FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Azt akartam még mondani erről a "mai napos" dologról, hogy az benne a nagyon jó, hogy szinte tökmindegy, hogy előző nap sikerült-e vagy nem. Majdnem az is, hogy másnap mi lesz.
Ha aznap sikerül, akkor már adtál 24 órás pihenőt magadnak. És ez önmagában is jó dolog.
Ezért jó arra figyelni, hogy a mai nap rendben menjen.
Nekem ez a bulimiában segített. Magamtól találtam ki. Mindig azt mondtam magamban,hogy ezt most ki kell bírni és akkor holnap lehet... aztán másnap megint ezt mondtam. Így végül a kajaparás kényszeremet felhasználtam kicsit más módon. Már azon versenyeztem magammal,hogy meddig bírom ki. Aztán elmúlt. Aztán persze előjött újra meg az anorexia is ... :)
Most az segít a bulimia leküzdésében,hogy egyszerűen halál cikinek érzem a barátom előtt. Meg nem az a nagyon lelkizős buksisimogatós fajta, és rettenetes családja van, nem hiszem hogy akarna még egy "púpot" inkább azon kell 'fáradoznom' hogy a támasza, társa legyek és ne nehezítsem meg jobban a dolgait. Ez elég nyomós volt ahhoz,hogy sokadrangú dolog legyen az életemben a kajapara. Persze a külsőmmel nem vagyok elégedett (Ő viszont igen)és ez frusztrál minden nap, el is keseredek miatta sokszor. De ez nagyjából minden 2. nőre igaz lehet. Hozzáteszem tényleg híztam pár kilót amióta nem csinálom a beteges dolgaimat. De ez nem nagy áldozat. Szeretek vele (l)enni és amióta együtt vagyunk már eszem néha sültkrumplit meg zsömlét is (és nem hányom ki).... ezer éve először. Jó érzés :)
Elég hosszú ideig sikerült a hányást elkerülnöm. Bulíimiás vagyok,nem anorexiás. Olyan sok ideig tudtam kordában tartani ezt a dolgot, mint még a 10 év alatt egyszer sem. Már úgy gondoltam, ebből kinőttem... És egyszer csak bekattantam és egymás utáni napokon háromszor is megesett. Lehangolt. Akkor eszembe jutott, 15 évvel ezelőtt két évre abbahagytam és abból estem vissza. Most csak másfél hónap után. Ezek szerint ha 5 éve tünetmentes leszek,akkor is bekattanhatok és visszazuhanhatok?
Persze, ezt csak nagyvonalakban irtam. Nem fogom visszautasitani, ha a nagy bevásárlást elintézi majd ő, vagy segit a takaritásban, de nehogy már az legyen, hogy a szabad idejét velem és a pesztrálásommal tölti, ahelyett hogy a saját családjával lenne.
Persze nem kötözködni akarok, értem én amit mondasz, az ember ne azért szüljön,hogy ne legyen magányos. De azt gondolom ha te szorulsz majd rá, akkor alapvető,hogy segít!
Azért meglepődnél ha ott hagyna a kakiban és jobb esetben bedugna egy intézetbe (a saját nyugdíjadból) rosszabb esetben hagyna éhen halni mert pelenkáznia kell a gyerekét...
:-) mire meglesz a gyerek, addigra már remélhetőleg túl leszek az államvizsgákon, és a saját hormonjaim valamint neurotranszmittereim visszatérnek a normál szintjükre, az idegrendszerem pedig az alapműködésére, és képes leszek odafigyelni másokra is, és az odafigyelés nem ordibálásban fog megnyilvánulni... : ) jó, ennyire nem vagyok szélsőséges, viszont még az átlagosnál is érzékenyebb és hisztisebb :S este véletlenül pont megyünk barátosnéékhez, ad nekem jegyzetet a soron következő vizsgához, majd ügyelek, hogy ne alienezzek, végülis már röhögtek párszor a poénomon, ne legyek telhetetlen : ) meg hát hogy biztos a neme, és neve is lett, akár szólíthatnám úgy is, az Alien csak addig volt "szükséges", amíg nem lehetett tudni, mi van a lábai közt.
Higyjél nekem: szülési hormonok felébresztik azt a tigrist, csak győzzél ugrálni előle, és nem érdemes előre muníciót adni neki :-) és ez nem "baj", egyszerű biokémia, a legtöbb anyánál működik.
nem is kell mondanom, hogy remélem, mert tudom, hogy a gyermek már most fontosabb számukra, mint én, és ez így van jól! : )
és hát még szép, hogy óvatos vagyok, eleve nem célom megbántani a barátnőmet, nagyon szeretem őt! de ő is ismer, fel sem merül benne, hogy direkt "csúnyát" mondanék a kicsire. azért tényleg a szokásosnál is jobban vigyázok a számra, nehogy felébresszem benne az anyatigrist! : )
Azért óvatosan ezzel a dologgal pipacs_ te ugyan a barátnője vagy, de akire mondod, az meg a gyereke. És ha gyengéden és szeretetteljesen is szívatod a gyerekével kapcsolatosan, attól még az szívatás, és főleg: megváltozik a fontossági rangsorban a helyed. Ha nem most, akkor legkésőbb, mikor megszületik.
Szóval ha a barátságot meg akarod tartani, akkor tényleg óvatosan.
1. nem csak basztatom a barátnőmet, időnként belefér a gyengéd, szeretetteljes szívatás, különben már eddig sem barátkozott volna velem (ha ennyira barbár bunkónak tartana).
2. deee, töltöttem, és igazad is van, de nagy tömegben egy rakás idegen gyerek kegyetlen tud lenni, fantasztikusan tudják, mivel lehet manipulálni és kikészíteni a "felnőtteket". tudják, hogy nem ütheted meg őket, meg semmit nem szankcionálhatsz, mert nem a te gyereked, és rohadtul vissza tudnak élni ezzel az érinthetetlen helyzetükkel. az óvónéni más tészta, mert neki tekintélye van a csoportban (jó esetben), de ha becsöppennék így kívülállóként egy oviba, 15 perc alatt szétszednének. hogy hogyan alakíthatnék ki magamnak tiszteletet, arról gőzöm sincs, mert _úgy_ még tényleg sosem töltöttem időt kölkökkel. rokongyerekek, barátok gyerekei teljesen rendben vannak, mert az anyjuk kontrollja alatt állnak, esetleg az én pofámat is megszokták már és nem akarnak szívatni.
nem vágom, mire ez a kioktató stílus, nincs rá szükség, hogy így kommunikálj velem, ha kevésbé ledorongoló módon fogalmazod meg a mondanivalódat, úgy is fel tudom fogni. szóval ezért most megkérlek rá, hogy kevésbé indulatosan írj nekem, mert nem esik jól, hogy letámadsz.
latszik, hogy az eletben nem toltottel meg idot gyerekekkel ugy, hogy kozel engedtd oket magadhoz. toluk lehet a legtobbet tanulni, ugy csodalkoznak ra a vilagra s ugy szivjak magukba a tudast, mint senki mas. ahogy ranezek a gyerekeimre, latom bennuk a jovomet, a korlatlan lehetoseget. az ember, amikor szulove valik, mindenhato lesz, az ereje meghatvanyozodik, olyan tulajdonsagaira ebred ra, amikrol addig fogalma nem volt.
amugy figyelmezteteskent mondom, hogy a gyerekkerdesen a legkonnyebb osszeveszni. egy ido utan megunja majd a baratnod a meltatlan jelzoidet es majd nem fogod erteni, miert koptat le.
jesszus, szerintem nekem 2-3 órát kéne eltöltenem egy oviban (mármint nem éjszaka, hanem amikor a besték is ott vannak) ahhoz, hogy felvágjam az ereim :X :D
kissé megfáradtak az idegeim az elmúlt hetek során asszem...
egyik barátnőm terhes, már szép hasa is kezd lenni. sokáig nem lehetett tudni, kiscsaj-e vagy fiú a gyermek, mert a lábai közé vette a köldökzsinórt, ezért konzekvensen Aliennek szólítottam, amikor a bnőmmel beszélgettem róla. és nem akadt ki : ) tökjófej, imádom, hogy nem "pocaklakózik" meg társai, amitől falig hányok, ahogy egy magzatnak gügyögnek a kismamák! de már azóta kiderült, hogy lány, úgyhogy Flóraszeptnek fogom hívni (nyilván szept nélkül lesz törzskönyvezve : )). hm, esetleg megemlítem nekik, hogy az UH-os videón lehetne a felirat 8. utas, a halál vagy ilyesmi...
befogtam, nem vagyok bébiellenes, csak gügyögésellenes : )