a sajthoz. Aztán a többi város patkányait is elengedték a labirintusokban és az átlag 3 perc lett. Ebből következztettek arra, hogy van valami összpatkányi tudattalan, és feltehetőleg nem a patkányok az egyetlen ilyesmivel rendelkező faj.
Felhívnám a figyelmed, hogy a DNS-be nem tud beépülni egy egyén tapasztalata!!!
Akkor emlékeznék apám gyerekkorára...
Így azok az "alap" szép jó fogalmak amelyeket a legtöbben szépnek jónak titulálnak, csak a mutáció következtében fellépő agybéli elváltozásoknak köszönhetjük, nem pedig annak, hogy azt őseink is annak tartották!
Mindemellett természetesen a kultúrának és a neveltetés környezetének óriási hatása van ezeknek a fogalmaknak egyéni értelmezésére...
Egyébként szerintem, ha valaki nem hallja a "szép" szót sohasem foglalkozik azzal, és sohasem tudja meg, hogy valamit éppen szépnek kéne tartania...
A jó rossz már más, merthát ugye senkinek sem esik jól, ha pl.: éhes...
egy kicsit még a topicban "elhangzott" offolgatáshoz :))
nagyon tetszett az, ahogy BeR kezelte újvárit, és viszont. :)) Mondjuk újvárinál a csúsztatások tetszettek, meg a gondolatkisérletek és azok bonyolódása. Pl ha hirtelen minden ami jó felcserélődne arra ami rossz (már itt lenne néhány megtért pederaszta, és cukrosbácsi, stb :))
és én ott a liftben az anyókával időznék épp (akit nem azért nem ütök le, mert az rossz, hanem azért, mert teljesen hidegen hagy és akár jó dolog leütni, akár nem fáradt vagyok, nincs is nálla pénz, nem jó rám a kabátja, megszoktam, hogy nem ütöm le, és ha épp jó is lenne leütni nehezen rázkódom ki a megszokottból, és még kismillió dolog miatt) valószinüleg pont ugyan azt csinálnám mint addig, vagy a változások pont kiegyenlítenék egymást és lényegileg nem történne semmi (mármint csak mások éheznének, de éhezés még lenne, stb. a forradalmaknál már csak így van ez, de azért érdekes lenne ezt végig játszani, attól eltekintve, hogy nem vezetne sehova jól el lehetne szórakozni a dolgon.
Egy csomó kicsinyes marhaság kiderülne, amik mondjuk így is ki szoktak derűlni :))))
olvastam vmi orosz scifiben (amiben sajna rendesen benne volt a gondolatmenetek végén a "harcos népünk győzni fog" konklúzió, de szerencsére kiérezhetően olyannyira összefügéstelenűl, hogy egyértelmüen csak a cenzúrának szólt), hogy a szépség érzék, vagy esztétikai érzék az emberi felylődés során megélt HASZNOS dolgok összességének pszihikai lenyomata. Vagyis valami tudattalan emlékhalmazból felfogott dolog. (bocs, hogy ismét rendezetlenűl adom elő magam) Ahol ezek az emlékek tartalmazzák az ősember és nagyapánk tapasztalatait is. Pl az a baromi széles csípőjű Vénusz - ahol merhára az számitott még, hogy szülés, meg egyéb praktikus dolgok, tehát az volt a hasznos, jó, és a férfiak szemem ösztönösen azon akadt meg- és mondjuk egy katana kard íve -ami hozzáértők szerint a legtökéletesebben súlyozott és formált fegyver, és ezért a legjobban használható, mondjuk legjobb- egyaránt megvan valahol bennünk, azaz ezek emlékei, vagy ezek hasznosságának/"jóságának" emlékei, és az, hogy egy adott tárgyat mi szépnek, vagy csúnyának találunk ezeken az emlékeken múlik. Persze ehhez még hozzáadódnak személyes tapasztalatok is, amik tovább finomítják, vagy torzítják a dolgot, de maga az esztétikai ézrék, vagy szép érzék az ez. No meg hamár szóba kerűlt az emberiség hovatovábbja akkor meg kő említenünk a belénk szugerált szépségideált is.
Nem azt vetettem fel, hogy a fogalom nem létezik, hanem hogy amit takar, az nem tőlünk függetlenül létezik, hanem csak velünk... No és persze ezzel nem lett újabb spanyol viasz feltalálva, csak egy topic indítva :-)))
A fájdalom a test reakciója a bántó hatásokra, a gondolat ott van a fejedben, természetesen mindkettő létezik, csak épp veled együtt! A Te fájdalmadat át lehet érezni, de meg nem... másnak, s a gondolataid is csak benned létezők, míg ki nem engeded magadból, amikor is valahogy transzformálva azok eljutnak valahová, s valaki más valamit meg is ért(het) belőlük... de hogy mit, azt már nem mindig lehet előre látni...
Eszem ágában sem volt a szép és a jó fogalmát meghatározni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy ezek mellett az elvont fogalmak mellett vannak olyanok amelyek nincsenek sehova elvonva...
Abban is igazad van, hogy valamit több oldalról is körbe lehet írni...
Hát igen, a matematika... nyílván az axiómák és a használt logika okozza helytállóságát. Ezek biztos azért lettek ilyenek, mert így jobban alkalmazkodhattunk a külvilághoz. De azt is mondhatnánk, hogy a logika alapjában az emberi gondolkodást tükrözi, nem pedig a természetet – a hasonlóság pedig azért van, mert minden leírást (amire képesek vagyunk) csak a saját gondolkodásunk által tehetünk. Arról ne is beszéljünk - mert nem is tudjuk? - hány féle alternatív absztrakt leírása létezhet egyazon dolognak. Lehet ez is relatív, de ez valahogy máshogy relatív, mint a szépség, jóság.
Őszintén megmondom, nem tudom, mit gondoljak a matematikáról és benne a logikáról...
Ha a szép1, szép2 stb., szétválasztást megtesszük, akkor valamivel egyértelműbb lesz a felosztás is.
Szépség és hasonló fogalmak mellett szól, hogy nem helyettesíthetők egyéb, például fizikai fogalmakkal. (Ettől még nem válnak tőlünk független létezővé.)
A pénz sajna még elég sokáig egy fontos tényező marad a világunkban, ez nagyon valószínű...
Ellenben ne felejtsük el, hogy ez a szocializálódás folyamatának egy fontos pontja!
(Vannak majomfajok, amelyek a szexel "fizetnek" a másik nyújtotta szolgáltatásért...)
Én nem hinném, hogy megélem míg az emberiség leveti magáról ezt a fogalmat, de talán még az is bekövetkezik egyszer...
Mivel a tudomány fejlődik, az emberek (még Bill "Géc" is) fel fogják egyszer fogni, hogy vannak a pénznél is fontosabb dolgok... Pl ha egy asteroidát kell felrobbantani, biztos Ő is belead a projectbe különben elveszítené a vevőit...
Az emberiségnek mindenképpen még hosszú utat kell bejárnia, de szerintem van remény!!!
Szerintem az ember nem olyan hülye, hogy végezzen magával...
Az információ is akkor "születik" mikor az egy élőlény "tudatába" kerül, és felhasználja azt...
Így van ez a fogalmak szolgáltatta információval.
Jelen fogalmakat nagyából mindenki körül tudja írni, de valószínűleg egy idő után mindenki rájönne, mennyire el lehet bennük veszni.
Ha azt vesszük egy atombomba is lehet hasznos, mert csökkenti a népességet, és a gombafelhő kifejezetten jól is néz ki!!! ;-)
(Ezzel persze én is csak azt akarom éreztetni mennyire szubjektív dolgokról van itt szó.)
Ellenben vannak olyan "fogalmak" amelyek igazából nem is fogalmak!
Gondoljunk csak a matematikára! Gyakorlatilag az aztán egy ember alkotta dolog, mégis mindíg mindenütt helytálló, tehát az igazából nem egy megfoghatatlan, meghatározhatatlan fogalom...
(Azaz vannak olyan fogalmak melyek minden esetben a valóságot írják körül félreértés nélkül!)
Az emberiség nem halad jó úton. A tudomány talán, de az emberiség nem. Ha így folytatjuk rövid úton kipusztítjuk önmagunkat. Képtelenség, hogy a mai világban fontosabb a pénz, mint az, hogy az emberek boldogak legyenek. Mert nem az utóbbi mozgatja a világot...
Hangsúlyozom, még nincs veszve semmi. Húzzunk bele! :)
Nyugodtan mondhatjuk, hogy szép és jó, csak emberi fogalmak – de így lehet ez mindennel. A fogalmak nem léteznek az őket megalkotó és értelmező ember nélkül!
Azt vizsgálhatjuk, hogy egy-egy fogalmunk mennyi információt hordoz a külvilágról. Elfogadhatjuk, hogy fogalmaink főként a külvilág lenyomatait jelképezik elménkben. Még a szép és a jó is. Persze amíg a fizikai fogalmak nagyon precízek próbálnak lenni, a szép és a jó inkább komplexebb formák lenyomatai.
Lehetne rendezgetni a fogalmakat… elektromágneses hullámok kék szín szépség.
Szerintem, amikor azt mondjuk valamiről, hogy kék, igen is sok mindent megtudunk róla – még ha nem is annyit, mint amikor megadjuk a sugárzást. A kék szín összetett, de ettől még „létezhet”, mint ahogy az atom is létezik, holott felépíthető kisebb részekből. Hasonlóan felépíthető talán a többi „nemlétező” fogalmunk is.
Információ szempontjából így el lehet-e eldönteni, mi létezik, s mi nem?
A szépség relatív… a jóság relatív…, hát igen, szerencsére sokfélék vagyunk. Akkor nevezzük mindenkinél külön-külön szép1-nek, szép2-nek stb., ezzel megszüntettük a problémát?:))
Feltételezem, hogy az emberi fogalmak többsége relatív…
(Persze azért beszélgetni még tudunk…)
Félreértés ne essék, a szép, a jó és az anyag, EM-hulámok között szvsz is valóban nagy a különbség, de azért kíváncsi lennék, mit lehet kihozni a dologból, meg lehet-e rengetni az általános (?) „nem létezik jó” felfogás helyességét – főként úgy, hogy már néhány perces gondolkodás után is lehet érveket mondani az ellenkezőjéről.
Miből gondolod, hogy a helyzet (de akkor itt minden folyamatot figyelembe kell venni) romlik???
Énnekem - megmondom őszintén - jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy vajon az emberiség (minden folyamatot figyelembe véve) jó úton halad vagy nem, de megkockáztatom, hogy igen...
Egyenlőre megismerjük, hogy nagyából mi is van, aztán meg jöhet a töprengés...
Ez teljesen tiszta, hogy az információ feldolgozásának képessége olyan szinten, hogy kielemezzünk egy "jó" vagy egy "szép" kifejezést a "mi érdemünk", tehát addíg nem létezik információ ameddíg mi arról nem tudunk, és jelen fogalmakhoz nem elég egy kutya...
Amíg a hallás képessége kialakult pl.: a "hang" mint információ nem létezet!!! Amíg az ember ki nem alakult "szép" vagy "jó" nem létezett!!!
Képzeljük el, hogy holnap kipusztul az emberiség! Sőt, hogy még könnyebb legyen, felrobban a Föld. Ezek után van Szép, és van Jó a világban? Jó az, hogy keringenek egymás körül a bolygók, és az anyag? Jó egy szupernóva robbanás? Szép?
Kinek a számára??? Egyáltalán: hogy lehetne a Jó objektíven létező (mint valamiféle platóni idea)? Hisz mi az ami jó?
Egy érzés, egy kép (szemlélése), egy cselekedet, stb. Csupa olyan jelenség, fogalom, ami csak és kizárólag az emberi társadalomban értelmezhető. Az emberi társadalom pedig az anyagba helyezve létezik. És ha valami jó (vagy szép) mindig valaki számára olyan. A világot szemlélő tudat aggatja rá ezeket a jelzőket a világra!
Hogyan létezhetne tőlünk függetlenül a Jó?
Ezek csak a mi fejünkben vannak (és más esetleges tudatos lényekében).
Nézzük a színek példáját!
Vajon léteznek objektíven színek?
Nem!
Az objektív valóságban elektromágneses hullámok vannak, amelyeknek különböző a frekvenciája. Könnyen elképzelhetünk egy lényt, amely nem lát két színnél többet, de olyat is, amelyik az embernél százszor többet érzékel. Vagy: valaki egy adott hullámhosszú fényt (mondjuk pirosat) zöldnek érzékel. Az ő agyában jön létre a szín érzete.
Ha az evolúció során mondjuk csak 3000 éve jelent volna meg a hallás jelensége a Földön, akkor előtte ilyesmi (objektíven) nem létezett!
Ha a Jó és a Szép tőlünk függetlenül, objektíven létezik, akkor hogyan lehetséges, hogy más-más embereknek ezek mást-mást jelentenek?
Hogy különböző távolságokban vannak a "kitudjahollétezőésmilyenformában" Jótól (és széptől)? És mégis hogyan lehet közelebb kerülni hozzájuk? Éppen a Jó álltal? Nevetséges!
Körkörös érvelés.
Kedves újvári! Ajánlom, hogy gondolkozz el az "érveiden", ugyanis iszonyú gyenge lábakon állnak. Ha nem megy magadtól, esetleg megingatom neked! ;) Elég vicces, hogy Pascallal jössz. Mondcsak, ez a Pascal gyerek vajon hallott Darwinról? Eisteinről? A modern agykutatásról?
A saját korában még talán megáltak a gondolatai, de manapság már...
Nem tudom mennyit olvastál el, s mennyit értettél meg vagy félre, de nem sokat mondtál: a kinyilatkoztatások nem értékesek...
Tudod elég sok inden relatív, akár akarod, akár nem, akár elismered, akár nem. Nem kell materialistának lenni ahhoz, hogy elismerjük, ami jó egy rókának, nem biztos hogy jó a tyúknak...
Tipikus materialista szemlélet, hogy nincs szép és jó. Pedig van, de azt NEKED kell észrevenned, a tudomány soha nem fogja bebizonyítani...Attól, hogy te még ezekkel nem találkoztál, még léteznek.
Ha valaki hülyének nevez, attól még nem leszel hülye. Érted?
