FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
lehet, csak nem ebben az esetben. például az vágyakozás, hogy majd lesz egyszer egy saját lakásom. és hogy majd egyszer lehet kisbabám a szerető férjemtől. az is vágyakozás, hogy majd valamikor képes leszek szeretni magam olyannak, amilyen vagyok. meg az is, hogy egyszer majd lesz egy eredeti vintage Chanel kosztümöm. :) ezekkel ellentétben az orvosi hivatásban 100% _biztos_ vagyok, mert érzem, hogy az az én utam.
Félreérted. Mint említettem: tőlem legyél orvos nyugodtan.
De sajnos: logikailag nem jön össze az, hogy az orvoslás lényed része.
Egyébként pedig embereken most legkönnyebben pénzzel lehetne segíteni, multimilliárdos nem akarsz lenni véletlenül? .-)
És rengeteg egyéb módon lehet még embereken segíteni, lehet valaki szociális munkás, lehet lelkész, lehet tanár, lehet politikus, lehet feltaláló aki feltalálja a "hoppanálást", van még vagy ezer szakma, arról nem is beszélve, hogy a legtöbbet a csatornamunkások a vízvezetékszerelők, és a patkányirtók segítenek az embereken, csak azt nem szokás emígyen reklámozni.
az a baj a gondolkodásmódoddal, illetve nem baj, ez nem jó szó rá... szóval mivel nem élted át, fogalmad nincs, miről beszélsz. megpróbálsz meggyőzni, hogy amit érzek, az nem úgy van, mert a te világodba nem illik bele.
a vágyakozást maga a személy generálja - én viszont azt, hogy nekem orvosnak kell lennem, nem én találtam ki (leginkább így tudnám megfogalmazni). ez olyan, mint egy megvilágosodás. de mondom, ha nem élted át, ha sose éreztél ilyet, soha nem fogod tudni elfogadni/megérteni, hogy valaki mással megtörténik ilyen.
Dehogynem. Keress olyan pózt, amit egyedül is meg tudsz tartani hosszú ideig és segítség nélkül, és számold meg, hogy hány helyen kell megtámasztanod magad hozzá.
Igen. Ugyanis nem úgy tűnik, hogy látnád mi a különbség egy vágy meg a realitás között :-) Tőlem legyél orvos nyugodtan, de jobb lenne, ha a. nem arra tennél fel mindent b. egy kicsit jobban tisztában lennél azzal hogy mivel járhat. Nagyot lehet csalódni és neked arra van tendenciád, hogy bünteted magad a csalódásaid után: vágással, pengével, ollóval, stb.-vel. Egyszerűbb lenne a realitást közelebb hozni és nem büntetni magadat miatta.
Akkor próbáld ki hogy hány helyen támaszkodsz akkor amikor a legstabilabbnak érzel egy-egy pozíciót. És után próbáld ki mozgó körülmények között, mondjuk csúszós szőnyegen.
De ha az nincs, keress valami küzdősportra hasonlító dolgot: tai csit, kendot, karatét, jiu jitsu-t, akármit. Vagy olyat, ami nagyon sokat dolgozik egyensúlyi állapotokkal, és a gravitációval, pl. jógát (az tetszeni fog neked az anatómia miatt is).
3 stabil pont kell. Ha 2 van és nem borulsz fel, az azt jelenti, hogy a környezet nyugodt, ha egy van és nem borulsz fel, akkor azt jelenti, hogy szerencsés vagy. A szerencse azonban - forgandó. A környezet pedig most éppen minden csak nem nyugodt és hat év múlva sem garantált, hogy az lesz.
Bár én úgy fogalmaznék, hogy vágyódsz valami után. Nem voltál még orvos, nem tudod, hogy milyen annak lenni. Nem tudod milyen 48 órázni, ügyelni, jelentéseket és statisztikákat kitölteni, orvoslátogatót fogadni, egész nap panaszkodást hallgatni (ritkán keresik fel az orvost azzal, hogy "kérem segítsen én oly boldog vagyok"), hülye továbbképzésekre és tanfolyamokra járni, nem jutni el moziba, benne lenni egy közösségben ami vagy jó és akkor bátorítják egymást vagy rossz és akkor egész nap egymásról pletykálnak, stb. És soha, senki nem fogja megkérdezni, hogy te hogy vagy, és ráadásul nem is nagyon lehetsz "nem jól".
Ez is hozzátartozik az "orvos léthez".
Lényednek egyelőre max a vágyakozás a része, a lét nem.
Erre feltenni az egész lényedet ..... minimum kockázatos.
Tessen más után is vágyakozni, minimum kettő után.
BTW a három biztos pont olyannyira igaz, hogy mindenféle életmódtanácsadásban, hegymászási kézikönyvben szerepel is.
Az embernek négy végtagja van. Felfelé úgy lehet jutni, hogy ebből hármat stabilizál, a negyedikkel kapaszkodik felfelé. Ha a negyedik végtag stabil, akkor lehet a másik három addig rögzítettből egyet elengedni, és azzal keresni az utat felfelé.
Egylábú és kartalan hegymászó csak mások jóindulatával és segédeszközökkel jut fel a hegyre. Ha ez nincs, lezuhan.
Ezt nyugodtan értheted a konkrét és a szimbolikus szinten is, mindegyiken megállja a helyét.
én érzem, hogy orvosnak kell lennem. nem tudom megmagyarázni, csak érzem. ha nem érezném, hogy én erre születtem, akkor hagynám az egészet a fenébe. ez nem egy olyan szakma, amit az ember csak azért csinál, mert "szereti".
azért írtam, amit írtam, mert ez a lényemnek egy része. egy elég nagy része. és csak akkor teljesedhetek ki, csak akkor lehetek boldog, ha embereknek segíthetek a legjobb tudásommal. ha nem azt a szakágat választom, ami "rám vár", akkor soha nem leszek képes annyit és úgy segíteni, mint amire képességeim alapján hivatott lennék. ha pedig valahol azt érzem, hogy "nem vagyok a helyemen", próbálhatom magam egy ideig meggyőzni, hogy de, így is jó lesz, soha nem leszek igazán boldog. akkor sem, ha közben annyi és olyan szép ruhát vehetek magamnak, amennyit akarok, vagy ha több száz beteget tudtam megmenteni törődés nélkül csak azért, mert betanultam, mit hogy kell csinálni. egyszerűen nem leszek teljes.
Nem tudom mitől leszel boldog, de azt írtad, hogy ha nem lehetsz az, amire születtél, akkor biztosan nem.
Nomármost szerintem nem tudni ki "mire született". Az evolúció lassú dolog, nem ismer olyat, hogy "agysebész gén". Másrészt viszont egy dologra feltenni a boldogságot, kockázatos. Aki egy lábon áll, könnyen felborul.
Okos ember diverzifikál. Nem egy dologra tesz, hanem minimum háromra. A három lábú széknél kezdődik pl. a stabilitás is.