:))) A-ha, akkor értem. Én se vesztem össze a régi barátaimmal, rokonaimmal csak azért mert mások a politikai nézetei.
Ez egyébként sokakkal elöfordult. Évtizedes barátságok szüntek meg, rokonok megszakitották a kapcsolatot egyméssal. Rémes. De ez itt offtopic..
nem-nem, tudod, itt az irodában nálunk mindenféle szavazó van MSZP-tol a KDNP-ig, oszt mégis nagyon jóban vagyunk, megaztán a húgom MSZP-s, egyik sógorom szadeszes, a másik kisgazda, a keresztanyám meg MDNP-s, soroljam?
Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 20-i beszédének teljes
szövege
2000-08-20 19:37
Egy álommal kezdődött. Egy asszony álmával. Emese arról álmodott, hogy fia születik, aki
nagy dolgokat visz majd véghez. Ez az, amiről álmodnak az anyák.
A fiú megszületett. És mert mi, magyarok, szeretjük nevükön nevezni a dolgokat, az Álmos
nevet kapta. Álmos élére állt a népének, amely elvágyódott az ázsiai sztyeppékről. Ezért
elindult, hogy új hazát keressen. És otthonra lelt a Kárpát-medencében. Így válnak az
álmok valósággá.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Elnök úr, Excellenciás urak, magyarok itthon és szerte a
világban! Egy álommal kezdődött. Ezúttal egy férfi álmával. Ezer évvel ezelőtt élt egy férfi,
itt a Kárpát-medencében, aki hinni mert abban, hogy megszületik Európa szívében egy
erős, gazdag, független, szabad, európai ország. A magyarok országa. Ezt álmodta a szent
király. A magyarok országa, melyet saját természetünkhöz és saját törvényeinkhez
igazítunk, s így otthonunkká válhat. István az idegen népek gyűrűjében, a keleti és a
nyugati világ határán országot, hazát alapított. Nem években gondolkodott, hanem
nemzedékekben. Így kerülhette el, hogy foglyul ejtse álmát az idő. Az ő éleslátása és
vasakarata nélkül ma talán csak porfelhő lennénk, melyet egy hajdan nagy nemzet vert fel
a történelem országútján. Elvégezte, amit rábízott a sors. És éppen bennünket, ma élőket
választott az Idő arra, hogy megérjük, s ünneppé emeljük államunk alapításának ezeréves
fordulóját a Magyar Millenniumot. Mert így válnak az álmok valósággá.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ezeréves keresztény magyar állam a magyar nemzet közösségének nagy és maradandó
alkotása. Közös alkotás, amely ezer esztendő összes nemzedékének, az ország összes
valaha volt polgárának munkájából, harcából, szenvedéséből, kudarcából, sikeréből,
reményéből és akarásából született. Közös alkotás, mindannyiunk tulajdona. Amikor
István király emléke előtt fejet hajtunk, tisztelettel, hálával és elismeréssel emlékezünk meg
mindazokról, akik harminchat emberöltőn át becsülettel tették a dolgukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Aki mindig a hegytetőn áll, nem ismeri a feljutás örömét. Bennünket ez a veszély ritkán
fenyegetett. A XX. század minket, magyarokat különösképpen megpróbált. Keserves és
nagyképű század volt, s csaknem összetörte álmunk, Szent István nagy álmát. Elviseltünk
kilenc rendszerváltást, túléltünk hat államformát, négy határrevíziót, három forradalmat, két
világháborút, és kibírtuk, hogy háromszor léptek idegen csapatok az ország területére.
Bizony "megnehezült az idők viharos járása felettünk". De akiknek nagy céljai vannak, azt
még az ellenségei is útjára segítik. Mert amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket. A magyar
embert sokan korholták lomhának tűnő, késlekedő, álmodozó természetéért. De ezer évvel
a csontjainkban, nekünk már nincs okunk kapkodásra. Előnyei is vannak a magyar
természet ráérős szemlélődésének, megfontolt kivárásainak, álmai mellett kitartó, konok
természetének. Megtanultuk, ne fűzzünk törékeny reményeket a változó kor szelleme
könnyű divatjaihoz. "A por siet, a kő ráér." Nagy, birodalomalkotó népek elviselhetik,
hogy divatos eszmék bódulatában utat tévesszenek. De a magunkféle nemzetnek elegendő
lehet egyetlen elhibázott lépés, egyetlen megszédülés, hogy függetlenségünk,
szabadságunk, létezésünk végveszélybe jusson. Nekünk magyarokra a mélyebb hangokra,
a tágabb összefüggésekre, a saját álmunkra kell figyelnünk. Súlyos leckék, pótolhatatlan
veszteségek sorjáznak e tudás mögött. Csak az utolsó hatvan esztendőben több, mint
egymillió embert veszítettünk. A Don-kanyarban elesetteket, az elhurcolt zsidó
honfitársainkat, a kitelepített német származásúakat, a "málenykij robotosokat", s 1956
mártírjait és az elmenekült kétszázezer életerős, tehetséges magyart. Fájdalmas csapások
ilyen sorozata más, talán népesebb nemzeteket porba sújtott volna. Ne csoda, hogy
Magyarországnak elege lett azokból az ebédmeghívásokból, ahol Magyarország volt az
étel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy alkotásokat nem lehet hideg fejjel, papíron és körzővel kiszámítani. Az igazi remekmű
nem is olyan tökéletes. De álom van benne. Kell érzés is, szenvedély is, odaadás és áradás
is az alkotáshoz - így gondolta Márai. Igaza lehet. Papíron és mérnöki számítások szerint,
hideg fejjel kevesen jósoltak volna nekünk nagy jövőt a Kárpát-medencében. Mi most
mégis itt állunk az új évezred küszöbén. Miénk a pillanat és miénk ez az esztendő, amelynek
minden napja a mi közös ünnepünk. Miénk 2000. augusztus 20., a mi országunk ezredik
évének legfényesebb napja. Ez a magasles, ahonnan évszázadok erdején tekintünk végig.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezer év erőt adó nyugalmával mondjuk: kell, hogy legyen újra magyar állam. Egy gazdag és
erős Magyarország. Egy nemzet Európa szívében, amelyet magukban bízó, szabad és
büszke emberek építenek maguknak a saját szájuk íze szerint. Egy gyarapodó, sokasodó,
erős, független, szabad Magyarország. A magyarok országa. Ami mindannyiunké. Az
idegenbe szakadt és az anyaországban élő magyarok közös álma. Mindenkié, akinek
megadatott, hogy Magyarországon szülessen. Mindenkié, akinek megadatott, hogy ebbe
a nemzetbe tartozzon. Tudja és érezze Magyarország minden polgára: csak együtt
álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk. Mert mindenkire szükség van, és
mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk. És érezze ezt Madéfalva minden székelye,
a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai
nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború-dúlta
Délvidék megszomorítottjai is. A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk.
Szent István álmában ők is benne vannak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mert az álmoknak nem lehet határt szabni.
A törökök orrrrrrrbitálisan lyók voltak! És ahogy elnéztem, ez nem afféle showműsor volt, hanem ez náluk így normális. Nagyon örültem, hogy itt voltak és előadták a lyót.
És Orrrrrrbán beszéde is nagyon korrekt volt, olyan, amilyet (talán) elvárhat egy 1000 éves Európai állam lakója, ha már egyszer a főnöknek mondania kell valamit. Szerintem ennek a legcsekélyebb mértékben sem pártoskodó vagy kirekesztő, igen normális hangvételű beszédnek a megszólásához - hát mit monnyak komoly méretű idegesség kell.
Ha már annyi erőt sem tudnak felmutatni az ellenzéki gondolkodásúak, hogy ezúttal minimális pozitívat mondjanak: akkor szüret!;-)))
Hali,
Pirítós
Nem figyeltem, tekintve, hogy Vityeszt élőben utoljára Nagy Imre temetésén hallottam, a Hősök terén.
Azóta "sokat fejlődött".
off
Lehet, hogy a hőség teszi... következetesen a-t írok e helyett. Bocsánat.
on
Giválló 10delleddel
Rezeda Kázmér
A beszéd csodálatos volt: édesanyám megkönnyezte. Eddig még soha nem hatódott meg ennyire ünnepi beszéden. Nekem életem legszebb ünnepi beszéde volt, köszönet érte!
"Egy nemzet Európa szívében, amelyet magukban bízó, szabad és büszke emberek építenek maguknak a saját szájuk íze szerint."
Ez a MiZo-s hasonlat a legjobb esetben is suta... de szerintam kapitális képzavar is. Mi az, hogy: szájuk íze szerint építeni? Pláne nemzetet.
Vityesz elolvassa a saját beszédeit, mielőtt felolvasná? Neki nem tűnt fal??
Giválló 10delleddel: Rezeda Kázmér
"... 2.2 Topic összevonások Az áttekinthetőség érdekében moderátorok összevonják a hasonló tartalommal, vagy témára nyitott topicokat. Az összevonás rendje az, hogy az érintett topicokat a leghamarabb indítottba illesztik be. Erről minden esetben a . Közlemények. -ben jelenik meg információ..."
Jó beszédet mondott. (Bár néhány történelmi hiba most is belecsúszott. Tehát várhatóak a támadások. A végét nehezen fogják neki megbocsátani bizonyos politikai és sajtókörök:
"Tudja és érezze Magyarország minden polgára: csak együtt
álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk. Mert mindenkire szükség van, és
mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk. És érezze ezt Madéfalva minden székelye,
a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai
nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború-dúlta
Délvidék megszomorítottjai is. A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk.
Szent István álmában ők is benne vannak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mert az álmoknak nem lehet határt szabni."
