Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem idorol idore nagyon dühít, hogy amikor fölszállok egy BKV-jármure, az ülohelyért nyomakodó nyugdíjasok ledöntenek a lábamról, utána meg ok vannak megsértodve, hogy nem állok arrébb.
Ugyanez leszállásnál: szállnék le a jármurol, ok meg semmit és snekit nem nézve ezerrel nyomulnak fölfelé.
A múltkor láttam, amint egy nyugdíjas korú hölgy a nagy beszállási láz hevében majdnem a metró alá lökött egy kisgyereket.
Ja, és az utca... Néha mintha direkt kacsáznának a szuk belvárosi járdán, egyet jobbra, egyet balra, mire nagynehezen megkerülöd oket, kiabálnak: "Csikrefogó, föl akar dönteni..."
Szóval, tiszteljük az öregeket, de azért mindennek van határa, illetve nekik sem lehet mindent.
(Ui: ja, és még egy. A minap a Mechwart ligetnél egy idos hölgy kishíján tömegbalesetet okozott, mert pirosnál lelépett a járdáról. Aztán még o rázta fenyegetoen a botját a zebra közepén a dudáló autósoknak.)
