Az az érdekes, hogy nekem mindkét értelemben küszöbön áll annak a lehetősége, hogy magam is hazaérjek, már ha egyáltalán van valahol helyem a világban. De mindkét értelemben bizonytalannak is érzem, hogy sikerül-e. Lehetetlen volna ezt érthetően elmagyaráznom, az a lényeg, hogy jó volt olvasni, hogy ilyen biztos vagy a dolgodban. Sok boldogságot, így ismeretlenül is!
Igen, mindkét értelemben. Először másfél éve, amikor megteremtettem az új, önálló életemet és először csuktam magamra úgy egy lakás ajtaját, hogy az az én saját otthonom volt. Másodszor egy hete, amikor valakiben valódi társra leltem. Az előbbi beírásommal ez utóbbi csodára kívántam utalni, átvitt értelemben.
Csak azért forszírozom állandó jelleggel, mert körülöttem nagyon sok emberre volt igen nagy hatással. Hátha mások is így vannak ezzel. Persze, nyilván ' fáziskésésben' vagyok, emmán lerágott tsont itten, tsak nekem újdonság. / Bár én is tavaly nyár körül olvastam a könyveit.... /
A "MIlyen könyvet olvasol éppen ?" topikban tavaly ősszel nem kevés szöveg ment Coelho-ról, ha jól emlékszem. Én még csak "Az ördög és Prym kisasszony"-t olvastam, és "Az alkimistá"-ra vadászom.
Felteszem Neked is az én 'állandó kérdésemet' ? Ismered Paulo Coelho-t és műveit ? Rám és akiknek eddig ajánlottam, nagy hatással volt. Ami után most nyomozok, az Clarissa Pinkola Estés-től a Farkasokkal futó asszonyok. Erről még csak meséltek nekem, de nagyon olvasnám már....
Dean M.-ről sajnos, azóta sem hallottam. Én 2003. december óta vagyok jelen az indexen, kb. 2000 hozzászólással. A kislexikont nem ismerem. Nem baj, hogy ajánlottál, csak meg ne bánd ! :)
Kedves Inez, köszönöm kedves kérdésedet, tulképp még mindig jól vagyok. Valójában lelkileg egyre jobban. Fizikailag és szakmailag kevésbé, de hát nem lehetünk mindig a csúcson, ugye ... :) Új vagy az Index-en ? Csak itt olvastál ? Üdv: G.
Apám nem hiszem, hogy bevenné a gyógyszert. Nem hiszek benne. A szívgyógyszerét sem használja.Apámnak nagy az akaratereje, csak nem használja.
Nyugi, a sulit nem hagyom abba és be akarom fejezni.
Ja, én mindent kibírok és minden rosszal csak erősebb leszek.
Szasenyka jól irta, hogy ne hogy már mi menjünk el albérletbe, mikor ő teszi lehetetlenné az együtt élést. De ma már nem ivott. Tegnap óta valami megváltozott benne. Azt látom, hogy rájött, hogy ez így nem mehet tovább. Ha lehet én segítek neki, hogy leszokjon.
Ó, istenem, ez elég rettenetes helyzet. Csatlakozom az albérletet javaslókhoz, de szvsz vidd magaddal anyukádat is, mindkettőtök érdekében.
Szurkolok, hogy ne roppanj össze. Szüksége van Rád.
Üdv:
G.
Röviden: 2002 szeptemberében meghalt egy nagyon jó barátom, akit második apámként tiszteltem, sőt inkább csak első. Aztán később tavaly május végén meghalt a barátnőm. A temetésen tudtam meg, hogy gyermeket várt. A halála után egy hónappal apá kidobott otthonról. Később a lány anyukája öngyilkos lett. Decemberben meghalt egy másik barátom, és január elején anyukám szívinfarktus miatt 2 hetet komában volt. Már jól van. Ráadásul március végén ki kellett költöznöm az albimból és vissza kellett mennem haza a részeg apámhoz. Kb. ennyi. Ja, apámat most vertem meg.
Kedves G.!
Nálam sincs szó öngyilkosságról.Én már leírtam a történetemet a netem Dean Moriarty néven A lelki bajok-nál meg találaod, ha érdekel. Nekem akkor tényleg nagyon sokat segtett.
Ma már más bajom van. Nem vagyok kibékülve magammal. Átmentem egy év alatt annyi szörnyűségen amibe nagyon sok ember belerokkant volna. Ez nem hencegés, sajnos kész tény. De valahogy ugy érzem, hogy az egy év alatt visszatértem oda ahonnan elindultam. Vagyis nem haladtam előre. Nem tudom, hogyan induljak el és már ugy érzem nincs erőm. Ugy érzem feladom, nem meghalok csak élőhalott leszek. Tegnaptól ujra szedem az antidepresszánst, amit félévig szedtem.
Kb. ennyi. Has bővebben is érdekel akkor majd irok.
Önmagad lényegére Neked magadnak kell rájönnöd. Mivel nem ismerlek, ilyen mélyreható segítséget nem tudok nyújtani.
Én úgy jöttem rá, hogy hol az én helyem, hogy gyökeresen megváltoztattam mindent az életemben, amiről úgy éreztem, hogy nem megfelelő nekem. És lőn - kissé patetikusan fogalmazva: kiteljesedett az életem, sokkal jobb ember lettem és istenien érzem magam a bőrömben, úgy, mint korábban sohasem. Igaz, sokat segített, hogy hosszú évek után végre egyedül voltam, volt időm elmerengeni addigi életemen, levonni a következtetéseket és kigondolni az új irányokat.
Mindenkinek megvan a maga útja, ki rátalál, ki rátéved, van, akit rálöknek, stb. Remélem, egyszer Te is megtalálod.
Üdv:
G.
Ne aggódj, öngyilokról szó sincs, csak állandóan az élet értelmét kutatom. Tudod?, hogy mi dolgunk a világon.A költő még nagyszerúen meg is válaszolta, küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.
Csak arra nem bírok rájönni mik ezek.
Sok pénz? Karrier? Család?
Mindegyiknek van számomra negatívuma is, ezért nincs kedvem értük küzdeni. De aki manapság nem akar harcolni annak nem itt a helye.
Félre az ilyen öngyilkos gondolatokkal. Inkább írjátok le, mi a gond, nekem is segített. Dec. közepe óta gyógyítgatom így magam itt az Index-en, és részben ennek is köszönhetően sokkal jobban vagyok. Rengeteget tanultam a többi hozzászóló véleményéből.
Hátha tudunk valamiben segíteni.
Épp ez a megtanulás megy nehezen... Mire kimondom, már érzem, hogy 'ezt nem (így) kellett volna', de addigra már késő. Aztán jön a gondolatsor: a francba, hát te provokáltad ki belőlem - hosszú, mindkét részről sértődött hallgatás (bár nekem nem lenne okom rá) - majd pár nap múlva a kibeszélés.
>>... egy kis bűnbánattal ...
Kis dolgokban könnyen jön a bocsánatkérés, a komolyabbakban magam előtt is megmakacsolom magam (micsoda rekurzió :)
Hülye szöveg, de lehet, hogy meg kellene tanulni bocsánatot kérni. Igaz, én sem sűrűn gyakorlom ezt a műfajt ... :), mert amit egyszer kimondok, azt vállalom. Akkor meg minek köpjem szembe magam, nemigaz ?
Na, ezt a problémát végül úgy oldottam meg, hogy csak azoktól kérek bocsánatot, akik fontosak nekem. A többiek meg nem érdekelnek.
De Te pont a számodra fontosakat bántottad meg, ha jól értem ... szvsz mindent vissza lehet csinálni egy kis bűnbánattal, már ha őszinte ...