Mi 9. éve élünk együtt, mindketten elváltként ismerkedtünk meg:
Emma Pestről 3 gyerekkel mind nála maradt.
Bence vidékről 3 gyerekkel (az általánostól eltérően) mind nála maradt.
Ez ugye összesen hat kiskorú.
Okozott és okoznak a mai napig is problémákat a korábbi életszakasz különböző szokásai, megrögződötségei, értékrendi különbségek különböző magatartás formák.
Azonban ami nem változott már 8 éve az, hogy kettőnk egymáshoz való viszonyulása stabil. Úgy érezzük, fönn tudtuk tartani az egymás iránti szerelmet és szenvedélyességet ennyi gond, probléma mellett is. Sőt, az utóbbi időben bizonyos praktikákkal újra az újszerűség jellegével él köztünk a szexualitás.
Nekem egy borzasztó válásom volt 2 évvel ezelőtt. Összetörtem, visszaszoktam a dohányzásra is. Majd barátnőim nyoszogatására elkezdtem társastáncra járni velük és ott ismerkedtem össze mostani párommal. Ő is csúnya válás után volt, így átéreztük egymás helyzetét. Azóta minden mesés körülöttem, utazgatunk, szórakozunk, most szeptemberben pedig megyünk Blondie koncertre a Budapest Arénába. Már alig várom! :)
Volt ritkább beszélgetés próbáltam ritkítani a találkozókat,mert mi mindennap találkoztunk ha csak 20 percre is,de a kezdeti 2-3 napos megtorpanás után uú szint mindennap taliztunk,ha másért nem mert vitamint hozott(orvos) vagy épp "felénk járt" hozott vmi gyümölcsöt sétáltunk 1-et a kutyusommal(lusta kis dög ölben cipeltette magát).Nem tünt el. Nem nyomulósan,de éreztette itt van számíthatok rá,úgyhogy mi bébi projekten vagyunk most és jövő tavasszal házasodunk,de én az első 10 hónapban ugrásra készen álltam arra hogy lelépjek befejezzük és nme azért mert nem szerettem,egyszerűen féltem,és féltettem mgam az újabb fájdalomtól,mert tudom tudtam nem bírnék 1 újabb komolyabb cserbenhagyást belehalnék.
harmadiknick, ismerős amiről írsz... mi most már 6. éve vagyunk együtt a párommal, jön a második baba is, meg itt van nehezéknek az én két nagykamaszom, mégis mindig rám jön, hogy a gondjaimmal egyedül kell megbírkóznom.... időnként elfutnék, hogy ne a páromat terheljem....
Tavaly nyáron voltam olyan helyzetben,hogy komollyá vált a kapcsolat 4 hónap után megkérték a kezem és én teljesen pánikba estem,mert elég sok gondom volt sőt van is és aki engem vállal az bizony a gondokból is kap.No,mármost előző tapasztalataim alapján a gondok aláásták a kapcsolatot sőt azt tapasztaltam válogattak volna bennem,a jó jöhet a bajt meg oldjam meg egyedül.Ha az ember szeret valakit egyrészt nem akar csalódni benne és inkább mielőtt tényleg komollyá válna lelép védekezésből ne sérüljön nagyot én ezt próbáltam, de türelmes volt velem a párom ekkor lép életbe a másik félelem,a gondok majd jól aláássák a kapcsolatunk és mi lesz.Tudom ez így olyan mint az a mese mikor meglátott a fiatalasszony 1 követ,és félt hogy agyonütei a még meg sem született gyerekét,de akit már leforráztak a végén a hideg víztől is fél.Nekem nálunk a párom türelme segít, de néha most is nehéz,mert a gondokat valahogy egyedül akarom megoldani,mert félek lehet cserben hagy ,hát hogy ezt ő hogyan viseli oldalakat leht írni.persze egyre inkább bízom és próbálok rátámaszkodni ,de ez sok idő.
Szóval a helyzet az, hogy sikerült úgy megbeszélni a dolgokat a párommal, hogy hagyok neki időt és teret... Talán így megmenthetem a kapcsolatunkat. Eléggé el vagyok keseredve, de Ő is. Megállapodtunk, hogy ő fog keresni... ma meg is tette...
Azt mondta fontos vagyok neki ezért nem akarja, hogy a problémáit rám is átragassza. Kicsit gyenge dumának tartom. Én úgy gondolom, hogy ha valaki fontos lenne nekem akkor belé kapaszkodnék és örülnék ha mellettem lenne. Bár a férfi agy máshogy jár mint a női.
Nem voltam még ilyen szituban és nem tudom hogy mi az okos megoldás.
Azért néha mondjam neki hogy hiányzik? Vagy ezt se? Belül nagyon rossz, hogy ennyire nem adhatom magam és ennyire nem vevő az érzéseimre.
A tanácsod megfogadom. Lehet, hogy tényleg kicsit elszaladt velünk a ló a jövő tervezéssel kapcsolatban.
Mindennap többször beszélünk, hol ő hív, hol én. Ma azért annyit tettem az ügy érdekében, hogy a munkahelye előtt parkoló autója szélvédőjére tettem egy szál rózsát egy kis szöveggel.
Eddig bejött, mert nagyon jókedvűen hívott és megköszönte a meglepetést. Most már csak az újabb találkára várok...
Egyébként a sztorimat már több hölgy és férfi ismerősömnek is meséltem, de mivel nem vagyunk egyformák, egyik fele azt tanácsolta maradjak olyan mint eddig a másik fele, meg hogy lassítsak kicsit és várjam meg míg ő húz magához és csókol meg. Na most legyek okos...
Én inkább a lassítást választom, mert az érzéseim ismeri.
Nem tudom mi lehetett a gond, mert előtte este köszöntöttek fel a kislányával és akkor minden oké volt. Ölelés, csók...
Péntek reggel is így váltunk el, úgyhogy simán "rossz napja volt" gondolatom támadt. Viszont abban igazad van hogy nem kellett volna megvárni a vasárnapot vele. De a hülye ember saját kárán tanul...
Lehet, hogy ez csak egy múló állapot nála, és tényleg nincs semmi konkrét ok (max. a fáradtság).
Még a volt férjemmel kapcsolatban voltam hasonlóan, az elején- egy nap hirtelen azt érteztem, fogalmam sincs, mit keresek én ezzel az emberrel együtt? És még egyszer, bő egy évre rá, amikor egyszer külön töltöttünk pár napot. Igaz, amikor találkoztunk, egyből elmúlt a dolog, úgyhogy máig sem értem mi volt.. (Persze ma már nem is igazán érdekel.)
A többiek tanácsa beválhat, ha ehhez hasonló dologról van is szó.
Még annyi, hogy jövőbeni dolgokról most egy darabig inkább ne beszélj neki, a jelen legyen a lényeg. Aki nehezen oldódik, az hajlamos begörcsölni a tervektől, mert kötelezettségként éli meg. Ha azt sugárzod felé, hogy most és itt nagyon jó, aztán lesz, ami lesz, abból csak jól jöhetsz ki.
Dettó hasonló típusú emberrel jópár szakítás után ezzel a módszerrel sikerült zöldágra vergődnöm, csak nekem is lassan esett le a tantusz :)
Gézooval egyetértek. Még női szemmel annyi kiegészítést hozzáfűznék, hogy szerintem ilyenkor két verzió lehetséges - ehhez jobban kellene ismerni a hölgyet.
Ha magában rágódós típus, aki szereti egyedül lerendezni magában a problémáit, akkor picit hagyni békén (1-2 napig), persze ha keres, akkor a lehető legkedvesebbnek lenni. Én is imádom a páromat, velem is lakik, de mivel olyan munkám van, hogy egész nap kommunikálnom kell, havonta 1-2 napot igénylek egyedül, amikor tényleg senkihez se kell szólnom, mert a leterheltség/feszültség egyébként rajta csattanna.
Másik verzió, hogy lepd meg valamivel, amikor tudod, hogy ráér. Mozi, színház, vacsora, vagy bármi, ami belevág az érdeklődési körébe. Ilyenkor a "szelíd erőszak" jól szokott működni. Megkérni, hogy az adott időpontra ne szervezzen semmi mást, de ne mondd el, hogy miért, legyen meglepetés.
Nem tudom mi a hölgy érdeklődési köre, de csak egy példa: vidd el vacsorázni a kedvenc éttermébe és beszéltesd közben. Nem erőszakosan, csak ha elkezd beszélni a lelkében zajló dolgokról, akkor nagyon maradj csöndben. Ilyenkor automatikusan belelendül mindenki a történetbe és részletesebben elmondja, mintha faggatnád. Ha még ott se akar beszélni róla, akkor is mindenképp vedd lazára a dolgot, fő cél az legyen, hogy kikapcsoljon és lazítson. Ha iszik alkoholt, esetleg 1-2 pohár bort érdemes kirendelni, akkor még jobban oldódik (de ne itasd le :)).
Vagy akár csak leülni a kanapéra egy film elé, nem erőltetni az ölelést, bújást se, de ha bújik, örömmel fogadni. A csend és a nyugodt, nem erőltető légkör az esetek túlnyomó többségében kommunikatívvá teszi az embereket.
Szia! Nekem nagyon úgy tűnik, hogy volt valami olyan amivel megrendítetted a bizalmát, például olyasmi amivel a korábbi rossz kapcsolatára emlékeztetted. Ha így lenne, akkor csak egyet tehetsz. Finoman, szépen, önmagadat adva eloszlatod ezt a félreértést. A virág, az udvarlás, a rajongás sohasem árt. Egyébként a helyedben én már "pénteken" megbeszéltem volna vele, de vasárnap semmiképpen sem hagytam volna ott, ebben a lelki állapotban. Sok sikert! Mindkettőtöknek!
Segítségeteket, tanácsotokat szeretném kérni. 13 év kapcsolat után februárban váltam el hivatalosan az ex nejemtől és azóta voltak rövidebb max 2 hónapos kapcsolataim.
Most is egy ilyenben vagyok ami már több mint 2 hónapja tart.
Netes társkeresőn ismertem meg a lányt, 28 éves gyermekes. Nagyon szépen indult minden és minden jó is volt egészen múlt péntekig. Egy hangos szó, veszekedés nem volt köztünk, sokat nevetünk, erőt adunk egymásnak és a gyerekeink is jól kijönnek egymással. Romantikus típus vagyok aki szeretni kimutatni és kimondani amit érez. Úgy érzem Ő is vevő volt rá, mert állítása szerint régen jöttek elő belőle olyan érzések mint amelyeket én előcsaltam belőle.
Jeges típus saját bevallása szerint, aki nehezen oldódik a szerelemben, de úgy érzem ezt a jeget sikerült felolvasztani. Közös tervek, álmok szövődtek...
Szóval jött a péntek, szombat és én éreztem valamit. Valami nem volt rendben nála. Új munkát kezdett ami eléggé elvonja a figyelmét és az idejét, így kevesebbet tudunk foglalkozni egymással. Szex sem volt a hétvégén, átölelt, de olyan kelletlennek éreztem, láttam hogy valami nincs rendben nála. Aztán vasárnap reggel próbáltam közeledni felé, de semmi reakció. Én felöltöztem és menni készültem. Megkérdeztem miért ilyen távolságtartó. Azt mondta a kapcsolataiban eddig mindig 2.-3. hónapnál volt egy holtpont, ami most is előjött. Elkezdett sírni, azt mondta semmi baja velem, magának kell ezt megoldani. Elköszöntünk, mindennap beszéltünk többször is azóta, ugyanolyan távolságtartó. A korábbi hiányzom és szeretlek elmaradtak.
Én meg nem tudom mit tegyek...
Hagyjam békén míg gondolkodik, vagy udvaroljak tovább, vigyek virágot? Szerintetek mit tegyek? Nem voltam még ilyen szituációban a korábbi lányokkal, mert azoknál egyértelmű volt ha nem ment.
Nem szeretném elveszíteni, mert egy értékes ember és nagyon szeretek vele lenni.
Sajnálnám, ha félreértettél volna.. Csupán azért vicceltem, a "mars aludni-val", mert már nagyon késő van. Nekem is mennem kellene aludni, de nem szuszog senki nálam.. Így nehezebb elaludni is.
EWgyébként én annyira méltatlannak tartom mikr a házastárs a 19 éves után már nem akar fizetni,mert ha együtt élnének eltartaná,de így szívjon csak. Ennél még csak az az undorítóbb mikor az új kapcsolat akarná megszabni mennyit fizessen az apa a gyereke után. Ilyenkor mindig mondom a páromnak látod a tisztességtelen nők is kellenek sőt lehet jobban meg is becsülik őket,mint az aki rendes.
Mikor az én lányom közép iskola után egy 2 éves nappali képzésre járt a csp(talán okj-s? ).Mondjuk nem járt csak 1 évig mert közben jelentkezett az egyetemre és felvették akkor már nem járt.Nem tudom minek minősülnek ezek a 2 éves középiskola utáni képzések hiszen diplomár nem adnak,de nem is igazán felsőfokú.
Nagyon sajnálom! Tudom, hogy így van néha. Cserháti Zsuzsa egy régi felvételét hallgatom éppen, "Más lesz a Föld, más lesz a világ!..Sírnod sose kell, Élsz majd gondtalan. Boldog leszel Édes kisfiam." Valahogy erről a szülők egy része a válással azonnal elfeledkezik. Nem vigasztalásból mondom, de nálunk igazából 2001 óta folyamatában zajlik.
