FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
ismerős... csak akkor nyitják ki a szájukat ha valami a kedvükre van vagy valamit akarnak. de ha baj van akkor kuss van. és a végén én leszek a hibás ha kihúzom belőlük hogy milyen erőszakos vagyok. bezzeg ha sose kérdezném meg mi baja van akkor meg szivtelen dög lennék:P
Hát gondolhatod....:)) Anno,mikor elváltunk,válaszra sem méltatott. Se egy válasz sms,se egy telefon,e-mail,bármi. semmi. Nah ettől akadtam ki igazából,mert ennyit megérdemeltem vona,de hát... :) Azóta volt,hogy írtam neki egy-egy e-mailt,hogy mi van vele,hogy alakul az élete,de persze megint csak nem volt képes válaszolni.Ha valami probléma volt,inkább a fejét dugta a homokba,nem beszélt,nem jelentkezett. Így aztán lehetett volna házaséletet élni :))))) Ha pl haza se jött volna,mert neki valami baja van :)
igen talán. de ahoz hogy eltudjunk szakadni nem csak a saját igényeinken, fájdalmainkon kell rágódni hanem megpróbálni megérteni a másikat. Gimnázium óta tartó kapcsolatok vége szoktak érni, mert a nőknek ugyanúgy szükségük van új tapasztalatokra, új élményekre, mint a férfiaknak. A nők legtöbbször azért nem mennek el egy kapcsolatból mert vagy becsületesek akarnak maradni, vagy félnek felvállalni a válás kockázatát. Esetleg már gyerek is van, az mégjobban nehezíti. Sok nö azt hiszi ó kinek kellene ö már x számu gyerekkel, és inkább maradnak a nem kielégítő kapcsolatban. Talán még anyagiak is közbenjátszanak, hogy egyedül nem fog tudni megélni. Közben álmodoznak mi lenne ha, szerelmes regényeket olvasnak, stb...
lehet h az nála a baj, h elveszett a kapcsolata az exszel, és elkezdte idealizálni. ha találkoztak volna, maradhatott volna földi ember, de így ki tudja, milyen magasságokban lakozik...és így szinte lehetetlen elszakadni tőle.
Lehet arra várt arra adunk tanácsokat hogy kaphatja vissza a nöt? o.O Ez tök önzőség szerintem hogy ennyi idő után is ragaszkodik hozzá és vissza akarja kapni. De ha meg visszamenne a nő lenne boldogtalan. Most akkor melyik az önzőbb aki elhagyja a párját mert másra van szüksége, még akkor is ha ezzel fájdalmat okoz, vagy aki marasztalná maga mellett, mert neki szar lenne ha elhagyná, akkoris ha a csaj meg már nem boldog vele. Meg az hogy a lányt messzemenőkig nem érdekli, az is tükrözni hogy soha nem válaszol. Kérdem én mikor veszi észre vki hogy már tényleg nem kelleni zaklatni a másikat. Én exem is mai napig zaklat évente párszor, már zsarolt azzal is hogy öngyilkos lesz... most már annyira nem érdekel hogy akár meg is tehetné, ott röhögnék rajta. Persze...állandóan az önzöségét emlegeti, milyen jó volt nekünk menjek vissza stb...abba bele se gondol hogy ha olyan jó volt mi a f...ért hagytam ott??? Önző pasik:P
Ismerős a szituáció,csak nekem a 7 és fél év szenvedés már nagyon sok lenne-lett volna. Nekem a szervezetem sem bírta tovább. ugyan így elhagytak. Csak én másfél évet voltam az illetővel,de igazán szerettem. Nagyon. Alig bírtam rajta túlleni,de hál istennek megtörtént. Az,hogy hét és fél éve egyedül vagy-ne haragudj,hogy ezt mondom-de csak is saját magadnak köszönheted. Mert 1-2-3 hónapot elvan az ember,meg sajnáltatja magát,de HAHÓ! Kérlek ébredj fel! Sajnos ő már nem jön vissza,akármennyire fáj is. Tényleg sajnálm,de jobb lenne neked is tovább lépni,új kacsolat után kutatni. Hidd el vannak még emberek a világon, és olyanok is,akiket nagyon nagyon szerethetsz. Próbáld meg elengedni,mert tényleg bele fogsz őrülni.
Hogy hogyan kezdj hozzá,az nehéz. Először is jár el társaságba,színházba,csinálj programokat-egyszóval ne hagyd az agyadat gondolkodni. És minden csak idő kérdése. Ha meg úgy érzed nem tettél meg valamit,amikor kellett volna,akkor hívd fel,beszéljetek meg egy időpontot,és beszélgessetek. Lehet kiderül az is,hogy nem is szereted már,és teljesen más ember lett.
Nézd, én nő vagyok. Volt egy ugyanilyen fiatalkori kapcsolatom, ami hasonlóképp ért véget. Ugyanígy hívogat keresget már több mint 10 éve. Ha érdekel a véleményem, vagy hogy miért állok így hozzá, elmondhatom ha érdekel.
"Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg."
Nézd, ez Te vagy és eléggé el nem ítélhetően igazad is lehet, de azért van ezzel ellentétes gyakorlat is, még pedig szép számmal a neten. Remélem, azért itt is felbukkanhat valaki (szakember), de ettől függetlenül is minden javaslat érdekel.
'kibicek' ikszdé Hát ki kell ábrándítsalak, mert ide nem járnak szakemberek, ide beszélgetni járnak az emberek a problémájukról. Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg. Szóval ha szakember véleményére vagy kíváncsi, fordulj szakemberhez.
7és fél éve nem beszéltetek? Mégis mire vársz akkor? Ha neki fogalma sincs az érzelmeidről, miért nem mondod el neki? Tudat alatt nem hiszem hogy ráfog jönni.
Nos, igen... Ide jutottam. Fogalmam sincs, hogy mennyire tipikus/általános a problémám, vagy mennyire patologikus/egyedi. Tanácsot szeretnék kérni, minden komoly ötletre nyitott vagyok.
Előzmények:
7 éves párkapcsolat. Volt. Gimnáziumi szerelem. A Legnagyobb, életemben. Társ lehetett volna, a Párom. De vége lett (nem részemről). A casus belli banális volt, ürügyet szolgáltattam. Olyat, ami fájdalmas bár, de idővel, szeretettel és szerelemmel, elfogadással úrrá lehetett volna rajta lenni. Gondolom én. Nem így történt. Szóval elhagytak. Ennek 7 és fél éve.
Azóta? Vegetálás. Pótcselekvések. Szublimáció. Menekülés önmagam és az egyre terhesebb, nyomasztóbb jelen elől.
A jelen: változatlan. 7 és fél éve. Hetente álmodom a volt Páromról. Mindig megrázó egy ilyen álom. Többnyire álmomban boldog vagyok és ígéretes a jövő vele. Megbocsát nekem és tervezzük az életünk. Máskor szomorú az álom, de mégis jó, mert vele lehetek. (Volt egy igazán megdöbbentő eset. Megálmodtam egy halálesetet, ami a családjában történt és mint utólag megtudtam: valóban így volt!)
Aztán felébredek és a valóság mindennél sivárabb. Ilyenkor nagyon erősen hív a halál, minden életkedvem elpárolog. Üresnek, lidércesnek érzem a valóságot. 7 és fél éve egyszer sem beszéltünk egymással, az érzelmi szál nincs elvágva, még rituálisan se. Erre zérus esély van sajnos.
Mit tegyek? Minden jel szerint képtelen vagyok elengedni őt és "rá vagyok kapcsolódva". Szeretem. Egyre kevesebb a reményem, hogy valaha is túl tudnék jutni rajta. A tudatalattim (?) nem engedi. Nem akarja elengedni. Valami radikális módszer kellene, mielőtt nem késő. Mert ebben a szörnyű vergődésben, érzelmi haláltáncban nem élhetek évtizedeken át, főleg nem úgy, ha lenne valaki más, aki az életem része lenne (természetesen ilyen körülmények között nem volt, most sincsen és nem is lesz, amíg a szívem a múlt földjében gyökerezik...).
Rosszalkodó, kis szarkölkök sokasága alkotja a budapesti fiatalságot. Drog, pia csajok haverok fanta buli. Ennyi szóval lehet jellemezni az itt lévőket.
Budapesten? Budapesten nagyon sok a vagány ,sznob ivadék, akiken az ember legszívesebben átmenne egy tankkal. Ami pedig engem illet, sajnos úgy vagyok ezzel a fiatalkori szorongással, hogy a szorongás irigységet vált ki bennem, az irigység pedig nyilvánvalóan gyűlöletet eredményez.