Keresés

Részletes keresés

Tabitha Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15334
Gondolkodni lehet rajta, szakításokból is mindig tanul az ember. Pl amikor engem hagyott el valaki, nem elvakultan csak a saját hiányomról, fájdalmamról gondolkodtam, hanem az okokon is amiért elhagyott. Kész voltam megérteni őt, mert ha az ő szemével néztem magam, rájöttem hogy igaza van, mi nem tetszett bennem.
Veszíteni is tudni kell. Persze nekem abból a szempontból könnyü volt hogy tudtam mik az indokai a szakításra.
Olyan is volt hogy attól még szerettem, fájt, megpróbáltam új esélyt kapni, de a második 'nem' után nem erőlködtem. Ideig elszomorkodtam, majd jött valaki más aki elfelejtette velem. Nem szeretek sokáig olyan dolgokért vágyakozni amit nem kaphatok meg.

Hááát hogy én nem siránkozok az egy dolog, mert reménykedem hogy megúszhatjuk,
meg elhatároztam hogy ha mennie kell /mert nem akar fájdalmak közt meg halni/
akkor megyünk együtt xD Ja nevetek rajta, de tényleg ez az 1 tudat az ami miatt nyugodt vagyok. Hogy akkor szarunk bele ennyi volt és nekem sem kell végigélnem az egészet. Komolyan az az egy dolog amitől rettegnék hogy akkor tovább kell élem.
Előzmény: Piglet81 (15333)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15333

Mert ha gondolkodik rajta attól jobb lesz ugye? Ha kikészti magát max az elmeorvosnál köthet ki. És van értelme? nincs. erőszakkal szerezze vissza? Az meg mire jó? Attól boldogok lesztek? Én a saját tapasztalataimat írtam le,mert tudom bele lehet őrülni.De én 7 év szenvedést nem bírtam volna ki. Még 3-at se. Tovább kell lépni.Sajnos v. hál'istennek azt nektek kell eldönteni.

És itt van tabitha,akinek meg beteg a párja,és bármikor elmehet. Tudja ő is. Ha siránkozik rajta attól kinek lesz jobb?!? szerintem lehet példát  venni róla.

Előzmény: szjozsi79 (15331)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15332
ő már nem olvassa a fórumot szerintem törölte magát
Előzmény: szjozsi79 (15330)
szjozsi79 Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15331
Egy halott embert nehéz feltámasztani ... ne hagyd az agyad gondolkozni ... de jó fej vagy. Söpörje a szőnyeg alá? Attól az még nem lesz megoldva.
Előzmény: Piglet81 (15316)
szjozsi79 Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15330
Kedves Ködlovag !

A nicked alapján ffi neműnek gondollak. Az életkorod nagyjából 28 és 32 között lehet ...
Elmondanám, hogy nem vagy egyedül. Az én esetem is hasonló, bár a 7 évtől azért messze vagyok. Nekem egy 3 éves munkahelyi kapcsolatom volt, 25 évesen az első komoly kapcsolat. Talán szerelem. 3 évig tartott, nem volt éppen szokványos, mert a hölgy nálamnál 17 évvel idősebb 3 gyerekes anyuka, aki éppen külön élt a férjétől. 3 évvel ezelőtt lett vége. Azután próbálkoztunk még, de már más volt a kapcsolatunk "jellege", és már én sem voltam a régi. Másfél évvel ezelőtt azonban teljesen véget ért.
Én is képtelen vagyok elengedni, amit az is megnehezít, hogy még mindig egy helyen dolgozunk. Pillanatnyilag azt látom megoldásnak, ha összeszedem magam és újra kezdeményezek, de jelen helyzetemben, ebben a haldoklásban nincs értelme.
Szóval 3 éve csak vegetálok, pótcselekvések, csinálok ezt-azt, de lélektelenül, átélés nélkül. Próbálok menekülni magam elől, az emlékek elől, mégis visszahúznak ... Próbálok mást keresni, hátha az új kötelék erősebb lesz, de a tapasztalataim szerint semmi esély egy új "idegen" kapcsolat kialakítására.
Hát ezaz ... megértelek. De nem tudok megoldást.
Előzmény: Törölt nick (15305)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15329
Igen valószínűleg minden kapcsolatban van egy domináns fél.....Legalább is a legtöbben.Nagyon nehezen hiszem el,hogy van olyan kapcsolat ahol az egyik fél nem alárendeltje a másiknak.Valaki mindig enged a másiknak.
Előzmény: Tabitha (15327)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15328

:)))))

 

Előzmény: Tabitha (15327)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15327
Ott is vannak ám nézeteltérések...főleg ha az egyik fél élethűen játssza a nőt. ikszdé
Előzmény: Purcsimanó (15326)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.30 0 0 15326
Milyen bonyolult a lélek!Ennyire különbözünk nők és férfiak......és ez mennyi bonyodalmat szül!
Már kezdem érteni a melegeket:)))))))
Előzmény: Tabitha (15324)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15325
szívemből szóltál... :)))) Bár a mostani párommal nincs ilyen probléma.
Előzmény: Tabitha (15324)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15324
ismerős... csak akkor nyitják ki a szájukat ha valami a kedvükre van vagy valamit akarnak. de ha baj van akkor kuss van. és a végén én leszek a hibás ha kihúzom belőlük hogy milyen erőszakos vagyok. bezzeg ha sose kérdezném meg mi baja van akkor meg szivtelen dög lennék:P
Előzmény: Piglet81 (15323)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15323
Hát gondolhatod....:)) Anno,mikor elváltunk,válaszra sem méltatott. Se egy válasz sms,se egy telefon,e-mail,bármi. semmi. Nah ettől akadtam ki igazából,mert ennyit megérdemeltem vona,de hát... :) Azóta volt,hogy írtam neki egy-egy e-mailt,hogy mi van vele,hogy alakul az élete,de persze megint csak nem volt képes válaszolni.Ha valami probléma volt,inkább a fejét dugta a homokba,nem beszélt,nem jelentkezett. Így aztán lehetett volna házaséletet élni :))))) Ha pl haza se jött volna,mert neki valami baja van :)
Előzmény: Tabitha (15322)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15322
és nagyon letört mikor nemet mondtál? :D
Előzmény: Piglet81 (15319)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15321
igen talán. de ahoz hogy eltudjunk szakadni nem csak a saját igényeinken, fájdalmainkon kell rágódni hanem megpróbálni megérteni a másikat. Gimnázium óta tartó kapcsolatok vége szoktak érni, mert a nőknek ugyanúgy szükségük van új tapasztalatokra, új élményekre, mint a férfiaknak. A nők legtöbbször azért nem mennek el egy kapcsolatból mert vagy becsületesek akarnak maradni, vagy félnek felvállalni a válás kockázatát. Esetleg már gyerek is van, az mégjobban nehezíti. Sok nö azt hiszi ó kinek kellene ö már x számu gyerekkel, és inkább maradnak a nem kielégítő kapcsolatban. Talán még anyagiak is közbenjátszanak, hogy egyedül nem fog tudni megélni. Közben álmodoznak mi lenne ha, szerelmes regényeket olvasnak, stb...
Előzmény: greenwood (15320)
greenwood Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15320
lehet h az nála a baj, h elveszett a kapcsolata az exszel, és elkezdte idealizálni. ha találkoztak volna, maradhatott volna földi ember, de így ki tudja, milyen magasságokban lakozik...és így szinte lehetetlen elszakadni tőle.
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15319
Az én exem is vissza jött utána. Feleségül akart venni. Csak úgy a semmiből. Majdnem dobtam egy hátast :)
Előzmény: Tabitha (15318)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15318
Lehet arra várt arra adunk tanácsokat hogy kaphatja vissza a nöt? o.O
Ez tök önzőség szerintem hogy ennyi idő után is ragaszkodik hozzá és vissza akarja kapni. De ha meg visszamenne a nő lenne boldogtalan. Most akkor melyik az önzőbb aki elhagyja a párját mert másra van szüksége, még akkor is ha ezzel fájdalmat okoz,
vagy aki marasztalná maga mellett, mert neki szar lenne ha elhagyná, akkoris ha a csaj meg már nem boldog vele. Meg az hogy a lányt messzemenőkig nem érdekli, az is tükrözni hogy soha nem válaszol. Kérdem én mikor veszi észre vki hogy már tényleg nem kelleni zaklatni a másikat.
Én exem is mai napig zaklat évente párszor, már zsarolt azzal is hogy öngyilkos lesz...
most már annyira nem érdekel hogy akár meg is tehetné, ott röhögnék rajta. Persze...állandóan az önzöségét emlegeti, milyen jó volt nekünk menjek vissza stb...abba bele se gondol hogy ha olyan jó volt mi a f...ért hagytam ott??? Önző pasik:P
Előzmény: Piglet81 (15316)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.29 0 0 15317
Köszönöm mindenkinek.
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15316

Kedves Ködlovag!

 

Ismerős a szituáció,csak nekem a 7 és fél év szenvedés már nagyon sok lenne-lett volna. Nekem a szervezetem sem bírta tovább. ugyan így elhagytak. Csak én másfél évet voltam az illetővel,de igazán szerettem. Nagyon. Alig bírtam rajta túlleni,de hál istennek megtörtént. Az,hogy hét és fél éve egyedül vagy-ne haragudj,hogy ezt mondom-de csak is saját magadnak köszönheted. Mert 1-2-3 hónapot elvan az ember,meg sajnáltatja magát,de HAHÓ! Kérlek ébredj fel! Sajnos ő már nem jön vissza,akármennyire fáj is. Tényleg sajnálm,de jobb lenne neked is tovább lépni,új kacsolat után kutatni. Hidd el vannak még emberek a világon, és olyanok is,akiket nagyon nagyon szerethetsz. Próbáld meg elengedni,mert tényleg bele fogsz őrülni.

Hogy hogyan kezdj hozzá,az nehéz. Először is jár el társaságba,színházba,csinálj programokat-egyszóval ne hagyd az agyadat gondolkodni. És minden csak idő kérdése. Ha meg úgy érzed nem tettél meg valamit,amikor kellett volna,akkor hívd fel,beszéljetek meg egy időpontot,és beszélgessetek. Lehet kiderül az is,hogy nem is szereted már,és teljesen más ember lett.

Előzmény: Törölt nick (15305)
afintha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15315
Es mit mondott a szakember?
Előzmény: Törölt nick (15312)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15314
Nem írtad le az előbbieknél hogy már jártál szakembernél, így már érthető.
Előzmény: Törölt nick (15312)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15313
Nézd, én nő vagyok. Volt egy ugyanilyen fiatalkori kapcsolatom, ami hasonlóképp ért véget. Ugyanígy hívogat keresget már több mint 10 éve. Ha érdekel a véleményem, vagy hogy miért állok így hozzá, elmondhatom ha érdekel.
Előzmény: Törölt nick (15310)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15312
Köszönöm, ez tényleg érdemi tanács volt. Voltam szakembernél, többnél is. Ha segítettek volna, nem lennék itt.
Előzmény: afintha (15309)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15311

Sajnálom...

 

"Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg."

 

Nézd, ez Te vagy és eléggé el nem ítélhetően igazad is lehet, de azért van ezzel ellentétes gyakorlat is, még pedig szép számmal a neten. Remélem, azért itt is felbukkanhat valaki (szakember), de ettől függetlenül is minden javaslat érdekel.

Előzmény: Tabitha (15308)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15310
A kérdés jogos és elnézést, nem írtam, pedig egyértelmű. Teljesen tisztában van a szándékaimmal. Millió sms, levél volt részemről - válasz nélkül.
Előzmény: Tabitha (15307)
afintha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15309
a szakember tanacsa: fordulj szakemberhez.
Előzmény: Törölt nick (15306)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15308
'kibicek' ikszdé
Hát ki kell ábrándítsalak, mert ide nem járnak szakemberek, ide beszélgetni járnak az emberek a problémájukról. Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg. Szóval ha szakember véleményére vagy kíváncsi, fordulj szakemberhez.
Előzmény: Törölt nick (15306)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15307
7és fél éve nem beszéltetek? Mégis mire vársz akkor? Ha neki fogalma sincs az érzelmeidről, miért nem mondod el neki? Tudat alatt nem hiszem hogy ráfog jönni.
Előzmény: Törölt nick (15305)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15306

Lehetőleg szakemberek tanácsát várom, az önjelölt kibicek tanácsait fenntartással kezelem, de természetesen minden épeszű javaslatra nyitott vagyok.

 

Javítás:

"Valami radikális módszer kellene, mielőtt amíg nem késő."

Előzmény: Törölt nick (15305)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15305

Nos, igen... Ide jutottam. Fogalmam sincs, hogy mennyire tipikus/általános a problémám, vagy mennyire patologikus/egyedi. Tanácsot szeretnék kérni, minden komoly ötletre nyitott vagyok.

 

Előzmények:

 

7 éves párkapcsolat. Volt. Gimnáziumi szerelem. A Legnagyobb, életemben. Társ lehetett volna, a Párom. De vége lett (nem részemről). A casus belli banális volt, ürügyet szolgáltattam. Olyat, ami fájdalmas bár, de idővel, szeretettel és szerelemmel, elfogadással úrrá lehetett volna rajta lenni. Gondolom én. Nem így történt. Szóval elhagytak. Ennek 7 és fél éve.

 

Azóta? Vegetálás. Pótcselekvések. Szublimáció. Menekülés önmagam és az egyre terhesebb, nyomasztóbb jelen elől.

 

A jelen: változatlan. 7 és fél éve. Hetente álmodom a volt Páromról. Mindig megrázó egy ilyen álom. Többnyire álmomban boldog vagyok és ígéretes a jövő vele. Megbocsát nekem és tervezzük az életünk. Máskor szomorú az álom, de mégis jó, mert vele lehetek. (Volt egy igazán megdöbbentő eset. Megálmodtam egy halálesetet, ami a családjában történt és mint utólag megtudtam: valóban így volt!)

 

Aztán felébredek és a valóság mindennél sivárabb. Ilyenkor nagyon erősen hív a halál, minden életkedvem elpárolog. Üresnek, lidércesnek érzem a valóságot. 7 és fél éve egyszer sem beszéltünk egymással, az érzelmi szál nincs elvágva, még rituálisan se. Erre zérus esély van sajnos.

 

Mit tegyek? Minden jel szerint képtelen vagyok elengedni őt és "rá vagyok kapcsolódva". Szeretem. Egyre kevesebb a reményem, hogy valaha is túl tudnék jutni rajta. A tudatalattim (?) nem engedi. Nem akarja elengedni. Valami radikális módszer kellene, mielőtt nem késő. Mert ebben a szörnyű vergődésben, érzelmi haláltáncban nem élhetek évtizedeken át, főleg nem úgy, ha lenne valaki más, aki az életem része lenne (természetesen ilyen körülmények között nem volt, most sincsen és nem is lesz, amíg a szívem a múlt földjében gyökerezik...).

 

Köszönöm:

a ködlovag

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!