Telyóég! De rég volt...:-)
Kedves rezső! Nagyot nőttem a szememben, hogy eltettél...;-)
Amúgy azt hiszem, hogy Magdikáéknál, a "felylett nyugaton" a hejzet változatlan.
Ha megjelenik egy töltött karalábé, dramaturgiai kutyakötelessége, hogy előbb-utóbb elsüljön.
Hali,
Pirítós
No előkerült az én gyenge pirítós uánzatom is. Azt a cikket főleg a reklámokról írtam (Ph érték miegyéb), és csak a vége politikai reklám:
Mindenesetre az SZDSZ reklámja egyszerű sémára van felépítve. (Biztosan a híres szürkeállománynak szól.) Magyar Bálint kijelenti, hogy "1994-ben x hallgató járt egyetemre, 1998-ban már y. Ehhez kellett az SZDSZ. Hogy tartsuk a jó irányt, ehhez kell az SZDSZ." Lotz Károly ugyanezt, csak telefonokkal. Kuncze Gábor viszont valamiért kimarad. A polgár pedig - csak úgy - elgondolkozik. Csak nem azért, mert a bűnözés még a tanulás költségénél és telefondíjnál is nagyobb arányban nőtt?
Az elfogulatlan közszolgálati PR legszebb gyöngyszemét is a Nap-keltében láthattuk 27-én. Az MSZP oktatási központjában jótékonykodtak a miniszterfeleségek. Ha nem kellene komolyan venni hazánk első számú televízió csatornáját, tulajdonképpen röhögésre ingerlő lenne az a szocreál-újburzsuj stíluszavar, ahogy a elvtársnőkből naccságos asszonyokká rekreált káderlányok masszívan felsmukkozva konyhatündérkednek idei kiskosztümjeikben.
De hát honnan tudnák, hogy ilyen alkalomkor délutáni koktélruhát kellene viselniük. Miként Katona Béla exminiszter sem értesült róla, hogy az úriemberek ilyenkor zsakettet viselnek. (Ezt a Habsburg esküvőkön tanultam.) A libamájat mindenesetre kispórolta a bélszín Budapest módra ragujából, mert szerinte ez egy szegény város. (Csak bélszínre telik.) Azt sajnos, csak az Internettós vitából tudtam meg, hogy egy mozgássérült gyerekeket üdültető alapítványnak gyűjtöttek. A műsorból csak az derült ki, hogy Kökény Mihály kedvence a saláta és a szárnyas. Ezért neje Lucullus salátát és aszalt szilvával töltött pulykamellet készített. Kósáné Kovács Magda pedig húslevest. Ezzel meglepett. Tudniillik egyszer Lakat T Károly szerkesztő már készített vele egy olyan PR műsort (tavaly május 20-án), ahol a hölgy kifejtette, hogy "tökfőzelékben Európa első vagyok". Az viszont nem volt meglepő, hogy Horn Gyuláné (Kicsit hasonlít a sokat jótékonykodó Horthy Miklósnéra. Hogy mit kapott ezért az álszent magatartásért Purgly Magda a korabeli liberális sajtótól!) megnyitó szavait úgy olvasta fel.
Azért férje sem panaszkodhatott. Egy héttel a választások előtt ő állt a Nap-kelte újságíróinak kereszttűzében, hogy megtudjuk milyen volt az elmúlt négy év, és milyen lesz a következő négy. Vagyis megelőlegezték neki. De kemény kérdéseket kapott. Például, hogy mit tart legnagyobb sikerének.
Megtaláltam a rezsőarchívban Pirítós alapművét is:
Mire riadok fel ma hajnali szendergésemből? Elsősorban arra, hogy éllyel elfelejtettem áramtalanítani a tévét, másrészt arra, hogy a Magyar Pártszolgálati Televízió No.1 csatornáján izomból zajlik a pártatlan tájékoztatás, szigorúan a kampánytörvényeknek megfelelően, szigorúan egyforma teret és időt hagyva a különböző pártoknak.
Tulajdonképpen röhögésre ingerlő az a szocreál-újburzsuj stíluszavar, ahogy a elvtársnőkből
naccságosasszonyokká rekreált káderlányok a maguk idei kiskosztümjejiben, masszívan felsmukkozva konyatündérkednek az "Év Legrandább Étterme" címre eséllyel pályázó önkiszolgálóban és a gulyáságyúkkal gazdagon felfegyverzett konyhában.
Na lya. Attól, hogy az embernek pénze, státusza és hatalma lesz, még nem feltétlenül lesz ízlése, tapintattya, hát még szociális érzékenysége. Persze ki várhatná el az elvtársként is úrimurizó, prolivirtusokban maradandót alkotó pártkatonák asszonykáitól, hogy fogalmuk legyen arról, hogy hány parszek a különbség a leereszkedés, és a felemelkedés között.
Na meg ki várhatná el a Napkelte c. műsor seggnyaló emberarcátlan szerkeszőitől, hogy legyen akár halvány lila fingjuk is arról, mit jelent a kampányidőszakban fokozott jelentősségű pártatlan tájékoztatás.
Pirítós
Képzeljétek, nekem egyszer kellett ennem Kokoma főztjéből... (sajnos, egyszer-egyszer már mindannyiunknak...) A story egy nagyobb családi dráma volt (ld. hugocskám pasija a másik csapathoz állt közel, anyám meg az infarktushoz...). Mindegy, diszperzit az volt benne, csak szerintem nem a kellő mennyiség!
Helyesbítés:
Sajnos előző hozzászólásunkba hiba csúszott. Hiába a nyomda ördöge.
Helyes változat: zt a mostani változatát az ínyencek kedvéért pillangókkal kürítik.
A szerkesztőség elnézést kér a főszakácstól és megértést az olvasóktól.
Köszönjük.
Valamikor a Napkeltében lakat T Károly nagyon futtatta a hölgyt. Egy portréműsorban elmondta, hogy tökfőzelékben ő európa nr. 1.
Aztán a választások előtt volt a közszolgálatiban egy pr műsor arról, hogy a szocialista politikusfeleségek főznek valami jótékonyságit. De már nem emléxem mit alkotott. De megkeresem, mert megírtam.
Pusztai? De még milyen! Egészen lepusztult Pusztai. És még a Puszta(i) pucér bőrükön is meg kell tapasztalniok a gyönyör papnőinek, milyen az, amikor az MSZP gondoskodik róluk.