FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Jam, szerintem is ez lehet eddig tartott, találkoztak annyi idő után, fellángoltak, eljátszották a mi lett volna ha akkoriban nem te hanem ő, hüdejó meg minden, de most már nem újdonság, uncsi lett, és a lényeg hogy te vagy a tüzhely, te vagy a család, a kisfiával, és ez valahol mindig fontosabb lesz számára. Ahoz nem biztos hogy álladnóan hüséges legyen, de ha jó felesége vagy nem fog elhagyni. Amint meg mondtam, a legtöbb pasi néha ki- ki kacsingat, ezeket nem kell komolyan venni. A legtöbb férj nem hagyja el kalandok miatt a családját, ha otthon renden vannak a dolgok. Egy k. sem ér annyit.
Te ... lenni nő vagy lenni férfi? Ez nem derült ki számomra, viszont határozottan érdekes, hogy írtad, hogy jó tanuló voltál. Meglepő módon én is, viszont ezzel nem vittem semmire. Ellenben 31 évesen kilátástalannak látom a jövőmet, eleve introvertált típus vagyok, mostanra pedig teljesen érdektelen lettem minden és mindenki iránt. A "barátaim", haverok elmentek. Így most teszem a dolgom átélés / lélek nélkül. Nem tudom, hová vezet ez. Ráadásul a szüleimmel szenvedek, minden mást kívánok inkább, mint ezt.
Kedves tőled ,hogy aggódsz!Köszönöm! Nálunk most viszonylag nyugi van!Férjem macája elment dolgozni egy másik munkahelyre és egy műszakba kerültek.Hála Istennek nincs idejük randizni.Megtudott férjem a nőről egy-két dolgot ami elég visszataszító a számára és nekem úgy tűnik szabadulna már tőle....Azt mondta még egyszer találkozni akar vele,hogy személyesen beszéljen vele a dologról,mert látni akarja a pofáját.Én azt mondtam neki, nekem már ehhez nincs mit hozzá fűznöm.Tegye amit jónak lát én nem fogom többet azt mondani neki,hogy ne menjen.Most még sms-t sem írnak egymásnak:)Remélem lassan kilábalok ebből. Pici fiam hétfőn megy oviba ettől viszont parázok egy kicsit! Voltam a munkanélküli hivatalban is a héten és jelentkeztem egy tanfolyamra,úgy néz ki indulni is fog majd még mennem kell felvételizni.Nagyon szeretném megcsinálni!
Lassan talán visszaáll az életünk a normális kerékvágásba!
Jó lenne ha mindenkinek legalább így alakulnának a dolgai! Szép napot
nem tudom, mikor tudok válaszolni, de azon röhögtem, h ugyanaz a keresztnevünk:) persze, véletlen...de az egyik leg-leg lelki társamat, aki szocfóbos, szintén így hívják. szeretem az ilyen dolgokat
épp most írtam egy mailt neked:) remélem azért elolvasod, örömet szereznél vele, persze szeretnék választ is minél előbb:) de nem erőszak a disznótor. én most önmagamból indulok ki, ha annyira rosszul lennék mindenképp jól esne valakivel beszélnem, mert rettentően félnék. de ez én vagyok.
nem TUDOK. iszonyat sz.rul vagyok, és vhogy ez úgy működik, h fórumra még sikerül írni, de magánlevélben nem. lógok pár embernek válasszal, és ez csak erősíti bennem a tudatot, h egy nagy idióta pitsa vagyok. fogalmam sincs, hogy és miért működik ez nálam.
én se dolgoztam már évek óta. kicsit hasonló okokból, mint te (beilleszkedési képtelenség), de inkább azért, mert képtelen vagyok elviselni a stresszt. olyan, h stressztűrő képesség, nálam nem létezik, vagy annyira minimális, amennyivel éppen életben maradhatok. minden munkahelyemen kinlódás volt minden egyes nap, és minden munkahelyemen előbb-utóbb idegösszeomlást kaptam, amit persze nem orvossal kezeltettem, mert ezt bevallani gáz, hanem felmondtam, menekültem. aztán most már nincs hova, és az idegrendszerem tropább, mint valaha. ja, a szép jövő...mit érek azzal, h a legjobb tanuló voltam szinte mindenhol? sz.rt se. a legnagyobb kudarc vagyok az összes kortársam közül. nem vicc.
szerencsére egyedül aludni tudok, muszáj is, mert tök egyedül vagyok. (az meg más kérdés h kb. 1 hete nem alszom)
szal vágod ha magamra lennék utalva nem sokáig maradnék életben... fiatalabb koromban még élveztem is meg kényelmes volt hogy semmi dolgom, volt párom aki nem is akarta hogy dolgozzak hisz sokat keresett, fenekem kinyalta...de most már nem kényelmes, érzem a sulyát hogy 33 éves vok és nem így kellene már élnem. de hát az égvilágon semmi nem érdekel az egészségügyön kívül, mint szakma, de hát az meg elérhetetlen. meg a másik ha még növérkének ki tudnék tanulni, de azok annyira keveset keresnek hogy akkor is elkell hogy tartson részben valaki hisz egyedül képtelen lennék abból megélni rezsit fizetni, lakást bérelni.
a legnagyobb problámám az hogy nem bírok magammal, nem bírom megerőszakolni visszafogni magam. rettegek a felelöségvállalástól, mindentől ami a felnötté váláshoz kell. nem bírok dolgozni, megfelelni, 30 éves koromig nem tudtam beilleszkedni egy munkahelyre sem, ahogy jön az első konfliktus, hogy fölényesen kezelnek vagy parancsolnak, nem türöm és nem érdekel ha kirugnak. beszólok bárkinek. viszont szeretem ha megmondják mit csináljak, szeretem ha irányitanak, de csak attól fogadom el akit tisztelek elfogadok. sajnos későn jöttem rá mi érdekelne mit szeretnék csinálni, szakmám, gyakorlatom semmi, és ahová felvennének dolgozni...hát inkább éhenhalok. eddig szinte mindig eltartottak 3 évet ha dolgoztam. emiatt szégyenlem is magam, viszont nemtom megerőszakolni magam hogy bakker akkor menjek el tesco pénztárosnak, menjek gürizzek...nem látom értelmét attól mégjobban depresszios lennék. szal haszontalannak tartom az életem ilyen szempontból. az oké hogy vannak nök akik otthon vannak de azok vagy a gyerek miatt vagy mert átmenetileg munkanélküliek. és dönteni sem szeretek nagy dolgokban, nem bízom önmagamban, de érdekes mod nagy arcom az néha van, bar nem tom mire fel... és az a legnagyobb baj hogy hiába mondja bárki, a volt tanáraim pl hogy mekkora hulye vok elöttem nagy jövö állt volna, de ök nem tudják belül mennyire bizonytalan vok...és már leirtam magam, nem reménykedem hogy megváltozom
nem tudom, mi váltotta ki. részben öröklődött a hajlam apai ágon, gondolom anyámtól is a legszarabb géneket sikerült beszerezni. a tesóm jobban sikerült, ő normális életet él. van ilyen azzal viszont pontosan tisztában vagyok, h a depressziómat maga a szocfób váltotta ki. 12 éves korom óta vagyok durván szfóbos, 18 éves koromra érett meg bennem a depi. 19 évesen sikertelen öngyilok. azóta halni vágyás. és mivel a szocfób maradt, a depi is ragaszkodik hozzám, hűséges társként, az egész rohadt életemben.
neked mid van (hülye megfogalmazás) a depin kívül?
De van olyan napom is mikor érdekelnek az idegenek, szeretem olyankor nézni az embereket, és elgondolkodom hogy milyen ember is lehet, mire gondolhat, nézem a gesztusait, stb.
hasonló tüneteim iskolában nekem is voltak, de nálam az váltotta ki hogy attól féltem nem fogom tudni a választ, vagy hülyeséget mondok. ugyanis gimiben olyan dogákat írtam hogy már a tanárok mondták igazán nem kell esszéket írni ráérek egyertemen. Simán bemagolok szóról szóra 2 óra alatt 4oldalnyi dogaanyagot. még többet is. szal 5ösöket írtam de a felelésnél mindig stresszeltem mert tuti nem tudtam volna ugy visszamondani, és nem is tudok szépen összefüggően beszélni. Szal féltem attól hogy nem azt hozom amit elvárnak tőlem. Ugyanis sok tantárgy abszolut nem érdekelt szal azt csak bemagoltam mint egy autista. Szal paráztam én is és mikor felelni kellett volna mindig elütöttem a dolgot bohóckodással hülyéskedéssel. Imádtam ha a tanár is meg az osztály is rajtam röhögxD Társaságban tömegben nem félek, söt magabiztos vagyok, mert az idegen embereken átnézek, marhára nem érdekelnek. Inkább azon izgulok ismik ne csalódjanak bennem, ők mit gondolnak rólam.
Ez jó:) én is nézek ám mindenfélét, láttam az öszes morbid halottat a rotten.comon, bonctani honlapokat nézek, sőt láttad nemrég ment asszem a National Geographycon olyan müsor ahol halottakat tettek ki szabad ég alá és tanulményozták a bomlás folyamatát. Melyik nap milyen állat, kukac jelenik meg rajta hogyan rohad el, stb...persze mutatták végig. Hamvaztáson lehetem volna, az első exem hamvasztották, bátyja végig is nézte. Én akkor nem voltam olyan állapotban hogy érdekeljen. De állítólag első fél órában nem is látsz semmit mert nagy a tüz míg a zsírzsövetek és a bőr elnem ég teljesen. Hát számomra még mindig szörnyüek ezek a dolgok, hogy 1x én is igy fogok kinézni, ezért ugy szeretnék meghalni hogy ne maradjon holttest. Robbantás a legjobb szerintem, pillanatok alatt semmi nem marad belőled, elöbb még ott voltál aztán hopp semmi sehol:D
Látom akkor mégsem vagyok egyedül.......én is nagyon szeretem nézni ezeket a törvényszéki dolgokat de nálam ez nem áll meg a Dr G-nél,hanem én a neten is nézem keményen!Azt mondta a párom nem vagyok teljesen normális ,miért érdekel engem ilyesmi és egyáltalán hogy tudom megnézni?Engem a hamvaszás folyamata is nagyon érdekel!!!
Az öngyilkosságról meg az a véleményem,hogy én egyszer megtettem,sajnos nem sikerült!Nem volt vele kapcsolatban negatív élményem,nem fájt semmi,nem volt semmi ami így utólag rossz emléket ébresztene bennem.Nagyon közel voltam a halálhoz,talán már kezet is fogtam Szent Péterrel de sajna visszahoztak.Most,hogy kiderült a férjem megcsal ,ismét eljátszottam a gondolattal de itt van a kisfiam és miatta nem tenném meg!Most nem!A te helyzeted viszont sajnos más!!!
á, már olvasgattam. hát ez nagyon szomorú hogy 2001ben volt az első hszed, és még azóta is tartanak a problémák...le a kalappal előtted hogy elviseled. ha belegondolok hogy 9 év mulva is ugyanez lesz velem, hát asszem meg is kattannék...vagy... igen én is mindig várom a holnapot, hogy az jobb lesz, jobban fogom érezni magam, szal remény az van, csak az a baj h mégis mindennap ugyanaz. nagyon irígyellek hogy vannak cicáid, én élek halok a macskákért, és szerintem jobban is érezném magam ha a párom engedne tartani, de sajna lenézi, utálja őket... meg én azt godnolnám a szoc fóbiát kinövi az ember, hogy olyan tinis bizonytalanságból fakad, és mikor az ember megkomolyodik, felnő akkor elmulik. ezek szerint nem.
igaz, idegesítőek...gyűlölöm a felszínes társalgást, meg mikor fél év után 1 ismerős rámszól msn-en h szia, hogy vagy? most erre mi az istent mondjakxD amúgy én hiszek benne hogy nincs felhőtlenül boldog ember a földön és nincs totális boldogság. depressziós vagyok hehe, most röhögök egy jót rajta. igazad van már egy ideje diagnosztizáltam magamon, főleg a hangulatváltozásaim miatt. van úgy hogy teljesen emberséges vagyok, érdeklődő, segitőkész, olyankor szeretek, védelmezek mindenkit. aztán 1x csak rámjön a hoppáré, és egyik pillanatról a másikra akit előbb szerettem, szó szerint meg tudnám ölni. pl felkelek éjjel cigifüstre, látom párom bagózik...ugy eltud borulni az agyam hogy szó szerint elképzelem h megölöm, aztán odaszólok neki hogy - bakker tudod jól emiat van a rákod, még este sem vagy meg cigi nélkül? hát akkor dögölj meg reggelre! aztán 5 perc mulva már szánom, bánom, nem értem hogy mondhattam ilyent... de van ugy hogy megyek utcán, vagy metrón látok ellenszenves embereket, vagy túl vidámakat, vagy szimplán bambulókat azokat is meg tudnám ölni...ha vidám azért h mi a fsznak örül annyira, ha bamba azert mert olyan... szerencsére ezek pillanatnyi érzések, de néha megijedek magamtól hogy mi lesz ha 1x megölök vkit hirtelen haragból? jó nem fogok mert hiszem hogy senkinek nincs joga ehez, de mégis, szoktam magamon meglepődni. néha úgy érzem, olyan magányos vagyok, ugy beszélnék valakivel, de ha meg rámszólnak msnen, tiszta nyüg, és semmi kedvem válaszolni:P te is depressziós vagy? vagy veled mi újság? olvassak utánad, hszeid?