FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
BTW a három biztos pont olyannyira igaz, hogy mindenféle életmódtanácsadásban, hegymászási kézikönyvben szerepel is.
Az embernek négy végtagja van. Felfelé úgy lehet jutni, hogy ebből hármat stabilizál, a negyedikkel kapaszkodik felfelé. Ha a negyedik végtag stabil, akkor lehet a másik három addig rögzítettből egyet elengedni, és azzal keresni az utat felfelé.
Egylábú és kartalan hegymászó csak mások jóindulatával és segédeszközökkel jut fel a hegyre. Ha ez nincs, lezuhan.
Ezt nyugodtan értheted a konkrét és a szimbolikus szinten is, mindegyiken megállja a helyét.
én érzem, hogy orvosnak kell lennem. nem tudom megmagyarázni, csak érzem. ha nem érezném, hogy én erre születtem, akkor hagynám az egészet a fenébe. ez nem egy olyan szakma, amit az ember csak azért csinál, mert "szereti".
azért írtam, amit írtam, mert ez a lényemnek egy része. egy elég nagy része. és csak akkor teljesedhetek ki, csak akkor lehetek boldog, ha embereknek segíthetek a legjobb tudásommal. ha nem azt a szakágat választom, ami "rám vár", akkor soha nem leszek képes annyit és úgy segíteni, mint amire képességeim alapján hivatott lennék. ha pedig valahol azt érzem, hogy "nem vagyok a helyemen", próbálhatom magam egy ideig meggyőzni, hogy de, így is jó lesz, soha nem leszek igazán boldog. akkor sem, ha közben annyi és olyan szép ruhát vehetek magamnak, amennyit akarok, vagy ha több száz beteget tudtam megmenteni törődés nélkül csak azért, mert betanultam, mit hogy kell csinálni. egyszerűen nem leszek teljes.
Nem tudom mitől leszel boldog, de azt írtad, hogy ha nem lehetsz az, amire születtél, akkor biztosan nem.
Nomármost szerintem nem tudni ki "mire született". Az evolúció lassú dolog, nem ismer olyat, hogy "agysebész gén". Másrészt viszont egy dologra feltenni a boldogságot, kockázatos. Aki egy lábon áll, könnyen felborul.
Okos ember diverzifikál. Nem egy dologra tesz, hanem minimum háromra. A három lábú széknél kezdődik pl. a stabilitás is.
hát sajnálom, ha te így érezted. én csupán annak a gondolatnak az iróniáját akartam kifejezni, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismersz, te jobban tudnád, mint én, hogy mitől leszek boldog.
márpedig én úgy nem leszek boldog, ha nem azt a pályát választhatom, amire születtem és amiben a legjobb lennék. és sajnálom, ha ez neked nem tetszik, de annak ellenére, hogy orvos leszek, még szeretnék boldog lenni.
ki mondta, hogy pontokban számolom a sikeremet? ezt már te fűzted hozzá. ez nem a sikerről szól, hanem hogy folytathatom-e úgy a pályámat, ahogy én szeretném.
persze, hogy nem leszek rögtön jó orvos, miután kikerültem az egyetemről, ez sokkal-sokkal összetettebb ennél. vagy te már hallottál olyanról, aki "jó orvosként" jött ki az egyetemről? én úgy gondolom, hogy a "jó orvos" kritériának az felelhet meg, aki már praktizál. előtte nem.
Én csak azt mondom Timi, hogy amíg pontokban számolod a sikeredet, addig nem leszel jó orvos, még akkor se, ha diplomád lesz. Ugyanis akkor egy sokpontos seggfej leszel, aki bekerült a rezidens képzésbe, de nem leszel orvos. Sokpontos seggfej leszel.
már ne haragudj, de tök hülyeség, amit írtál. :) mégis hogy mérhetné abban a sikerét egy friss diplomás orvos, hogy hány embert gyógyított meg, amikor lényegében aktív munkára beteg közelébe csak egy vénaszúrás erejéig volt engedve? de ez csak kitérő volt, a lényeg, amit mondani akartam, hogy nem az ember dönti el magáról, hogy bekerül-e a rezidensképzésbe, hanem a pontjai. csak és kizárólag a pontok, semmi más. ha egy seggfej, de sok pontba van, bekerül - ha viszont egy szorgos és jólelkű, de kevés ponttal rendeklező valaki, akkor meg nem. ennyi. lehet ezen duzzogni meg hőbörögni, akkor is így van, és kétlem, hogy ez megváltozna. én egy szóval sem mondtam, hogy ez jó lenne így, de mivel a rendszert megváltoztatni nem tudom, alkalmazkodnom kell hozzá.
Arról nem szól a fáma, de azt hiszem én egy kicsivel többet jártam egészségügyi intézményben, mint te - sokminden miatt - és látom hogy mi történik, a hozzátartozóim és én is a saját szemünkkel tapasztaljuk meg.
Orvos nincs egyedül soha. Ott vannak mellettük az ápolók, rendszerint tapasztaltabbak, és egyetlen egy kórházigazgató sem annyira hülye, hogy kezdő orvos mellé tapasztalatlan ápolószemélyzetet hagy ott (arra számítva, hogy a kezdő orvos lesz annyira okos és megkérdi a nővért / ápolót, hogy most mi van). És azért is, mert a kezdő orvos tulajdonképpen az ápolók tanítanak be.... mármint ha elég okos és hagyja magát betanítani, és nem ugatja le őket, hogy kuss legyen, mert ő az orvos...