FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
már ne haragudj, de tök hülyeség, amit írtál. :) mégis hogy mérhetné abban a sikerét egy friss diplomás orvos, hogy hány embert gyógyított meg, amikor lényegében aktív munkára beteg közelébe csak egy vénaszúrás erejéig volt engedve? de ez csak kitérő volt, a lényeg, amit mondani akartam, hogy nem az ember dönti el magáról, hogy bekerül-e a rezidensképzésbe, hanem a pontjai. csak és kizárólag a pontok, semmi más. ha egy seggfej, de sok pontba van, bekerül - ha viszont egy szorgos és jólelkű, de kevés ponttal rendeklező valaki, akkor meg nem. ennyi. lehet ezen duzzogni meg hőbörögni, akkor is így van, és kétlem, hogy ez megváltozna. én egy szóval sem mondtam, hogy ez jó lenne így, de mivel a rendszert megváltoztatni nem tudom, alkalmazkodnom kell hozzá.
Arról nem szól a fáma, de azt hiszem én egy kicsivel többet jártam egészségügyi intézményben, mint te - sokminden miatt - és látom hogy mi történik, a hozzátartozóim és én is a saját szemünkkel tapasztaljuk meg.
Orvos nincs egyedül soha. Ott vannak mellettük az ápolók, rendszerint tapasztaltabbak, és egyetlen egy kórházigazgató sem annyira hülye, hogy kezdő orvos mellé tapasztalatlan ápolószemélyzetet hagy ott (arra számítva, hogy a kezdő orvos lesz annyira okos és megkérdi a nővért / ápolót, hogy most mi van). És azért is, mert a kezdő orvos tulajdonképpen az ápolók tanítanak be.... mármint ha elég okos és hagyja magát betanítani, és nem ugatja le őket, hogy kuss legyen, mert ő az orvos...
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a hiú orvos elvégzi az orvosit, de ha abban méri a sikerét, hogy hány pontot szerez és nem abban, hogy hány embert gyógyított meg, akkor igazából csak egy felfújt hólyag lesz, de nem orvos.
persze, mert utána ellenőrizték azt a vércukorszint-mérőt.
szerintem azt, hogy megkérdezte-e az ápolót vagy nem, már csak spekuláció - se te, se én nem tudjuk, mert arról nem szól a fáma. az én személyes véleményem az, hogy elsőéves rezidenseknek (se) nem szokott akkora bátorságuk lenni, hogy egyedül hozzanak meg egy fontos döntést. főleg meg akkor, ha nem biztosak a dolgukban.
De a szakápolónak is és az orvosnak is elsősorban nem az a feladata, hogy a feljebbvalóinak engedelmeskedjen, hanem az, hogy a beteg legalább életben maradjon, de legalábbis az állapota ne romoljék. Nil nocere ugye.
Nem létezik, hogy egy ápoló csendben marad, ha azt látja, hogy a betegnek az orvos hülyeséget csinál, legalább megszólal, max az orvos hülyének nézi, és leugatja és hülyeséget csinál.
Hát pedig valahogy kiderült, hogy a mérőre az volt ráírva, hogy hi. És valószínűnek tartom, hogy úgy derült ki, hogy mellette ott volt a szakápoló de vagy nem kérdezte meg vagy pedig nem hallgatott rá, és ő látta.
nalunk a diplomas agytalmoso kepzoben harmadik felevben zavartak a korhazba. az elso napomon pelenkaztam, etettem, agyat huztam, a masodikon vert vettem, a harmadikon venat biztositottam, negyedik felevtol szulest vezettem. volt olyan tarsam, aki szepen meghuzodott a hatso sorban, o a nyolcadik felevben sem latomm meg szulest, nemhogy vezetett volna. nekem az a tapasztalatom, hogy ha a jelolt hajlando tanulni, mindig akad valaki, aki hajlando oktatni. rajtunk all, mennyire szeretnenk kozel kerulni a tuzhoz.
én nem tudom elhinni, hogy az a lány ne tett volna meg MINDEN tőle telhetőt, hogy a helyzetből a legjobbat kihozza. ha egyvalami, amit biztosan megtanítanak nekünk az egyetemen, az az, hogy inkább kérdezzünk meg valakit (még akkor is, ha megaláznak és hülyének néznek), minthogy ne tudjunk valamit _biztosra_.
egyébként honnan tudod, hogy nem kérdezett meg egy ápolót? beszéltél vele, és ő mondta?
jelenleg nem az evészavar a no1 problémám, hanem hogy nem vagyok képes valamit elfogadni, ami márpedig életem végéig megmarad. ezzel pedig küzdeni nem kéne, mert még rosszabb lesz az egész (és lett is), hanem el kéne fogadni.
a megszokás és a küzdés között nem sok különbség van itthon.
egyébként mivel a beteg rosszul volt, a csajszinak 50% esélye volt eltalálni, hogy acidózis vagy alkalózis a baj. rosszul döntött, de eleve nem kellett volna egyedül dönteni a kezelést illetően. ha nem csinált volna semmit, a beteg akkor is ugyanúgy kómába került volna, és ugyanúgy meghalt volna.
Vagy pedig azért, mert ostobán állítják össze a tananyagot és később a hasznos információt különféle jólfizetős tanfolyamon adják át.
Kérdezd meg Kaszit milyen Kolozsváron a pszichológia oktatás. Minden évben tanítják nekik a tesztfelvételeket és az értékelésüket, gyakorlat orientált az oktatás, aki ott végez pszichológia szakon, végzés után rendelést nyithat.
ehhez képest az itteni 5 éven keresztül nyomja neked a nagyobbrészt bla-blát, és kötelezővé tesz számodra még 4 év oktatást, hogy "klinikus" lehess, de ott se tanítják meg az esetek többségében rendesen a tesztfelvételt sem semmi olyasmit, aminek gyakorlati haszna lenne.
Némi alappal rendelkezik az a pletyka, amely szerint az egészségügyben az oktatás leginkább arra megy rá, hogy minél több pénzt lehúzzanak a hallgatókról minél hosszabb ideig.
sajnos nem csak a diáktól függ, hogy mennyit tud megtanulni. a mi képzésünk erősen lexikális, a gyakorlatra sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek, mint külföldi egyetemeken.
azt nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a sok elméleti anyag mellett már nem jut idő a gyakorlati oktatásra, vagy azért, mert fontosabbnak tartják az alapozást, és a rezidensévekre hagyják a gyakorlati képzést. mindenesetre én sem tartom jónak, hogy pl. csak harmad/ötödévben kerülök beteg közelébe. van elsőben is gyakorlat, de nem szokták engedni, hogy akár csak egy vérvétellel is megpróbálkozzunk. mondjuk ha jó helyre tudok kerülni, akkor műkaron gyakorolhatok. :)
Én úgy érzem, hogy nem sokat ér az a hat éves orvosi egyetem, ha egy végzett nem ismeri fel az error (hiba) feliratot a vércukor szint mérőn. (Akárhány pontja is van, és ha odahív egy professzort, akkor az is lehet, hogy ő se ...
nekem bejön a statisztika, de nem az oktatása alapján. MINDENT magamtól tanultam meg belőle, teljesen értelmetlen volt bejárnom az órákra, mert abból nem értettem meg semmit. pedig többször szóltunk a tanárnak, hogy mi nem megy, sose azt és úgy gyakoroltuk, ahogy kellett volna. de így, hogy értem, tökre tetszik. :)
az anatómia jó tantárgy, csak ne lenne annyi formalin...
ez is azt példázza, hogy _tanító_ professzorok nélkül a rezidensek szart sem érnek. akkor se, ha sok van belőlük. persze, nyilván nyugdíjba akarják majd küldeni a tapasztalt szakorvosokat, de egy rezidens sem lesz képes önállóan megtanulni betegeket ellátni. ha mégis megpróbálja, a kórház hibája lesz a beteg halála, ami több tízmilliós kártérítést von maga után.
persze, hogy megvoltak a pontjai - az viszont, hogy mennyire tapasztalt, már nem érdekel senkit. mert ez a rendszer így működik, csak a pontok alapján rangsorol. és cseszhetem, ha én tapasztaltabb vagyok, de kevesebb ponttal, mert (ellenben vele) én nem fogok bekerülni a programba.
egyébként meg azért volt az a lány egyedül, mert éppen nem volt ügyeletes szakorvos - rezidens lett volna mellette, de egy szakorvosnak kellett volna rá figyelnie. ebből is látszik, hogy egy kórház abszolút nem profitál rezidensekből, mert a tényleges munkát a szakorvosok viszik (elvileg mindent jóvá kell hagyatni velük). és az a beteg nem halt volna meg, ha elég szakorvos dolgozik abban a kórházban. én a magam részéről nem tudom hibáztatni azt a lányt, mert nem az ő hibája volt. egyik elsőéves rezidens sem úgy kerül munkába, hogy mindent tud. és a műszer nem azt jelezte, hogy error, hanem azt, hogy HI, amit a lány úgy értelmezett, hogy HIBA - közben meg azt jelentette, hogy HIGH. ezt speciel én csak azért tudtam volna értelmezni, mert sokat járok kórházba, és rengetegszer látok ilyet. egyébként én is hülyén álltam volna ott, hogy most mi a szar van.
Ha nem épül több kórház, ellenben a jelenlegi garnitúrát elküldik nyugdíjba - ahogy az most történik, akkor több rezidens is kell.
Timi Magyarországon az a szokás, hogy a rezidens egyedül rendel. Példa erre az az eset, amikor a rezidens nem tudta értelmezni az ERROR kijelzést a vércukormérőn és túladagolta a gyógyszert. Egyedül volt, nem látott még vércukormérőt, hibázott, a beteg életveszélybe került. De a pontjai biztos megvoltak.
Pedig a statisztika egy viszonylag ántipátikus tantárgynak tűnik. Még az én matekorientált agyammal is. De igazad van, az ilyenen érdemes hamar túllenni egy jó jeggyel.
Az anatómia meg olyan fontos, hogy direkt jó dolog többször is megtanulni. :)