FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Karafiáth Orsolya könyvbemutatója. Mondanám, coming out, de nem tudom, hogy amit most itt egyben elmondott, abból mennyit lehetett korábban tudni. Ő az a nő, akit sose ismerek fel a fényképeken, ha nincs odaírva a neve. :)
És van benne egy nagyon explicit videoklip is, amit a könyv trailerjének nevez, bár inkább csak egy kis marketingnek tűnik az összefüggés, de önmagában is érdekes.
Kedves fórumozók, Horváth Lili pszichológus hallgató vagyok, és a kutatásunkhoz keresünk önsebző, vagy korábban önsebző résztvevőket. Ha tudtok és szeretnétek segíteni abban, hogy ezt a témát jobban megismerjük és megértsük, a horvathlili.elte@gmail.com címen tudtok elérni. Ha titeket közvetlenül nem érint a kérdés, de ismertek valakit, aki szerintetek szívesen részt venne a kutatásban, kérlek osszátok meg vele is a lehetőséget, hogy minél több érintetthez eljuthasson az információ. Köszönöm, Lili
Egyébként Másick: mondd már meg légyszíves. Te több mint tíz éve lelkesen követed és kommenteled a hozzászólásaimat, anélkül, hogy egyszer is láttál volna engem élőben.
Az élet nem 0 összegű játszmák összessége. Aki annak látja: és folyamatosan az izgatja, hogy egy interakcióban ki nyer és ki veszít, az nem ismeri se az életet, se a nyomort.
Hogy én is kukacoskodjak: szerintem amíg nem látsz igazi nyomort, addig fogalmad nincs arról mit is jelent. A régi szeretettel maradok tisztelő híved, sat.
Hogy kukacoskodjak: a "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Simone Weil mondása, de tényleg Shäffer Erzsébet használja. Nekem meg a meglévő dolgok után is a vágyakozás, de attól még olyan után is vágyakozom, ami nincs meg. :)
minden oktatokorhaznak van oktatasert felelos embere. telefonalj be a foigazgatosagra es kerdezd meg a titkarnot, ki felelos az orvostanhallgatokert es ovele egyezkedj. olyan intezmenyek jok, ahol van sebeszet, szuleszet, belgyogyaszat es ambulanciak is.
hát nekünk direkt mondták, hogy nem szeretik a magánszervezést... akkor asszem ennek még utánaérdeklődök - lehet, csak egy kicsit erőszakosabbnak kell lenni.
fel sem merult bennem, hogy nem maguknak inteztek, mert en pl magamnak inteztem. kifejezetten utasitottak minket arra, hogy mindenki maganak keressen, es csak azt kuldtek, aki egyedul nem talalt helyet (en szuléeszno vagyok). meg voltak hatarozva a szempontok, hogy milyen intezmeny felel meg. igen, nyari gyakorlat volt.
az AEK-ben toltottem a gyakorlat nagy reszet, kisebb reszet pedig a Szent Imreben es minimalisat a Peterfyben. kezdetben persze volt elutasitas boven, de ha szimpatikusnak es szorgalmasnak talaltak, elkezdtek segiteni abban, hogy esetekhez jussak. meg a betegek is jo fejek voltak:)
szerintem ha ugy erzed, hogy orvos szeretnel lenni es ebben jo lennel, akkor nyugodtan kovess el mindent annak erdekeben, hogy az legyel. hibatlan ember nincsen, az is tud jol gyogyitani, akinek maganak van valami betegsege.
marmint mennyire? 4-5 felsobb eves orvoskaval dolgoztam egyutt, nem volt veluk semmi gond. vegeztek ok is a dolgukat velunk egyutt. nem tapasztaltam semmi kulonoset rajtuk. mindenki annyit csinalt, amennyit ugy erzett, be tudott vallalni.
csak én ezután nem vágyakozom - amit érzek, azt nem így hívják. :) de szerintem ezzel nem igazán tudsz vitatkozni, illetve nem érdemes, mert kettőnk közül én tudom pontosan, hogy érzek. és amint a mellékelt ábra mutatja, nem igazán megy át ez az egész. :)
hogy tudsz arra vágyni, amid már megvan? szerintem a vágyban az a pláne, hogy el kell érned, harcolnod kell érte, hogy meglegyen. amim már megvan, azért én nem harcolok... de nem kell nekem egyetértenem Schaffer Erzsébettel. :)
Na helyben vagyunk. Az érzelmeknél. A vágy az egy érzés. Természetes érzés. Mindenki vágyakozik valami (és valamik) után. Ez nyugodtan lehet a lényed része ahogy valószínűleg az is.
Szerintem - mondom szerintem - az az alap, hogy szeresd magad, ahogy vagy, ezzel a vággyal meg az esetleges kudarcaiddal együtt. Nincs benne semmi rossz.
Schaffer Erzsébetnek van egy remek mondata: tanuljunk meg vágyakozni azután, amink van. Na ez a boldogság kulcsa.
lehet, csak nem ebben az esetben. például az vágyakozás, hogy majd lesz egyszer egy saját lakásom. és hogy majd egyszer lehet kisbabám a szerető férjemtől. az is vágyakozás, hogy majd valamikor képes leszek szeretni magam olyannak, amilyen vagyok. meg az is, hogy egyszer majd lesz egy eredeti vintage Chanel kosztümöm. :) ezekkel ellentétben az orvosi hivatásban 100% _biztos_ vagyok, mert érzem, hogy az az én utam.
Félreérted. Mint említettem: tőlem legyél orvos nyugodtan.
De sajnos: logikailag nem jön össze az, hogy az orvoslás lényed része.
Egyébként pedig embereken most legkönnyebben pénzzel lehetne segíteni, multimilliárdos nem akarsz lenni véletlenül? .-)
És rengeteg egyéb módon lehet még embereken segíteni, lehet valaki szociális munkás, lehet lelkész, lehet tanár, lehet politikus, lehet feltaláló aki feltalálja a "hoppanálást", van még vagy ezer szakma, arról nem is beszélve, hogy a legtöbbet a csatornamunkások a vízvezetékszerelők, és a patkányirtók segítenek az embereken, csak azt nem szokás emígyen reklámozni.