FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Örülök, hogy ennyire jól vagy! :) És a visszaesés sem tartott sokáig. Valóban a tünetmentesség a helyes szó. Ezek a dolgok maradéktalanul talán sosem gyógyulnak, de már annak is örülni kell, ha az ember viszonylag tünetmentes. Jó, hogy írtál, egy kis biztatás nem árt senkinek, eléggé kipurcant ez a fórum.
Köszi a linket is! :)
Neked is további szép napokat, minél több tünetmentes évet.
valóban csak átmeneti volt a visszaesés. De hasznos volt: azt megtanította, hogy sose mondjam, hogy gyógyult vagyok, maradjuk a tünetmentességnél, és ezt szépen lehet napról napra továbbvinni, mint az AA-ban :) Hiszen szintén függőségről van szó, ugyebár. Szóval jól vagyok, és szép napokat, egyre kellemesebb és értékesebb felépülést kívánok nektek is.
Magamról annyit szeretnék elmondani (akik emlékeznek még rám: öreg motoros vagyok itt, de nem akartam addig írni, amíg csak panaszkodni tudok), hogy az anorexiás dolgaim - amennyiben ez az evéstől való általános szorongást, bizonyos, sokféle ételekkel kapcsolatos durva averziót, minél kisebb súlyra való kényszeres törekvést, az étellel kapcsolatos nyugtalanságot, testi panaszokat, szociális problémákat, elszigetelődést, munkahelyi nehézségeket, depressziót, járulékos pszichés történeteket jelent - három éve megszűntek. A bulimiás problémáim - idén februárban önálló albiba költöztem, nem vásároltam "hányós" kajákat, mindennap főzni kezdtem magamnak, és gyakorlatilag bármit -, szintén rohamosan javuló fázisba jutottak (konkrétan hónapokig nem hánytam), ezzel párhuzamosan a gyomorproblémáim is gyakorlatilag megszűntek, sajnos július elején, amikor a három és fél éves munkaviszonyom megszűnt, utóbbiak - nagyon remélem, csak átmenetileg, azaz biztató jelek utalnak erre -, mármint a falás- és hányásrohamaim visszatértek. Most egy hete megint jól vagyok. Átlag 10 kilóval nehezebben, mint annak idején, és még 6-7 kilót szeretnék felszedni, azzal már, úgy érzem, "normális" lennék. Legalábbis jól érezném magam.
Összevissza. Egyik gond a ritmus: kiszámíthatatlan, h mikor vagyok éhes. De 2-3 óra után vércukoresés szokott lenni, holott a gyomrom még nem is feltétlenül üres, nem vagyok éhes.
A másik, h már régóta alig létezik olyan, h jóllakjam. Mindegy, mit eszem, éhes vagyok, mégsem esik jól, és nincs ilyenfajta elég sem, max h már nem megy, végképp elment az étvágyam, már egy falatot sem bírnék többet. És van, h már a 2. falat után. Megint másik, h nem tudok akármit megenni. Egyik nap csak x-t tudok megenni, smi másra rá sem tudok nézni, akár napokig, aztán hirtelen egy falatot sem tudnék többet belőle, hanme jön más. És nem igaz, h mert nem vagyok éhes. Ájulásig rosszul tudok lenni, vércukor már a pince alatt, étvágyam meg mégsem, egy csepp sem. Sőt ilyenkor sokszor kifejezetten undorom már az evés gondolatától is. Reggelizni szinte soha nem tudok, főleg nem édeset. Sósat még csak úgy-ahogy, de szinte mindig kihagyom, és csak délben eszem.
A budapesti székhelyű Campfilm Kft.(www.campfilm.eu) most készülő Harm munkacímű dokumentumfilmjébe további szereplőket keres. Olyan, elsősorban Pest megyei felnőtt (18 év feletti)jelentkezőket várunk, akik korábban vagy most is vagdossák magukat, és erről hajlandóak lennének az arcukat vállalva kamera előtt is mesélni. Célunk, hogy a szereplők őszinte vallomásainak segítségével filmünk megtörje a csendet ekörül a sokak életét érintő téma körül. Eddig is sok mindenkivel találkoztunk, de sajnos a téma érzékenysége miatt az arcukat nem sokan vállalták. Szeretnénk, ha a filmben még több olyan szereplő megjelenne, akik arcukat vállalva mesélik el múltjukat és engednek bepillantást jelenükbe. Ha szereplőként szívesen részt vennétek a filmben, a lilio.horvath@gmail.com emailcímen tudtok jelentkezni és feltenni a kérdéseiteket.
Karafiáth Orsolya könyvbemutatója. Mondanám, coming out, de nem tudom, hogy amit most itt egyben elmondott, abból mennyit lehetett korábban tudni. Ő az a nő, akit sose ismerek fel a fényképeken, ha nincs odaírva a neve. :)
És van benne egy nagyon explicit videoklip is, amit a könyv trailerjének nevez, bár inkább csak egy kis marketingnek tűnik az összefüggés, de önmagában is érdekes.
Kedves fórumozók, Horváth Lili pszichológus hallgató vagyok, és a kutatásunkhoz keresünk önsebző, vagy korábban önsebző résztvevőket. Ha tudtok és szeretnétek segíteni abban, hogy ezt a témát jobban megismerjük és megértsük, a horvathlili.elte@gmail.com címen tudtok elérni. Ha titeket közvetlenül nem érint a kérdés, de ismertek valakit, aki szerintetek szívesen részt venne a kutatásban, kérlek osszátok meg vele is a lehetőséget, hogy minél több érintetthez eljuthasson az információ. Köszönöm, Lili
Egyébként Másick: mondd már meg légyszíves. Te több mint tíz éve lelkesen követed és kommenteled a hozzászólásaimat, anélkül, hogy egyszer is láttál volna engem élőben.
Az élet nem 0 összegű játszmák összessége. Aki annak látja: és folyamatosan az izgatja, hogy egy interakcióban ki nyer és ki veszít, az nem ismeri se az életet, se a nyomort.
Hogy én is kukacoskodjak: szerintem amíg nem látsz igazi nyomort, addig fogalmad nincs arról mit is jelent. A régi szeretettel maradok tisztelő híved, sat.
Hogy kukacoskodjak: a "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Simone Weil mondása, de tényleg Shäffer Erzsébet használja. Nekem meg a meglévő dolgok után is a vágyakozás, de attól még olyan után is vágyakozom, ami nincs meg. :)
minden oktatokorhaznak van oktatasert felelos embere. telefonalj be a foigazgatosagra es kerdezd meg a titkarnot, ki felelos az orvostanhallgatokert es ovele egyezkedj. olyan intezmenyek jok, ahol van sebeszet, szuleszet, belgyogyaszat es ambulanciak is.
hát nekünk direkt mondták, hogy nem szeretik a magánszervezést... akkor asszem ennek még utánaérdeklődök - lehet, csak egy kicsit erőszakosabbnak kell lenni.
fel sem merult bennem, hogy nem maguknak inteztek, mert en pl magamnak inteztem. kifejezetten utasitottak minket arra, hogy mindenki maganak keressen, es csak azt kuldtek, aki egyedul nem talalt helyet (en szuléeszno vagyok). meg voltak hatarozva a szempontok, hogy milyen intezmeny felel meg. igen, nyari gyakorlat volt.
az AEK-ben toltottem a gyakorlat nagy reszet, kisebb reszet pedig a Szent Imreben es minimalisat a Peterfyben. kezdetben persze volt elutasitas boven, de ha szimpatikusnak es szorgalmasnak talaltak, elkezdtek segiteni abban, hogy esetekhez jussak. meg a betegek is jo fejek voltak:)
szerintem ha ugy erzed, hogy orvos szeretnel lenni es ebben jo lennel, akkor nyugodtan kovess el mindent annak erdekeben, hogy az legyel. hibatlan ember nincsen, az is tud jol gyogyitani, akinek maganak van valami betegsege.
marmint mennyire? 4-5 felsobb eves orvoskaval dolgoztam egyutt, nem volt veluk semmi gond. vegeztek ok is a dolgukat velunk egyutt. nem tapasztaltam semmi kulonoset rajtuk. mindenki annyit csinalt, amennyit ugy erzett, be tudott vallalni.
csak én ezután nem vágyakozom - amit érzek, azt nem így hívják. :) de szerintem ezzel nem igazán tudsz vitatkozni, illetve nem érdemes, mert kettőnk közül én tudom pontosan, hogy érzek. és amint a mellékelt ábra mutatja, nem igazán megy át ez az egész. :)
hogy tudsz arra vágyni, amid már megvan? szerintem a vágyban az a pláne, hogy el kell érned, harcolnod kell érte, hogy meglegyen. amim már megvan, azért én nem harcolok... de nem kell nekem egyetértenem Schaffer Erzsébettel. :)