Keresés

Részletes keresés

Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15313
Nézd, én nő vagyok. Volt egy ugyanilyen fiatalkori kapcsolatom, ami hasonlóképp ért véget. Ugyanígy hívogat keresget már több mint 10 éve. Ha érdekel a véleményem, vagy hogy miért állok így hozzá, elmondhatom ha érdekel.
Előzmény: Törölt nick (15310)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15312
Köszönöm, ez tényleg érdemi tanács volt. Voltam szakembernél, többnél is. Ha segítettek volna, nem lennék itt.
Előzmény: afintha (15309)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15311

Sajnálom...

 

"Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg."

 

Nézd, ez Te vagy és eléggé el nem ítélhetően igazad is lehet, de azért van ezzel ellentétes gyakorlat is, még pedig szép számmal a neten. Remélem, azért itt is felbukkanhat valaki (szakember), de ettől függetlenül is minden javaslat érdekel.

Előzmény: Tabitha (15308)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15310
A kérdés jogos és elnézést, nem írtam, pedig egyértelmű. Teljesen tisztában van a szándékaimmal. Millió sms, levél volt részemről - válasz nélkül.
Előzmény: Tabitha (15307)
afintha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15309
a szakember tanacsa: fordulj szakemberhez.
Előzmény: Törölt nick (15306)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15308
'kibicek' ikszdé
Hát ki kell ábrándítsalak, mert ide nem járnak szakemberek, ide beszélgetni járnak az emberek a problémájukról. Ha szakember lennék én sem osztogatnám itt az ingyen tanácsokat, mert ez a szakmájuk, ebből élnek meg. Szóval ha szakember véleményére vagy kíváncsi, fordulj szakemberhez.
Előzmény: Törölt nick (15306)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15307
7és fél éve nem beszéltetek? Mégis mire vársz akkor? Ha neki fogalma sincs az érzelmeidről, miért nem mondod el neki? Tudat alatt nem hiszem hogy ráfog jönni.
Előzmény: Törölt nick (15305)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15306

Lehetőleg szakemberek tanácsát várom, az önjelölt kibicek tanácsait fenntartással kezelem, de természetesen minden épeszű javaslatra nyitott vagyok.

 

Javítás:

"Valami radikális módszer kellene, mielőtt amíg nem késő."

Előzmény: Törölt nick (15305)
Törölt nick Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15305

Nos, igen... Ide jutottam. Fogalmam sincs, hogy mennyire tipikus/általános a problémám, vagy mennyire patologikus/egyedi. Tanácsot szeretnék kérni, minden komoly ötletre nyitott vagyok.

 

Előzmények:

 

7 éves párkapcsolat. Volt. Gimnáziumi szerelem. A Legnagyobb, életemben. Társ lehetett volna, a Párom. De vége lett (nem részemről). A casus belli banális volt, ürügyet szolgáltattam. Olyat, ami fájdalmas bár, de idővel, szeretettel és szerelemmel, elfogadással úrrá lehetett volna rajta lenni. Gondolom én. Nem így történt. Szóval elhagytak. Ennek 7 és fél éve.

 

Azóta? Vegetálás. Pótcselekvések. Szublimáció. Menekülés önmagam és az egyre terhesebb, nyomasztóbb jelen elől.

 

A jelen: változatlan. 7 és fél éve. Hetente álmodom a volt Páromról. Mindig megrázó egy ilyen álom. Többnyire álmomban boldog vagyok és ígéretes a jövő vele. Megbocsát nekem és tervezzük az életünk. Máskor szomorú az álom, de mégis jó, mert vele lehetek. (Volt egy igazán megdöbbentő eset. Megálmodtam egy halálesetet, ami a családjában történt és mint utólag megtudtam: valóban így volt!)

 

Aztán felébredek és a valóság mindennél sivárabb. Ilyenkor nagyon erősen hív a halál, minden életkedvem elpárolog. Üresnek, lidércesnek érzem a valóságot. 7 és fél éve egyszer sem beszéltünk egymással, az érzelmi szál nincs elvágva, még rituálisan se. Erre zérus esély van sajnos.

 

Mit tegyek? Minden jel szerint képtelen vagyok elengedni őt és "rá vagyok kapcsolódva". Szeretem. Egyre kevesebb a reményem, hogy valaha is túl tudnék jutni rajta. A tudatalattim (?) nem engedi. Nem akarja elengedni. Valami radikális módszer kellene, mielőtt nem késő. Mert ebben a szörnyű vergődésben, érzelmi haláltáncban nem élhetek évtizedeken át, főleg nem úgy, ha lenne valaki más, aki az életem része lenne (természetesen ilyen körülmények között nem volt, most sincsen és nem is lesz, amíg a szívem a múlt földjében gyökerezik...).

 

Köszönöm:

a ködlovag

Tabitha Creative Commons License 2010.08.28 0 0 15304
de azt nagyjából tudod mitől nem vagy boldog /gondolom nem csak az irígységtől/?
Előzmény: ober17 (15303)
ober17 Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15303
igen az is egy dolog hogy ők nem lesznek boldogok, de vajon én mikor leszek boldog?
ez itt a nehéz kérdés amit csak én tudok megválaszolni
Előzmény: Tabitha (15302)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15302
pár év és ők sem lesznek boldogok, én is felhőtlen, szórakozó tinikort éltem meg mégsem vagyok boldog
Előzmény: ober17 (15301)
ober17 Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15301
hát tudod úgy vagyok ezzel, hogy ők boldogok, én meg itt pöcsölök(már elnézést a kifejezésért) ezzel a szorongással
Előzmény: Tabitha (15300)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15300
irígység? miből kifolyólag
Előzmény: ober17 (15298)
ober17 Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15299
Rosszalkodó, kis szarkölkök sokasága alkotja a budapesti fiatalságot. Drog, pia csajok haverok fanta buli. Ennyi szóval lehet jellemezni az itt lévőket.
Előzmény: ober17 (15298)
ober17 Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15298
Budapesten?
Budapesten nagyon sok a vagány ,sznob ivadék, akiken az ember legszívesebben átmenne egy tankkal.
Ami pedig engem illet, sajnos úgy vagyok ezzel a fiatalkori szorongással, hogy a szorongás irigységet vált ki bennem, az irigység pedig nyilvánvalóan gyűlöletet eredményez.
Előzmény: Tabitha (15297)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15297
bakker Pesten pont az van hogy senki nem törödik senkivel, nem néznek egymásra max véletlen üres szemmel. még akkor sem bámulnának meg ha lila taréjjal rövidgatyában szállnál fel a villamosra... de tudom hogy ez nálad nem így van, máshogy érzed, ez csak egy megjegyzés volt.
Előzmény: ober17 (15296)
ober17 Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15296
Igen, Budapesten lakom.
Előzmény: Tabitha (15294)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15295
Nekem ilyen élményem akkor volt amikor randiztam a férjemmel azaz akkor még pasimmal és láttam,hogy jön szembe a járdán és én meg felé mentem .....na az ilyesmi érzés volt.Cidrizett a lábam és tuti megbotlottam valamiben.Ráadásul olyan érzésem volt,hogy mindenki minket néz és még végig is néztem magamon ,hogy Úr Isten meztelen vagyok vagy mi van????:))))))))))))
Előzmény: ober17 (15291)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15294
Budapesten laksz?
Előzmény: ober17 (15291)
Tabitha Creative Commons License 2010.08.27 0 0 15293
Nekem vizsgákon, meg mikor nagyon lengén vagyok öltözve. Na jó ez vicc volt.
Előzmény: Piglet81 (15292)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15292
Nekem volt már olyan,hogy azt hittem mindenki engem néz,de akkor max csak botladoztam. Amúgy mivel táncoltam,és sokszor voltam színpadon,kezdtem megszokni,hogy néznek :))))
Előzmény: ober17 (15291)
ober17 Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15291
Fórumozók, lenne még egy aprócska kérdésem

Volt már valakinek olyan "élménye", hogy mikor rá tőr a szorongás, és közben gyalogol, elkezd be feszülni aláb és lemerevedik. Ezután ilyen idétlen merev járásod lesz.
Nekem akkor szokott lenni, mikor azt képzelem hogy mindenki engem néz. Ez "nyílt terepen" fordul elő. Magyarán akinek a lábába megy, és nem a vállába mega hátába.
Valaki?
Tabitha Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15290
Dehogyis, nekem nem kell segíteni! Azaz nem lehet:) Megszoktam már hogy ez van elfogadtam, beletörődtem.
Előzmény: Piglet81 (15287)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15289
Reméljük. Biztos nem lesz baj. Én is után már nagyon szerettem járni,ahogy visszaemlékszem. Csak hát ugye oviig a gyerek sokat van az anyjával,és ezt meg is szokja :)) remélem lesz valami klassz kispajtása is majd :)
Előzmény: Purcsimanó (15288)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15288
Voltunk már az oviban ,nagyon tetszett neki!Amikor viszem első nap,ott lehetek vele egy kicsit aztán mennem kell.Azt mondja az óvónő rosszabb ha lát a gyerek és elfogja várni hogy ott legyek én is.Biztosan sírni fog odabenn én meg odakinn!
Néhány napig elkísérem ,aztán talán megszokja.:)))))
Előzmény: Piglet81 (15287)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15287

Igaz ne beszéljünk róla,csak annyit,amennyi Tabitha miatt szükséges,hogy segíthessünk neki.

 

Örülök,hogy megy a fiad oviba,de nem volt beszoktatás? Mondjuk az én időmben csak fogtak,bevittek,otthagytak és kész. Az első 3 napban lázasra sírtam magam,hogy haza vigyenek,mert nem akartam anya nélkül lenni.aztán rájöttek a turpisságomra:)))

Előzmény: Purcsimanó (15285)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15286
Sajnos én is tapasztaltam,hogy ezek a dolgok annyira megkeményítik az embert,hogy szinte zombi lesz belőle.Nem reagál úgy a dolgokra ahogy kellene.Én ennyire nem merültem bele a dologba,de közel álltam hozzá.Nem érdekelt senki és semmi és kemény volt a lelkem mint egy darab jég!Nem tudott meghatni senki gondja baj.Arra gondoltam kit érdekel ha nekem szar az életem legyen másé is az.Nehogy már nekik jobb legyen.Szerencsére az évek alatt ez azért enyhült.Na nem lett belőlem egy "Kedves Nővér" de most tudok foglalkozni mással is nem csak a nyűgömmel.
Előzmény: Tabitha (15282)
Purcsimanó Creative Commons License 2010.08.26 0 0 15285
Arra ne gondolj,hogy anyukád beteg lesz és mi lesz akkor stb stb....megkeseríti az életed.Mindenki meghal egyszer és nem biztos,hogy jó ebbe előre belegondolni!
Nem lehet úgy élni,hogy arra gondolunk egyszer meghal akit szeretünk!Belerokkanna az ember!!!

Beszéljünk másról!!!Ez nem jó dolog!!

Szeptember 6.-án megy pici fiam oviba!Úgy félek tőle,mint ördög a szentelt víztől:)))))
Elég anyás tartok tőle,hogy sokat fog sírni!!!Annyira furi lesz,hogy nem lesz itthon!Aztán remélem valami történik már az én sorsommal is és elkezdődik valami új.......
Előzmény: Piglet81 (15284)
Piglet81 Creative Commons License 2010.08.25 0 0 15284
Hát ha nekem kellene holtan találnom valakit,abba én is belehalnék,nem bírnám elviselni.A nagyapám otthon halt meg a mamámnál,de akkor nem éltünk még együtt,én 12 éves voltam.Még jó,hogy nem láttam,csak arra emlékszem,hogy anya felmosott a konyhában,csöngött a telefon,felvette,nagyokat hallgatott,aztán letette,és ment tovább felmosni,de csak zokogott....iszonyú volt.Nah de próbáljuk meg ezeket elfelejteni,és lehet Purcsi férjének igaza van,hogy Cerpe diem! csak hát nekem ezt még tanulnom kell,mert már most arra gondolok,hogy mi lesz ha anyukám lesz beteg,és elveszítem.
Előzmény: Tabitha (15283)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!