FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
elnézést, 39 éves nő vagyok. többször beleírtam az adatlapomba, de akkor is ugyanúgy megkérdezték.:) most megint beleírom, bár hamarosan 40 lesz az a 39...
én is a szüleimnél éltem úgy 33 éves koromig, tökéletesen megértelek, minden mást, csak ezt ne. (azért a 33 év alatt volt 6 év különélés is)
Igazad van és nem is nyugodtam még meg!Viszont azt mondtam neki,hogy most már nem érdekel ha elmegy hozzá.Én részemről ennyivel le is zártam.Ha menni akar menjen!Döntse el ő ki a fontosabb neki!
Erre a dologra rá is kérdeztem a férjemnél,a r...cnak mit mondott a mi kapcsolatunkról,vagy ezt nem is kérdezte ?Azt mondta ,hogy kérdezte tőle,hogy mi van velünk és erre ő azt mondta jól elvagyunk.Erre én meg is mondtam a férjemnek,szemét dolog lenne úgy beállítani a dolgokat,hogy otthon baj van és mi nem vagyunk jó viszonyban és se szerelem se szex mert ez nem igaz.Ezért is döbbentem meg nagyon a megcsaláson. Tegnap azt hitte a Drága,hogy regisztráltam egy társkereső oldalra.Nagyon maga alatt volt de nem mert rákérdezni.Ma megtette mert már nem bírta tovább....természetesen egy félreértés volt egy fénykép miatt és elmondtam neki,hogy nem oda szántam a képet...furcsa volt látnom ahogy vívódott magában,hogy most mi van?De hagytam egy kicsit had őrlődjön.Aztán amikor már lenyugodott rákérdeztem ,hogy miért érdekli ,hogy én regiztem-e,hiszen ő volt a hűtlen.Miért aggódik?Talán most kezd elérni a kis a buksijához,hogy őt is el lehet ám hagyni!Természetesen eszemben sincs,de nem baj ha nem érzi magát annyira nyeregben! Azért igyekszem a lehető legjobb felesége lenni!:))))
akkor a gondolataidban kellene rendet tenni. nem tudom hogy müködnek ezek a dolgok, de azért megkérdezem ami eszembe jut erről. gyermekkorodban sokat csúfoltak a gyerekek, hogy ez így beidegződött, vagy egyszerüen elkönyvelted magadban hogy bámulni való ember vagy /csúnya, fura, stb/?
Van egy elméletem erre, tudod szerintem a legtöbb ilyen nő, akiből szerető lesz, és családos pasival kavar, simán beveszi amivel a férj áltatja, hogy otthon nincs rendben semmi, nem szereti az asszonyt blabla, vagy saját magabiztosságából, de hiszi hogy a pasit majd ő boldoggá teszi, elveszi a családjától, és majd később ugyanúgy elvárja tőle a hüséget. Aztán koppan nagyokat, ha nem kell a férfinek, vagy ha ugyan elszerette, de hozzá sem lesz hüséges. Nincs olyan nő akit ne lehetne megunni vagy megcsalni... szerintem a férfiakat megérteni, és elfogadni lehet, megváltoztatni nem. Butaság azért dobni egy pasit mert az nem hüséges hisz 99% hogy a következő sem lesz az előbb-utóbb.
Jam, szerintem is ez lehet eddig tartott, találkoztak annyi idő után, fellángoltak, eljátszották a mi lett volna ha akkoriban nem te hanem ő, hüdejó meg minden, de most már nem újdonság, uncsi lett, és a lényeg hogy te vagy a tüzhely, te vagy a család, a kisfiával, és ez valahol mindig fontosabb lesz számára. Ahoz nem biztos hogy álladnóan hüséges legyen, de ha jó felesége vagy nem fog elhagyni. Amint meg mondtam, a legtöbb pasi néha ki- ki kacsingat, ezeket nem kell komolyan venni. A legtöbb férj nem hagyja el kalandok miatt a családját, ha otthon renden vannak a dolgok. Egy k. sem ér annyit.
Te ... lenni nő vagy lenni férfi? Ez nem derült ki számomra, viszont határozottan érdekes, hogy írtad, hogy jó tanuló voltál. Meglepő módon én is, viszont ezzel nem vittem semmire. Ellenben 31 évesen kilátástalannak látom a jövőmet, eleve introvertált típus vagyok, mostanra pedig teljesen érdektelen lettem minden és mindenki iránt. A "barátaim", haverok elmentek. Így most teszem a dolgom átélés / lélek nélkül. Nem tudom, hová vezet ez. Ráadásul a szüleimmel szenvedek, minden mást kívánok inkább, mint ezt.
Kedves tőled ,hogy aggódsz!Köszönöm! Nálunk most viszonylag nyugi van!Férjem macája elment dolgozni egy másik munkahelyre és egy műszakba kerültek.Hála Istennek nincs idejük randizni.Megtudott férjem a nőről egy-két dolgot ami elég visszataszító a számára és nekem úgy tűnik szabadulna már tőle....Azt mondta még egyszer találkozni akar vele,hogy személyesen beszéljen vele a dologról,mert látni akarja a pofáját.Én azt mondtam neki, nekem már ehhez nincs mit hozzá fűznöm.Tegye amit jónak lát én nem fogom többet azt mondani neki,hogy ne menjen.Most még sms-t sem írnak egymásnak:)Remélem lassan kilábalok ebből. Pici fiam hétfőn megy oviba ettől viszont parázok egy kicsit! Voltam a munkanélküli hivatalban is a héten és jelentkeztem egy tanfolyamra,úgy néz ki indulni is fog majd még mennem kell felvételizni.Nagyon szeretném megcsinálni!
Lassan talán visszaáll az életünk a normális kerékvágásba!
Jó lenne ha mindenkinek legalább így alakulnának a dolgai! Szép napot
nem tudom, mikor tudok válaszolni, de azon röhögtem, h ugyanaz a keresztnevünk:) persze, véletlen...de az egyik leg-leg lelki társamat, aki szocfóbos, szintén így hívják. szeretem az ilyen dolgokat
épp most írtam egy mailt neked:) remélem azért elolvasod, örömet szereznél vele, persze szeretnék választ is minél előbb:) de nem erőszak a disznótor. én most önmagamból indulok ki, ha annyira rosszul lennék mindenképp jól esne valakivel beszélnem, mert rettentően félnék. de ez én vagyok.
nem TUDOK. iszonyat sz.rul vagyok, és vhogy ez úgy működik, h fórumra még sikerül írni, de magánlevélben nem. lógok pár embernek válasszal, és ez csak erősíti bennem a tudatot, h egy nagy idióta pitsa vagyok. fogalmam sincs, hogy és miért működik ez nálam.
én se dolgoztam már évek óta. kicsit hasonló okokból, mint te (beilleszkedési képtelenség), de inkább azért, mert képtelen vagyok elviselni a stresszt. olyan, h stressztűrő képesség, nálam nem létezik, vagy annyira minimális, amennyivel éppen életben maradhatok. minden munkahelyemen kinlódás volt minden egyes nap, és minden munkahelyemen előbb-utóbb idegösszeomlást kaptam, amit persze nem orvossal kezeltettem, mert ezt bevallani gáz, hanem felmondtam, menekültem. aztán most már nincs hova, és az idegrendszerem tropább, mint valaha. ja, a szép jövő...mit érek azzal, h a legjobb tanuló voltam szinte mindenhol? sz.rt se. a legnagyobb kudarc vagyok az összes kortársam közül. nem vicc.
szerencsére egyedül aludni tudok, muszáj is, mert tök egyedül vagyok. (az meg más kérdés h kb. 1 hete nem alszom)
szal vágod ha magamra lennék utalva nem sokáig maradnék életben... fiatalabb koromban még élveztem is meg kényelmes volt hogy semmi dolgom, volt párom aki nem is akarta hogy dolgozzak hisz sokat keresett, fenekem kinyalta...de most már nem kényelmes, érzem a sulyát hogy 33 éves vok és nem így kellene már élnem. de hát az égvilágon semmi nem érdekel az egészségügyön kívül, mint szakma, de hát az meg elérhetetlen. meg a másik ha még növérkének ki tudnék tanulni, de azok annyira keveset keresnek hogy akkor is elkell hogy tartson részben valaki hisz egyedül képtelen lennék abból megélni rezsit fizetni, lakást bérelni.
a legnagyobb problámám az hogy nem bírok magammal, nem bírom megerőszakolni visszafogni magam. rettegek a felelöségvállalástól, mindentől ami a felnötté váláshoz kell. nem bírok dolgozni, megfelelni, 30 éves koromig nem tudtam beilleszkedni egy munkahelyre sem, ahogy jön az első konfliktus, hogy fölényesen kezelnek vagy parancsolnak, nem türöm és nem érdekel ha kirugnak. beszólok bárkinek. viszont szeretem ha megmondják mit csináljak, szeretem ha irányitanak, de csak attól fogadom el akit tisztelek elfogadok. sajnos későn jöttem rá mi érdekelne mit szeretnék csinálni, szakmám, gyakorlatom semmi, és ahová felvennének dolgozni...hát inkább éhenhalok. eddig szinte mindig eltartottak 3 évet ha dolgoztam. emiatt szégyenlem is magam, viszont nemtom megerőszakolni magam hogy bakker akkor menjek el tesco pénztárosnak, menjek gürizzek...nem látom értelmét attól mégjobban depresszios lennék. szal haszontalannak tartom az életem ilyen szempontból. az oké hogy vannak nök akik otthon vannak de azok vagy a gyerek miatt vagy mert átmenetileg munkanélküliek. és dönteni sem szeretek nagy dolgokban, nem bízom önmagamban, de érdekes mod nagy arcom az néha van, bar nem tom mire fel... és az a legnagyobb baj hogy hiába mondja bárki, a volt tanáraim pl hogy mekkora hulye vok elöttem nagy jövö állt volna, de ök nem tudják belül mennyire bizonytalan vok...és már leirtam magam, nem reménykedem hogy megváltozom
nem tudom, mi váltotta ki. részben öröklődött a hajlam apai ágon, gondolom anyámtól is a legszarabb géneket sikerült beszerezni. a tesóm jobban sikerült, ő normális életet él. van ilyen azzal viszont pontosan tisztában vagyok, h a depressziómat maga a szocfób váltotta ki. 12 éves korom óta vagyok durván szfóbos, 18 éves koromra érett meg bennem a depi. 19 évesen sikertelen öngyilok. azóta halni vágyás. és mivel a szocfób maradt, a depi is ragaszkodik hozzám, hűséges társként, az egész rohadt életemben.
neked mid van (hülye megfogalmazás) a depin kívül?
De van olyan napom is mikor érdekelnek az idegenek, szeretem olyankor nézni az embereket, és elgondolkodom hogy milyen ember is lehet, mire gondolhat, nézem a gesztusait, stb.
hasonló tüneteim iskolában nekem is voltak, de nálam az váltotta ki hogy attól féltem nem fogom tudni a választ, vagy hülyeséget mondok. ugyanis gimiben olyan dogákat írtam hogy már a tanárok mondták igazán nem kell esszéket írni ráérek egyertemen. Simán bemagolok szóról szóra 2 óra alatt 4oldalnyi dogaanyagot. még többet is. szal 5ösöket írtam de a felelésnél mindig stresszeltem mert tuti nem tudtam volna ugy visszamondani, és nem is tudok szépen összefüggően beszélni. Szal féltem attól hogy nem azt hozom amit elvárnak tőlem. Ugyanis sok tantárgy abszolut nem érdekelt szal azt csak bemagoltam mint egy autista. Szal paráztam én is és mikor felelni kellett volna mindig elütöttem a dolgot bohóckodással hülyéskedéssel. Imádtam ha a tanár is meg az osztály is rajtam röhögxD Társaságban tömegben nem félek, söt magabiztos vagyok, mert az idegen embereken átnézek, marhára nem érdekelnek. Inkább azon izgulok ismik ne csalódjanak bennem, ők mit gondolnak rólam.