Látszik, hogy régen nyitottam topicot. Most megtörtént, de nem enged hozzászólni! (És a nagy listára sem ment ki... csupán a kedvenceimben jelent meg.) Címe: Vallás (mentes) Filozófia.
Nekem nem a vitákkal van a bajom hanem azoknak időnkénti stílusával! Meg amikor egyesek a saját személyes véleményük helyett mások szövegeit copyzzák ide, s azt gondolják, most mekkora érveket tettek le az asztalra.
Megpróbálkozom egy új topiccal (félve, 6-8 évek után...) aztán majd meglátjuk.
Hamarosan észre fogod venni! Remélem, hogy tetszeni fog neked (is.)
Akkor ha nyitsz egy topikot, szívesen beköszönök és beszélgetek ott Veled, de csak addig fogok ott maradni, amíg megértő módon zajlanak az eszmecserék.
Nekem van pár használaton kívüli topikom ezek közül fel tudok hozni olyat, ami sokrétű beszélgetéseknek is kellő teret ad.
Azt viszont nem tudom, hogy képes lennék-e bármelyik elsüllyedt topikomba bevonzani rajtad kívül még másokat is, mivel az összes topikomban fő szabály a viták nélküli eszmecsere...szóval ha jobban szeretnél egy többeket is érdeklő topikban beszélgetni, akkor azt javaslom te nyiss egyet, vagy keressél a régebbiek között olyat, ami esetleg nekem is megfelel.
Igen, az életkörülményeink állandó kihívások elé állítanak, újabb és újabb kérdéseket vetnek fel bennünk, amikre lelkünkkel és a tetteinkkel egyaránt feleletet kell adnunk.
Kellenek célok is szerintem. Én inkább csak rövid távra tudok, szeretek tervezni. Látom magam előtt a közeljövőből adódó feladataimat, ezeknek próbálok eleget tenni, és ennyi a célom. Továbbá valamiképpen próbálok egy állandó élő kapcsolatot kialakítani Istennel, és ebben fejlődni, és főként ezáltal az élet minden területén is fejlődni, formálódni, kiteljesedni.
Természetesen az emberi tényező is fontos, hogy milyen hatások érnek, arra hogyan reagálok... méltó módon-e: emberi kapcsolatok területén ez egy fő célom, tiszteletet adni az embereknek.
Fontos szerintem az öröm, a hála. Minden kis apróságért, és azért is, hogy élünk, hogy vagyunk.
És igen, tartozunk annyival Istennek és az embereknek, hogy felelősségteljesek legyünk és méltósággal éljünk, megbecsülve mindazt, ami ránk van bízva.
Nem vagyok egy túl szorgalmas írogató, de azért a közepesnél jobb...
Ad.1./ Tetszik ez az ötleted, majd én is kipróbálom!
Ad.2../ Én meg úgy kerültem ide, hogy a provokatív címen felül észrevettem, hogy te hoztad fel újra, és benned mindig is a mérsékelt beszélgető partnert tapasztaltam. Amúgy én már nem akarok senkivel vitázni, csupán beszélgetni - amennyiben érdemes, és kölcsönösen érdekes.
Ad.3./ Előre is köszönöm!
Ad.4./ Nem könnyű az életfeladatunkat egyértelműen meghatározni, nekem így átlépve a 7. x-et, is vannak még kérdéseim. Tömören elmondva, a családot és a gondoskodást jelölte meg számomra már több asztrológus is, és az élettörténetem is erre utal. Mégis számtalan kérdés merül fel mostanság is, amin hosszasan el kell gondolkodnom. Hát igyexem...
Ami a mások meghallgatását illeti, hát ebben jól összetalálkoztunk; én is inkább hallgató vagyok, mint mesélő. Ezzel néha sokan vissza is élnek, de hát...
Azt gondolom, az életünkről folyamatosan kell - fejben is! - elmélkednünk, gondolkodnunk (ha úgy tetszik meditálnunk, imádkoznunk), mert ez egy folyamatos feladat, amit helyettünk senki nem fog megtenni. Felelősek vagyunk magunkért!
Pár újabb infóval kezdem, amelyek segíthetik a beszélgetésünk további menetét.
1. Pontosan az anyázások és más zavaró körülmények miatt az évek során nyitottam egy sor vitamentes topikot. Ezeket mind bekedvenceltem, és most már évek óta szinte csak a kedvenceket nézem és csak azokba írok, és azt nem figyelem, hogy egyébként mi újság a Valfilen, milyen topikok jönne-mennek, élnek éppen.
2. Mint láthatod ez a topik egy kivétel, mert ezt nem én nyitottam, mégis bejáratos vagyok ide. Ennek az az oka, hogy annak idején a legtöbbet Msmks-sel beszélgettem itt a fórumon, ő képes volt leszerelni mindenkit, aki anyázni kezdett, úgyhogy mindig egyeztettem vele, hogy én melyik topikot találom érdekesnek, melyikben írnék, ha hagynának, ő pedig segített nekem bizonyos topikokban kibontakozni:)
Ez volt az egyik ilyen számomra érdekes topik, és bent volt a kedvenceim között. Amikor nemrégiben közeledett a karácsony, kicsit elérzékenyültem, és a régi kedvenceket olvastam, ahová mostanában már a madár sem jár. Így került fel ez a topik a süllyesztőből, felhoztam a régi fórumos beszélgetőtársakra gondolva.
3. Igyekszem nem copyzni a Veled való beszélgetésekben.
4. Akkor ha nincs ellenedre, beszélgessünk olyasmikről, amik mostanában épp foglalkoztatnak minket.
Szívesen fogadom, ha leírod, amiket az életfeladatodról megoszthatónak tartasz itt a fórumon.
Az életfeladat fogalmat én is fontosnak tartom, a magamét egy másik szóval így fogalmaztam meg magamnak: szolgálat. És mint olvashattad, a filozófiát is mint értéket így közelítettem meg magamban:érték, amivel szolgálni lehet.
Tehát próbálom hasznossá tenni magamat az életemben, és így másokat szolgálni azzal, hogy élek. Amiben ez nekem talán sikerülhet: pl. mások meghallgatása. Azt hiszem, eléggé jó hallgatóság vagyok, figyelmes és türelmes, valamint írni is szeretek, és úgy vélem, az írásaimmal is mások hasznára lehetek, ha egy kicsit is veszik a fáradságot, és elgondolkodnak a soraimon:)
Kedves tőled, hogy illendően bevezeted magad, nekem is tán így illett volna, na mindegy...
Örülök, hogy emléxel rám, és nem is kedvezőtlenül (...) - én is hasonlóképpen vagyok veled. Azért hagytam ki nyolc évet, mert bármilyen fórumtémába léptem be, mindenhol "anyázásba" fordult a vita, vagy pedig bőszült copy-zásba, amitől szintén égnek áll(t) a hajam... Nem vagyok kiváncsi semmilyen idézetre, csupán a vitapartner saját (aktuális) véleményére!
A vélemény természetesen változhat (ha nem is naponta) ha az ember egy komolyabb új információhoz jut. De más véleményét (írását, művét, kinyilatkoztatását) idecopyzni, az szerintem sportszerűtlen, másrészt meg unalmas.
Amiért ide benyitottam, azt a (cinikus) kiváncsiság okozta; vajon már megint kit, mit tekintünk tév-tévtanításnak, tanítónak???
A magam részéről már egyik vallásnak sem (ill. az összesnek!) vagyok a hirdetője, s filozófus sem vagyok. Egyszerűen csak szeretném a hátralévő életemet minél jobban az életfeladatomnak szentelve leélni - ennyi. Kicsit én is művészlélek volnék, de sajátmagammal is vitázom, amikor nem másoknak, hanem csak az asztalfióknak írok, zenélek. Az igazi művész médium - Isten és az emberek között
A mások degradálása engem is taszít.. kölcsönös tiszteletadás, megbecsülés, ilyen vezérfonal mentén szoktam beszélgetni...és a kölcsönös is fontos, mert én hiába igyekszem, ha a másik semmi érdemlegeset nem talál a soraimban... ami amúgy könnyen előfordulhat, mert amúgy meg nem vagyok egy lumen... kedvelem a vallás és a filozófia témakörét is, de ami némiképp elválaszt mindkettőtől, és ami miatt a gondolkodásmódom nem mindig egyértelműen vallásos vagy netán filozofikus, annak az oka egy harmadik kategória, amibe én tartozom: művészi a látásmódom. Ebből egyfolytában próbálok itt a valfilen kivetkőzni, és itt a vallás és filozófián megpróbálok vallásossan és /vagy filozofikusan gondolkodni, de azért ki szokott lógni a lóláb...
Tehát én többnyire benyomásokat írok, amelyek csak benyomások. Téves benyomások is lehetnek nagyon könnyen... azért is jó nekem ez a topik, mert itt nem ciki, sőt természetes tévedni...és nem ciki, sőt természetes, hogy az ember esetleg felülírja a saját korábbi gondolatit, mert menet közben rájön, hogy tévedhet és tévedett...
Írtam, hogy érték, ami valami más szolgálatába állítható. Te írtál erre egy negatív példát. Az érték szerintem attól még érték: mert maga a szolgálat érték. Csak épp egy célt tévesztett az érték, ha valami rosszat szolgál... gondolom én:)
Na szóval annyit magamról, hogy szívesen együtt gondolkodom bárkivel, akivel kapcs. kialakul az az illúzióm vagy jó benyomásom, hogy kölcsönösen jó hatással vagyunk egymás gondolataira. Tehát az együttműködés a célom a beszélgetésekben itt a fórumon, és amikor netán olyan pontra érkezik egy-egy beszélgetés, hogy csak viták és egymásnak feszülő érvek mentén lehetne tovább haladni, hiszen nincs ami mentén a továbbiakban együtt tudnánk vagy akarnánk működni, ott udvariasan el szoktam köszönni.
Írtad, hogy 8 évig nem jártál ide. Nekem mintha rémlene amúgy a nicked, te a szelíd- szolid, megszólítható kategóriában voltál nálam, bocs, hogy ezt így leírtam, de volt olyan időszak is, hogy csak a Valfil klubban írtam, beszélgettem, mert egyesek sehogy nem fogták fel, hogy nem akarok vitázni, és rendre belekötöttek abba, amit épp írtam.
Szóval ez egy kis bevezető volt, hogy tovább tudjunk haladni megkezdett beszélgetésünkben...
Természetesen mindennek van filozófiája, de nem minden - filozófia!
Ugyebár: filozófia = a bölcsesség szeretete. Amikor a vallások egymás ellen vívnak - nem csak filozófiai, de effektív véres - csatákat, valódi halottakkal, az miféle bölcsesség??? Aztán jön a vonatkozó illetékes filozófia, és megmagyarázza...
Jól mondja a topicnyitó, válasszuk szét a vallásokat a filozófiáktól!
Nem is beszélve arról, hogy a vallások tanérték minden, ami valami más szolgálatába állíthatóításai a másik vallás szerint többnyire távtanítás.
érték minden, ami valami más szolgálatába állítható. Szeretném ha ezt a gondolatot bővebben kifejtenéd! (Mert ez így fura gondolatokat asszociálhat, pl. egy konyhakés is érték, mivel egy finom kis gyilkosság szolgálatába állítható...)
És talán az is lehet, hogy egy vallásról kialakuló nézeteinket pont egy más valláshoz tartozó filozófia is pozitívan befolyásolhatja, vagyis elmélyítheti adott vallásról szóló ismereteinket.
Én egy vallást sem ismerek behatóan, nem azért hoztam fel ezt a példát, mert konkrét vallásra gondoltam, hanem csak úgy általában, mert úgy vélem, érték minden, ami valami más szolgálatába állítható. Valamilyen értékről szóló gondolatot akartam inkább írni, ami a filozófia természetéhez köthető.
Mellbevágó nekem ez a mondat. Egyrészt, mert azt sugallja hogy egyetlen vallás létezik. 'vallások' - így jobban tetszene. De akkor meg kiderül: ahány vallás annyi filozófia. Mi itt most akkor melyik vallásról és melyik filozófiáról beszélgetünk? - kérdezem tisztelettel. S ez egy fontos, tisztázandó alapkérdés mert enélkül gyorsan belefutunk saját hitünk "hamis evidenciái"-ba.
S ilyenkor szokott itten elkezdődni (korábban legalább is így volt!) egymás személyes degradálásai. Na ez az amiből szívesen kimaradnék...
"Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok hogy hallatsszon hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy a lármán túlharsogjatok: - hajoljatok közel az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok."
Mert mindig minden téren fontos az egyensúlyra és a mértékletességre törekvés... miként az önfegyelem, önkontroll is fontos a megismerésben és az ismeretekhez való viszonyulásban. Valamint többszempontú megközelítési módokra van szükség a minél teljesebb világkép kialakításához.
Némelyek meg talán egész életük végéig túl bizonytalanok maradnak, és nem képesek rendszerezni még a saját nézeteiket sem. Túl képlékeny, túl ködös és szétfolyós a világképük. És itt most magamról beszélek... ami viszont számomra tény, hogy hiba nélkül való ember szerintem nincs... így hiba nélküli gondolkodásmód sincs... tehát fontos azt is tisztázni, ki milyen szemlélettel fordul mások vagy önmaga hiányosságai felé...
A bűn száz annyit ígér, A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson. A szeretet helyes önismeretre tanít, Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson. A szeretet kíméletlenül pöröl, hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl, a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel, A szeretet sugároz. A szeretet egyszerű, A bűn körmönfont.
A szeretet „egy-ügyű”, A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél, A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat, A szeretet kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít, A szeretet késztet.
A bűn csábít, a szeretet vonz.
A bűn érzéki, A szeretet érzékelő.
A bűn forral, a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt, A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje, A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant, Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl, A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel, De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít, A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres, A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár, A szeretet kapukat nyit és másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, De a szeretet önmagát osztja szét.
