"...Megtaláltam.
Megtaláltam egy szép szempárban, egy mosolygó ajakban az elővillanó fogak fehér hátterével, egy ölelésben, egy (sok:) hosszan tartó csókban...."
Hahó VAT!
Na, itt látszik a legjobban hiábavaló bölcselkedésünk eredménye!
Harmónia.....ugyan....a sok módszer, amivel elérhető....ugyan....ki nem szarja le...
De egy szempár, ami az "enyém"!
Hát igen...
Ha úgy tetszik, kevés kell ahhoz, hogy igazán jól érezze az ember magát; elég egy szempár!
Gratulálok VAT! Vigyázz Rá, figyelj Rá, akkor sokáig fennmarad a harmónia!
Bár szvsz életkortól függően változnak a dolgok fontosságáról alkotott elképzeléseink, a "szempár" mindig valahol Az értékrend tetején marad!
(A többi hülyeséget, úgymint alkohol, kábszer, stb. felejtsd el örökre....)
Üdv, sajnálom, hogy nem lett 1000, de a szempár szebb születésnapi ajándék, még ha késett is néhány hónapot!
Üdv Néked, kedves, magadra hagyott kis topikom!:))))
Most először nézek be ide boldogan és jókedvűen.
Most nem keresek, nem keresem a harmóniát, nem kutatom mindenféle elméletekben, mások elbeszéléseiben és emlékeiben, zenében, művészetben, történetekben.
Megtaláltam.
Megtaláltam egy szép szempárban, egy mosolygó ajakban az elővillanó fogak fehér hátterével, egy ölelésben, egy (sok:) hosszan tartó csókban.
Benne.
Pedig kerestem elötte rendesen. A végén már ablakokban kerestem, sötétedéskor és utána, melegen, barátságosan, hívogatóan világító ablakokban, mögöttük szobákkal, tárgyakkal, emberekkel, meleggel, a tudattal, hogy valaki hazavárja az embert.
Próbáltam lefényképezni.....lehet ezt visszaadni fényképen??!!
Most nem keresem.
Félek, törékeny ez a harmónia.
Most van, és nagyon jó így.
De egyszer csak nem lesz, szétesik két darabra.
Addig is, míg ez megtörténik (nem is gondolok rá, nem is gondolok rá, nem is gondolok....), megpróbálok adni annak, akitől ezt kapom.
Nem is tudja, milyen sokat ad nekem, de talán megérzi abból, amit én próbálok adni neki.
Érzem, nagyon sok - nem is tudom, minek nevezzem - érzés gyűlt fel bennem, és most adni szeretnék neki belőle.
Nem akarom rázúdítani, félek, felborulna valamiféle egyensúly, amit nem tudnék visszaállítani (hiába vagyok mérleg:)), ezért néha nem is mondom ki, amit érzek, csak óvatosan utalok rá, milyen sokat jelent nekem.
Az ember (én) kívánja ezt az érzést, mégha nem is ismeri. Tudja, milyen lehet. Ott van benne, legbelül, mint lényének valamiféle építőkockája.
És ebben a nagy vágyakozásban idővel pótlékokra fanyalodik.
Sokféle pótlékra.
Mindenféle tevékenységgel próbálja enyhíteni ezt az ingeréhségét. Keres valamit, ahol adhat, egy közösséget (én a focicsapatomnak adtam a lelkesedésem, az odaadásom, a kitartásom, időnként önfeláldozásom, amikor szétrúgattam magam, a fejem, a szemem, tulajdonképpen semmiért, hogy ne kapjunk gólt. a legtöbben meg tudták húzni a határt, én nem is akartam.....), keres, amitől valamiféle élményt kaphat (pl. zenét, amit átélhet, nekem a Carmina Burana volt az első olyan élményem, amikor szinte "azonosulni" akartam a zenével).
És a sok tevékenység közben nem marad ideje, hogy önmagával, az igazi vágyaival foglalkozzon. Ez is volt a célja, persze, de ha nem próbálja őszintén megvizsgálni, hogy mit miért csinál, soha nem lép előre.
Leragad, egyre frusztráltabb lesz, esetleg elfut - ki így, ki úgy menekül, szerencsés, ha olyan helyre vagy úgy rejtőzik el a fájdalom, a kielégítetlen vágy elől, hogy még lehetséges számára visszatérés.
Nekem is eszembe jutott egy-két dolog az elmúlt évek során, de mindig volt valami, ami visszatartott.
A szektákhoz én túl sokat gondolkodom, annyira nem vagyok hülye, nem gyűlölöm magam, hogy képes lennék a teljes önfeladáshoz fordulni és egy külső célt, vezérelvet, ideát, istent magamévá tenni.
Az öngyilkosság végleges cselekedet. Gondoltam rá, néha féltem magamtól, de két dolog nem engedett.
Egyrészt van valaki (édesanyám), akinek elviselhetetlen fájdalmat okoztam volna. Másfelől pedig valahol legbelül optimista vagyok, és bízom abban, hogy egyszer jobb lesz (igazam lett), csak menni kell, csak csinálni kell, és különben is, ott az a sok csodálatos dolog, amiről végleg lemondanék: család, gyerekek, unokák. (azt nem is említem, hogy elég gyáva vagyok az ismeretlenbe belevágni, olyasmibe, amit nem tudok irányítani. végül pedig, a hogyan is kérdéses lett volna - csak lőfegyver jöhetett volna szóba. a lőfegyverek hideg, érzelemmentes precízsége mindig is vonzott)
A drogok közül egyedül a hasisos cigarettát próbálta, ami feldobott, ellazított, és hihetetlenül gazdag és szerteágazó asszociációkhoz segített hozzá. Minden kimondott szóról három történet, ötlet jutott eszembe. Ettől megijedtem, és utána tartózkodtam a hasonló élményektől.
Az alkohol nem jó. Kis mennyiség az íz és élvezet kedvéért (vörösbor az egészségért is), kicsit több kellemesen ellazít, sokkal több koordinációs problémákat okoz, utána elkezdek sírni, majd nagyon rosszul leszek, ami után a másnap szörnyű.
És én nem szeretem a másnapot, nem szeretem kavargó fejjel markolni a porcelánbuszt, mert az az egyetlen biztos pont a körülöttem át és áttűnő térben, nem szeretem a gyomorremegést, amikor egy nap tizenötödször rohanok, mert egy falat alma sem marad meg bennem. Ezek is visszatartanak valahol, ahogy a sok lecsúszott (félrecsúszott?) emberroncs látványa.
Tehát nem jó elmenekülni. Sokan mondják, hogy nem futhatunk egész életünkben.
Nincs igazuk, futhatunk.
Vannak, akik még az útról is megfeledkeznek, amin futottak valaha. Megérkeztek volna?
Én nem tudom, csak azok tudják, akik ott vannak (a szektákra gondolok), hogy mit éreznek, mennyire érzik kiteljesedettnek az életüket.
Harmónia?
talán
A sajátjuk?
talán ők sem tudják....én még annyira sem tudhatom....
Azt hiszem, nálam az volt a döntő, hogy felismertem, mit csinálok pótlékként, és megfogalmaztam a vágyaimat.
Nekem sokat jelentett és jelent a net, a husz.
Még ha névtelenül is, illetve egy nikk mögött, de megtanultam kimondani az érzéseimet nyersen, első szándékból.
Felismerem, amikor E/3 személyt használok, és nem kéne, mert magamról beszélek (időnként oda is teszem, hogy "én"), sokkal egyenesebb, őszintébb vagyok magammal. És ez átgyűrűzik a valós életembe.
Érzékeny ember vagyok, akit könnyű megsérteni, akinek könnyű örömet szerezni, és tanulom nem elrejteni, újratanulom kimutatni az érzéseimet, kimondani a gondolataimat. Először itt, aztán a való életemben.
Sokkal jobban érzem így magam.
Most pedig, hogy végre elértem a harmónia egy kis szegletét, hogy egy darabja most már itt van bennem is ennek a csodálatos érzésnek, a sajátom, nem lopott, nem másé, más élménye, most valóban boldog vagyok.
Egész másként élem meg a történéseket. Észreveszem, ha valakinek fáj valami, észreveszem, ha valaki rosszindulattal közelít, és más személyének a szétszedéséből nyer kielégülést, fáj, dühít, de valahogy nem olyan mélyen.
Talán valamilyen lelki egyensúly teszi, amit most sikerült kialakítanom, és nehéz megingatni.
Egy belülről építkező harmónia, amit csak belülről lehet ledönteni.......
Elég sokat írtam már, de sok minden kavargott a fejemben....
Hát, homorítsunk bele egy kicsit esmét, hátha jutunk valamire, kár, hogy el fog halni a darab; ez tűnt eleddig az egyik legígéretesebb témának, kár, hogy a feltörekvőket a részletek elkábítják, s a NAGY EGÉSZ ismeretlen marad, s nem okulhatunk közösen belőle...
Viktor!
"...A fejlődéshez szükséges egyfajta elégedetlenség, a jobb/teljesebb keresése és úgyszintén szükséges tettvágy is...."
Hmm... Lehet...Az is lehet, hogy már öreg, és kiélt vagyok, de ez már nem érdekel.
Mérhetetlen elbizakodottságomban úgy vélem, megtaláltam a Bölcsek Kövét, s meg tudom határozni az anyagi és erkölcsi javaknak azt a körét, amely elegendő számomra, s ez ráadásul elérhetőnek tűnik.... éljen, de jó nekem, most úgy gondolom, már csak 9 évig kell senyvednem a teljes visszavonulásig!
Úgy gondolom, mindenkinek számot kellene vetnie magával, s rendet rakni, melyek azok a pénzzel megszerezhető és azzal nem megszerezhető javak, amelyek számára fontosak.
Kevés olyan egyént láttam, aki legalább a a mga számára meg tudta ezekezt határozni, s keveset, aki akár magához teljesen őszinte lett volna
Márpedig a harmóniához alapvetően ez kellene
Na üdv VAT, reménykedjünk, hátha mondanak mások is ilyen remek igazságokat, mint én, vagy legalább parttalan vitába szállnának, miért vagyok degenerált, így is eléhetnénk azt az 1000-et
bolygó
A legtöbb embernek van elképzelése arról, hogy milyen világban szeretne élni.
Vannak, akik siránkoznak azon, hogy nem érhetnek el dolgokat, de az ő világuk valójában a siránkozásról szól.
Mások érzik/tudják/megtanulják, hogy mi kéne nekik, és tesznek azért, hogy elérjék. Aktívan változtatják a világaikat.
Végül vannak, akik nem vágynak másra, mint ami van - de ez csak annyit jelent, hogy a már meglévőt fogadják el teljesnek, és nem törődnek az előrelépéssel.
A fejlődéshez szükséges egyfajta elégedetlenség, a jobb/teljesebb keresése és úgyszintén szükséges tettvágy is.
Hogy kinek nem világos, a fentiek közül melyik típus a fejlődés letéteményese, én nem tudom.......
vat
szegény topik mán fulladozott, még szerencse, hogy időben kimentettem......
ebbol a 2. ponttal teljesen egyetértek. Az elsovel én sosem tudtam mit kezdeni, nem tudok 6 milliárd felé hajolni, de még 6 felé sem és nem is várom el mástól sem.
A második azért tetszik, mert bár nehezebb, de hosszabb távon biztosan "kifizetodobb". Biztos vagyok benne benne, hogy mindenki jobban érzi magát egy olyan közegben ami közel áll a vágyott síkhoz, mintha egy "rákényszerített" közegnek/körülménynek kellene megfeleljen és ki tudja az a közeg mennyit vesz el belole, mint emberbol.
a +1-gyel csak az a baj, hogy ha kiszállsz a burokból nem fogod érteni a külvilágot, mert egy mozdulatot sem tettél felé és az sem fog érteni téged. Álomvilágot nagyon jó létrehozni egy ideig, amíg tudod kezelni, hogy _az csak egy álom_ és csak attól szép, hogy álom.
És ez még csak egy lépés a harmóniához, ellenben: fontos lépés.
Hmmm... valami ilyesmi járt az agyamban, olvastam egy cikket is, majd jövök. Kétségtelen, ez nem az a hely, ahova beugrik az ember, azutan pár perc után továbbszalad :)
Te Viktor, remélem négy év múlva lesz a születésnapod, a következő szökkenőévben... :))(Remélhetőleg addig azér' meglesz az 1000 hozzászólás :)
A harmóniához a külső és belső világunknak kell összhangban lennie.
Ezt elérni kétféle módon is lehet:
1, belső világunkat igazítjuk a körülményekhez
2, körülményeinket igazítjuk a belső világunkhoz (ez jelentheti azt is, hogy a külvilág megfelelő vonásait vesszük figyelembe és a többivel nem törődünk - leképezzük az elvárt/vágyott síkra)
+1, olyan kis mikrovilágot hozunk létre, ami igazodik a belső világunkhoz - lehet álomvilág, időszakos álomvilág időszakos harmóniát eredményezve, a valóságtól akár teljesen el is rugaszkodhatunk, de akkor felügyelet alá helyeznek.....
Kösz, hogy erőlteted a topikomat:-)))
Én csak ígérgetem a mélyebb elemzésemet, de még hozzá sem fogtam....
Azt kell mondanom, hogy igazad van.
Azok a tevékenységek, amikbe az ember energiát fektet, amiknek a jobb és teljesebb végzéséhez fejlődni kell, előremutatóbb és - hosszabb távon - hasznosabb tevékenységek.
A hasznon pedig nem konkrét, kézzelfogható, netán társadalmi értelemben vett hasznot kell érteni, hanem az egyén harmóniájára, belső egyensúlyára gyakorolt jótékony hatást.
Ezt érzem a futással kapcsolatban is - kiegyensúlyozottabbá tesz, növeli az önbizalmam, és ezek megmaradnak, sőt még jobb teljesítményre sarkallnak.
Fejlődök.
Holott futás közben valószínűleg ugyanazt érzem, amit sokan egy a tévé előtt ülve egy szappanopera nézése közben élnek meg: valamiféle elégedettséget.
Amennyivel ez tartósabb, hogy megmarad bennem, mert a saját teljesítményemmel értem el, "befektettem", és előremutatóbb azzal a hatásával, hogy még több befektetésre és nagyobb teljesítmények elérése indít.
vat
ui: Abban is igazad van, amit a topikról írtál.
A téma komoly, és olvasása nem perceket és pillantásnyi figyelmet, hanem odafigyelést és koncentrációt - szellemi teljesítményt - igényel.
A hozzászólásra ez kiemelten igaz.
Távol álljon tőlem, hogy erőltessek egy topicot, amely halódni látszik, de mivel megszólítottak, illő, hogy válaszoljak; annál inkább, mert elsősorban félreértve érzem magamat, másrészt sokkal lényegibb problémának érzem a harmóniára való törekvést, mint itt a topicok többségét. Ugyanis az az érzetem, hogy a itt lévő topicok többségében meglévő problémák éppenhogy a harmónia hiányából adódnak. Nos, kár, hogy ez a topic el fog halni (s VAT-nak sem lesz meg a szülinapi ajándéka, az 1000. hozzászólás...)
Sajnos a téma nem igazán szerencsés, lévén nem lehet elintézni egyk-két felszínes mondattal, illetve úgy nem érdemes...(szvsz)
"..... mas embereknek mas tevekenyseg idezi elo ezt az allapotot. Az altalad felsorolt tevekenysegek koze nehezebben illesztheto be egy hegycsucs megmaszasa, vagy nyaktoro mutatvanyok egy BMX versenyen, a motocross, meg a rafting, stb.... mert vegul is nem "hasznos" tevekenysegek...."
De igen, már hogyne lenne beleilleszthető. Éppen ez a lényeg benne. Ismét sajnálni tudom csak, hogy olyan példákat hoztam, amilyeneket, de azokkal maga a lényeg jobban érzékeltethető volt. Haszon alatt, hasznos tevékenység alatt nem okvetlenül a kézzelfogható, a mások számára hasznos tevékenység értendő az adott pillanatban. De azért tegyünk különbséget, ha már (-akár legyen-) sport. Ugye azért nagy különbség van a hétvégén a hídra kivonuló és onnan egy gumival a mélybe magát levető, a téren másoknak kunsztokat görkorcsolyával bemutató egyén és egy olyan egyén között, aki kőkemény gyakorlások árán jutott el odáig, hogy felmásszon az Eiger északi falán, vagy egy olyan egyén között, aki számára a minden heti két aerobic-óra, vagy a mindennapi 15 km-es futás a testi higiénia ugyanolyan része, mint a mindennapi fürdés...
Oka kell, hogy legyen, hogy a karate, a jóga a testi egészségen túlmenően valamiféle leleki harmóniában is lecsapódik. Mikor? Hát sokára, ugyanis energia, munka, következetesség, akaraterő kell hozz. Hát az azért nem ugyanaz, mint a téren trükközni a bmx-szel...
Szóval érezhető különbség van, az élet akármely területét is vesszük bele. A különbség pedig nem az adott pillanatban az egyén számára biztosított érzet (hiszen ez csakugyan ugyanaz - az idő nem érzetének elérése), hanem - mint említettem - az érzet elmúlta után a tevékenység révén elért utóhatásban nyilvánul meg, nevezetesen arra gondolok, mire sarkall az a bizonyos utóérzet. A téren korcsolyázó már másnap ugyanoda fog menni és csak korcsolyázni fog, a következetes munka, az akaraterő, a komoly célért való küzdelem ugyanakkor nem csak az egyén harmóniájához vezető utat jelentheti és nem pillanatnyi örömökben nyilvánul meg, hanem az egyéb tevékenységeire is hatással van, ilyetén módon a többi egyénre is hat; ezt értem én "hasznos" tevékenység alatt, s a "kábszert", "mákonyt" a többi "nem hasznos"-ak minősített tevékenység alatt.
És ez kivetíthető más területekre is, legyen az egy nővel eltöltött éjszaka (akár egyéjszakás), egy elköltött ebéd, egy séta, stb.
Én például imádom a hamburgert, de azért lássuk be, más a hangulata, ha egy gyertyafényes, tisztességesen megterített asztallal várom a páromat, kellems zenei aláfestés mellett egy általam főzött 3 órás húslevessel.
Meklyikünk az, aki, ha egyedül eszik, tiszta abroszt tesz fel, tisztességesen megterít, és nem állva kapja be a szendvicset, aki vasárnap is megborotválkozik, amikor nincs is ott senki, stb...stb...
Szóval a minőségről beszélek, minőségi életről, egy életérzésekről, igényességről a munkában, az önképzésben, a párválasztásban, az élet bármely apró területén megvalósítható dolgokban.
Hogy ez nincs meg, hogy itt valami zavar van, az itt olvasható topicokban is megnyilvánul. Én a harmónia nem meglétét látom abban a topicban is, ahol arról polemizálnak, sok-e, avagy kevés 30 partner. Vagy nézzük meg az óráról szóló topicot milyen félrecsúszott értékrend alapján választunk időnként órát. stb. stb. stb.
Igazad van, a megfelelő állapot elérhető sok olyan tevékenységgel, amiket nem sorolsz az alkoholizmus, vagy a kábítószer ketegóriába, de én ezt nem nevezném harmóniának, vagy ha annak nevezzük, akkor azt azért érdemes észrevenni, hogy az a fajta harmónia igen nagyon törékeny valami!!
Lehet Romana-t olvasni állandóan, de az így elért harmónia rendkívül mulandó.
Harmónia? Hát persze, hogy elérhető a dizsiben egy új kapcsolat összeszedése révén. Sőt, még másnap is eufóriás hangulatba lehetek tőle. De hát ez nem nagy kunszt. Az igazi művészet az, hogy nem 3 hétig, hanem 3 évig tartsam magamat abban az állapotban! Ehhez pedig tartalom kell, igényesség, odafigyelés, stb., ahogy minden általam "jó"-nak minősített tevékenységben.
Kékróka:
"....A Te általad "jó"-nak nevezett tevékenységek sem mindig segítik elő az időtlenség érzetét. (Pl. egy vizsgára készülve, egyrészt az időzavar érzete lép fel, másrészt az időnkénti undoré. Pedig nagyon hasznos tevékenységről van szó.) ...."
Az általam "jó"-nak vagy "hasznos"-nak nevezett tevékenységek az idő-érzékelés, illetve az idő nem érzékelés szempontából osztódnak fel, ami nem okvetlenül a szó legköznapibb értelmében vett haszonnal bírnak.
A fene akar még egyszer életében egy rektori villanytan szigorlat előtt lenni....:-)
Szép is lenne.....nincs annyi pénz a világon, hogy mégegyszer ott senyvedjek az ajtó előtt....:-(((
Kekesseges, orulok, hogy sikerult "ideprovokalni" Teged :))
Bolygohollandi:
Azok a tevekenysegek, melyekrol irtal, valoban elosegitik annak az erzetnek a kialakulasat, es esetleg tartos megletet, melyet most itt a harmonia szoval jelenitunk meg. (Purusa elozo kerdese annak idejen azert nem csak humor volt szerintem, mert vegul is nem igazan tudtunk egyertelmu meghatarozast adni, mit ertunk harmonian).
De ahogy kedvenc Rokaholgyem is irta :), mas embereknek mas tevekenyseg idezi elo ezt az allapotot. Az altalad felsorolt tevekenysegek koze nehezebben illesztheto be egy hegycsucs megmaszasa, vagy nyaktoro mutatvanyok egy BMX versenyen, a motocross, meg a rafting, stb.... mert veguk is nem "hasznos" tevekenysegek, hanem szinten egyfajta "makony", a veszely, a kielezett helyzetek, a kepessegek vegso hatarig kihasznalasa okozhat az ilyet kedveloknek hasonlo allapotot - ugyanakkor nem tudnam semmikeppen se az alkohol, a kabitoszer es egyeb destruktiv elvezetek koze sorolni, de az altalad leirt, tobbnyire nyugodt, laza "jo" tevekenysegek soraba se illeszthetoek.
Ha mar az univerzalitasrol, globalitasrol volt szo, inkabb azt kellene vizsgalnunk, milyen az egyen es a vilag viszonya.
Hogy tudja magat elhelyezni a vilagban, milyennek latja azt, megtalalta-e a helyet, vagy ha nem, tudja-e, hol keresse es hogyan eri el.
Ez is egyfajta harmonia-ertelmezes lehet.
Most eppen a kezem ugyeben van Buddha tanitasainak angol forditasa (mert nem csak Bibliakat tesznek errefele a szalloda ejjeliszekrenyenek fiokjaba) :)
Olvasgattam... hmmm, vagy nem jol ertem csekely nyelvtudasommal, vagy ez nem az en utam... de elgondolkodtato.
Kedves Bolygo,
Nekifutok :) Nemcsak erre a hsz.-ra, hanem az egész topic kijelentéseire reagálnék, bár ezek többsége Tőled hangzott el. Nem jelölöm külön, kié volt, aki akarja megtalálja, és hozzáteszem a magam gondolatait.
Az itt megszólalók jórésze(magam is) úgy tűnik azok közé tartoznak, akik osztják a mondás igazságát: az ördög a részletekben búvik meg. Talán ezért izgatnak jobban a részek, mert abból kerekedik ki az egész, de azt is tudom, hogy az egész több, mint a részletek összessége.
A Te általad "jó"-nak nevezett tevékenységek sem mindig segítik elő az időtlenség érzetét. (Pl. egy vizsgára készülve, egyrészt az időzavar érzete lép fel, másrészt az időnkénti undoré. Pedig nagyon hasznos tevékenységről van szó.)
Felsorolhatnék, de nyilván Te is fel tudsz sorolni olyan könyveket, ami a mákonyt helyettesíti, de mégis klasszikus alkotás révén nem sorolható be a ponyva kategóriájába. Márpedig ez ugyanolyan világból való kilépést eredményez(het), mintha valaki ábrándozva ülne a lötty partján. (Egyébként is néha nagyon fontos és hasznos, ha az ember elmereng.)
Aludni is jó. Abban igazad van, hogy az a kellemes lebegés, ami megelőzi, nagyszerű, de aludni azért is jó, mert addig sem kell szembesülni sok dologgal. Vagy éppenséggel kialussza valaki a belső feszültségét. Az ébredés utáni állapottal vitatkoznék, az csak akkor jó, ha visszaaludhat az ember :) (Reggeli ébresztő suxx)
Elfogadva 5 pontból álló felosztásodat kiindulási alapnak, azok kifejtését, tartalmi jellemzőit korrigálnám, kiegészíteném.
1. Testi egészség (meglegyen mindene, úgy, ahogy a Természet szerint kell)
Úgy gondolom nagyon fontos a testi egészség, de idős barátomra gondolva tudom, hogy nem feltétlenül fontos. Az, hogy elfogadja a test mulandóságát, kopását, éppúgy hozzátartozik az Ő harmóniájához.
Nem tartom jónak ennyire életesen különválasztani a testit a lelkitől, mert kölcsönhatásban működik a dolog: akinek jó lelki kondiciói vannak, az az esetleges testi negatívumokat fel tudja dolgozni. (Természetesen csak bizonyos mértékűség esetén. Ha valaki a fejét veszti, azt nem lehet megemészteni lelkileg sem.)
2. Lelki egészség (kiegyensúlyozott, káros és túlzott reakcióktól mentes állapot)
Kell hozzá az ember megfelelő ismerete önmagáról, a lelki folyamatokról, s ezeknek az ismereteknek a kellő alkalmazása mind önmagával, mind a környzetében lévő emberrekkel kapcsolatban.
3. Egészséges, tragédiamentes környezet
Fontos, hogy a számunkra sokat jelentő emberek testi/lelki szempontból egészségesek legyenek. Az aggodalom kirágja a harmómia oldalát.
Ezzel együtt úgy látom, egy-egy kisebb tragédia még nem feltétlenül jelenti a harmónia végét. A probléma kezelése ismét a lelki egészség stabilitásának és megalapozottságának mértékét állítja előtérbe. Természetesen sok függ attól is, hogy ki mit él meg tragédiaként. (Van aki azt is, ha össze kell varrni a kezét.)
4. Kielégített szellemi igények
Mindenkinek megvan a maga igényszintje. Ha ezeket ki tudja elégíteni, akkor hozzájárul önmaga lelki békéjéhez, legyen az klasszikus rock, jazz vagy oratórium. Ezért írtam fentebb, amit írtam, s ezért vitatkozom Veled erről. Ha nekem brazil sorozatot kellene néznem büntetésnek érezném, és válogatott szitkokat szórnék arra, aki erre kényszerítene. De mások a Napfivér, Holdnővér című filmtől kapnak ásítórohamokat.
De tudok egy még jobb példát: van, aki szereti a szimfónikus zenét, míg az operákat alig-alig. Mindkettő fajsúlyos, mégis Te elitélnéd ezt a személyt, mert nincs oda az áriákért?
Ide kívánkozik a net, mint a szellemi-szórakozás/ismeretszerzés eszköze. A kettőt néha nem tudom mereven elválasztani, mert mikor keresek valamit, akkor a felfedezés öröme is megjelenik, tehát a munka örömszerzéssé változik.
Én szeretem a drótot, néha az inuterus létet juttatja eszembe.
5. Testi igények
Egyetértek Gentlemannel, az _anyagi_biztonságot_ _soroljuk_ide, mert ahhoz, hogy a test pihenjen, ágy kell, hogy legyen ereje a holnaphoz, étel kell, hogy ne fázzon, meleg szükséges.
Azt írtad: munka, szex, tánc, sport.
Tico fogalmazta meg, de Ő Veled azonos nembeli, így én a másik oldalról megerősítem: a szex nemcsak torna. Kétségtelen, ha kategóriákat alkotunk, valami mindig kilóg valamennyire. Ezért hagyjuk itt, de ne tévesszük szem elől, hogy amennyiben valakinek örömöt akarunk szerezni, az már nem pusztán a testre, hanem a lélekre, sőt a szellemre is kölcsönhatással van.
Ennek értelmében ez a munkára ugyanúgy vonatkoztatható, vagyis egy munka megteremti/megteremtheti a szellemi kielégülést is.
Azt hiszem feltaláltam a langyos vizet, ezért most berekesztem magam :)
Hát bizony igazad lehet, magam is tán öngyilkos depresszióba zuhannék, ha 23 alá menne a mindennapi kielégüléseim száma :-)
(Bár ha sokkal feljebb megy, nem lesz időm a többi remek, a harmóniához vezető, általam oly nagyképűen kinyilatkoztatott utakat kipróbálni...:-))
Ok, nem lesz itt komoly nézetkülönbség köztünk, a harmóniához vezető utat pedig ugyanúgy nem fogjuk itt együtt (sem) meglelni, mint Novalis a Kék Virágját (csak hogy visszatérjünk az irodalomhoz egy pillanatra), vagy Castorp bácsi is addig kereste, míg meg nem nyuvadt a hegyen a hiábavaló filozofálgatás közepette (kötben még egy rendes nője sem akadt....- akkor már inkább itt élcelődjünk a neten :-)))
üdv:
bolygó
Ajjaj Bolygo, az a baj, hogy a harmónia magába foglalja a szexualitást is. Már ha az ember elkezdi egyszer. Ha bántja, hogy nem tud egymás után 23-szor kielégülni, az káros hatással van a gondolataira, rányomja bélyegét az összes tevékenységére, máris dől a harmónia lehetősége.
Igazad van, hagyjuk az irodalmat - bár nekem nehezen sikerül -, ezért is, meg egyáltalán Schiller rohadt almáját nem tudtam kihagyni :)
Sajnálom a kultúrából vett példákat, mint említettem, nem akarok ilyen irányú vitába bonyolódni, csak hát az időhöz adott magyarázatokhoz ezek a legérthetőbbek. Próbáljunk meg elszakadni a rohadt almát szagolgató perverz sillertől, és maradjunk a globális harmóniánál, amihez vezető útról elmélkedtünk, amihez az egymáshoz való viszony fejlesztése, a toleranciaképsség kialakítása, a megértés, a felkelő nap okozta öröm, a munkában elért siker, a másokért hozozz áldoza okozta öröm stb... ugyanígy hozzátartoznak - csak ott az idő sokkal áttételesebben érhető tetten, mint a lerészegedésben, vagy egyéltalán az érzékekre könnyebben befolyást gyakorló dolgokban.
Végülis mindannyian keressük a harmóniát, ez szvsz fontosabb, mint itt némely szexuális részletkérdés, az, ha nem is jelentéktelen része, mégiscsak mindössze egy kisebb (valódi) részhalmaza a NAGY EGÉSZ-nek
bolygó
Schiller rohadt almát szagolt, hogy legyen ihlete, az volt a kábítókás kígyógyökere.
Szerinted ez káros volt a műveire?
Romanára, Júliára és a többi "ponyvára" annyit mondok, mint az átkosban mondtak Rejtőre némelyek: még mindig jobb, mintha kocsmába járna.
Igazad lehet VAT, hogy amit Nálad a komolynak nevezett zene jelent, ugyanolyan hatást kelt, mint másnál a dizsizene. Na de éppen erről beszélek. A pillanatnyi hatás ugyanaz, de a hosszabb távú hatása egészen más a kettőnek.
Róka!
Hogy hogy jön ide a Romana "leszólása"?
Ugyanezért. A hatásmechanizmusa ugyanaz, mint Schillernek, de az utóhatása más.
Magyarázza meg nekem valaki a különbséget a permanans ponyvaregény-fogyasztó és a kábszeres között!
Én azt állítom (hiszem), hogy a harmónia elérése az időtlenség elérését jelenti, s mivel az odavezető út a lényeg, nem mindegy, mivel érjük el, illetve pontosítsunk, számomra nem mindegy, meddig maradok abban az állapotban, s mennyire tudom tudatosan elérni.
Ezen kívül erős különbséget teszek (legalábbis a magam számára) a között, miszerint a legegyszerűbb úton, simán leszopom magam, s egy óra alatt kellemes időtlen (reggelig tartó) kómába kerülök, avagy egy olyan utat választok, amely a harmónia hosszabb megmaradását eredményezi.
Belemehetünk valamiféle kultúrális vitába is, de azért ami az egyes "tevékenységek" "értékfokát" illeti, az egyéni megítélésen kívül azért mutatnak némi-nemű figyelemreméltó és akár egzaktul megfogalmazható különbséget; ha másra nem is gondolok, csak az "időt-állási" képességükre. (V.ö. Vivaldi párszáz évét a Spice Girls leáldozott napjaival)
Nem hiszem, hogy bárki, aki ebben a kultúrkörben él, tagadná, hogy egy Jókai regény értékesebb alkotás, mint az újságosnál megvásárolt Romana. Márpedig ahhoz, hogy valaki egy Jókai regényt elolvasson, valamilyen szintű (ön)képzésen át kell, hogy essen, már pusztán a szókincse miatt is; ez jellemzően valamennyi olvasást jelent a legkülönbözőbb témakörökben (legyenek ezek akár a kötelező olvasmányok). Ugyanezt az (ön)képzést a legtöbben kihagyják a zene vagy a képzőművészetek esetében.
Mivel a zene sokkal közvetlenebbül hat az érzékekre, ott már ezt a különbséget szinte mindenki tagadja, azt mondván, hogy ha neki a dizsi jobban tetszik, minek hallgatna meg többször valami ótvaros Bach misét (ha már helyből nem tetszik), pedig a zene csontugyanazt a gyakorlást, (ön)képzést igényli, mint az olvasás, azaz többszö, több különböző zenét kellene meghallgatni, meg kellen érteni, vajh mások mit szeretnek rajta, nem helyből elutasítani - mint az történik.
Róka!
Visszetérve a harmóniára, az én véleményem szerint tartósabb harmónia érhető el "jó" tevékenységek által, az így szerzett parciális harmóniák sokszorozzák magukat a "rossz" tevékenységekkel ellentétben, újabbakra sarkallnak.
Ami a Romana-t olvasó, mosolygó szomszéd nénit illeti, igazad van, semmi garancia arra, hogy a mégoly magas fokú kultúráltság az emberi jellemvonások egyre pozitívabb voltában is megnyilvánulnának.
De, (- és ez már az idő-elképzelés átvitt értelmezéséhez vezetne -), ugyan a zenével, egyéb művekkel, ivással, szerelemmel, stb. jobban jellemezhetjük a harmóniát, ami az emberi viselkedésformákat illeti, ugyanígy nem mondanak ellent az idő-érzetnek és az abból, általam levont következtetéseknek, s így természetszerűleg van közük a harmónia eléréséhez. Ez ugyanolyan (ön)képzést, önkritikát, saját magunk testi-lelki fejlesztését igényli/igényelné - de többünk a könnyebb ellenállás irányába mozdul, s természetesen meg is tudjuk magyarázni, miért van igazunk... (szvsz természetesen)
bolygó
Asszem értelmezési gondok vannak. A harmónia belső kiegyensúlyozottságot, lelki békét és külső-belső összahangot takar. Nomármost hogy a fenébe jön ide a Romana magazin leszólása? Van olyan ember, akinek a kiegyensúlyozottságához Courths-Mahler regények kellenek. De pont Ő lesz az, aki kedvesen mosolyog a lépcsőházban, mikor találkozunk, szemben a Schillert olvasó mufurccal, aki összeférhetetlen szomszéd, s még a fű nővési iránya ellen is kifogásai vannak.
.......alapvetően vannak dolgok, amiket én is így érzek, gondolok (pl az idő múlása - nevezhetjük, szakszóval élve, az idő struktúrálásának), és vannak, amikben látok némi ellentmondást (az igényes irodalom/zene megfogalmazása - szerintem az igény meghatározása egyénfüggő. Azon túlmenően, hogy én sem állhatom a - szerintem - igénytelen zenéket és irományokat, ezek másoknál ugyanazt a szerepet töltik be, amit nálam a komolyzene vagy pl - és lehet kövezni - a metál zene egynémely darabja (pl Haggard), mert az ő igényeiket pont az a zene vagy magazin elégíti ki, és ugyanazt érzik, amit én.)
A többit holnap.
vat
ui: kösz a hosszabb írásért - összetettebb gondolatmeneteket egyébként sem lehet röviden úgy kifejezni, hogy mindenki pontosan megértse a lényeget ....
Nem fog ez menni, mégannyi jószándék mellett sem, úgy tűnik a részletkérdések jobban izgatják a levelezők testét-lelkét, mint a lobális problémák, holott ez szerintem izgalmasabb. Egy adott konkrét probléma akár megoldható is, de közben lehet, hogy nem foglalkozunk a NAGY EGÉSZ-szel, holott lehet, hogy inkább ezen kellene elmélkednünk.....
Akkor is próbálkozom mégeccer (bár messze vagyunk az 1000-től), hátha a sok "durván" célirányos topic (:-))) között "elcsúszik" egy kis laza érzelem, filozofálgatás is a harmónia kérdéséről, ha már ezzé "konkretizáltuk" a topic fő kérdéskörét:
Szóval a topic, azon kívül, hogy elélcelődtünk a lelkiismeretlen rencergazdi megvetendő cselekedetein, úgy tűnik, a testi-lelki elégedettség felé halad, nos, kanyarítsunk rajta egyet:
Szóval az én véleményem szerint minden tevékenységünk az irányba hat, hogy minél kevésbé érzékeljük az idő múlását - ha úgy tetszik, úgy gondolom, a harmónia elérésének módja az idő-múlás érzetének tudatos irányítása.
Röviden: Osszuk a tevékenységeket, érzeteket az egyszerűség kedvéért "jó" és "rossz" tevékenységekre, érzetekre. Nevezzük "rossz"-nak a nem kedvelt munkát, a rossz könyvet, a sekélyes zenét, a később megbánt kefélést, a temetésen való részvételt, kábítószert, alkoholizmust, rosszul sikerült estét, stb., ezek ellenkezőjét pedig "jó"-nak.
Namármost, ha az idő múlásának érzete szempontjából vizsgálódunk, azt láthatjuk, hogy ha rosszul érezzük magunkat, akkor jobban érezzük az idő múlását (ld. pl halott melletti virrasztás, évnyitón való részvétel, unalmas konferencia, értekezlet, stb.), ha jól érezzük magunkat, nyilvánvalóan "repül" az idő. Ezzel eddig semmi újat nem mondtunk.
Az igazi érdekessége, hogy a nyilvánvalóan "rossz"-nak minősített tevékenységekkel is elérhetjük az idő "nem érzékelésének" állapotát, ld. pl. részegség, kábítószer, sekélyes mulatság, később megbánt éjszaka, stb.
Ez csak látszólag jelenti azt, hogy ezek után nem köthetők az "értékes" tevékenységek az idő-múlás érzetéhez, ugyanis nem pusztán az idő érzékelésétől függ a dolog, hanem az "utóhatásaitól" talán még inkább. Lehet, hogy pl. a részegséggel elérhető az idő nem érzékelésének állapota, de abból felépülve (most a másnaposságtól eltekintve) semmire nem ösztönzi az emberek többségét az újabb kábulat elérésének vágyán túl; a kábítószernél talán ez még jobban érzékelhető, ahol újabb és újabb adagra van szükség. De ugyanez tetten érhető pl. egy Romana-t, Júlia-t olvasó egyénnél is, aki alig várja a következő kiadást, hogy újra az "adagjához" jusson, és akkor itt leönthetnek engem sósavval, de jócskán tetten érhető a sekélyes dizsizenénél is, elég a villamoson ránézni a bambán maga elé meredő walkman-t hallgató fazonra, miközben kifelé már csak egy idegesítő tompa, talpalávaló puffogás hallatszik és gondolni arra, hogy néhány nap, hét hónap múlva már másféle, ugyanilyen sekélyes zene fogja ebbe az állapotba "hozni". Szóval, akárki akármit is mond, ezek ugyanúgy kábítószerek, mákonyok, látszattevékenységek, mint amennyire a köznapi értelemben vett kábítószer az, s hatásuk nem hosszantartó, a belőlük való "ébredés" pedig mélyebb letargiába juttat, mintha nem is kezdtem volna bele.
Ha összevetem, hogy a "jó"-nak nevezett tevékenységek a fentiekkel ellentétben úgy "viszik" az embert az idő nem érzékelésének állapotába, hogy nem okvetlenül ugyanazon tevékenység újbóli végzésére sarkallnak, hanem más "jó" tevékenységre ösztönöznek, képesek arra, hogy "elhatározásokat" tegyünk, hogy mindig új életet tudjunk kezdeni, akkor talán egyre közelebb jutunk a lehetséges megoldáshoz, közelebb jutunk magához a harmóniához!
Ja, hogy ehhez tanulni kell? Hogy ebbe energiát kell fektetni? Hogy ehhez akaraterő kell? Nos, lehet a könnyebb utat választani, s sekélyes örömökkel, mákonyok közepette létezni.
Térjünk vissza az idő nem érzékeléséhez. Mi van, ha elérjük az ideális állapotot, s egyáltalán nincs is idő már? Hát bizony az baj, mert ugyan itt a halhatalanság, hurrá, de hát vagy alszunk, vagy meghaltunk (most ezen állapot vallásos elemzésébe ne menjünk bele...).
Ebből rögvest látszik, hogy nem az a lényeg, hogy elérjük ezt az állapotot, hanem az, hogy mint valamiféle határértéket minél inkább megközelítsük. Gondoljunk itt arra, hogy nem aludni jó, hanem az elalvás előtti pillanatok, vagy a nyugodt ébredés előtti kellemes kábulat. Vagy - nekem ugyan nem volt - de gondoljunk a hahálközeli élményekre.
Ettő kezdve már csak egy ugrás, hogy ha az idő nem érzékelésének állapota az elérendő cél, pontosabban a minél jobban való megközelítése, a halhatatlanság elérése, nevezzük harmóniának, hiszen akár az is lehet, akkor maga az odavezető út az igazán érdekes, ettől kezdve pedig megvan a recept, olyan úton kell "járni", amely más, újabb "jó" utak megkívánását vonja maga után. Ez pedig a színvonalas zenét, az értékes irodalmat, a kultúrált ivást, a jól elvégzett munkát, a tartalmas társalgást, értelmes barátokat, érzelmeken (is!) alapuló kapcsolatot, testi-lelki egészségre való törekvést, stb., stb. jelent. Egy olyan életvitelet, ahol minden azt célozza, hogy a harmónia közelébe jussunk, s az oda vezető út ne a mákony legyen, mert az csak pillanatokra juttat oda, holott a harmónia fenntartható hosszabb ideig is - igaz energiabefektetés kell hozzá....
Na, ismét hosszú voltam és ismét nagyon okos (- mentségemre: VAT azt mondta, nem baj, ha hosszú az ember, s ez mégiscsak az ő topicja.)
bolygó
Viktor, írd meg minél előbb! Érdekel. Harmóniából nem állok jól :) A harmóniát a boldogság fogalmával állítanám párhuzamba, a folyamatban érzem a hasonlóságot, mert a boldogság is csak ideig-óráig jut osztályrészül. Nekem jóval több boldog percem volt, mint harmonikus.
Viszont a boldog percekre való emlékezés átmeneti harmóniát is ad(hat).
Gondolatébresztő topicot csináltál :) Persze kellett Tico kicsit provokatív felvetése is a nők hiányáról ahhoz, hogy tiszteletem tegyem itt, de igazából a névnapi köszöntő volt az elsődleges :)
Ez szerintem a vágyaktól függ........a beteljesüléssel az a baj (másfelől viszont pont ez benne az érdekes és szép), hogy szükségszerűen múlandó.
A "maradékot" a múlékonyság tudata is jelentheti.
(azt hiszem erről is fogok írni egy nagyobb lélegzetű elemzést....:-)
Viktor, ha azt mondod, hogy Kurtágot igen, akkor szomorú leszek. Nekem mindig a konyhában való csörömpölésem idézi fel az a hangsor... Az én egyik kedvencem Saint-Saëns Állatok farsangja. (A név kötelez :)
A vágyak sohasem teljesülnek be maradéktalanul :) :(
Szia Viktor :)
Boldog névnapot! :)
Gratulálok a topicodhoz, de továbbra sem tudok semmi okosságot beleírni. Ha a megvalósítandó harmóniára gondolok, akkor az mindössze percekre volt jelen az életemben, amit ide írhatnék az a felettes énem kivetítése lenne, nem valós. A boldogságot is percekre éreztem. Mindannyian vágyunk a lelki békére és egyensúlyra, mégis a különböző ingereket hajkurásszuk, ami könnyedén felborítja a csekélyke lelki harmóniát is. A disszonáns is lehet élvezetes, bár én nem szeretem Bartókot.
