Ma egész álló nap, minden általam hallgatott hiradásban arról lehetett hallani, hogy Rapcsák András megszegte a kampánycsendet. Pedig a hódnezővásárhelyi, hód nicknevű indexes szerint ".. mindössze arról van szó, hogy KETTŐ (2) ember szombaton találta meg levélszekrényében a Kurírt, amelyet, ha egyáltalán tényleg odakerült, bárki bedobhatta... "
Miért ellenkampányol a közszolgálati rádió? Ki volt a mai hirszerkesztő? Talán Szikra Zsuzsa, de nem vagyok benne biztos.
Tegnap 18h óta figyelem az elektronikus médiumokat, hogy hírt adnak-e Toller et. legújabban napviágra került csibészségéről. (Lásd Toller bekaphatja topik). Ma reggel 8h-ig egyetlen forrás sem említette, az egy Duna TV kivételével, amely hosszabb összeállításban számolt be tegnap az ügyről. Úgy tünik az anyagot a régi szép időknek megfelelően embargósnak minősítették az elvtársak...
Ez nekem nem jön ki. Hogy a bánatba sikerült kimatekolni a civil kormánybírálatok elégtelen mérésébol, hogy az MSZP-nek 52%-os a túlsúlya?
Ezek után igazán kíváncsi lennék a civil kormánybírálatot felismero és besoroló algoritmusra. Kérném az illetékeseket, hogy tegyék közzé, akár esszé formában is, danke.
"Lovas és Melnyikov a civilek megszólalásának ellenzékhez történő
korrekcióját tudatosan nem említették"
Hazugság. A Magyar nemzetben aug31-én a következőket írtam:
A 2000. július 10. óta működő, Figyelőszolgálat elnevezésű szoftverrel
végzett mérések szerint a Magyar Rádió Krónika című műsorában és a
Kossuth adó teljes hírfolyamában a pártok közül az MSZP szerepel a
legtöbbet. A belső vizsgálattal végzett felmérés szerint a szocialistákkal
készült interjúk és a róluk szóló tudósítások mind a reggeli, mind az esti
Krónikában több mint négyszer gyakoribbak a Fideszről készült anyagoknál.
A kormány és a kormánypártok a Krónika napi öt adásán belül a
BBC-standardnak megfelelő 65,01 százalékkal szerepeltek – áll a Krónika
által megrendelt felmérésben, amely egyaránt figyelembe veszi az
interjúalanyok saját megszólalásait és az ezekről szóló tudósításokat.
A rádió teljes hírfolyamát napi 24 órában mérő figyelőszolgálat vizsgálata
szerint 2000. július 10. és augusztus 20. között a teljes híranyag 65,87
százalékát adták a kormány és az egyes kormánypártok szereplései (ezen
belül 59,66 százalék a kormány, 6,21 százalék az egyes kormánypártok
aránya), 34,12 százalékát pedig a parlamenti ellenzékkel és a parlamenten
kívüli politikai erőkkel kapcsolatos hírek (utóbbiak 1,01 százalékkal), valamint
a kormánybírálatok tették ki...."
Vagyis ott volt a kormánybírálat fogalma is az ellenzéki megszólalások mellett. A kormány és a kormánypártok együttesen 100 perc híranyagból bizony 65-öt szerepelnek, 35-öt az ellenzék és a kormánybírálók.
És természetesen igaz a cikk második fele is, melyet Hollós megerősített a Híradóban(ezt persze a Népszabadság nem tartotta fontosnak közölni, ráadásul az este Körmendy-Ékes Judit is azt mondta(Híradó), hogy egyfelől már az ORTT statisztikáit is tévesen interpretálta a sajtó, másfelől valóban felülvizsgálatra szorul az ORTT mérési módszere:
"Az összes pártinterjút és tudósítást figyelembe véve 52,12 százalékkal az
MSZP vezette a politikai pártok rangsorát, jelentősen leszakadva a MIÉP
(10,43 százalék), FKGP (10,01 százalék), Fidesz (9,33 százalék), SZDSZ
(7,02 százalék), MDF (6,81 százalék), parlamenten kívüli pártok (4,24
százalék) volt a további sorrend ugyanezen időszakban.
Mindez élesen ellentmond az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT)
statisztikáinak, amelyek több alkalommal 90–95 százalékos
kormányszereplést mutattak ki a közszolgálati rádió hírműsoraiban...."
mai Magyar Nemzetben GT tollából, Hollóst idézve ugyancsak megerősíti, hogy az ORTT egyszerűen figyelmen kívül hagyta azt, ha mondjuk 3 szakszervezet basztatta a kormányt:
"A médiahatóság nem méri viszont a civil és gazdasági szervezetek megszólalásait, a műsorkészítők pedig bizonyos esetekben nem kerülhetik el ezen szervezetek szerepeltetését. Hollós elmondása szerint az ORTT az ilyen esetekben – amikor például egy miniszter egy civil szervezet képviselőjével vitázik egy bejátszásban – 100 százalékos kormánytúlsúlyt regisztrál a programban. Ennek kiküszöbölésére a rádiós szoftver méri a „kormánybírálatokat”, azaz a
civil és gazdasági szervezetek megszólalásait. Kijelentették: így mérve megvalósul a kívánatosnak tartott kétharmad kormány, egyharmad ellenzéki szereplési arány. "
Jellemzo. Lathatoan nyitottal egy hazug topicot, es ebbol csak es kizarolag ez jut el hozzad... Hat nem mondom, talan szolnom kellene alfalfa58-nak, hogy itten megint double standard van ;-D
Mivel Melnyikov nem hajlandó ide feltenni a szeptember 6-i sajtótájékoztató tényeit, akkor én ide teszem, annál is inkább, hogy mindenki olvassa el, miszerint Melnyikov és Lovas sajnos megtévesztésekre használták előzetes információikat. Azt a lényeges körülményt, hogy a civil megszólalásokat is az ellenzékhez sorolták, ugyanis egyik sem emlegette. Pedig semmi baj nem lett volna, ha az újságírói tisztességnek megfeleltek volna.
Mindkét lapot bemásolom, hogy lássátok, Lovas és Melnyikov a civilek megszólalásának ellenzékhez történő korrekcióját tudatosan nem említették. Érdemes megfigyelni a Magyar Nemzet mundér becsületét védő sanda fogalmazását, csak a Népszabóból derül ki, mit is jelentenek a civil szervezetek a mérésnél.
Népszabadság
Korrigált arányok a Kossuth rádióban
--------------------------------------------------------------------------------
A Kossuth rádió saját figyelőszolgálatot hozott létre a hírszolgáltatásában előforduló politikai szereplések kiegyensúlyozottságának mérésére. Kiderült, hogy a rádió saját mérési eredményei ugyanúgy 80 százalékos kormányzati és kormánypárti túlsúlyt mutatnak, mint a médiahatóság elemzései. Hollós János szerkesztőségvezető szerint a mérleget nagyrészt a civil szervezetek bíráló megszólalásaira kért kormányzati reagálások billentik a kabinet javára. Tehát, ha a civil szervezetek bírálatai miatt nem kellene sokszor megszólaltatni a kormánytisztviselőket, akkor politikailag jóval kiegyensúlyozottabb volna a közrádió hírfolyama. Ezért az adatokat „korrigálták” a kormánybírálatot tartalmazó civil megszólalásokkal – azaz hozzászámolták az ellenzéki pártok szerepléseihez –, és így már nemzetközileg is elfogadott, 66:33 százalékos kormányzati–ellenzéki szereplési arányt kaptak – közölte tegnap Hollós János.
Kérdésre a szerkesztőségvezető elmondta, hogy a kormányzat dicséretét, illetve az ellenzék bírálatát tartalmazó civil megszólalásokat nem számolják, mivel ezek nagyon ritkán, csupán „kuriózumként” fordulnak elő. Hogy mi számít a kormányt bíráló civil megnyilatkozásnak, azt a szerkesztőség vezetői döntik el, de a szubjektív megítélésből adódó bizonytalanság Hollós szerint gyakorlatilag nem változtat a statisztikai arányokon.
Sz. L.
--------------------------------------------------Ime a Magyar Nemzet
-----------------------------
Teljes hírfolyamot elemeznek
Bemutatták a rádiós figyelőszolgálatot
Szerző
G. T.
Felküldve: 2000. szeptember 07.
2 . oldal
Bemutatták tegnap azt a közel két hónapja működő számítógépes műsorelemző rendszert, amely a Magyar Rádió Kossuth adójának teljes hírfolyama kiegyensúlyozottságát méri. A rádióvezetés dönt arról, mikortól teszi közzé az interneten a vizsgálati adatokat.
A Figyelőszolgálat elnevezésű szoftver adatai szerint a Krónikában és a Kossuth adó teljes hírfolyamában a politikai pártok közül az MSZP szerepel a legtöbbet – adta hírül korábban lapunk. A szocialistákkal készült interjúk és a róluk szóló tudósítások a Reggeli és az Esti Krónikában egyaránt több mint négyszer gyakoribbak a Fideszről készült anyagoknál, és több mint kétszeres, illetve másfélszeres arányban múlják felül a kormánykoalíció egyes pártjait szerepeltető, vagy azokról tudósító anyagok mennyiségét.
Merza Jenő, a Kossuth adó főszerkesztő-helyettese azt hang-súlyozta, hogy amíg az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) mérései egy-két hónappal az elemzett műsorok elhangzását követően látnak napvilágot, a Figyelőszolgálat naprakész adatokkal látja el az adót. Hollós János, az Aktuális szerkesztőség vezetője kijelentette: méréseik az ORTT adataival közel azonos eredményeket – 80 százalékos kormánytúlsúly, 20 százalékos ellenzéki szereplés – mutatnak ki.
A médiahatóság nem méri viszont a civil és gazdasági szervezetek megszólalásait, a műsorkészítők pedig bizonyos esetekben nem kerülhetik el ezen szervezetek szerepeltetését. Hollós elmondása szerint az ORTT az ilyen esetekben – amikor pél-dául egy miniszter egy civil szervezet képviselőjével vitázik egy bejátszásban – 100 százalékos kormánytúlsúlyt regisztrál a programban. Ennek kiküszöbölésére a rádiós szoftver méri a „kormánybírálatokat”, azaz a civil és gazdasági szervezetek megszólalásait. Kijelentették: így mérve megvalósul a kívánatosnak tartott kétharmad kormány, egyharmad ellenzéki szereplési arány.
Olajos Péter rádiókurátor az MTI-nek kijelentette: javasolni fogja a kuratórium elnökségének, támogassák anyagilag is a szoftver kidolgozóinak munkáját, és örvendetesnek nevezte, hogy nem külső felszólításra kezdték meg műsorelemző szoftver kidolgozását.
Debreczeni egyszer már értékes munkát végzett sajtóügyben a maffia számára. Rá mindig számíthatnak, a Szabad Népnél mindig tárt karokkal várják. Ócska, pitiáner, szánalmas kis figura. Ha már nem tudják használni, a bolsik úgy fogják eldobni, mint a használt papirzsebkendőt.
Ma volt a rádióban (reggeli krónika) egy nagyon szép riport Medgyessy Péterrel, a francia becsületrend apropóján. A becsületrend le lett tudva kb 2 perc alatt, majd a riporternő aktuálpolitikai kérdéseket tett fel. Jóformán valamennyi kérdés vagy az MSzP-re, vagy a kormány (vélt, vagy valós) hibáira vonatkozott. Egyszerűen gyönyörű volt a riporternő pártatlansága.
Megzavarva ezt a bájos, és nézetem szerint kissé értelmetlen " hány szőrszál van a bajuszunkon" vetélkedőt, egy kis olvasnivalót ajánlok az Urak szíves figyelmébe. Teszem ezt azért, mert igen sok igaz gondolatot vélek felfedezni benne, így tanulságul szolgálhat valamennyiünk számára!
"
Merre van a polgári Magyarország?
Juhász Judit ügyvezető alelnök gyors lemond(at)ása
nemcsak a közszolgálati rádiónak (s általában a média
és a politika kapcsolatának) a krízisét jelzi, hanem a
magyar jobboldal, mi több, az egész magyar közélet
mélyülő válságát is.
A Magyar Rádió (továbbá a Magyar Televízió és a Duna Televízió) körüli
problémák a kuratóriumi elnökség(ek) megválasztásakor kirobbant
botrányban csúcsosodtak ki először. A kínos nemzetközi visszhangot is
kiváltó ügy a közelmúltban tovább mérgesedett azáltal, hogy a csonka
elnökség jelöltjét a társadalmi szervezetek delegáltjaival kiegészült teljes
kuratórium nem volt hajlandó elnökké választani. Miután a rádió előző
elnökének mandátuma lejárt, kész szerencse volt (a kormányzat számára is),
hogy az alelnökök eredeti szándékuk ellenére elfogadták mandátumuk egy
évvel történő meghosszabbítását. A leköszönő elnök utolsó intézkedése így
meggátolta egy ex lex állapot és súlyos vezetési válság kialakulását.
A médiatörvény 66. § (1) szerint: „A kuratórium hatáskörébe tartozik... a
részvénytársaság elnökének megválasztása, a megbízatás egyszeri
meghosszabbítása.” (A 66. § (2) a meghosszabbítás jogát az elnökség
számára is biztosítja.) A 71. § kimondja: az alelnökök feletti munkáltatói
jogok gyakorlója az elnök. Hogy Hajdu István meghosszabbította Juhász
Judit mandátumát, az tehát rendben van. Hogy egy évre ráruházta az elnöki
teendők gyakorlását, az már nem ennyire tiszta ügy, de lehet mellette érvelni a
törvény logikája szerint.
De ki és milyen törvényi felhatalmazás alapján bízta meg a rádió vezetésével
Szijártó István gazdasági igazgatót? A Magyar Rádió működése ezzel olyan
messzire került az 1996. évi I. törvény előírásaitól, ami már több mint
aggasztó.
Tudom, a magyar közéletben bevett szokás a médiatörvény szidalmazása. Ha
a szóban forgó jogszabály nem is tökéletes, a baj szerintem nem vele van.
Hanem azokkal, akikre vonatkozik. Mindenekelőtt a politikai pártokkal
(tisztelet az alig létező kivételnek) és a média bizonyos köreivel. Akik
megszületése óta mindent elkövettek, hogy kijátsszák, erkölcsileg lejárassák a
törvény rendelkezéseit s az általuk létrehozott intézményeket. (Körülbelül úgy
áll a dolog, mint a jaltai egyezménnyel. Általános vélemény, hogy ez teremtette
meg 1945 után Kelet-Európában az antidemokratikus viszonyokat. Ám aki
ismeri a megállapodás szövegét – amely szó szerint azt mondja, hogy minden
népnek jogában áll szabadon megválasztani kormányformáját és
demokratikus államberendezkedését –, az tudja, hogy nem a megállapodással
volt baj, hanem az aláíró felekkel – mindenekelőtt az oroszokkal –, akik azt
nem tartották be!)
A közszolgálati rádió körül mára kialakult többszörösen illegitim – s alighanem
illegális – állapot, úgy gondolom, a közeljövőben tovább romlik. A politikai
szereplők még mélyebbre süllyednek majd a kompromisszumképtelenségbe s
– ebből kifolyólag – a kölcsönös vádaskodások mocsarába. A nagyobb
felelősség – már csak helyzetükből adódóan is – a kormányerőket terheli.
Sajnos ezt erősíti meg az is, hogy a Fidesz-frakció már Juhász Judit
lemondásának napján elővette azt a cinikus és álságos dallamot recsegtető
lemezt, amelyet a csonka kuratóriumi elnökségek kierőszakolásakor már
kopottra játszottak: a kialakult helyzetért egyedül az ellenzék a felelős, de
most már aztán legyen a kuratóriumban annyi becsület, hogy nem szabotál
tovább, nem rontja az ország nemzetközi renoméját, hanem sürgősen
megválasztja az elnökség által elébe terjesztett jelöltet.
A másik oldal két rossz közül választhat. Az egyik az, hogy – mint egykor a
derék szocialista dolgozó – megválasztja az egy kormánypárti jelölt közül azt,
amelyikben a legjobban bízik, s ezzel legitimálja a növekvő kormányzati
befolyást a rádióban. A másik, hogy fenntartja a mostani illegitim állapotot,
ami a legjobb közeg mindenfajta hatalmi nyomás számára, hisz egy
többszörösen bizonytalan megbízatású vezetőre százszor könnyebb hatni, mint
egy négy évre szóló, törvényes mandátummal rendelkező elnökre.
A közszolgálati média válsága után nézzük a magyar jobboldalét. Igen, úgy
vélem – annak ellenére (vagy épp azért?), hogy politikai pártjai kormányon
vannak, s nem esélytelenek arra, hogy 2002 után is ott maradjanak –, a
jobboldalon súlyos szellemi-morális válság van kialakulóban. Az alelnök
asszony kényszerű lemondása erre világít rá.
Kezdem azzal, hogy Juhász Judit a jobboldal egyik kiváló és megbecsült
személyisége. E kijelentésem talán meglepi és tiltakozásra készteti őt (mint egy
ehhez hasonló Mádl Ferencet), de szerintem, aki az Antall-kormány szóvivője
volt; akiből sugárzott, hogy tevékenységét nemcsak szakmaként, hanem
hivatásként, hittel és mély belső azonosulással gyakorolja; akit nyilván a másik
oldalhoz tartozóként vettek kalkulusba a rádióbéli egyensúlyszámítások
idején, alelnökké választásakor az akkor még kormányzati pozícióban lévő
baloldal emberei; aki ma is az egykori miniszterelnöktől tanult erkölcsi elvekre
hivatkozik lemondása indoklásakor – az jobboldali személyiség. Jelen esetben
olyan, aki mindenkor magas nívón képviselte a meggyőződését. Akit mindig a
megkérdőjelezhetetlen emberi és szakmai tisztesség, a jóindulat, a korrektség,
a józanság, az európai közéleti kultúra jellemzett.
Juhász Judit nem baloldali támadások kereszttüzében kényszerült lemondani.
A jobboldal nyírta ki őt. A konzervatív, a kormánypárti, a „nemzeti” tábor.
Az ügy legfontosabb mozzanatai ismertek. Az első támadásokat a
miniszterelnöki interjúk kapcsán tett – nem politikai, hanem szakmai jellegű –
kritikai megjegyzései nyomán vonta a fejére. Aztán a Vasárnapi Újság miatt,
amelyről többször is volt bátorsága kijelenteni, hogy rendre megsérti a
közszolgálatiság normáit, s hogy szélsőséges hangot üt meg. Az alelnök
asszony tisztéből adódóan – tehát nem politikai, hanem szakmai, morális és
törvényességi megfontolásokból – arra a konklúzióra jutott, hogy a
főszerkesztő mandátuma nem hosszabbítható meg. Ezt nyíltan kimondta.
Kezdetben úgy látszott, kormányzati körök is támogatják, örülnek, hogy
valaki elviszi a balhét. Aztán egyszer csak megfordult a széljárás. Nem tudni,
milyen nyomások hatottak a mélyben, a „Százak Tanácsának” tiltakozása
bizonyára csak a jéghegy látható csúcsa volt. Juhász Judit magára maradt,
légüres térbe, lehetetlen helyzetbe került és lemondott.
A szorosan kormány- és Fidesz-párti Magyar Nemzet a lemondása napján
gyalázatos vezércikkben kezdte meg Antall József egykori szóvivőjének
befeketítését. Többek között azzal vádolták, hogy a „szóbeszéd szerint”
(sunyi támadások szokott fordulata ez) legutóbbi tévészereplésére már
Haraszti Miklós készítette föl. Másnap gonosz fotót közöltek róla. (Mindezt
természetesen a Magyar Nemzetben kellene szóvá tennem. Ott tenném, ha
korábban igen durván nem adták volna tudtomra: náluk ilyesmire többé nincs
lehetőség.)
A „Százak Tanácsának” nyilatkozatát olyan emberek is aláírták, akiket
tisztelek és/vagy szeretek. Például Andrásfalvy Bertalan, Bánffy György,
Csoóri Sándor, Eperjes Károly, Pungor Ernő. Tisztelettel és szeretettel
kérdezem őket: csakugyan úgy gondolják, hogy a baloldal (a „liberálisok”, a
„bolsevikok”, a „kozmopoliták” stb.) elleni szent harcban mindenki a
szövetségesük, aki ezen a térfélen található? A legszélén – bizonyos szellemi
és morális partvonalakon túl – rohangálók is? Csakugyan úgy gondolják, hogy
a túloldal elleni harc célja minden eszközt szentesít? Az olyan gyalázatosakat
is, mint amilyeneket most Juhász Judit lejáratására bevetettek? De
kérdezhetek másképp is. A szellem és a morál embereinek tényleg el kell
fogadniuk, hogy a politikai harc érdekében olykor könyörtelenül fel kell
áldozni a tisztákat? Ugyanezeket kérdem azoktól a barátaimtól is, akik, bár
tevőlegesen nem vállaltak benne részt, nyilvános szó nélkül tűrték és tűrik ezt
a gyalázatot.
A helyzet fájdalmasan ismerős a számomra.
1993 nyaráról, amikor Csurkáékkal egyetemben Elek Pistát és engem is
kizártak az MDF-frakcióból. Csakhogy akkor még lehetett azzal érvelni, hogy
ez volt az ára a szélsőséges radikalizmus kiszorításának. De most ugyan mivel
lehet érvelni? Amikor Juhász Judit föláldozása révén nemhogy kiszorították,
hanem éppenséggel bebetonozták a szélsőséget.
A tőlem elég távol álló Pomogáts Béla írta nem olyan régen: „egy valódi
értelmiségit... nem lehet arra kötelezni, hogy egy adott politikai taktika
érdekében adja fel értelmiségi mentalitását, és a puszta párthűség jegyében
mondjon le nemcsak a bírálat jogáról, hanem a gondolkodás jogáról is.”
Sajnos úgy látom, egyre inkább ilyen elvárások érvényesülnek a jobboldalon.
Nemcsak politikai, hanem értelmiségi körök részéről is. Ezt végzetesnek
tartom. Olyan szellemi és erkölcsi értékek pusztulnak el így, amelyeket
rettenetesen nehéz lesz majd rehabilitálni.
A folyamat az egész magyar közéletet rombolja. Amely régi bűnök és
eszelősségek okán persze régóta beteg volt már. De nem félek kimondani: a
fideszes politikának (amely szűk és rövidtávú pártszempontok szerint amúgy
hasznos és racionális) kitüntetett szerepe és felelőssége van abban, hogy
lassan az egész magyar közélet a pártpolitika dichotóm logikája szerint kezd
működni. Egy mind mélyebbre ásott kettős lövészárokrendszer frontvonalai
közé szorítva, ahol, ha élni akarsz, csak egyet tehetsz: lősz a szemből rád lövő
ellenségre. Ahol objektivitás, józan ítélőképesség, méltányosság, emberi és
szakmai tisztesség és hasonlók egyre kevésbé számítanak. Sőt: lassan
árulásnak számítanak.
És nemcsak erkölcsi szempontokról van szó. Ez az egész olyan
kontraszelekciós folyamatokat gerjeszt a magyar társadalomban, amelyek
hosszabb távon szintén végzetes következményekkel járnak.
Stéphane Courtois A kommunizmus fekete könyve című kötet szerkesztője
írja: „Mivel a bolsevikok úgy gondolják, hogy hadat viselnek... a politikát is
katonásan egyszerű szavakba, egyetlen viszonylatba foglalják: barát –
ellenség, ’mi’, ezzel szemben ’ők’... És mindenkinek tábort kell választania...
Gyászosan visszazuhan a politika egy ősrégi állapotba; az egyén és a
demokrata polgár százötven évi erőfeszítése válik semmivé.”
Polgári Magyarország.
Barátaim a jobboldalon! Itt, a Népszabadságban vagyok kénytelen föltenni a
kérdést: látjuk még a célt, vagy már csak az ösztöneink hajtanak bennünket?
Meglehet csak én voltam figyelmetlen, de az eddigi hozzászólásokból, úgy tünik, hiányzik egy lényeges elem. Mindig a szereplések gyakoriságáról esik szó, ám hová soroltatik egy olyan riport, ahol a"független, objektív" riporter megkérdez egy kormánytagot vagy kormánypárti politikust emígyen:
Úgy tudni, önök lopnak, csalnak, hazudnak és kisgyermekeket rontanak meg? Tudná-e ön ezt cáfolni? Mire kormánypárti hápog egynéhányat, majd a riporter, lezárva a témát: tehát nem tudja érdemben cáfolni a hírt. Ez a napi gyakorlat a közszolgálatinak csúfolt adókon, nem beszélve a bulvártévékről. Akkor ez most egy "kormánypárti politikus megszólalása" volt? Hova strigulázzák?
Végre megtörtént a várva várt sajtótájékoztató. Az indexben olvastam:
Ellenzékinek nyilvánította a civil szervezeteket a Kossuth Rádió ... Belpol
szeptember 7. 8:10
[Népszabadság] A Kossuth rádió saját figyelőszolgálatot hozott létre a hírszolgáltatásában előforduló politikai szereplések kiegyensúlyozottságának mérésére. Kiderült, hogy a rádió saját mérési eredményei ugyanúgy 80 százalékos kormányzati és kormánypárti túlsúlyt mutatnak, mint a médiahatóság elemzései. Hollós János szerkesztőségvezető szerint a mérleget nagyrészt a civil szervezetek bíráló megszólalásaira kért kormányzati reagálások billentik a kabinet javára. Tehát, ha a civil szervezetek bírálatai miatt nem kellene sokszor megszólaltatni a kormánytisztviselőket, akkor politikailag jóval kiegyensúlyozottabb volna a közrádió hírfolyama. Ezért az adatokat „korrigálták” a kormánybírálatot tartalmazó civil megszólalásokkal – azaz hozzászámolták az ellenzéki pártok szerepléseihez –, és így már nemzetközileg is elfogadott, 66:33 százalékos kormányzati–ellenzéki szereplési arányt kaptak – közölte tegnap Hollós János.
Én is reméltem, hogy megtudjuk. Melnyikov kadét zaklatott hozzászólásaiból én azt hüvelyeztem ki, hogy az ORTT jelenleg az általad javasolt, tisztán a megszólalások számán alapuló módszert használ, míg az Univ. Gen. Lovas által mozgatott agytröszt egy tisztán az említéseken alapuló módszert javasol.
Egyébként a te módszered sem tökéletes, mert például figyelmen kívül hagyja, hogy egy közszereplonek több funkciója is lehet, és hogy az egyes politikusok szavának a funkciójukból adódóan eltéro lehet a súlya. Gondold csak végig, hogy mennyire más a visszhangja annak, ha K. László pápai ogy. képv. interpellálja a honvédelmi minisztert, mint ha ugyanezt egy volt titokminiszter - jelenlegi pártelnök teszi.
Az ideális megoldás valamiféle súlyozott megszólalásokon alapuló módszertan lehet, de akkor meg a súlyokba kötne bele mindenki.
Lakatos alatt nem volt,Corvinás anag- mondtam már, kollégák sem tudnak róla. hogy belénessy vagy Németh Miklós alatt volt-e, nemtom, de nem valószínű, mert te még az évet sem tudtad megmondani az állítólagos anyaggal kapcsolatban.
Más:Mindenki!!!
Körmendy-Ékes Judit ORTT elnök a híradóban nyilatkozta, hogy egyrészt a médiumok szelektíven ismertették ezideig az ORTT monitoring jelentéseit, másrészt korrigálják mérési módszerüket.Győzelem(ha valóban bekövetkezik)!Gratula elnökasszonynak!!!!Így tovább!!
MB
Más: Mit szósz a Szadesz legújabb zseniális ötletéhez? 20%-os, lineáris SZJA, jövedelemtől függetlenül, minden kedvezmény eltörölve... Szerintem: megbuggyant a szürkeállomány
Nem buggyant meg, csak arculatváltás van. Az új jelszó:
Egyenlőséget ! Elég a szegények támogatásából ! Önnek ennél több jár!
nagyon remélem (ezt ma talán megtuggyuk), hogy nem így striguláznak. A strigula aszerint korrekt (szerintem), hogy ki melyik bandának a nevében beszél. Azaz a te példád szerint: 1 strigula kormány, 2 strigula kormánypártok, 3 strigula ellenzék.
A MIÉP striguláját mér hagyod le? Csurka sose felejti el mondani, hogy "a MIÉP szerint..." , vagy "szerintünk", és akkó jár.
A százalékokat meg lehet akárhogy interpretálni, az ORTT-ét (emléxel) lyó sokáig a műsorvezetői említések alapján emlegették... :)
Más: Mit szósz a Szadesz legújabb zseniális ötletéhez? 20%-os, lineáris SZJA, jövedelemtől függetlenül, minden kedvezmény eltörölve... Szerintem: megbuggyant a szürkeállomány.
Én nem csaltam. Csak azt akartam bemutatni, hogy hogy lehet egy statisztikai adathalmazból igaz, de nem jellemzo megállapításokat tenni, és azokat igaz és jellemzo megállapításként interpretálni.
Ehun egy másik példa. A Krónika felteszi ugyanazt a kérdést Orbánnak, Torgyánnak, Dávidnak, Kovácsnak, Magyarnak és Csurkának az árvízkárosultak helyzetével kapcsolatban.
Orbán elmondja, hogy mit tett a kormány az árvízkárosultakért.
Torgyán elmondja, hogy mit tett Torgyán az árvízkárosultakért.
Dávid elmondja, hogy mit tett a Békejobb az árvízkárosultakért.
Kovács elmondja, hogy mit tett az MSZP az árvízkárosultakért.
Magyar elmondja, hogy mit nem tett a kormány az árvízkárosultakért.
Végül Csurka elmondja, hogy mit nem tett az SZDSZ az árvízkárosultakért.
Amint látod, a példám teljesen hétköznapi és tipikus. :)
Diolen kartács! Nem az a baj, hogy csalsz, hanem, hogy nem tudom, mire akartál kilyukadni. Azt hittem fejtöröröl van szó, aztán elkezdtem nézegetni a számokat :))) Üdv szalonna
Teljesen igazad van. A közismert MSZP-szimpatizáns Bochkor ma reggel beolvasott egy SMS-üzenetet a rádióban, amiben egy hallgató a miniszterelnök úr névnapja alkalmából a Cápa 2. zenéjét kérte.
És erre az ORTT etikai bizottságának egy szava sincs!
Szerintem ez az egész százalékszámolgatás tévútra visz. Akik hallgatják - egyre kevesebben, a fiatalabbak a gagyicsatornákat (Star, Danubius stb.) élvezik - pontosan érzékelhetik a politikai műsorok mindegyikében (egy kivételével) a balos/maffiás irányultságot. Azt hogy a Krónika milyen témákat és hogyan tálal, hogy egy riporter hogyan beszél egy konzervatív és hogyan egy maffiás politikussal, nem lehet számszerűsíteni.
Véleményem szerint ma már sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a magyarságra a gagyicsatornák, ahol bocskorgáborok rombolják a fiatalok nyelvén a célcsoport értéktudatát, mocskolnak és tesznek tönkre minden humán értéket, amit az emberiség az elmúlt évezredekben felhalmozott. Az ő gazdáikkal, az őket kitartókkal szemben jelen pillanatban teljesen tehetetlenek vagyunk.
A csalás nem az adatgyujtés módjában van, hanem az interpretációban. És nem a statisztikusok szoktak általában csalni vele, hanem a statisztikát értelmezo kívülállók. Az általam koholt számok, mint mondtam, a 121-es beírásban közölt adatgyujtési mód egy lehetséges megoldását képezik. Például ha Orbán azt mondja, hogy "az a célunk", a strigula nyilván a kormányrovatba kerül. Ha ugyanezt Kovács L. mondja, akkor az MSZP-ébe.
A metodika helyes, ha egyébként a kontextusnak megfeleloen striguláznak (ez nyilván így is van), de természetes módon túl fogja súlyozni az ellenzéki pártokat az összes pártok körében. (Értelemszeruen ugyanakkor alulsúlyozza az ellenzéki pártokat más rovatokban. Képzeld el, ha Lendvay azt válaszolná Lovasnak, hogy igaz, hogy az MSZP említése az összes pártok körében 52,6%, de például a kormánypártok között csak 0,0%. Ez annyira evidens csúsztatás lenne, hogy mindenki kiröhögné. Pedig melnyikov kadét csúsztatása is ugyanezen a statisztikai sajátosságon alapszik.)
Persze az akadémikus magyarázatokra kisebb a befogadókészség, mint az olyasféle - osz Korovioff mester míves kifejezésével - "sommás" kijelentésekre, mint hogy az MSZP totális ellenorzést gyakorol a rádióban. Ezért nem reagál az ellenzék a Nemzet interpretációjára.
