FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Munka...kaja nélkül nem tudok koncentrálni, egyszerűen meghülyül az ember, ha nem kap elég cukrot az agya...pár hét múlva kezdek...nem akarom elszúrni, nagyon fontos nekem, fontosabb, mint enni-nem enni mizéria...
Bár Ő amúgy elég lelkizős. De ez jó, mert segít abban, hogy a problémáimat kezeljem és oldjam meg és ne az evéssel próbáljak mindent megoldani. Nélküle meghaltam volna már. Vele pedig boldog vagyok és ha szépnek lát, még a végén el is hiszem:D
Ha olyan pasi lenne, aki belezuhan a világomba, ahol nincs más, csak a kaja körüli para, akkor még erősítené is bennem azt, hogy tényleg ekörül forog a világ. Szerencsére nem. Mellette sokszor elfelejtem azt, hogy minden ezen múlik, és az életet éljük. Másrészt meg most jól vagyok. Sosem voltam még ennyire a toppon. Már csak akkor gondolkodok a kaján, ha épp éhes vagyok. Akkor meg eszem és kész, az ügy lezárva. Mint minden normális ember. Megőrülnék, ha ebben az állapotomban folyton az lenne a téma, hogy mennyit ettem és mit. Szerencsére sosem írt le és záratott volna pszichiátriára.
Hú, akkor én most jól összekevertelek téged valakivel, bocsi.
Szóval nem voltál anorexiás.
Egy hirtelen arculcsapás tényleg átrendezi a hangsúlyokat az ember életében, de azért nem kívánok olyat senkinek, hogy történjen vele vmi nagyobb baj, és akkor majd meggyógyul. Gyógyuljon meg nagyobb baj nélkül.
De nincs két egyforma eset és senkinek a példáját nem érdemes mechanikusan követni.
nem is irtam ilyet, meg sem fordult a fejemben. azt irtam, hogy minden tortenetbol erdemes tanulni. (es osszeszedni azt, ami nekunk hasznal). en pl. holnap fodraszhoz megyek. nekem az feler egy terapiaval:)
eletemben nem voltam anorexias... viccelsz? 78 kilo vagyok eppen:) amugy konkretan nem egy lassan kialakulo valamire gondoltam, hanem egy hirtelen arculcapasra.
erdekes elmeny, ha az ember felreteszi a sertettseget es az "engem ugyse ert meg senki, egyedul vagyok a vilagon" erzeseit, es hajlando masra is figyelni.
Nagy igazság.
en abbol indulok ki, hogy vannak, akik meggyogyultak, ezert az o torteneteik erdekelnek, beloluk lehet tanulni.
Ebben is igazad van. De nincs két egyforma eset és senkinek a példáját nem érdemes mechanikusan követni.
Az anorexia elég komoly betegség, tíz százalék körüli halálozási aránnyal, amint azt te is tudod. Te kijöttél belőle, akkor innentől kezdve már nem is betegség, csak valami hobbi?
igen, a termeszetemmel kulonos szerencsem van:)))))))
komolyra forditva a szot: vannak olyan elethelyzetek, amikor az embernek szembe kell neznie onnon hibaival (pl. amikor egy szulo szembesul azzal, hogy a gyereke miatta szenved, vagy egy ferj azzal, hogy akar el is vesztheti a feleseget). Itt nem kell semmi extrara gondolni, eleg egy baleset, egy komolyabb betegseg, egy valas, akarmi. ezekben a helyzetekben - szerintem - eltorpulnek az olyan marhasagok, mint enni-nem enni, kover vagyok- gebe vagyok. szerintem amikor rajovunk, hogy mit veszithetunk, akkor kaphatunk egy olyan lokest, ami elindit felfele.
Ebben igazad van, de azért nyilván te is tudod, hogy szerencséd van a férjeddel és valahol a saját természeteddel is. Nem mindenki ilyen öntudatos és nem mindenkinek van ilyen férje. Jó tapasztalat: egy évet voltam Tündérhegyen, azalatt az egy év alatt semmi rossz tapasztalatom nem volt (egy ügyeletes pszichiátert leszámítva, amikor épp pszichózis-közeli állapotban voltam, na az a pasi tiszta hülye volt), volt viszont egy csomó jó az ottani terapeutákkal, értve ezalatt mindenkit: pszichológus, pszichiáter, szocioterapeuta, de még a nővéreket is beleértve.
szerinte nem ilyen egyertelmu a "nem". az en ferje pl. kifejezetten igyekszik.
mivel ugye gyakran a csaladon belul kersendo aproblema forrasa, sokat beszelgetunk a regmultrol. o kerdez, en meselek, aztan en kerdezek, hogy naluk ez hogy ment es elemezzuk a helyzetet. es forditva is igy megy, elemezzuk az o problemait is. erdekes elmeny, ha az ember felreteszi a sertettseget es az "engem ugyse ert meg senki, egyedul vagyok a vilagon" erzeseit, es hajlando masra is figyelni.
en abbol indulok ki, hogy vannak, akik meggyogyultak, ezert az o torteneteik erdekelnek, beloluk lehet tanulni.
valoszinuleg itt nem a ferjed keszulekeben van a hiba. es nem az a par centi plusz hus az, ami megakadalyozz az embert abban, hogy aterezze a helyzetet. bevallom, meg idonkent nekem is nehezen megy, a boseges tapasztalat ellenere:)
Hálistennek. A "gebe vagy" kifejezés arra utal, hogy ő még egy-két pluszkilóval talán szebbnek is látna téged mint most vagy.
Egyébiránt pedig hálistennek átlagpasival érzelmekről nem nagyon lehet beszélni, problémamegoldásra vannak programozva, nem a problémák megbeszélésére. Egy-két pasinál túlteng ez ugyan, de engem speciel isten mentsen a lelkizős pasiktól.
Én erről nem tudok beszélni a párommal. "Kövér vagyok." "Gebe vagy." Kb. ennyi szokott lezajlani erről a témáról. Szerintem egy férfi (aki nem pszichiáter és nem anorexiás) nehezen tudja átérezni.
Nem tudom, feltűnt-e már neked, hogy nincs mindenkinek férje. Ezen kívül pedig az anorexiások jelentős része fiatal lány. Te mit tanácsolnál a szülőknek? Adják őket férjhez mielőbb, vagy pedig forduljanak szakemberhez? Én pedig úgy tapasztaltam, hogy egyáltalán nem minden pszichiáter szarik a betegeire. Nekem is van rossz tapasztalatom bőven, de akad jó is. Adott esetben pedig egy tök átlagos is életmentő lehet.