A mese (mert semmi különbség a két mese között): Ha valamiért szimpatikus, akkor kihúzom az első gödörnél. Ha nem, nem. Második gödör, egy elsőre szimpatikus, de valójában velem gonosz fickó lóg odalent. Mit tegyek? Mi lett volna, ha én ücsörgök ott, és egy nekem nem szimpatikus kihúz? Ha önző vagyok, lelököm vissza, de legközelebb, amikor már megint bajban vagyok, ez a valaki már megint kihúz, tegyük fel. Gondolom róla, ez idióta, vagy én nem fogok fel valamit. Mindenesetre önző maradok, és lelököm, vagy elgondolkodom, azaz hirtelen megingok és megváltozok és nem lököm le. Tanulok valamit az életről.
Visszatérve magamba a kis kirándulásból: Ha önző vagyok, és nem húzom ki, akkor nem tanulhat, hanem megmarad olyannak, amilyen én vagyok - és meghal -, ha kihúzom, legfeljebb abnormalitásba kergetem. Magyarul ha önző vagyok, nem húzom ki.
Ha azonban nem vagyok önző, lehet, hogy ő jó irányba változik, de az is lehet, hogy nem, és akkor én meghalok. Tehát kihúzom.
1a és 1b: egy önzővel kevesebb, ráadásul életben maradok.
2a: Egy önzővel kevesebb és egy önzetlennel több; 2b: Egy önzetlennel kevesebb.
Tipikus játékfeladvány, haszon-kockázat alapokon, megéri hagyni, hogy meghaljon.
Azt hittem, ha levezetem, kijön valami, de nem sok %)
Mindenesetre az, akinek megfordul a fejében, hogy ne húzza ki, máris nem száz százalékig önzetlen, még ha végeredményben annak is tűnik, így hát egyet kell értsek ezzel az önfeledten önzetlen megközelítéssel. Akinek viszont nem fordul meg a fejében, az idióta. Talán ezért is szentek a bolondok %)
"Nem jut néha eszébe az, hogy tetteiért JÁR NEKI valami ? Valami jutalom, ellenszolgáltalás, üdv, hála stb. ?
Nem mártózik-e meg néha a hálás pillantásokban és szavakban ?"
Üdv !
Szerintem összetéveszted a jól végzett munka feletti örömmel. Ugyanis ez az érzés nem "fizetség", hanem visszajelzése egy helyes cselekedetnek.Erre az információra mindenkinek szüksége van. Ez nem mozgatórugó, hiszen a cél a segíteni akarás, hanem bizonyosság.
Az a fajta önzetlenség, amire Te célzol, szerintem érző embernek nem lehet sajátja. Az érzés ösztökél segítségre és ugyanez az érzés biztos is akar lenni a célhoz jutásban.Azon kívül, ha hálával találkozik, feltöltődik és újult erővel tovább erősödik.
Atalia már szerintem igen bölcsen kifejtette a lényeget, de nem állom meg hogy ne kotyogjak bele.
Szóval vegyük monnyuk pl. Teréz Anyát, aki tudtommal az önzetlenség valóságos szimbóluma, netovábbja a köztudtaban.
Vajon mi jár a fejében, mi zajlik le elméjében adakozása, önfeláldozása, jótettei, segítései, szolgálatai közben ? Vajon nem vívódik-e, nincsenek e kétségei, kisértései ?
Nem jut néha eszébe az, hogy tetteiért JÁR NEKI valami ? Valami jutalom, ellenszolgáltalás, üdv, hála stb. ?
Nem mártózik-e meg néha a hálás pillantásokban és szavakban ?
Sohasem fordultak volna meg ezek gondolatai közt ?
Mert ha igen, akkor szerintem bizony már menthetetlenül ÖNZŐVÉ lett !
Kérdésem létezik-e önzetlen ember ?
Van-e olyan, akinek adakozása kközben SOHASEM jut eszébe ilyesmi ?
Van-e, akinek őszintén, szíve legeslegeslegeslegmélyéből igazán, CSAK ÚGY jólesik adni, minden hátsó gondolat elvárás nélkül ?
Önző az, akinek a cselekedeteit a saját céljának elérése motivélja.. Vagyis önzetlen az, akinek a cselekedeteit mások céljainak elérése motiválja. De ha el akarunk érni egy célt, akkor az a saját célunk. Tehát önzetlen az, akinek:
- egyáltalán nincsenek céljai, vagy ha vannak is, nem tesz semmit, hogy elérje őket. (Pl. egy darab kő. :-)
- olyan cél érdekében cselekszik, amit nem akar elérni. (Ez ugye nem túl gyakori.)
- cselekedetének nincsen célja.
Ezek alapján az egyetlen önzetlen cselekedet a létezés, mert az céltalan.
:-)
Kedves Raven! Valóban senki sem cselekszik csak azért, hogy önzetlen legyen. Én úgy gondolom, az önzetlenség igazi formájában az önfeledtséggel függ össze. Az ember belefeledkezik a soron következo pillanatba, legyen az akár egy ember megsegítésének, akár a munkának, akár a szórakozásnak az ideje. Az igazán önzetlen ember nem is gondol arra, hogy o most jó ember volt. Azt is el tudom képzelni, hogy bizonyos embereknél ez rutinná válik. Semmi köze nincs az önmegtagadáshoz.nem is való mindenkinek. Aki úgy érzi, csak képmutatással tudná megvalósítani, szvsz. inkább maradjon meg a régi, kitaposott, önzo úton.Elviselhetetlen látvány egy önjelölt szent.Tudom, most nagyon szektásnak fogok hangzani, de szvsz. az önzetlenség útja és a boldogság útja egy és ugyanaz.
Raven!
Mi a Te álláspontod?(Úgy tunik, szerinted sincs értelme az önzetlenségnek - de...)
Szeretnéd, ha valaki bebizonyítaná, hogy mégis létezik az ÖNZETLENSÉG?
(félre ne érts, nem kóstolgatlak, csak kiváncsiskodom. Meg egy picit off is...)
AI
pint!
A mesékkel arra utaltam, hogy senki sem cselekszik csak azért, hogy önzetlen legyen, hogy önzetlenséget cselekedjen.
Az esetleges "önzetlenség" az mindig csak következmény.
Definíció? Az utolsó mondatodban említett tulajdonság például talán megfelelne az önzetlenség definíciójának, de a szenvedők látványától való szenvedés nemcsak "önzetlen" tetteket vált ki az emberekből. Például vannak akik inkább elfordulnak, elfutnak, ha esetleg a segítség a "szenvedés látásával" jár együtt. Vagy vannak, akik azzal a jelszóval gyilkolnak, hogy "legalább nem szenved tovább", holott ezzel csak saját magukon könnyítettek, és megintcsak nem önzetlenség amit tettek. Pedig rájuk is igaz a "zavarja a másik szenvedése" tulajdonság.
Tfh: A "normális ember" törekszik arra, hogy minél több élvezetben legyen része, és minél kevesebb szenvedésben.
Innentol kezdve bármit tesz is az emberfia, mindig ezek az elvek fogják vezérelni(még akkor is, ha a fájdalom okoz éppen élvezetet :)
Olyan, mintha az önzoség elégséges feltétele lenne a fenti "tétel". Önzetlenség tehát nem is létezik, csak teoretikusan. (attól, hoy létezik önzoség, miért létezne önzetlenség is?)
...persze ez mind hülyeség, ha az elso mondat nem áll... :(
"azért keresik, mert túl együttérzőek, és minden lény szenvedésének látványa, vagy annak tudata, szenvedést okoz nekik"
Persze, hogy nem tudom, mi van a másik fejében. Persze, hogy csak a saját világom keretei között tudok gondolkodni (még akkor is, ha éppen a másik fejével vélek gondolkodni). Az is igaz, hogy a cselekedeteim motivációja az, hogy valamely nekem kevésbé jó helyzetből egy nekem jobb helyzetbe kerüljek (akár azon az áron, hogy másoknak okozok jót). De ha ezt azonosítod azzal, hogy az ember önző, akkor evidens állítást közölsz, ami nem tartalmaz elgondolkodtató információt.
A fenti tényeket figyelembe véve kellene meghatározni, hogy mi is az önzés, nemde? További kritérium, hogy a definíció szerinti értelmezés szerint létezzen önző ember és nem önző ember is, mert egy olyan tulajdonságnak, ami mindenkire egyformán jellemző, nincs értelme.
Például szerintem az, hogy együttérző, és zavarja a másik szenvedése, eléggé önzetlen dolognak hangzik.
Tegyük fel, hogy van pokol, és örök szenvedés. Tegyük fel, hogy egész életedben az isteni törvényeknek megfelelően, "helyesen" éltél. Halálod után Isten elé kerülsz, aki mellett azonban ott az Ördög is, és egy "üzletet" ajánl.
Ha elvihet magával a pokolba, több millió örök szenvedésre ítélt lelket elenged cserébe, neked viszont örökké szenvedned kell, holott egész életedben erényesen éltél. Isten rábólint, és rád néz: egyedül tied a döntés. (Sátán kajánul vigyorog, Isten viszont azt mondja, hogy nem fog haragudni, ha nem áldozod föl magad, hiszen életed alapján kiérdemelted a mennyet)
Mit választasz? Az örök mennyei boldogságot, vagy a bűnösök önzetlen megváltását, és az örök szenvedést?
Bővebben is "kotyoghatnál", mert nem rossz amit mondasz.
Ja, azért keresik, mert túl együttérzőek, és minden lény szenvedésének látványa, vagy annak tudata, szenvedést okoz nekik.
De lényegében ők is a saját szenvedés megszüntetését keresik. Egyébként meg Buddha megvilágosodása sem szüntette meg az "érző lények szenvedését", csak egy vallás alapításához volt elég.
Volt má' vagy két hónapja a beszélgetés.
Nem tudja miért hívom Frici bá'-nak? Hát ez már sok. Maga tényleg alkoholista lehet.:)
Önzetlenség.
1. mohamedán? Az sose önzetlen, az mindig a paradicsomba akar jutni.
2. buddhista? az se önzetlen, mert mindent csak azért tesz, hogy megszűnjön a saját "szenvedése".
3. ateista? Ilyen sincs, mert vagy hálát vár, vagy képmutat, vagy a vallásos időkből genetikailag belé ragadt "lelkiismeret" tettet vele látszólag önzetlen tetteket. De azokat egyértelműen azért teszi, hogy ne legyen rossz a lelkiismerete. A rossz lelkiismeret ugyanis szenvedést okoz.
4. Jézus? ő se volt önzetlen, az emberiségért önmagát feláldozó önzetlen Jézust Pál találta ki.
Önzetlen az, aki cselekszi, de aki fenyegetve prédikálja is, az már túlontúl gyanús.
Rejtő Jenőről úgy nagyjából a félvilággal dumáltam az elmúlt hetekben, miközben ittam keményen, tehát nem alzheimer-kór hanem alkohol-kór.
Egyébiránt, tényleg nem ketten vagyunk, én meg a macskám.
on
Önzetlenség? Nem hiszem, hogy csak Jézus lehetne az. Akkor egy ateista, vagy egy muzulmán, vagy egy buddhista már nem is lehet önzetlen?
Abban a beszélgetésben Rejtő Jenő is szóba került. Most már rémlik valami? (Vagy ezt a nicket ketten is használják, vagy ön tényleg skizofrén, vagy kezdődő alzheimer-kórja van:))
