FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Többek között ezért is szeretem a gyerekes életmódot. Ha hull a hó, ha szakad az eső, ha túz a nap, akkor is minimum 3 órát kint "kell" tartozkodni a friss levegőn, sétálni, játszani kell. El sem hinnéd, mennyi mindent lehet csinálni! Tavasszal lehet gyönyörködni a megújuló természetben, csupa illat és szin minden! Nyáron lehet strandolni, sziesztázni, piknikezni, ősszel gesztenyéket gyűjteni, szines faleveleket, esőben gumicsizmát húzni esőkabáttal és tapicskolni a sárban...Jó, ez jelen esetben éppen téllel vegyült össze.
nincs olyan kutyus a szomszédban, akit "kölcsön kérhetnél" ilyenkor a sétákhoz? kutyával úgyis mindig menni kell, ha esik, ha fúj (meg a szép része, amikor szuper az idő és 7 ágra süt a nap, olyankor mennyország :-)), és legalább sosem lennél egyedül! hm? : )
Minden évben ezzel próbálkozom,hogy ebéd után menjünk kirándulni,menjünk a szabadba,stb,mert utálom,hogy eszünk és fekszünk.De mindez idáig kudarcba fulladt a próbálkozásom. Most, hogy idén még hó sem lesz,nem tudom,mit vetek be.
Nekem az a módszer jött be, hogy versenyzek magammal, a hónapokkal. Statisztikát számolok,mikor hány nap nem sikerül kibírnom. És tök jó, amikor javuló tendenciát mutat a végeredmény. Tavaly kezdtem januárban, már a tavalyi évben sokat fejlődtem és úgy tűnik, idén még kevesebb,amikor nem bírtam egy napot normálisan végig csinálni. Ez hajt,hogy valóban jobbak legyenek idén az eredményeim és jövőre még jobbak. Mindig úgy kezdek egy hónapot,hogy most nagyon jó lesz az átlagom. Ha baj történik, akkor vígasztalom magam, jaj ez csak egy, ez még nem vészes. De bejön!
Én egy karácsonyi mesékkel teli könyvet vettem és egy (szakmai ártalom) gyógyító mesés könyvet, amelyben olyan mesék vannak, amik feldolgozzák a halált, a válást, stb.
de ez egy naaagy Grimm-mesekönyv : ) el kellett dugni, nehogy kicsomagoljam és ágyba vigyem magammal :D
a kedves könyvesboltos néni lassan fényképet fog kapni tőlünk Adriról, már a múltkor is ő segített választani, most meg mondtuk neki, hogy megint keresztleánynak lesz, csak növöget közben. egyébként a rendelőből ismerjük a nénit, honnan máshonnan? :D
remélem, az orange visszafele is hajlandó pakkot vinni. sajnálnám, ha kicsi Adri mesekönyvei nem érnének oda karácsonyra!! no meg a Ti könyveitek : ) sajnos a posta fel sem merülhet, tízezrek lennének, olyan súlyosak a könyvek : ( de megoldjuk valahogy!
Örülök neked, nagyon! :D Sajnálom, hogy nem voltunk mi is ott :( De a csomagod érkezik, valamikor. A tegnap este böngésztem az orange ways-t, de semmi csomagküldési infüt nem találtam, gondolom akkor ezt helyben kell lebonyolítani a soförnél.
Gondoltam, hogy Balázsnak lesz valami jó kis ötlete! :)
tökjó volt tegnap : ))) két nap alatt kiglancoltam a lakást (ami nem akadályozta meg Fantát abban, hogy "kitakarítsa" az almot, amikor senki nem figyelt rá, és nyálas alomcsulákkal terítse be a padlót és a hütőt), aztán sütöttem-főztem. koraeste átjött néhány évf.társam, meg később még 3 ember, és hát életemben először volt szülinapi bulim :-))) Balázs szerzett meglepit: kaptam tortát gyertyákkal (sündisznónak nézett ki) és szellem alakú marcipánnal :D
elmondhatatlanul örültem, hogy eljöttek és itt voltak : ))))))))) valami fél 3-kor sikerült elaludnom : ) Dönci echte másnaposnak tűnt reggel, úgy kellett kizavarnom az ágyból, hogy keljen már fel. egész este produkálta magát természetesen, nem akart kidőlni. bezzeg a kutyák fél 12 magasságában bepunnyadtak. ^^
hol voltál? nem láttalak! mert te láttál engem fanyalogni??? szakértő kolléga, kérlek!
egyébként úgy képzelem, hogy mindenki annyit és azt eszik, ami jólesik a gyomrának...
szerencsére ezt meg tudtam tegnap valósítani. 3 féle kaja volt meg némi ropogtatnivaló az italokhoz, mindenki azt evett, ami a fogára való volt. ennyi.
mit kene csinalni? ulni es nezni egymast? arrol beszelgetni, hogy miylen jo, hogy vagy nekik? amikor meg az unneples ellen is hisztizel? vagy hogy kepzelted? gondolkodj egy kicsit a masik fejevel: van egy gyereked, akinek oromet szeretnel okozni, kulonlegeset fozol, szepen teritesz, ajandekot veszel, varod, aztan csak a fanyalgast latod.
Az, hogy eszik, túlzás, éppen 1-1 falatot eszik, de most mit csináljak, tyúkot lehet tömni, teknőst nem.
Akkor csak nem úsztad meg a family ünneplését. A jó ebben az, hogy nem a szülinapodon volt, holnap azt csinálhatsz, amit akarsz! Apropó, hogyan ünnepeltek?
nekünk idén ablakdíszünk lett, ilyen fényfüzér jellegű, de nem a szokványos, hanem nagyon szép csicsás :-)))) vannak rajta gyöngyök, meg ilyen csillogó bisz-baszok, és az izzók csillag alakúak. összességében marha jól néz ki! : ) hatalmas előnye, hogy az ablak előtt van, így senki nem tudja megrágni! (szerencsére a vezeték sosem érdekelte a jószágokat)
pont ez a klassz benne, hogy jó ránézni. akkor meg pláne, ha ilyen szép takony idő van kint, mint mostanában (kivéve ma) : )
Kaszi, tökjó, hogy eszik végre a teki! : ))) (csókoltatom a keresztleányt!)
vaaa, a hétvégén tartotta a családom a sz.napomat... (bár eleve azt kértem, hogy legyen az az ajándékom, hogy nem ünnepelünk, hiába.) nem akarom részletezni, mindenki élt már át hasonlót nem egyszer, én is, rendszeresen. csak még mindig megdöbbentő, hogy egyszerűen minden a kajálás köré szerveződik. és 3 fogást kell végig enni, mikor mindenki nyög és szenved, hogy nem bírja, tele van, jajdesokatettem, jajdekövérvagyok, satöbbi. de tényleg mindenki! :D akkor meg miééééééért kell ezt csinálni?! attól lesz ünnep egy nap, hogy a húslevessel mindenki megeszik egy fél tyúkot, különben megkérdezik, miért koplal, másodiknak egy fél sertést, végezetül egy fél tortát?
olyan szomorú ez az egész, hogy a kaja is a terror egyik eszköze :(
Idén én is tettem fel ajtódíszt, egyszerűen azért, mert úgy gondolom, hogy a téli szürkeségben jól esik egy színes ajtódíszre ránézni mikor hazaérek a sötétben.
Köszönöm, jól vagyok, meg jól elfoglalt. A harmadév nem éppen arról híres, hogy mennyit lehet lazsálni. Tanulok ezerrel, államvizsga dolgozatot írok, meg igyekszem tartani a lépést.
Adricsek jól van, 14 hónapos nagylány, már nagyon ügyesen jár. Ennek az a hátránya, hogy mindenhova nagyon gyorsan elér. De azóta egy hatalmas feladat esett le a vállamról, nem nyafog egyfolytában hogy ide meg oda vigyem el, fogjam a kezét. Nagyon aranyos kislány, roppant kjváncsi, barátságos, baromira alkalmazkodik a folyton változó környezetéhez, szeret babaúszásra meg babaklubba járni, sokat énekel és táncol, és már csak napi egyszer szopik (reggeltől estig, hehe).
Férjem most negyedéves, neki még van másfél éve hátra az egyetemből. Hálistennek ebben a félévben egész tűrhető órarendje van, sokkal többet lehet itthon velünk, mint tavaly.
És a tekik is jól vannak, köszönik szépen, Tequila a napokban jött rá, hogy talán az uborka sem mérgező. Egyre több reményem van, hogy nem hal éhen a tél folyamán.
Hát röviden ennyi. Remélem mindenki jól van és lélekben is készül a karácsonyra. Anno nagyon nagyon utáltam a a karácsonyt, a családom valahogy úgy csinálta, hogy a kajálásról szóljon az egész téli ünnep sorozat. Most, hogy saját családom, saját háztartásom van, igyekszem másként csinálni. Persze, nálunk is lesz töltött káposzta, meg süti, de azért hadd ne arról szóljon az egész, hogy karácsony előtt pár nappal már egész napokat töltünk a kályha mellett.
Ez az elv nekem is sokat segített. Igaz, akkor is ezt mondogattam, amikor nemevésről volt szó.
Meg társulok DG-hez, a leginkább egy extrinsic motiváció hatására akartam gyógyulni, ugyanis én sem akartam elveszíteni az akkori páromat ilyen hülyeség miatt. Bár nem éppen barátságos körülmények között szakítottunk, de a gyógyulásomat azt hiszem, mégis csak javarészt neki köszönhetem, érte akartam én jobb és egészségesebb és normálisabb ember lenni.
Azt akartam még mondani erről a "mai napos" dologról, hogy az benne a nagyon jó, hogy szinte tökmindegy, hogy előző nap sikerült-e vagy nem. Majdnem az is, hogy másnap mi lesz.
Ha aznap sikerül, akkor már adtál 24 órás pihenőt magadnak. És ez önmagában is jó dolog.
Ezért jó arra figyelni, hogy a mai nap rendben menjen.
Nekem ez a bulimiában segített. Magamtól találtam ki. Mindig azt mondtam magamban,hogy ezt most ki kell bírni és akkor holnap lehet... aztán másnap megint ezt mondtam. Így végül a kajaparás kényszeremet felhasználtam kicsit más módon. Már azon versenyeztem magammal,hogy meddig bírom ki. Aztán elmúlt. Aztán persze előjött újra meg az anorexia is ... :)
Most az segít a bulimia leküzdésében,hogy egyszerűen halál cikinek érzem a barátom előtt. Meg nem az a nagyon lelkizős buksisimogatós fajta, és rettenetes családja van, nem hiszem hogy akarna még egy "púpot" inkább azon kell 'fáradoznom' hogy a támasza, társa legyek és ne nehezítsem meg jobban a dolgait. Ez elég nyomós volt ahhoz,hogy sokadrangú dolog legyen az életemben a kajapara. Persze a külsőmmel nem vagyok elégedett (Ő viszont igen)és ez frusztrál minden nap, el is keseredek miatta sokszor. De ez nagyjából minden 2. nőre igaz lehet. Hozzáteszem tényleg híztam pár kilót amióta nem csinálom a beteges dolgaimat. De ez nem nagy áldozat. Szeretek vele (l)enni és amióta együtt vagyunk már eszem néha sültkrumplit meg zsömlét is (és nem hányom ki).... ezer éve először. Jó érzés :)