FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
igen, a termeszetemmel kulonos szerencsem van:)))))))
komolyra forditva a szot: vannak olyan elethelyzetek, amikor az embernek szembe kell neznie onnon hibaival (pl. amikor egy szulo szembesul azzal, hogy a gyereke miatta szenved, vagy egy ferj azzal, hogy akar el is vesztheti a feleseget). Itt nem kell semmi extrara gondolni, eleg egy baleset, egy komolyabb betegseg, egy valas, akarmi. ezekben a helyzetekben - szerintem - eltorpulnek az olyan marhasagok, mint enni-nem enni, kover vagyok- gebe vagyok. szerintem amikor rajovunk, hogy mit veszithetunk, akkor kaphatunk egy olyan lokest, ami elindit felfele.
Ebben igazad van, de azért nyilván te is tudod, hogy szerencséd van a férjeddel és valahol a saját természeteddel is. Nem mindenki ilyen öntudatos és nem mindenkinek van ilyen férje. Jó tapasztalat: egy évet voltam Tündérhegyen, azalatt az egy év alatt semmi rossz tapasztalatom nem volt (egy ügyeletes pszichiátert leszámítva, amikor épp pszichózis-közeli állapotban voltam, na az a pasi tiszta hülye volt), volt viszont egy csomó jó az ottani terapeutákkal, értve ezalatt mindenkit: pszichológus, pszichiáter, szocioterapeuta, de még a nővéreket is beleértve.
szerinte nem ilyen egyertelmu a "nem". az en ferje pl. kifejezetten igyekszik.
mivel ugye gyakran a csaladon belul kersendo aproblema forrasa, sokat beszelgetunk a regmultrol. o kerdez, en meselek, aztan en kerdezek, hogy naluk ez hogy ment es elemezzuk a helyzetet. es forditva is igy megy, elemezzuk az o problemait is. erdekes elmeny, ha az ember felreteszi a sertettseget es az "engem ugyse ert meg senki, egyedul vagyok a vilagon" erzeseit, es hajlando masra is figyelni.
en abbol indulok ki, hogy vannak, akik meggyogyultak, ezert az o torteneteik erdekelnek, beloluk lehet tanulni.
valoszinuleg itt nem a ferjed keszulekeben van a hiba. es nem az a par centi plusz hus az, ami megakadalyozz az embert abban, hogy aterezze a helyzetet. bevallom, meg idonkent nekem is nehezen megy, a boseges tapasztalat ellenere:)
Hálistennek. A "gebe vagy" kifejezés arra utal, hogy ő még egy-két pluszkilóval talán szebbnek is látna téged mint most vagy.
Egyébiránt pedig hálistennek átlagpasival érzelmekről nem nagyon lehet beszélni, problémamegoldásra vannak programozva, nem a problémák megbeszélésére. Egy-két pasinál túlteng ez ugyan, de engem speciel isten mentsen a lelkizős pasiktól.
Én erről nem tudok beszélni a párommal. "Kövér vagyok." "Gebe vagy." Kb. ennyi szokott lezajlani erről a témáról. Szerintem egy férfi (aki nem pszichiáter és nem anorexiás) nehezen tudja átérezni.
Nem tudom, feltűnt-e már neked, hogy nincs mindenkinek férje. Ezen kívül pedig az anorexiások jelentős része fiatal lány. Te mit tanácsolnál a szülőknek? Adják őket férjhez mielőbb, vagy pedig forduljanak szakemberhez? Én pedig úgy tapasztaltam, hogy egyáltalán nem minden pszichiáter szarik a betegeire. Nekem is van rossz tapasztalatom bőven, de akad jó is. Adott esetben pedig egy tök átlagos is életmentő lehet.
en a ferjemmel nem "szimpla nap vegi beszelgetes" szinten vagyok, es halistennek nem pszichiater. meg csak azt kene. emlitettem mar, hogy szerintem az oszes szarik a betegeire?:)
Én értem azt a részét a dolognak, hogy egy házasságban mindent meg tudunk beszélni a férjünkkel. Aki ha pszichiáter, akkor nyilván ért is a problémák kezeléséhez. De az, ha szükséged lenne egy pszichiáterre, nem csak egy szimpla nap végi beszélgetéshez, akkor nem lenne fura, hogy a férjed lenne a kezelőorvosod?!
Nem olyan fontos ám, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult leszek:))
nyilvan minden szakmaban rengeteg oda nem valo ember van. no meg aztan a pszichiatereknek is van devizahiteluk, minimalberes munkahelyuk, este 8ig tarto rendelesuk mellet par gyerekuk, elvalt ferjuk. en tokre mgertem, ha a mindennapos problemak mellett nem tudjak hozni a maximumot. en szemly szerint nem talalkoztam meg olyan pszichiaterrel, akiben meg tudtam volna bizni. aztan megallapodtunk a ferjemmel, h o lesz a pszichiaterem, ha szukseg lenne ra:)