Szerencsére mi szülők is sokat tehetünk azért, hogy még csak ne is legyen "elmaradása" a gyereknek ... Játékos fejlesztésekkel - ami történhet akár otthon is ha nincs egyéb problémája a gyereknek - a tanulási zavarok megelőzhetőek:
Tudjátok, hogy januártól az óvodás és az iskolás gyerekeket egyből a megyei szakértői bizottságokhoz kell vinni, ha valamilyen elmaradást vesznek észre nála az oviban vagy a tanárok? És már az iskolaérettségi vizsgálatokat is ők csinálják, nem a nevelési tanácsadók. Ez azért durva, nem?!
Szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy új kis újságot, ami kifejezetten ovisoknak készült rejtvényújság. Az eddigiekkel (Kis Füles és hasonlók) nem csak az újság 1-2 oldalát tudja kitölteni egy ovis (az én kislányom 5 éves). Vannak benne nagyon egyszerű feladatok (összekötős, labirintus, kakukktojás), és vannak logikai feladatok is. Végül is 4-5-6 éveseknek való. (http://facebook.com/OkosOvismagazin) 32 oldalas, mindössze 280 Ft-ba került.
A Facebook oldalon meg lehet nézni. Akit esetleg érdekel, írjon az okosovis@gmail.com címre.
en is olvaslak:) az a legkevesebb,hogy nem koszon,az enyem 6 eves es most kezd,eddig ha a fejem tetejere alltam sem akart....a masik ketto ilyenkor mar regen,ugyhogy ebbol ne vonj le messzemeno kovetkezteteseket:)
abbol sem,hogy hogy pakolgat az oviban,mert az enyem ezt tuti nem itthon tanulta:) Az oviban egesz mas szabalyok vannak es tapasztalatom szerint egyaltalan nem okoz gondot nekik,hogy ott mas van,mint otthon....Hozzaszokik mindkettohoz es az lesz neki a termeszetes,hogy ott igy viselkedunk,amott meg amugy....
ezek nagyon jo jelek a beilleszkedeset iletoen szerintem:)
Nagyon örülök, hogy ilyen szépen alakulnak nálatok a dolgok! Az, hogy nem köszön, egyébként is életkori sajátosság. Ne foglalkozz vele, meglátod, az is hamar elmúlik! :o)
Köszönöm,hogy érdeklődsz.Nem volt gépem eddig mert elszált az alaplapom. Vannak változások. :)Most már sokkal jobban viseli az ovis létet.Kb 2 - 3 hete már nem is sír , csak indulás előtt jelzi néha,hogy nem akar oviba menni.Eddig csak inkább egyedül játszott az oviban illetve az egyik ovónőt követgette,de most már el van a többiekkel is.Mindenben aktívan részt vesz.Az ovónők imádják.most már mesélget is csak néha kicsit összefüggéstelenül.(megéérjük kihámozni,hogy mit akar :) .) Amolyan főnök típus lessz , aminek én nagyon örülök.Mindenkiről tud mindent,kinek milye van .Minek hol a helye.És állítólag állandóan rendezget , pakolgat mindenki után,miközben rendre utasítja az áldozatait. :) (... biztos ezt látta otthon :) ... ) Már csak annyi "baja " van ,hogy még mindig nem akar köszönni szinte senkinek. Ja és az oviba megtanult visszabeszélni. :)De mi nem hagyjuk magunkat! ;) Na most itt tartunk.Nagyon várja a mikulást és a karácsonyt.Köszönöm,hogy meg"hallgattál" ! :)
Ebben is van ráció.Pl. most hogy beteg kb. 4 napig kínálgattam neki a Győri reggeli kekszet.Rá se bagózott.Viszont amikor felét megettem és közöltem vele,hogy ez olyan finom,hogy minden gyerek ilyent eszik,rögtön neki esett. :)köszönöm az ötleteket.Kipróbáljuk.Szia
Bocsi csak most vettem észre,hogy már 2x is kommentáltál.Ezek is tanulságosak voltak.Köszöntem szépen.Lehet túl depisen fogalmaztam.Azért annyira nem vagyunk elkámpicsorodva.Csak tanácsokat szerettem volna hallani.Ill. idegenek véleményére voltam kiváncsi.Mégegyszer köszi. :)
Nekem meg az jutott az eszembe, hogy ha azt szeretnétek, hogy meséljen nektek, akkor először meséljetek ti. Kezd el pl., hogy képzeld szívem/feleségem/XY-om (a szokásos megnevezése a feleségednek behelyettesítendő :o)) ma olyan jót beszélgettem egy kollégámmal. Aztán együtt is ebédeltünk. Mire a feleséged is mondhatja, hogy: De jó, nekem meg segített a kolléganőm megoldani egy feladatot... stb. Talán ha hallja, hogy ti meséltek a ti napotokról, azzal neki is lesz kedve mesélni a sajátjáról. Így nem direkt kérdések lesznek, csak kedvet csináltok hozzá. Ja, és az evéshez is működik ugyanez - legalábbis én is nagyon rossz evő voltam és nálam működött -, hogy beviszitek az ennivalót és ha látja, akkor hátha ő is kérni fog belőle, vagy olyat amit te eszel.
Még annyi jutott az eszembe rólunk, hogy amikor a bölcsibe adtam a kisebbiket, azt írtam a jellemzésbe amit kértek, hogy szereti a gyerekeket, szeret velük játszani, ölelgeti őket, stb. Merthogy otthon, ismerős gyerekekkel, de még a játszótéren is ilyen volt. Na aztán az első szülőin, amikor az egyik fiús anyuka félve megjegyezte, hogy vannak-e verekedések, akkor a gondozónő rám, meg az egyik kislány anyukájára mutatott. Majdnem leestem a székről. Aztán kiderült, hogy nem annyira vészes a helyzet, nem az én lányom a bölcsi réme, de azért mégsem erre számítottam.
Hú ez gyors volt.Köszönöm szépen,hogy válaszoltál.Bennem is megfordultak hasonló gondolatok.A tanácsokat megfogadom kiváncsian várom az eredményeket.majd még beírom x idő múlva , hogy mik a tényállások.Mégegyszer köszi.Legyen szép napod.Szia
"Aztán elkezdett egyre kevesebbet enni és válogatni."
Én a sajátjaimon azt vettem észre, hogy folyamatosan változnak. Egyik napról a másikra a nagy a levest csak tésztával kérte, húst és répát nem, aztán volt hogy megette a tányéromról az összes olajbogyót, kijelentette hogy ez a kedvence, hoztam még párszor, aztán egyszer csak nem kellett többet. Folyamatosan változik mind a kettő, hol ez, hol az a nagy kedvenc. Aztán néha vannak olyan falós időszakaik, amikor azon gondolkozom, hogy tehenet kéne leölnöm, aztán van hogy csak úgy eszegetnek napokig.
"Nagyon idegesítő ez a változás.Tanácstalanok vagyunk.És még nem is kamasz! "
Pedig szerintem jobb lesz hozzászoknod. Az én gyerekeim is sokat változtak. A nagyobbik lányom a kiscsoportot ismételte, az első kiscsoportban jól elvolt, de úgy mint egy cserép virág amit beraknak. Nem sírt, nem hisztizett, de nem is vett részt a foglalkozásokon, egy kislánnyal is csak azért barátkozott, mert ő ment oda hozzá. Idegenekkel nem beszélt, ha szóltak hozzá, csak morcosan, gyilkos képpel nézett. Aztán szinte egyik napról a másikra kinyílt mint egy virág (nagyjából a második kiscsoport elején, de a változás nem a csoportváltás miatt volt), már 2 éve csacsog, séta közben odalibben egy vadidegen elé és már sorolja is: szianézdnekemalulkihúztákafogamdenőlamásikésszivecskeajelemazovibanénekeljeknekedvalamit?.. és dől belőle a szó. Én őszintén szólva nem érzem hogy bármiféle gáz lenne a kislányoddal.
Nézd, akkor ez végülis egy elég egyszerű eset, és egyáltalán nem tűnik tragikusnak : életében most először van olyan helyzet, hogy azt is tennie kell, amit nem szeretne (konkrétan: ovodába menni, és nem otthon lenni anyával) . Valószinüleg idő kell neki ahhoz, hogy ezt természetesnek vegye és ne büntetésként élje meg. MIvel eddig nem járt közösségbe, és nagyobb testvére sincsen, aki hazahozta volna a helyi bacikat, így most esik át azokon a fertőzéseken, amiket az ovodában kap, így többet betegeskedik is, és innen még nehezebb ujra és ujra beszokni. Ha két éves korában már bölcsibe járt volna, akkor már árestetek volna ezeken a problémákon... ez egy pár hónapos időszak, legyetek türelmesek. El fog múlni.
Ha szabad tanácsolnom, az evést hagyjátok a fenébe, mennél inkább érzi, hogy nektek fontos az, hogy ő egyen, annál inkább válogatni fog. Az evés ne legyen téma! 3 éves kor után már nem is nőnek, meg híznak olyan ütemben, hogy olyan sok táplálékot kellejen fogyasztaniuk... Ha eszik két kanál levest, szó nélkül vegyétek el tőle a tányért, max. annyit kell megkérdezni, hogy .jóllaktál? Akkor elviszem. És ugyanezt miden étellel. Ha meg nem akar enni, akkor nem kell neki enni adni. Mihelyst felfogja, hogy az evéssel nem tud zsarolni, azonnal ujra jó lesz az étvágya.
Az ovodáról sem kell kérdezgetni, vagy ha igen, akkor konkrét kérdéseket feltenni, pl. hogy hívják azt a kisfiút, akivel éppen játszottál? Mit játszottatok? - ilyesmiket. Azt, hogy megetted-e az ebédet, nem kell megkérdezni, ha egy gyerek nem evett, azt az ovónők jelezni szokták csakúgy mint azt, ha nem aludt délután. Ovónőket meg kell kérni, hogy figyeljék, nincs e a társai között olyan, aki mondjuk rendszeresen csúfolja vagy bántja - ezt speciel el szokták hallgatni a gyerekek.
Most arra van szüksége, hogy annak ellenére, hogy ovodába jár, azt érezze, hogy ti ugyanúgy szeretitek, és tudatosuljon benne, hogy az ovoda nem büntetés, hanem azért van, mert ő már okos nagylány, akinek ott a helye. Dédelgessétek, babusgassátok, ha időtök engedi játsszatok vele sokat, sétáljatok stb. Mostanában inkább ne programokat csináljatok, hanem legyetek vele együtt, mint régen.
Már azután vettem észre,hogy 7 éve kihalt a topik mikor már beírtam.Jót derültem is rajta. :) Nos kérdéseidre felelve :egyke gyerek,itthon monden okés(szerintem),játszó téren imádott (imád) lenni,de inkább csak az ismerős gyerekekkel van el, illetve a nagyobbak érdeklik.Az óvonők korrektek és együtt működőek.Nagyon várta az ovit.Sajna 2 nap után le is betegedett mint a legtöbb gyerek.Utána már nem akart menni.Gondolta jó volt szép volt elég volt.Nem sokkal az ovi kezdése előtt ment vissza dolgozni az édesanyja(még azt sem tudta elfogadni).Az oviról szinte semmit nem mesél.Állítása szerint nem bántotta senki,csak az egyik óvonőt nem szereti,mert : "nem jó a haja, és a szája is csúnya " :)A másikra viszont rátapad és követi mindenhová.Bölcsibe nem járt,nagyon ügyes,szépen beszél.Egy hibája van nagyon akaratos.27-en vannak a csoportban.Ha időben odaérünk és van rá módunk mindig meglessük,hogy viselkedik a csoportban.Úgy néz ki jól érzi magát.Az óvonő azt mondta belőle lessz a legjobb nagycsoportos ovis.Az óvonők azt is mondták azért nem mesél mert még fontosabb neki az,hogy hiányzik az édesanyja mint az,hogy meséljen a benti élményeiről.Ezt is megértem csak szülőin minden szülő mondja, hogy ezt is mesélte a gyereke meg azt is,az óvonők meg mondják,hogy miket csinálnak,mi meg nézünk mint a luki nyúl,mert nem tudunk semmiről. :)Hirtelen ennyi jutott még az eszembe.Remélem csak átmeneti dologról van szó.Most is épp ballagunk kifelé egy betegségből már egész jó az étvágya,de szerintem az oviba megint nem akar majd enni.Pedig mindig mondjuk neki,hogy van sok olyan étel amit itthon még nem látott,azt ne utasítsa el mindjárt hanem kóstolja meg,mert lehet, hogy olyan finom , hogy majd az lesz a kedvence.Amúgy köszi,hogy írtál.Nagyon meglepődtem rajt,azok után, hogy észrevettem a dátumokat. :)
Kedves János, ez egy elég régen nyitott topic, nem biztos, hogy a topicnyíitó még itt van. De ennyi információból max. annyi vonható le, hogy a kislány viselkedésének a megváltozása és az ovodakezdés között összefüggés lehet.
Az étvágyának a csökkenése és az ovodakezdés között szorors az összefüggés? Amiatt kérdem, mert azt írtad, hogy - "aztán kezdett egyre kevesebbet enni" : ez mikortól van? , és így folytatod: " amióta oviba jár, azóta szinte csak napfényen él" .
Járt előzőleg bölcsödébe? Egyetlen gyerek, vagy van testvére? Kisebb nagyobb? A családban nincsen semmi ami feszültséget okoz? Milyen ovodába jár, milyenek az ovónők, együttműködőek vagy hivatalosak? Hány fős csoportba jár? Különbözik e valamiben a többiektől? PL mondjuk túl ügyetlen, vagy beszédhibás, esetleg letakart szemüvege van, ilyesmi?. Előzőleg a játszótéren milyen volt a viszonya atöbbi gyerekhez? Várta az ovodát?
A tanácsodat illetve a segítségedet szeretném kérni.Volt egy jóétvágyú mindig jókedvű kislányunk. Most 3 és fél éves nemrég kezdte az ovit.Régebben nagyon jó étvágya volt,és ha nem is evett meg mindent azért legalább megkóstolta.Ha én hazajöttem és nekiláttam az ebédemnek ő jött velem enni annak ellenére hogy délben már evett.De mással is együtt evett ha volt rá módja.Aztán elkezdett egyre kevesebbet enni és válogatni.Amióta oviba jár,azóta meg szinte csak napfényen él.És hiába kérdezzük,hogy mit enne,nem mond semmi konkrétat.Az oviban is csak nagyon keveset eszik.A másik problémánk az abban nyílvánul meg,hogy régebben nem félt senkitől,nyitott volt minden újra,Pl. amikior cserélték az ablakokat (akkor 2 és fél éves volt)állandóan ment a melósok után ,nézni akarta ahogy fúrják a falat,stb.Szóval minden rendben volt.Amióta oviba jár azóta nagyon megváltozott.Mindenkitől elzárkózik,még nekem is csak addig örül amíg nem kérdezek rá az ovis dolgaira.Még a régi kis "barátnőivel" is dulizik.mindenkire fúj nem akar se enni se szót fogadni.Olyan képet mutat mintha mindenkivel haragban lenne.Néha még a cukrot,csokit sem fogadja el,olyan komolyan veszi ezt a "RAMBÓS" harcát.Ha egyedül van valakivel a családból akkor nincs semmi baja,de ha legalább ketten vannak - vagyunk,akkor már komorkodik.Nagyon idegesítő ez a változás.Tanácstalanok vagyunk.És még nem is kamasz! :) Reméljük nem tart örökké,mert néha elfeledkezik a harcáról és akkor mégha rövid időre is de a régi énjét mutatja,ami imádni való.Köszönöm ha elolvastad és ha tudsz légyszíves adj tanácsot. Köszönettel : M.János(wookie)
Kedves Topictársaim!
Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt fél évben bizalommal fordultatok hozzám a kicsi gyerekekkel kapcsolatos sok-sok kérdéssel. Magyarországon a gyerekpszichológiai ellátás szempontjából ez az ovis-kisikolás korosztály tekinthető a legjobban "elllátottnak", hiszen a kerületenként, ill. nagyvárosokban, megyeszékhelyeken működő nevelési tanácsadókban főként erre a korosztályra szakosodott pszichológusok, gyógypedagógusok dolgoznak. Remélem, hogy ez a topic, amit együtt hoztunk létre, segített abban, hogy nagyobb bizalommal és tájékozottsággal fordulhassatok ezekhez a segítőkhöz.
Mindannyiótokat szívből üdvözöl,
Hódi Ágnes
Kedves Pocak!
Bocs, hogy beleszólok, talán nem baj, ha többfélét gondolunk ugyanarról a dologról. Magával az elvvel egyetértek, amiről írtál. De Zs kisfia esetében éppen azért lenne fontos, hogy végre kiderüljön, mi az, amiért kezelik, hogy a továbbiakban ne kerüljön állandóan ilyen rossz helyzetekbe. A szülők esetleg túltehetik magukat azon, hogy egy gyerek az iskolában nem jól teljesít, de sok kisgyereknek ez nagyon sok kínt okoz. Folyton butának érzik magukat, nem értik, amiről a többiek beszélnek,emiatt kiszorulnak a csoportból, vagy rossznak és emiatt szorulnak ki. Sok olyan kisebb idegrendszeri sérülés és lelki zavar is létezik, ami a leírt problémákat okozhatja, és ezek többnyire jól kezelhetőek kombinált módszerekkel, vagy pszichoterápiával. Nincs tehát szükség arra, hogy egy szülő beletörődjön abba, ami van, ezzel együtt letörve a gyerek esetleg később bonatkozó ambícióit is.Mert nem minden "rosszaság" a szabályokhoz és a tekintélyhez való viszonyból keletkezik,és azért, mert rossznak lenni egész szórakoztató. Ez tényleg "magától" változik, ahogy benő a fejünk lágya. Vannak azonban olyan "rosszaságok", amelyek hátterében sok-sok ellene tett sikertelen erőfeszítés, és valamilyen
pszichés vagy idegrendszeri károsodás áll, ami egy gyerek számára néha nagyon sok szomorúsággal jár.
Én így látom. Üdvözöllek,
Ági
Mivel járna az, ha rendes suliba íratnád? Nagyon lemaradna a többiektől, vagy búskomorrá válna? Vagy csak sok intője lenne?
Nem akarom bagatellizálni a problémádat, de nem lehet, hogy miután minden új helyen tudják róla, hogy "priuszos", ezért eleve így is állnak hozzá, és lehet hogy ha ezt nem tudnák, csak átlagrosszként kezelnék?!
Azért bátorkodom ezt írni, mert én _nagyon_ rossz gyerek voltam - első igazgatóimat első osztály 2. hetében szedtem össze, szerencsére akkor nem "foglalkoztak" velem, anyám kőkemény volt, mindig megkérdőjelezte a másik oldal felelősségét is (t.i. ovisnéni, isisnéni felelősségét).
Kedves Zs!
A nevelési tanácsadóknak nemcsak listájuk van a kerületi iskolákról, hanem amolyan személyes körzet-féléje van minden egyes pszichológusnak, azaz általában mindenkihez tartozik néhány a kerület iskolái és óvodái közül. Nem értem, hogyan lehetséges, hogy nem kaptál ebben segítséget. Ha történtek vizsgálatok, akkor vélemény is van, ill. tesztanyagok, és ilyesmik. Ezeket nem feltétlenül adja ki a tanácsadó a szülőknek, inkább akkor, ha valamilyen intézmény kérésére végzi a vizsgálatokat. Ami azonban minden pszichológusnak feladata, hogy az abban talált adatokat, ill. a véleményét szóban megbeszélje a családdal, és ha kell, gyógypedagógus véleményét is kérje, aki a képességvizsgálatok alapján bevonható a megfelelő iskola megkeresésébe. Fontos tudnod, hogy a szülőknek joguk van arra, hogy minden, a gyermekre vonatkozó vizsgálati anyagba betekintést kérjenek, azaz a véleményt is olvassák, ha van. Ha mindez eddig nem történt meg, akkor nyugodtan kezdeményezd, vagy fordulj másik pszichológushoz, aki az elvégzett vizsgálatok anyagát szintén kérni fogja.
A zuglói tanácsadóban dolgoznak jó szakemberek. Én is tudok ajánlani , ha szükséges.Üdvözöl,
Ági
sziasztok
megprobalok valaszolni.Az alapitvanyi iskolaktol azert felek, mert oda elsosorban olyan emberek jaratjak a gyerkocoket, akik nem akarjak , hogy barki gyerekevel legyen az ovek, s nem biztos, hogy toleralnak az en gyerekem. A Waldorfrol olvastam, hogy nincsenek az atlagtol eltero gyerekekre felkeszulve.
akkor az elozmenyek: mar a bolcsiben (!) szoltak, hogy a manoval baj lesz, hogy 1 embert egeszen lekot, meg ehhez hasonlok. Aztan az elso ovibol eltanacsoltak, s akkor bekerult a XX. kerulet egyetlen kisegitocsoportjaba, ami amolyan gyujto volt az anyagilag, szellemileg, testileg nagyon melyen allok szamara. itt toltott 4 honapot, kozben az Osvat u.-i Nevtanban foglalkoztak vele. Majd a XX. ker-i Nevtanban Ayres modszer, most szinten ezt a modszert a XIV.ker-i Nevtan probalja. Eredmenyrol meg csak a pszichologusok beszelnek, az ovonok sajnos nem. (most, hogy ismet elolvastam .., 6 es fel ev alatt ennyi megprobaltatas a manonak, szornyu)Mindemellett nagyon szeretik, mert okos, ertelmes gyerek. ugyhiszem ez az egyetlen szerencseje. Tenyleg hihetetlen amit az ovonok meseltek, meg meselnek. olyan rosszasagokat kepes bent elkovetni, ami ember eszebe sose jutna, sosem latta, vagy lathatta, vagy lathatott hasonlot. Sajnos az ovonok nem tudnak iskolat ajanlani, a pszichologus no sem. A keruleti Nevtanok kapnak listat az iskolakrol? Ha vegigkerdeznem oket, talan tudnanak kisletszammal indulo osztalyokrol?
Koszonom es bocsanat, hogy hosszu voltam.
Agnes, az ut. mondat erdekes, mert valoban, mikor egy ismerosunk javaslatara felkerestunk egy pszichologust, azzal kezdte, hogy hol vannak a velemenyek, amiket kiallitottak a kicsirol a vele foglalkozo pszichologusok, akkor dobbentem ra, hogy je ilyet kellett volna kapnom? tehat semmi irasos szakvelemeny nincs a kezemben
koszonom
zs
Kedves AZs!
Sajnos nem írtad, hogy hol van ez a Nev.Tan. A kisfiaddal dolgozó pszichológus minden esetben segíthet abban, hogy a számára legmegfeleleőbb iskolatípust megtaláljátok. Nem feltétlenül az ugyanis a megoldás, ha még egy évet eltölt az oviban, lehet, hogy pusztán az idő múlása nem hoz semmilyen javulást az érintett területen. Sajnos azt sem írtad, hogy mióta jártok pszichológushoz, ezért mondom el, hogy a pszichoterápiák sok esetben csak hosszú hónapok munkája után hoznak látványos eredményt. Semmiképpen nem érdemes tehát megszakítani, főként mert amint írtad, kisfiadnak már így is a kelleténél több személyi változás jutott eddigi életében. Nyugodtan ragaszkodj viszont ahhoz, hogy a pszichológus a diagnózisról és a terápia perspektíváiról megfelelően tájékoztasson, ill. hogy vele együtt tudjatok gondolkodni azon, hogy merre tovább.
Üdvözöl,
Hódi ÁGnes
Kedves AZs, lehet, hogy neki találták ki az alapítványi iskolákat, ahol kis létszámú osztályok vannak? (Bár tudom, hogy anyagilag az húzós lehet) Mert ha a viselkedésen túl az esze fog, akkor nem kéne halogatni. Ha elhalasztjátok, neki túl kicsikkel fog egy osztályba járni és az megint nem kedvez a beilleszkedésnek.
Arról van valami tudomásotok, hogy miért ilyen, hogy alakult ez ki nála?
Faxni
sziasztok!
segitsegre lenne szuksegem. a kisfiam novemberben lesz 7 eves (most nagycsoportos). Tegnap megkaptuk az ovodatol a papirt, melyben azt irtak, hogy nevtanba vigyuk el. Ugy erzik, hogy nem felelne meg az iskolaban. Eddig mar tobb ovodat es persze ovonot kiprobalt. Sajnos mindenki szerint egyemberes gyerek. Amig 6-8 fobol all a csoport, addig birja, de e folotti letszam eseten mar kezelhetetlenne valik. Nevtanba most is jarunk vele, meg regebben is jartunk, de nincs javulas.
Minden javaslatot, otletek szivesen veszek. Nem tudom, hogy hogyan kellene tovabblepnunk az O erdekeben
koszonom
AZs
Kedves kérdezők és hozzászólók!
Más topicokat olvasva már bizonyára tudomásotokra jutott,hogy az indexnek a jövőben nem áll módjában hivatásos taácsadókat foglalkoztatni. Igy az általunk indított topicok egy hét múlvamegszűnnek, ill. nélkülünk működhetnek tovább, ha erre igény van. Egy hétig azonban még együtt gondolkodhatunk mindenfélén, ami az ovisokkal és az iskolásokkal kapcsolatos.
Szívből üdvözöl benneteket,
Ági
