Keresés

Részletes keresés

Mikolt Creative Commons License 2012.06.13 0 0 54709

egyaltalan nincsen kulonbseg. adott egy egeszsegugyi problema. nyilvan ha meg tudtad volna egyedul oldani, akkor nem irnal ide, mert megoldottad volna. ergo segitseg kell. ez nem az a temakor, amit otthon sajat kutfobol tudsz majd megoldani. amig ezt nem fogadod el, nem fogsz tudni elorelepni.

Előzmény: mákos palacsinta (54708)
mákos palacsinta Creative Commons License 2012.06.13 0 0 54708

Annyira vártam, hogy lesz egy ember, aki soha életében nem küzdött ilyesmivel és beszól...

Azért a csokievés és a vakbélgyulladás között érzek egy halvány különbséget. Éppcsak...

Előzmény: Mikolt (54707)
Mikolt Creative Commons License 2012.06.13 0 0 54707

nekem vakbelgyulladasom van. mondjatok ra hazi praktikakat. iszonyuan faj a hasam, de orvoshoz semmikeppen nem szeretnek fordulni, adjatok tippeket.

 

erzed az ellentmondast? egeszsegugyi problemaval szerintem mindenkeppen szakemberhez kell fordulni.

Előzmény: mákos palacsinta (54706)
mákos palacsinta Creative Commons License 2012.06.12 0 0 54706

Sziasztok! Kicsit nehéz... nem is értem, miért kerestem rá erre a fórumra. Valami gáz van velem, az egészen biztos. Nos, kezdem az elején, hátha úgy könnyebb lesz. :) 29 éves vagyok. Mindig teltebb voltam. Nem kifejezetten kövér, de már középiskolában is inkább telt. Az évek során szépen kilencvenpár kilóra sikerült hízni. 173 cm magas vagyok, akárhonnan is nézzük, ez sok. Viszont én sosem láttam magam annyinak, elvoltam, szerettek és szerettem. Egy nap kitaláltam, hogy lefogyok. Még jobban akartam tetszeni...valakinek.

Egy év alatt sikerült is elérnem a 65 kg-t. Ez alatt az egy év alatt a nagy motivációm felszívódott, magamra hagyott, elmenekült... mindegy, hogy nevezem... Pár hónapja beszéltem vele skype-on, videohívással. Elmondta, hogy szerinte csont és bőr vagyok. És különben is hova lett a mellem stbstb. Szóval nem nagyon tetszett neki a látvány. 173 cm magassághoz 65 kg pedig nagyon nem csont és bőr kategóriás...na mindegy.

Súlytartásra "kapcsoltam", de nehéz volt a váltás. Fura volt, hogy beleférne pl. cukros édesség stb, amiket én egy éven keresztül nem ettem. Nem is nagyon volt rá igényem. A súlytartás alatt is fogytam, kb 63 kg-ig. Akkor voltam igazán csinos, azt mondom, hogy az az a súly, ami ideális nekem. Nos, nem sokáig voltam 63. A mensim nem jött meg, voltam orvosnál, kaptam rá gyógyszert (progeszteron asszem). Akkor egyszer megjött a gyógyszertől, azóta sem... viszont rendesen zabálok olykor. Nem rosszullétig. A rosszullét után is. Cukros édességeket, csokit, ilyesmit. Ebben az a mulatságos, hogy abszolút nem voltam régebben édesszájú. Kilencvenix kilósan sem. Nem tudom miért, nem tudom megállítani általában. Ha "megzavarnak", megáll, de másnap újra jön az érzés, mintha nem futott volna le egy program előző nap... :/ Lelkifurdalás, és torna-torna, persze csak mikor már tud az ember a nagy hasától tornázni. Másnap hajnalban meg Hunyadi víz. Ezeket a tornákat régen szerettem...most meg kezdem megutálni, mert már csak a kompenzálásról szól... Nem is sikerül úgy már, híztam, és ez marha rossz érzés. Hányni talán egyszer hánytam, de akkor rendesen rosszul voltam, annyit ettem... spontán visszajött vagy a fele. Nem bántam, de ritka nagy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Ez az "élmény" aztán visszatartott attól, hogy ilyen módon próbáljak kompenzálni. A minap sikerült újra 65 alá menni, de azúta már túlvagyok két zabarohamon... elképesztő, mint valami szándékos önpusztítás.

Félek, hogy ez itt már nem normális, akkor sem, ha nem sorolható egy bizonyos evészavar kategóriába sem... Ti mit tennétek a helyemben? Úgy, hogy orvost semmiképp nem szeretnék látni... szeretném egyedül megoldani. Csak még nem tudom, hogyan. :)

Kinga-Kaszi Creative Commons License 2012.06.12 0 0 54705

Köszönöm, bár eddig csak a ballagás és vizsgaidőszak járt le, ezután következik a licensz vizsga (elméleti rész, a 3 év összes tantárgyából) és az államvizsga (a dolgozat megvédés), na meg ezután a felvételi a Klinikai pszichológia és pszichoterápia mesterire. Terv az sok van, szerencsére, én inkább kitartást, pénzt, időt és energiát kérek. Ja meg hogy ne legyen ekkora teljesítménykényszerem, ami nagyon megnehezíti a dolgaimat. Sajnos én még mindig nem vagyok képes elfogadni, hogy házimunka és gyerek (akivel napi 11-12 órát nagyon aktívan kell fogllkozni) mellett nem lehetek kitünő tanuló is. 

Előzmény: Törölt nick (54704)
Törölt nick Creative Commons License 2012.06.10 0 0 54704

Gratulálok az államvizsgádhoz! :) Mik a további terveid?

Előzmény: Kinga-Kaszi (54697)
Törölt nick Creative Commons License 2012.06.10 0 0 54703

Ahogy írtam, NEM élvezem. A "bosszant" pedig nem a megfelelő szó arra, amit érzek, ill. amit átélek.

8 éves korom óta sportolok. Nagyon szeretek futni, de az utóbbi időben néha sajnos kényszernek érzem. (A 10km-t kb. 50 perc alatt teljesítem.)

Az elmúlt 10 évben én is mindig zabáltam, ha rossz kedvem volt, idegeskedtem, stb... mindig zabálással vezettem le mindent. Ez most is bennem van, de ellenállok. Nem tudom, meddig. Ördögi kör.

(A jelenlegi helyzetem sajnos bonyolultabb a munkahelyi stressznél...)

Előzmény: timoka4791 (54702)
timoka4791 Creative Commons License 2012.06.06 0 0 54702

Inkább én is ezt az érzést ismerem. Ha idegeskedni valóm van, mindig megyek a hűtőszekrényhez. Akkor vagyok elégedett magammal, amikor kiegyensúlyozott vagyok.

Előzmény: DisappearinGirl (54701)
DisappearinGirl Creative Commons License 2012.06.05 0 0 54701

Én a munkahelyi (és otthoni) stressz miatt hízok.

Előzmény: timoka4791 (54700)
timoka4791 Creative Commons License 2012.06.04 0 0 54700

Akkor ezek szerint a munkahelyi stressz miatt fogysz,mint sok más ember? Az idegeskedés? És ezt egyszerre élvezed és bosszant is,ami már a betegség jele... Ennyi a tüneted vagy egyéb is? A túlzott sportolás további fogyni akarás?

Ha már felismered a természetellenes dolgokat magadon, az már fél siker. De csak fél, az is valami...

 

10 km-t mennyi idő alatt futsz le?

Előzmény: Törölt nick (54699)
Törölt nick Creative Commons License 2012.06.04 0 0 54699

Köszönöm szépen, hogy írtatok! Nyáron fájdalmas események történtek... ezek után lettem egyre rosszabbul (bulimia), és úgy döntöttem, segítséget kérek. SZTK-ba mentem, de ott nem vállalt senki. Ajánlottak viszont egy pesti specialistát, októbertől márciusig hozzá jártam. Sajnos anyagilag nem tudtam tovább vállalni, emellett időben is nehezen oldottam meg. Éreztem közben, hogy nem jó irányba haladunk, ezt jeleztem is, mégsem változtattunk a dolgokon. (Persze hozzáteszem, hogy ha nem kéthetente jártam volna, hanem heti kétszer, akkor biztosan hatékonyabb lehetett volna a terápia.) Annyira jól alakulna az életem végre...! Meg kell küzdenem ezzel... sajnos, akit emlegettek (aki tényleg segített nekem), hozzá nem tudok visszamenni. Tavaly nyáron ő volt az első, akit megkerestem, de azt mondta, nem vállal. :(
Timóka, válaszolva, a kérdésedre: nem, egyáltalán nem élvezem ezt... ahogy fogyok, úgy látom magamat egyre kövérebbnek... de nem is ez a lényeg. Fizikailag sem vagyok jól, hát még lelkileg. Azt hiszem, először rendeznem kell a munkahelyi a nehézségeimet, hogy fel tudjak állni (sajnos elsősorban tőlem független körülményekről van szó).
Igyekszem küzdeni ellene, tudatosan, minden nap reggelizem, eszem 3-szor, rendes ételeket... én vagyok a legjobban meglepve, hogy ennyi rengeteg kaja mellett fogyok. Amennyire megijeszt, amit mutat a mérleg, annyira motivál is, hogy legyek még kevesebb... de nem kell ragoznom, ismeritek az érzést. :(

Törölt nick Creative Commons License 2012.06.03 0 0 54698

 Nem szégyen terápiában továbbdolgozni a stressztűrésen.

Előzmény: Kinga-Kaszi (54697)
Kinga-Kaszi Creative Commons License 2012.06.02 0 0 54697

Drága babám, mióta nem beszéltünk ebben a topikban...

 

Hogy egy kicsit ON is legyek, akkor bevallom, hogy a kajálás nagyon szar mostanában, hihetetlenül rosszak a megküzdési stratégiáim, ami a stresszel való megküzdést illeti. Az államvizsga, felvételi, gyerek, munkakeresés nagyon rányomták a bélyegüket a kajálásra, hehe, nyilván lerekedtem anno az orális fázisban. Rájöttem, hogy sok esetben nem létezik nálam az átmenet, az arany középút. Most is vagy mindent megeszek, ami nem mozog vagy nem eszek. 

Előzmény: Tejbemacs (54696)
Tejbemacs Creative Commons License 2012.06.02 0 0 54696

Kedves Juta!

Szerintem is ahhoz a dokihoz próbálj meg újra eljutni, aki régebben is foglalkozott Veled, mert ő már ismer Téged, gyorsabban és hatékonyabban tudna segíteni. Addig is meg el kell gondolkoznod rajta, hogy milyen olyan változás állt be az életedben, ami ilyen negatív reakciót váltott ki a lelkedből. Félsz valamitől? Megnőtt a felelősséged vagy terhesnek érzed?

Kívánom, hogy rendezni tudd a dolgokat és boldog légy!

Puszil: Macsek : )

Előzmény: Törölt nick (54692)
Kinga-Kaszi Creative Commons License 2012.06.02 0 0 54695

Juta, úgy emlékszem, hogy neked volt egy bevált pszichológusnőd, aki elment gyesre (?). Ha jól emlékszem, akkor azt jelenti, hogy lejárt neki a gyes és újra dolgozik.  Keresd fel, ha úgy érzed, hogy visszaesést tapasztalsz, ne várd meg, mig valósággal átesel a ló túlsó oldalára. Nagyon szurkolok neked!

Előzmény: Törölt nick (54692)
Törölt nick Creative Commons License 2012.06.01 0 0 54694

 Szia Juta!

 Azt tanácsolom, hogy hívd fel telefonon akihez eddig jártál terápiába, hogy visszaesés tapasztalható. Segíteni fog.

Előzmény: Törölt nick (54692)
timoka4791 Creative Commons License 2012.06.01 0 0 54693

Én úgy gondoltam, bulímiából már nehéz anorexiába zuhanni,hiszen a beteg rájön, vannak egyszerűbb módszerek,ehet, utána úgyis kihányja (az mellékes, hogy a sok hányás hízáshoz vezet...). 

Akkor ezek szerint megvonod magadtól a táplálékot? Akarsz változatni rajta csak nem megy, vagy nagyon élvezed, hogy egyre vékonyabb vagy?

Előzmény: Törölt nick (54692)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.31 0 0 54692

Sziasztok! Azt hiszem, segítségre lenne szükségem. Miközben próbáltam kimászni a bulimiából, nem sikerült megtalálnom a középutat, és attól félek, átestem a túlsó oldalra... Amióta kijöttem a kórházból (több, mint 10 éve...), nem éreztem ilyet... Visszaesés? Újra anorexia? Hol a kiút? :( Nem tudom, hogyan tudnék úrrá lenni ezen az egészen. Fogyok. Furcsa. Ettől függetlenül természetesen ugyanazt a teljesítményt várom el magamtól minden téren (pl. minden másnap min. 10km futás).

skrazo Creative Commons License 2012.05.18 0 0 54691

Szia!

 

Bocsi, rosszul írtam az emailt!

178papi@gmail.com

Előzmény: Törölt nick (54689)
skrazo Creative Commons License 2012.05.18 0 0 54690
Előzmény: Törölt nick (54689)
Halucska Creative Commons License 2012.05.16 0 0 54688

A végén még megkedvelem ezt a Puzsért.

Előzmény: Törölt nick (54687)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.14 0 0 54687

Hát, ezt nem így kell, úgy tűnik :-))

 

http://indavideo.hu/player/video/ea0246b311

Előzmény: Törölt nick (54686)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.14 0 0 54686

Bár nem ennek a vonalnak vagyok  a szószólója, de érdekes:

 

<iframe title="indavideo video player" scrolling="no" class="indavideo-player" id="player-ea0246b311" type="text/html" width="640" height="400" src="http://indavideo.hu/player/video/ea0246b311/" frameborder="0"></iframe>

 

Mikolt Creative Commons License 2012.05.11 0 0 54685

igen, ez egy ilyen jatek, az egesz csalad tonkremegy bele. tenyleg nem tudsz mit tenni, amig o nem akar gyogyulni.

Előzmény: skrazo (54684)
skrazo Creative Commons License 2012.05.10 0 0 54684

Sziasztok!

 

Segítséget szeretnék kérni!

A feleségem szerintem anorexiás, de ebben a nézetemben senki nem támogat!

A háziorvos szerint csupán sok volt a stressz és melléje a 3 éve kezdődött pajzsmirigy-gyulladás lehet az ok! A feleségem is a fogyást erre fogja, de én nem értek egyet vele! Ahogy az interneten és könyvtárban utána néztem szinte az összes anorexiás tünetet produkálja: fogyás, ételmegtagadás, rendszertelen menses, dührohamok, hamis testkép (most 40 kiló, de szerinte rettentő kövér!!!) stb!

Másról nem is tud beszélni ez és ez az étel hizlaló, nagy feneke van, össze eszik mindent (pedig alig eszik), fogynia kéne! Próbáltam vele erről beszélgetni, de hülyének néz! Megkerestem a háziorvosát, szintúgy majdnem bolondnak tartott! Az én háziorvosommal is beszélgettem erről, azt mondta amíg valaki el nem ismeri, hogy beteg, nem tudunk vele mit kezdeni, csak ha már életveszélyben van!

Én azt nem akarom megvárni, már így is rémesen lefogyott!!!

Mit tegyek?!

Kérlek bennetek segítsetek, mert lassan az én idegeim is felmondják emiatt a szolgálatatot!!!

 

Előre is köszönök mindent!!!

 

Skrazo

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.09 0 0 54683

Hogy vagytok itt...?

Kinga-Kaszi Creative Commons License 2012.05.08 0 0 54682

Itt....

Előzmény: Törölt nick (54681)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.08 0 0 54681

Hogy vagytok...?

Törölt nick Creative Commons License 2012.03.18 0 0 54680

Itt pedig virágzás vala :-)

Előzmény: Törölt nick (54675)
timoka4791 Creative Commons License 2012.01.10 0 0 54679

Én 37 évesen is képes vagyok nyáron a medencénkben egyedül pancsolni:) és naponta teszek jópár kört a faluban biciklivel. Igen, megszólnak ezerrel. De a feszes fenékért mindent bevállalok:)

Előzmény: Mikolt (54673)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!