FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
hasonló tüneteim iskolában nekem is voltak, de nálam az váltotta ki hogy attól féltem nem fogom tudni a választ, vagy hülyeséget mondok. ugyanis gimiben olyan dogákat írtam hogy már a tanárok mondták igazán nem kell esszéket írni ráérek egyertemen. Simán bemagolok szóról szóra 2 óra alatt 4oldalnyi dogaanyagot. még többet is. szal 5ösöket írtam de a felelésnél mindig stresszeltem mert tuti nem tudtam volna ugy visszamondani, és nem is tudok szépen összefüggően beszélni. Szal féltem attól hogy nem azt hozom amit elvárnak tőlem. Ugyanis sok tantárgy abszolut nem érdekelt szal azt csak bemagoltam mint egy autista. Szal paráztam én is és mikor felelni kellett volna mindig elütöttem a dolgot bohóckodással hülyéskedéssel. Imádtam ha a tanár is meg az osztály is rajtam röhögxD Társaságban tömegben nem félek, söt magabiztos vagyok, mert az idegen embereken átnézek, marhára nem érdekelnek. Inkább azon izgulok ismik ne csalódjanak bennem, ők mit gondolnak rólam.
Ez jó:) én is nézek ám mindenfélét, láttam az öszes morbid halottat a rotten.comon, bonctani honlapokat nézek, sőt láttad nemrég ment asszem a National Geographycon olyan müsor ahol halottakat tettek ki szabad ég alá és tanulményozták a bomlás folyamatát. Melyik nap milyen állat, kukac jelenik meg rajta hogyan rohad el, stb...persze mutatták végig. Hamvaztáson lehetem volna, az első exem hamvasztották, bátyja végig is nézte. Én akkor nem voltam olyan állapotban hogy érdekeljen. De állítólag első fél órában nem is látsz semmit mert nagy a tüz míg a zsírzsövetek és a bőr elnem ég teljesen. Hát számomra még mindig szörnyüek ezek a dolgok, hogy 1x én is igy fogok kinézni, ezért ugy szeretnék meghalni hogy ne maradjon holttest. Robbantás a legjobb szerintem, pillanatok alatt semmi nem marad belőled, elöbb még ott voltál aztán hopp semmi sehol:D
Látom akkor mégsem vagyok egyedül.......én is nagyon szeretem nézni ezeket a törvényszéki dolgokat de nálam ez nem áll meg a Dr G-nél,hanem én a neten is nézem keményen!Azt mondta a párom nem vagyok teljesen normális ,miért érdekel engem ilyesmi és egyáltalán hogy tudom megnézni?Engem a hamvaszás folyamata is nagyon érdekel!!!
Az öngyilkosságról meg az a véleményem,hogy én egyszer megtettem,sajnos nem sikerült!Nem volt vele kapcsolatban negatív élményem,nem fájt semmi,nem volt semmi ami így utólag rossz emléket ébresztene bennem.Nagyon közel voltam a halálhoz,talán már kezet is fogtam Szent Péterrel de sajna visszahoztak.Most,hogy kiderült a férjem megcsal ,ismét eljátszottam a gondolattal de itt van a kisfiam és miatta nem tenném meg!Most nem!A te helyzeted viszont sajnos más!!!
á, már olvasgattam. hát ez nagyon szomorú hogy 2001ben volt az első hszed, és még azóta is tartanak a problémák...le a kalappal előtted hogy elviseled. ha belegondolok hogy 9 év mulva is ugyanez lesz velem, hát asszem meg is kattannék...vagy... igen én is mindig várom a holnapot, hogy az jobb lesz, jobban fogom érezni magam, szal remény az van, csak az a baj h mégis mindennap ugyanaz. nagyon irígyellek hogy vannak cicáid, én élek halok a macskákért, és szerintem jobban is érezném magam ha a párom engedne tartani, de sajna lenézi, utálja őket... meg én azt godnolnám a szoc fóbiát kinövi az ember, hogy olyan tinis bizonytalanságból fakad, és mikor az ember megkomolyodik, felnő akkor elmulik. ezek szerint nem.
igaz, idegesítőek...gyűlölöm a felszínes társalgást, meg mikor fél év után 1 ismerős rámszól msn-en h szia, hogy vagy? most erre mi az istent mondjakxD amúgy én hiszek benne hogy nincs felhőtlenül boldog ember a földön és nincs totális boldogság. depressziós vagyok hehe, most röhögök egy jót rajta. igazad van már egy ideje diagnosztizáltam magamon, főleg a hangulatváltozásaim miatt. van úgy hogy teljesen emberséges vagyok, érdeklődő, segitőkész, olyankor szeretek, védelmezek mindenkit. aztán 1x csak rámjön a hoppáré, és egyik pillanatról a másikra akit előbb szerettem, szó szerint meg tudnám ölni. pl felkelek éjjel cigifüstre, látom párom bagózik...ugy eltud borulni az agyam hogy szó szerint elképzelem h megölöm, aztán odaszólok neki hogy - bakker tudod jól emiat van a rákod, még este sem vagy meg cigi nélkül? hát akkor dögölj meg reggelre! aztán 5 perc mulva már szánom, bánom, nem értem hogy mondhattam ilyent... de van ugy hogy megyek utcán, vagy metrón látok ellenszenves embereket, vagy túl vidámakat, vagy szimplán bambulókat azokat is meg tudnám ölni...ha vidám azért h mi a fsznak örül annyira, ha bamba azert mert olyan... szerencsére ezek pillanatnyi érzések, de néha megijedek magamtól hogy mi lesz ha 1x megölök vkit hirtelen haragból? jó nem fogok mert hiszem hogy senkinek nincs joga ehez, de mégis, szoktam magamon meglepődni. néha úgy érzem, olyan magányos vagyok, ugy beszélnék valakivel, de ha meg rámszólnak msnen, tiszta nyüg, és semmi kedvem válaszolni:P te is depressziós vagy? vagy veled mi újság? olvassak utánad, hszeid?
egyébként én is néztem dr G-t, amíg lehetett. mostanában meg a Life Network-öt bámulom. és egyre jobban idegesítenek a "normális" emberek (ez nagyképűen hangozhat, pedig nem az, csak nincs kedvem magyarázkodni)
hát meggyőzom hogy mennyire rossz lesz nekem, és ha beleegyezik, ha nem ugy is az lesz hogy én is megyek:P mert persze hisz egészségileg semmi bajom, fiatal vok még ezekkel jön, dehát ez kevés az élni akaráshoz. a helyzet az hogy 1-2 éve már annyira unok mindent, nem sok mindennek tudok örülni, annak is ideig óráig. eleve ez a helyzet is bosszantó számomra...megismerek vkit neten, beszélünk, ha csaj akkor halálosan unom a tipikus nöi témákat, ha pasi akkor ugyis csak dugni akar, ...szal mkit megunok, abbahagyok. Igazából vagy hasonló helyzetüvel tudnék beszélgetni 1 napnál tovább, vagy orvossal. Alig várom az estéket néha és lesem Dr.G-t mert eszméletlen érdekelnek a törvényszéki boncolások, meg az egésségügy. meg, nem is dolgozom, egész napom azzal telik hogy felkelek, unatkozom, fözök, mosok közben halálra unom magam, megkérdem párom hogy van, kicsit jól vok, de félora mulva megint szétunom magam...olvasgatok, sétálok...aztán kb ennyi. és az a baj hogy tényleg semmi nem érdekel csak az amit mondtam,de abbol karrier mar nem lesz
értelek, nagyon is. halálbiztos (hehe) vagyok abban, h én is ugyanígy gondolkodnék erről. viszont nem volt alkalmam kipróbálni, márpedig a valóság lehet teljesen más, mint amit elképzeltem. ha jól értem, ő nem akarja , h vele halj. hogy lehet erről bárkit meggyőzni, ha magától nem kívánja ezt a véget?
az meg marhára nem számit neki semmit, hogy éle őrzöm az emlékét, vagy nem. az csak nekem rossz mert élek és érzek. viszont ha vele megyek biztos lehet benne h nem felejtem el és nem hancúrozok utána senkivel:D én ilyen viccese, kicsit morbidon látom a dolgokat, ami nem csoda hisz rengeteget gondolok a halálra.
á öngyilkos az olyan csunya szó, mikor párom mélyponton volt, mikor azt hitte már nagy a baj, azt mondta ö ugyis megteszi, semmi kedve haldokolni hosszasan. én meg megígértettem vele hogy jo akkor megyünk együtt. van ebben egy kis cinkosság is, meg jó érzés lehet neki is hogy szeretem ennyire. csak azabaj úgysem hiszek neki, hogy együtt, csak rábólintott mert látta úgysem hagyom békén mig igent nem mond. de majd még meggyőzöm ha itt lesz az ideje. meg tod egyedül nem merném megtenni, közösen meg olyan érzés hogy mégsem félek annyira, vágod...én nem akarom, de azt sem hogy megint tovább kelljen ugy élni. bakker nem tom megfogalmazni milyen szar lenne.
magyarul, öngyilkos leszel, ha a párod meghal. ha jól értem.
nem tudom (nem kekeckedni akarok!!!), miért baj vagy rossz az, ha őrzöd azok emlékét, akiket szerettél és akik meghaltak. nagyon kívülről látom, persze.
az a baj, h így is-úgy is egyedül halsz meg. mert hogy igaz a mondás -- MINDEN ember egyedül... viszont egyedül élni nem kell utána. ez is igaz.
aham, és mennyi pasinak örizzem az emlékét? ö lenne a 3ik, aztán ennyi erővel potom 75 éves koromig még ki tudja mennyiét... ja majd felváltva beszélgetek velük álmomba...van egy mondás a Donnie Darko c filmben, hogy minden ember egyedül hal meg..ettől is félek, így hát akkor nem félnék ha van kivel menni:P
Azért borzasztó dolog ez amit írsz!!!Úgy értem maga a tény,hogy a párod elmegy és te menni akarsz vele!Mégis valamiért úgy érzem egyet értek veled.Nem lehet könnyű így folytatni.Valszeg én is ezt tenném,ha ilyen helyzetben lennék.Egyszer azt mondta a párom:ne merjek előbb meghalni mint ő,mert nem tudná elviselni...ezzel viszont én is így vagyok!Mondjuk nálunk van gyerkőc akiért KELL folytatni!!!
Kicsit irigyellek!Már annyira vágyom rá,hogy elmehessek dolgozni vagy tanulni,vagy valami jó már történjen velem ilyen téren!!!!!Bele akarom magam vetni valamibe ami új és eltereli a figyelmem!!!!!
Köszönöm, és bocsánat, hogy ehhez képest aztán semmiféle válaszom nincs :) Csak mostanában sajnos read only se tudok lenni, annyira hajtás van. Egyfelől baromira sajnálom tényleg, mert ahogy futólag látom, sokmindenről maradtam le. Kár érte. Másfelől viszont tényleg nagyon jó, legalább ez a része az életemnek úgy nagyjából rendben van.
hát látod hogy némelyeknek sikerül, de én el nem tudnám képzelni. neki se jó hogy nem tud szabadulni, meg az exnek sem ha sokáig nyaggatják. sőt előbb-utóbb utálat is, olyan hagyj már békén érzés is lehet belőle. az meg aztán a legrosszabb végkifejlet.
Gondolkodni lehet rajta, szakításokból is mindig tanul az ember. Pl amikor engem hagyott el valaki, nem elvakultan csak a saját hiányomról, fájdalmamról gondolkodtam, hanem az okokon is amiért elhagyott. Kész voltam megérteni őt, mert ha az ő szemével néztem magam, rájöttem hogy igaza van, mi nem tetszett bennem. Veszíteni is tudni kell. Persze nekem abból a szempontból könnyü volt hogy tudtam mik az indokai a szakításra. Olyan is volt hogy attól még szerettem, fájt, megpróbáltam új esélyt kapni, de a második 'nem' után nem erőlködtem. Ideig elszomorkodtam, majd jött valaki más aki elfelejtette velem. Nem szeretek sokáig olyan dolgokért vágyakozni amit nem kaphatok meg.
Hááát hogy én nem siránkozok az egy dolog, mert reménykedem hogy megúszhatjuk, meg elhatároztam hogy ha mennie kell /mert nem akar fájdalmak közt meg halni/ akkor megyünk együtt xD Ja nevetek rajta, de tényleg ez az 1 tudat az ami miatt nyugodt vagyok. Hogy akkor szarunk bele ennyi volt és nekem sem kell végigélnem az egészet. Komolyan az az egy dolog amitől rettegnék hogy akkor tovább kell élem.