FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Szerintem az ünnepek közeledtével tört rád ez a pánik!
Ez depressziósoknál így szokott lenni. A karácsony-szilveszter periódus az egyik legszebb időszak, de csak azoknak az embereknek akiknek rendbe van a magánélete.
Aki magányos, annak ez egy borzalmas időszak, pláne ha több éve tart. Egészséges emberek el se tudják képzelni, hogy a reménytelenség mennyire borzasztó tud lenni. Az évváltásnak igazából nincs jelentősége, de azzal hogy jön egy új év, a depressziósoknak csak azt erősíti meg hogy az elmúlt évben sem sikerült kilábalnia a bajából, hiába reménykedett benne év elején és most íme itt a következő év. Egy év megint eltelt, ismét öregebb lett az ember, nem történt előrelépés, kevesebb a remény, stb.
Számomra se jelenti egyáltalán a reményt az évváltás.
30 éves vagyok, igazából ez nem nagy élekor, mégis most én is kezdem teljesen reménytelennek látni az életet. Idén van az első szilveszter hogy teljesen egyedül vagyok (igaz önként választottam). Nincs kedvem társasághoz és az éjféli kongás meg pezsgőkoccintásos protokoll se érdekel, nem fogok himnuszt, meg köztársasági elnököt hallgatni, mert nem érdekel. Telefont is kikapcsoltam, ne keressenek (nem mintha túl sokan keresnének).
Segítség ... félek ... mindentől. Legfőképp félek a jövőtől, félek az egyedülléttől.
Péntek este volt egy munkahelyi buli, ahol eléggé bepiáltam (saját magamhoz képest persze, mert egy fél deci pálinka, 1 deci pezsgő és 4 deci bor azért nem mennyiség), és azóta ... úgy ... megzuhantam kissé.
Előző héten egész jól megvoltam már, jó kedvem volt, még a vonaton is leszólítottam egy csajt, de azóta elszállt minden "erőm", lelkierő persze, valamint bátorság, lelkesedésem elmúlt. Nem tudom, mi van velem.
Három éve volt egy munkahelyi IHB-parti, akkor is elég csúnyául berúgtam, és azután kezdtem el lefelé csúszni. Persze azóta sem tudtam összeszedni magam, az utóbbi időkben talán egy kicsit mintha ... de most hétvégén megint zuhantam egyet.
Igen, ezeket ismerem (pl. magas vérnyomás), de én mint természetes antidepresszánst emeltem ki a nátrium-kloridot.
Közhely (kérdés, igaz -e), hogy a csokoládé illetve a kakaó bír még hangulatjavító hatással. Szerintem az NaCl hatásfoka sokkal erősebb. Itt nem az ízélményekről van szó természetesen, hanem az agyműködésre gyakorolt hatásukról.
Ez nem jelenti azt, hogy nem kell szedni az orvos által felírt szert. Én "rásegítő" természetes anyagokat keresek mintegy hobbiból.
Nekem az a véleményem, hogy egy nő és egy férfi más miatt lép félre.
Egy férfi a változatosság miatt általában, de eszébe sincs elhagyni a meleg otthont.
Ha egy nő lép félre, az már komolyabb ügy, mert egy nőre az érzelmekkel lehet hatni, így ha egy nő lép félre, akkor annak a házasságnak nagy valószínűséggel vége. Persze lehet, hogy valami oknál fogva (anyagi, gyerekek) még együtt maradnak, de az már sosem lesz a régi.
Az a tapasztalatom, hogy az átlagosnál magasabb NaCl (nátrium-klorid, konyhasó) bevitel markánsan csökkenti a depressziót és egyéb lelki bajokat. Nem mellesleg a nátrium-klorid az idegrendszer normális működésének fontos kellékanyaga. Hiána törvényszerűen idegrendszeri panaszokat von maga után.
Nem mellesleg nagyságrendekkel olcsóbb, mint a gyógyszerek !!
Megrémített amit a másik rovatban írtál!!!!Én is gondoltam ilyesmire annak idején de ez nem megoldás,mindíg van másik út!!!!Beszélgess velünk legalább hidd el segít!!!!!
Sajnos tanácsot adni nem tudok,de szerintem ilyesmiben nem is lehet.Soha nem lehet elég okos az ember.Nemrég én is ebben a cipőben jártamcsak annyi különbséggel,hogy nálunk a gyerkőc 3 éves és nem volt kihülve a házasságunk.A férjem azóta észhez tért és most minden rendben köztünk.Neki egy kis kicsapongásra volt szüksége,amit megkapott és most lehiggadt.Nálatok viszont más a dörgés.....szerintem ha a feleséged teljesen kihült irántad nem érdemes erőlködni.Kérdezd meg tőle mit érezne,ha elveszítene téged.Ha azt mondja semmit akkor nincs miért kapaszkodni.Esetleg bejöhet ha megpróbálod féltékennyé tenni,de elsülhet rosszul is a dolog.Ellened fordíthatja .Amikor dolgozol keres téged?Úgy értem felhív,vagy érdeklődik utánad????Lehet nem hült ki a kapcsolatotok ,csak fel kellene valamivel ébreszteni ezeket az érzelmeket!!!!!
Mivel az aki igazán segítene a bajomon nem foglakozik velem, ide írok, hogy valahol kiöntsem magamból.
42 éves vagyok 22éves házasággal 4 nagy gyerekkel. egy egyre jobban romló házasságban.
A helyzetem szerintem tipikus:
elhidegültünk egymástól, a 4 gyerek nevelése elvette tőlünk a szerelmet, a romantikát, és minden gépiessé vált köztünk. Most hogy a gyerekek nagyok, nem ők az első gondolatai a feleésgemnek, és felbukkantak benne ez eddig elfojott igények. De nem ültünk le ezt megbeszélni, de jelezte hogy hiányt érez, és nem boldog mellettem. Vagy csak én nem vette,m észre épp azért mert én is ig yérezve magamba zárkóztam. És ő is. Most pedig 4 hónapja másuk munkahelyxen dolgozm, másik városban, és csak hétvégén járok haza. És észerevttem rajta lelki, alaki változásokat.
amit szerintem egy kezdődő új kapcsolat hozott ki belőle. Én féltékeny vagyok, őrülten, és éles szemmel figyelve apró jelekből látom ezt. Például céges bulin volt, és ő, aki eset tizkor már a filmjén elelszik, fél hatig táncolt, és olyan jól érezte magát, ahogy tán még sose. Pedig én akkor jöttem haza pestről, és meg beszéltük, hogy ha tud akkor kocsival, taxival, vagy az első busszal (4 óra) hazajön, hogy velem lehessen. De nem igy volt. És nem hivott fel, hogy bocs, nem megyek, mert nem lehet, vagy jol érzem magam. Semmi. Bevallotta, hogy szébe sem jutottam. Én meg itthon szenvedtem mint állat. Másnap amikor felkelt délután, mert fáradt volt, akor probáltam vele erről beszélni. De mindent tagadott, még bűnbánata sem volt, nem érezte (érdekelte?) hogy mekkora fájdalmat okozott ezzel nekem. Van egy személy, egy Kollégája, akit próbáőlt takarni, egy időben sokat beszélt róla, és ajnározta, és mimor megmondtam neki hogy féltékeny vagyok erre a kollégára, onattól ezek a beszámolók elmaradtak, és ahol lehetett tagadta hogy vele enek meg a dolgai, inettől egy kollégám , vagy kollégák lett, és apró elszólásból és 3. személytől derült ki, hogy igenis Őróla van szó. Tehát én úgy érzem, hogy tőlem már eltávoldott, annyira hogy közömbös vagyok neki, nem szeret, és egy új útra lépett. Most még tagad, talán magának is, de nemsokára rá fog jönni, hogy valóban vonzódik ahoz a férfihez.
Mindezeket elmondtamneki, és kértem, hogy a romokban álló kapcsolatunkat javítsuk ki (ezt készséggel elismerte, mert rákérdeztem) de igazából "Nem tudja" hogy mi legyen. Szerintem nem akarja a régi életét, újat akar, és nem velem.
Nem haragszom ezért, megértem, és próbálom megmenteni a kapcsolatunkat, de úgy érzem, hogy semmi haszna.
Őszintén elmondtam neki bajomat, és az összes általa felhozott problémára, hibáimra megigértem, hogy megjavuélok, és tényleg dolgozom ezen. De semmi eredmény, és úgy érzem ezt csak én akarom, ő passzív , kivár, vagy egyszerűen nem is akarja már. Vele nem tudom ezt mégjobban megbszélni, kérdeztem fogduljunk-e szakemberhez, de nem akarja. Mivel igazi barátaink nincsenek igy senki segítségére nem számíthatok.
Szia!Annyira örülök neked,hogy nem tűntél el!!!Nem vagy könnyű helyzetben az biztos,viszont ez is jobb megoldás a semminél.Idővel jobb lesz,biztos vagyok benne.Ha a srác tutira szeret, türelmes lesz és örül neki,hogy maga mellett tudhat.
Végülis arról volt szó hogy fizetek nekik albi díjat úgy leszek ott, hogy átköltözünk a szomszéd lakásukba ami 1 szobával nagyobb. Nem használom ki őket, mióta ott vagyok végülis én tartom el őket, veszek kaját, főzök, cigijét is állom a srácnak, mert pont megszorultak. Srác elvesztette az állását és a fenti albérlő is lelépett most és nincs tartalékuk, anyukája rokkant nyugdíjas. Eladtam az arany ékszereim 100 ezer ft értékben mert még nekem sincs munkám. Nekem is jól esik segíteni, csak kapcsolatra nem állok még készen. Meg nem is tudom fogok-e. Családias hangulat tetszik, anyukájával tök jól kijövök, srác meg pont olyan természetre mint az öcsém:D Beszéltem már vele az érzelmekről, és meg is érti, nem akarja hogy elmenjek inkább nem zaklat míg készen nem állok rá.
szia Tabitha! de jó látni a nickedet... örülök, h minden nehézség ellenére megvagy. meg az is jó, h van hol laknod, de a helyzet azért gáz. sajnálom a srácot is, de túl sokáig nem lehet kihasználni a jóindulatukat. a párodat pedig nem lehet két hónap alatt elfelejteni, igenis meg kell gyászolni, és te még nem vagy ezen túl. idő-idő-idő. nincs másik pesti netes ismerősöd, aki nem szeretne beléd? le kéne lépni onnan...sztem. minél előbb.
Hamár meghalt az előző szerelmed de végre kaptál egy újabb esélyt a szerelemre, akkor inkább használd ki a lehetőséget. Nem gyászolhatol örökké, előbb-utóbb tovább kell lépned és most meg is kaptad ezt a lehetőséget. Szóval én helyetted nem múltban élnék, és nem a múltra gondolnék, hanem inkább a jelennel és a jövővel foglalkoznék. Ha a srác szeret téged és te is legszívesebben viszonoznád a szeretetét akkor szerintem mondj is igent neki. :)
Meg ha szerencsés leszel, akkor lesz egy jó/jobb férjed és lesz sok gyereked is, akiket szerethetel és akik tégedet szerethetnek, lesz egy saját családod, ami csak a tiéd lesz! :)
Vagyis ne add fel, ne foglalkozz a múlttal, ami megtörtént az megtörtént, inkább nézz előre és gondolj a szebb jövőre amit elérhetel magadnak és másoknak. :)
Sziasztok! Mindenkitől elnézést kérek aki keresett mert eltűntem. Miután el kellett költöznöm párom lakásából anyuhoz mentem, 3 hétig ott pedig nem volt net. Sikerült jó 10 kilót lefogynom, 1 hónap alatt ettem 3szor, részben az ideg, részben a tudatos önpusztítás miatt. Szó szerint beteg akartam lenni, mert anyu is rátett a sokkomra, és úgy éreztem ez már tényleg nem hiányzik. Azért mert ki akartam nála lomozni takarítani, akkora patáliát csapott, hogy már azzal fenyegetett hogy kiirat és kidob a lakásból ha bármit ki merek dobni, és odáig lealjasult hogy azt vágta a képembe hogy én csináltam ki a párom azért halt meg. Akkor volt 1 pillanat hogy úgy éreztem megfolytom, és ha nem megyek el onnan az lesz a vége. Fogtam magam, találkoztam egy régi netes haverral aki szintén pesti de még sosem találkoztunk, végig füveztem 3 napot ami arra volt jó hogy legalább nem tudtam sokat magamról. Aztán minden nap átugrottam dumcsizni, és anyukája is úgy megkedvelt hogy kérte lakjak náluk. Lassan 1 hónapja itt vagyok, de ez sem megoldás. Igaz szeretnek, és családias a hangulat, de a haverom 9 évvel fiatalabb nálam, 24 éves és hót szerelmes belém. 1 ágyban kell aludnunk ami néha kellemetlen, hisz szegény néha hozzámbújik, tudja hogy gyászolok, és hogy nem szeretem úgy, mégis hát csak egy fiatal férfi...szegény anyuja is szeretné ha összejönnénk, szal néha elég kellemetlen a szitu. Még mindig meg akarok halni, mert úgy érzem semmi se jó, és ha valaha is közel engednék újra magamhoz valakit csalódnék magamban és megcsalnám a páromat. Azaz inkább az emlékeit féltem, nem akarom hogy bárki elhalványítsa. Remélem nálatok javult a szitu valamelyest. Üdv Tabi
Az én esetemben,ha végképp nem bírom,akkor lépek.Azaz lelépek.A kilenc hónap munkanélküliből csak egyet voltam itthon,tehát még kihasználhatok nyolcat.Addig meg csak találnék valami mást.Önkormányzat közhasznú vagy valami......Ebbe annyira még nem gondoltam bele,de ha sokat akarnak túlóráztatni akkor én sem fogom bírni az biztos.
tudom, h muszáj bírni, de lehet olyan, h tényleg nem megy. akkor mi van?
valami mindig történik, ezzel egyetértek. nekem rossz a mosógépem (javíthatatlan), elromlott a fürdőszobai vízmelegítő, így mosdhatok lavórban, és hasonló kellemességek. de bírnám ezekkel is, csak már sok, túl sok.
Muszáj bírni!Másképp nem megy!Biztos vagyok benne,hogy szombaton reggel amikor haza érek nem fog a családom rám ismerni,mert olyan nyúzott leszek,de csinálni kell.Sajnos nincs más választásom.Itt a faluban már megjegyezték,hogy minek megyek el dolgozni,amikor kapok 9 hónapig 30 ezer forintot.Hát én ebből nem tudom a családomat eltartani.Azaz el tudom,de nem mindegy milyen szinten.Arról meg ne is beszéljek,hogy ma reggel kinyitottam a hűtő ajtót és hideg helyett meleg áradt ki belőle.Most boldogság van!Valaminek mindig történnie kell,a fene egye meg!!!!!:((((((((((((((((