Első reakcióm már a cím láttán kibuggyant belőlem: magasságos ég, még ha csak Kolompárék lennének ez egyedüliek ebben az országban, akik közpénzekből buliznak!
Amúgy az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy Hajek úgyanolyan élvezője volt annak a közel egy hétig tartó eseménysornak, mint azok, akiknek felrója ezt.
Csak az nem világos előttem, vajon Hajek "pályázati alvállakozó" milyen ok miatt várt a sztorijával kereken egy évet, miként ez az írásban olvasható? Mi késztette éppen most a "nagy leleplezésre", éppen ezekben az időkben, amikor visszatérő téma egyes cigány vezetők zűrzavaros dolgaik? Még azt is fölvállalva, hogy egy kalpag alatt önmagáról is kiállítja a bizonyítványt. Azt a bizonyítványt, mely alapján nem egy kifejezetten pozitív kép bontakozik ki róla. Mégpediglen nem először ... Hova vezethet ez a köpönyegforgatás érzetét keltő mentalitás? Talán a legendás német oknyomozó újságíró, Günter Wallraff bőrébe képzeli magát? Tartok tőle, nagyon messze van ő attól, hogy ilyesmi forduljon meg a fejében.
No de, Isten ments, hogy én e közérdekű tettet végrehajtó nagyszerű egyéniséget bármiként is minősítsem, kaptam én már a nyakamba eleget hasonjellegű "hátrányos gyermekekkel" kapcsolatos felvetéseim miatt.
Arra viszont kíváncsi leszek, ez esetben is előlép-e az én állandó magánvádegyenegetőm, ahogyan velem szemben, úgy most is kilátásba helyezni a "dunai úsztatást folyásiránnyal szemben"?
Kitől kérdezzen a mónikasói nívón élő fiatalasszony, kinek két gyermekét a gyámügy rövidesen állami gondozásba fogja helyezni, ha ne a körzet postásától: "De ugye, ha el is viszik a kölköket, utánuk kapni fogom a családi pótlékot ugyanúgy, mint eddig?
Számomra annyira hihetetlennek tűnik, hogy ehhez köze lenne annak a kisebbségi önkormányzatnak, mely Széll idejében úgyanúgy megkapott mindent, mint Baja mai önkormányzata működése alatt.
A címről csak annyit, hogy az ebben a vetületben túldramatizált, az Index sajnos mindinkább elharapózó bulvárfogásainak egyike.
Mindemellett a helyzet valóban kezd egyre drámaibbá válni, mitöbb visszafordíthatatlanul drámaivá, de ennek fő szenvedő alanyai nem csak a cigányok, hanem az össznemzet jelentős hányada.
Azon belül pedig ha tetszik, ha nem, a többségi társadalom a liberálisok által megfogalmazott "megélhetési bűnözésnek" vált szenvedő alanyává, mely műfaj gyakorlói nem kizárólag cigány nemzetiségűek, még ha számuk valóban jóval magasabb is, mint más "kultúrához" szokott honfitársaiké. Ne feledjük el, hogy vízfejünk és pár nagyvárosunk más hasonszokásokat preferáló nemzetiségűek számára is kiváló táptalajt nyújtott (arabok, zsidók, törökök, albánok, ukránok, románok, stb.), oly mértékben relatíve zavartalan és biztos bázisra lelve, hogy ma már a maffia jellegű szervezett bűnözés vitathatatlan része banánköztársaságok szintjére süllyedt társadalmunknak.
Kállai Ernő filozófiája azért is meglepő, mivel éppen az imént említett társadalom vezető hatalma segítette őt is több más cigány nemzetiségű társához hasonlóan abba a pozícióba, melyből most nagyon úgy tűnik, lelkiismeret furdalást kíván kelteni a nemzet többségében.
Bevallom: nekem nincs a mai magyarhoni félelmek miatt lelkifurdalásom. Igaz, félni sem vagyok hajlandó.
Nagyon furcsának tartanám, ha az ombudsman számára nem volna egyértelmű, hogy a mai magyar politika milyen gyomorforgató módon igyekszik plagizálni az USA módszereit, ahol kényesen ügyelnek arra, hogy a közszféra vezető pozícióiba jusson arányosan a színesbőrűek sorából is. Jutott is itthon e trendinek megfelelően cigány nemzetiségű szép számmal úgy az EU és hazai parlamentbe, mint a kormány ilyen-olyan berkeibe egyaránt. És szerintem amikor ezek a személyek ilyen körülmények közé kerültek, akkor a balga társadalom úgy képzelte el, hogy nem kizárólag saját népük sorsa lesz kérdés számukra, hanem mindannyiunké
Bunyevác ügyünkben jómagam is balga módon abban reménykedtem, hogy más - hivatalosan elismert - hazai kisebbségek részéről lojális, adott esetben toleráns hozáállást fogok tapasztalni.
Na erre szokás mifelénk ekként reagálni: mondjam, vagy mutassam?
Én bizonyos nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos egykori állásfoglalásai miatt eléggé kategórikusan nem vagyok Bayer rajongó, de néha akad egy-egy írása, amit igen figyelemreméltónak tartok.
És most óhatatlanul eszembe jut az a szegény szerencsétlen idős asszony nem is olyan messze Bajától, akire egy cigány horda parazitaként rátapadván folyamatosan szívta a vérét, kényesen ügyelve arra, hogy a rá nehezedő terhek alatt ne pusztuljon el.
Az élősködők a havi nyugdíj érkezésekor minden egyes alkalommal falkában várták az ünnepi pillanatot, mely összeg rendre mindösszesen másodpercekig időzött az anyóka munkától göcsörtös kezében (vidékiként majd' 20 évet húzott le a bajai hűtőházban), nála semmit sem hagytak, viszont rafinált "gondossággal" mindig ügyeltek arra, hogy egy kis szikkadt kenyér, szalonna legyen számára kéznél, egyszóval éppen annyi, hogy kihúzza élve a soros nyugdíj érkezéséig.
Mindez egy olyan falunkban, ahol a "rendszerváltás" előtt alig-alig éltek cigányok.
Érdemes lenne némely Baja vonzáskörzetébe tartozó települést szemügyre venni, vajon milyen okok miatt változott meg a lakosság nemzetiségi összetétele, azaz dúsult fel az előtte szórványosan található cigány lakosság?
Vajon miféle sugallatra, miféle ösztönzésre, miféle vonzerőre keltek útra Magyország északi határmenti településeiről olyan cigányok, melyek számára már csak az egymástól történő lopkodás maradt igencsak sanyarú megélhetési forrásként.
Vajon miféle luxust jelenthetnek, az előtte barlanglakó cigány családok számára bácskai falvaink sajnálatos módon elhagyatott, düledező portái?
Vajon ki hitette el velük, hogy számukra csak Kánaán lehet az a vidék, ahol az őslakosságnak még úgy ahogy akad mit az asztalra tennie?
Hogy míg a "magyaroknak" van mit enniük, addig nekik is jut a gyomrukba.
Vajon ki hitte volna tíz évvel ezelőtt, hogy az általános jóléttől ugyan már nagyon messze járó, de még mindig takaros bácskai falvainkban élni fognak olyanok, akik kukázással igyekeznek javakhoz jutni?
És ezekre mondja egyik barátom, cseszd meg, hadd turkáljanak a szemétben, ők legalább beérik ezzel is, és talán nem mennek el lopni másoktól.
Szóval, ha jobban belegondolok, van itt Galgagyörök éppen elég a mi házunk táján is, csak éppen az arra illetékesek rá se hederítenek a jelenségre.
Eltűntek az olyan tanácselnökök, mint amilyen a példa okáért megboldogult Kungl Misi bátyám volt Bokodon. Na ő tudta, miként kell egyensúlyban tartani egy település etnikai összetételét. Ma is lehetne tanulni tőle!
Míg Mohácsi Viktória és a hozzá hasonló tisztségeket betöltő cigány nemzetiségű vezetők olyan mentalitással szólnak, amit ma reggel adott elő a TV2 tévécsatornán, addig ne is reménykedjen senki sem abban, hogy e nép diviánsan viselkedő rétegének tudatában bárminő változás is bekövetkezhet.
Míg Mohácsi Jakupcsek felvetéseire úgy reagál, hogy a cigány lakosságnak szuverén joga olyan állapotban tartania a portáját, ahogyan neki tetszik, és az adott település polgármesterei ne avatkozzanak abba bele, hogy ezek a porták rendezettek-e, vagy hogy a kertjük művelt-e, mert ez magántulajdonba történő jogosulatlan beavatkozás.
És példaként felhozza az ő saját budapesti kertes házát, ahol igenis nem paradicsompalánták vannak elültetve, hanem gyermekei számára nyújt játszani lehetőséget.
A molotov-koktélok röpködésével és különféle jellegzetes összecsapásokkal kapcsolatos demagóg állásfoglalásait már nem is részletezem, előbbiek is bőven elegendők a "konfliktuskezelő módszerek" érzékeltetésére, de annyit kiemelnék, hogy például amennyiben olyan településen jön létre a cigány és nem cigány lakosság között megállapodás békés egymás mellett élésre, ahol nincs cigány társadalmi szervezet, tekintettel arra, hogy ez a helyi önkormányzat által megfogalmazottak szerinti irányelveket tartalmazza, annak átnyújtása és elfogadása megalázó a cigányságra nézve.
Itt senki se gondoljon valami eget rengető eretnekségekre, csupán a kulturált közösségi viselkedés alapszabályait igyekeznek pár pontban összetömöríteni mindkét fél javára, afféle "szívjuk el a békepipát" módon.
Na de hát Mohácsi szerint egy öntudatos, "sajátságos kultúrájára" büszke népnek ne "diktáljon" senki se, legfeljebb Mohácsik, Horváthok, Furmanok és jól ismert társaik, továbbá ezek olyannyira hiányolt "társadalmi szervezeteik".
Ugyan itt nálunk, Baján és környékén is akad eset dögivel, de ismételten azt mondom, mi még tegyük össze kezünket és lábunkat, hogy előbbiek szempontjából még relatíve istenes vidéken élünk.
Persze, ha lanyhul a figyelmünk, fog ez változni nálunk is olyan rohamtempóban, amit, ha késő lesz, már senki sem lesz képes megállítani, pláne nem visszafordítani.
Ellenére, hogy a bajaiak úgy-ahogy elvannak a helyi cigányokkal, a lomtalanítások ideje az, amikor fokozódnak az indulatok, látván a lakosság mindazt, amit sáskainváziót lepipáló módon művelnek a ki tudja honnan érkezett hordák a kihelyezett préda felett.
Hiába csomagolják be a porták gazdái gondosan kidobásra ítélt holmijaikat, ha újra és újra megjelenik egy-egy cigánycsoport (mert amúgy kalákában járnak), és mit sem törődve mi marad utánuk, üvöltöző gajbékulásouk közepette éles késsel felvagdossák a műanyagzsákok oldalát, melyek tartalma repül szanaszét, ami tetszik, azt elviszik, minden egyéb marad úgy, mintha vasvellával hányták volna házuk elé az ott lakók.
Álszent liberálisok szokták feltenni ilyenkor blazírt pofával a kérdést: mert miből látszik az, hogy ők cigányok?
Hát ebből! Amit művelnek. Meg egyéb olyan csalhatatlan jelekből, melyek "sajátságos kultúrájuk" ismérvei.
Vajon miért van az, hogy a cigányok által "magyaroknak" nevezett állampolgárok nem láthatók a "szorgos gyűjtögetők" között?
Vajon miért van az, hogy e műfajnak csak ez az etnikum a művelője, csak ők azok, akik végtelen erőszakos módon szinte kikövetelnek minden olyant maguknak, ami fémből van (vas, alumínium, réz a sláger)?
Leszólítanak embereket, becsöngetnek lakásokba, ha nincs kerítés, vagy egyéb akadály, szemrebbenés nélkül besettenkednek terepszemlét tartani, majd a tulaj "meglepetésére" egyik napról másikra úgy tűnnek el javai, ami még egy Uri Geller - Kojak felügyelő duett számára is komoly rejtélynek tűnne.
Ha nekem ne adj sors, pár napja lejárt mondjuk az autóm zöld kártyája érvényességi ideje, és megfog a rendőr, úgy elmeszelnek, mint a sicc.
Ez a népréteg viszont olyan szakadt csotrogányokkal rója ilyenkor utcáinkat, rangosabbja hatalamas, de hasonló állagú utánfutóval, hogy jobbérzésű emberek ezeket is kidobásra ítélnék, melyekről alapppal lehet okunk felétételezni, hogy műszakilag közel sem biztos, hogy megfelelnek a vonatkozó szabályoknak.
És hogy, hogysem, még egyetlen alkalommal sem láttam olyan jelenetet, hogy rendőreink ilyen indokok alapján végeznének ellenőrzést derék honfitársaink járművein.
Már volt róla szó.
Ki látott már Baján olyan csudát, hogy valamelyik gépjármű oktató mellett cigány tanuló ül (de abból a jellegzetes markáns fajtából való ám), és így poroszkálnak szokott városnéző körútjaikon?
Én a cigányság helyében egyáltalán nem lennék meglepődve, ha viselkedésük alapján a többségi társadalom ellenszenvvel tekint rájuk, és most hagyjuk az üdítő kivételeket, mert igen, tudom, mindannyian tudjuk, nincs olyan "magyar", kinek az ismeretségi körében ne lenne olyan cigány, mely egészen más, mint amelyekről most szóltam.
Mondom a bajaiak úgy-ahogy elvannak a cigánysággal.
Nem így az az ismerősöm, mely Baja perifériáján lakóként hazaindulván a munka után legördített két-három fröccs legördítését követően, felpattanván kétkerekűjére igen kurtára kerekedett a gurulása, ugyanis egy autóból kilépő huszonpár éves cigány süvölvény Brúszlít megszégyenítő karaterúgással megszakította útját, szerencsétlen a földön landolt, majd sűrű ütlegeket és rúgásokat kapván, a szilaj haramia elvitte mobiltelefonját, négyszáz forintját, és a hazaszánt két liter kóla-vörösbor turmixot.
Mint aki jólvégezte dolgát, bepattant az ez idő alatt autóját túráztató sofőrje mellé, és se perc alatt elszeleltek.
Az áldozat?
Egy hétig kék-zöld volt, nagy szerencséjére nem tört le semmije.
Mondom a családjával periférián lakik!
Mondom "magyar"!
Mondjam, ki mer ilyenkor feljelentést tenni?
Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!
Ugyan az írás tartalma nem érinti direkt régiónkat (habár ki tudja ekkora családok esetén), de mindenképpen elgondolkodtatón figyelemkeltő, ha nem is ugyanazon okok miatt, amit a szerző kíván sugallni.
A mellékelt felvételek is sokatmondóak, különösen a tekintetek összefonódása 'békekötés' mozzanataiban.
A vajda és népe között kontraszt és 'párbeszéd' is beindítja a fantáziánkat, találgatásra adva okot, vajon milyen gyártmányú, típusú mobiltelefont használ ehhez a békéltető?
Idézek egy számomra nehezen értelmezhető rejtélyes mondatot:
"Ha ezután mégis történik valami incidens, akkor a cigányok törvényével kerülnek szembe, összeül a vének tanácsa, és az isten mentse azt az embert, akire 19 megye vajdái rámondják az ítéletet."
Vajon rendelkezésre álló eszközeikkel e kezükben mi történne ekkor?
Szigorúan összevont szemöldökkel rápirítanának az 'elítéltre'?
Egyszóval élményt nyújtó sorok és képsorok, ahogy az íráshoz kapcsolódó alábbi hivatkozások tartalma is, jövőképünk illúzióktól mentes élethű elképzeléséhez.
És ne feledjük: mi így feleltünk meg az EU tagjává válni!
Szürke hétköznapi fiaskó Baja egyik konszolidált negyedében, annak sűrű átmenő forgalmú utcájában, nevezetesen az "ittvannakavasasok" egyik szokott útvonalán.
Szorgos méhecskéket lepipálva összegyűjtött napi árumennyiségét leszállító bronzárnyalatú vállalkozó megbokrosodott lovát alig-alig visszatartva, lovaskocsijával trappol parkoló járművektől centire suhanva, miközben torkaszakadtából üvölt, és mint motolla jár a keze, ostorával ütve-vágva oldalbordáját, ki jajszó nélkül tűri a makarenkói fegyelmezést, vélhetően valamiben igaza lehet szeretetteljes urának és parancsolójának.
- Hánemmegmontam a kurva anyádat, hogy jobban vigyázz a pézre, hogy dögőné meg, hánemmegmontam?
És az ostor kíméletlenül lecsap a termetes asszonyság habtestére, újból és újból, miközben a paripa pofája habzik gazdája kíméletlen rángatásától.
Én az utca egyik oldalán, tizenpár éves kislány elkerekedett tekintettel a másik oldalon, körülbelül amikor kettőnk közé ér a csodás kavalkád, szóltam át a kislánynak: talán jobb lenne, ha nem is néznél oda!
(Sétáló idős úriember hitetlenkedve csóválja a fejét: még ilyent ...)
Ebből a matematikailag igen gyors demográfiai fejlődést tanúsító kisebbség termetes hím fia, szerintem nem sokat hallhatot és érthetett, de elég volt neki, hogy szemkontaktusba kerültünk, ami cséphadarása közepette, most már felém irányuló tegeződő szitkozódást generált belőle.
- Kőőőőő? Nesze, vidd a picsába, neked adom, baszd meg a rohadt dögjit!
Értetlenkedő tekintetemtől még inkább dühbe gurult, és lassításra fogva fogatát ekként folytatta:
- Mijafaszomat bámúsz, tán nem teccik valami, gyere ide és beverek köcsög a buci pofádba!
És én, mint szintén elnyomott kisebbsége társadalmunknak megbabonázva elindultam feléje, bevallom, érdekelt, miként kívánja a beígérteket megtenni.
Meglepetésemre mégsem állt meg, hanem ismét ordításra fogta, ekkor már nem élete párja volt szerelemittassága tárgya, hanem szerénységem.
- Gyere csak gyere, megbaszlak anyád hátán köcsög, na gyere!
Érdekes, ahogy én nem álltam meg (nyugodtan haladtam utána), úgy a meglehetősen sajátságosan udvarló Romeo sem, most a lóra vágott vértől csöpögő ostorával, és elviharzott új fémforrásokat kutatni kies városunk kincseket rejtő utcáiban.
(Rég nem látott egykori barátom Bokodról halló és látótávolságon belül majd' megszakadt a röhögéstől. Kettőnk között szép kis olló közé került volna a kellemdús duett ...)
Mit vétett neked, te antiszociális gátlástalan nyikhaja az országnak, az az utcán álló mások által művelt, gondozott, permetezett szerencsétlen fa, mely alapszándékával nem a te élhetetlen lényednek kínálja lédús gyümölcsét?
Akadjon a torkodon, ha már a "néphagyományod", a "tradicionális szokásaid", a "sajátságos kultúrád" - ezt emberi jogvédők imádják magyarázatként használni - elfogadott eleme a dézsma, de mindeközben dühöngő vadként ne rombolj, ne tégy mások - nálad különbek - számára kárt!
Tegnap óta Baján szinte lakodalmi eufóriában keringenek cigány népek olyan számban, hogy az a legvérmesebb demográfiai előjelzések igazolásására is meggyőző erejű bizonyíték lehetne.
A bűvös szó: LOMTALANÍTÁS!
Lomtalanítás zajlik Baján, és természetesen az akkurátusan utcára helyezett feleslegessé vált javak elszállítása sokkal lassúbb ritmusú annál, mintse hogy az ebben csemegét látó rétegek ne tegyék minden rakatnál nemkívánt látogatásukat.
Körkeringve, egymás nyomában haladva!
Némelyek kézikocsival, némelyek ütött-kopott kerékpárral, de akad, mely ennek elektromos változatával, mások kismotorokkal, továbbá szétesőfélben lévő Daciával, Ladával, Wartburggal, de akadnak vadi újnak tűnő állagú járművek is a szállítóeszközök sorában, a közös bennük, hogy szinte mindegyik mögött utánfutó gurul a szelektált holmi szállítására.
Ha nem tudja az önjelölt mester az egész hűtőszekrényt elvinni, nekiesik szerszámaival, és csak a számára hasznos részét műti ki belőle.
Ha nem tetszik a zsákokból kibányászott ruhaféleség, akkor arrébb dobja, mit neki, hogy a porta gazdája szépen becsomagolta azt.
Ha nem tetszik bármi is egészben, nosza barmoljuk ki belőle azt ami fém, azt ami manapság a legnagyobb érték!
Ugye nem kell dús fantázia ahhoz, hogy a rakatmaradványok állapotát el tudja bárki is képzelni?
Hanem térjünk vissza arra a szerencsétlen sárgabarackfára!
Igen, ha korog a gyomrod, edd meg nyugodtan a frissen hullott gyümölcsöt, senki sem szól érte egy rossz szót se!
No de!
Hogy neked ahhoz, hogy az ágról fogaszd a hamvasat, és hogy te ehhez felugrálva, vagy a rakatokra mászva húzd, cibáld, rángasd úgy a fa ágait, hogy azok letörjenek, azt nem hagyom szó nélkül sem én, sem más, ez már bizony akadjon se le, se föl a torkodon!
És amikor bezabáltál, merő szórakozásként a letépett ágakról szedett barackokkal kezdjél sötét falkád tagjaival egymást dobáló utcai csatába, ezzel pillanatok alatt disznóóllá változtatva a környezetet, a mi környezetünket, akkor azt mondom én néked, szedd rohadék hama-hama a sátorfádat, és műveld ezt azoknak az emberi jogvédőknek - vagy akik megértő joviálissággal veszik szokásaidat tudomásul - a portáján, vagy portája előtt, melyek számára te így vagy jó, így vagy elfogadható, így vagy hasznos tagja a társadalomnak!
Üdítő és sokak számára megnyugtató jelenet zajlott tegnap Baján a Bernhart Sándor utcában (egykor Somogyi Béla), amikor is rendőrök járőrautójukkal feltartóztattak két személykocsit, és utasaikat kiszállítva falhoz állították szép sorba, és úgy számoltatták el őket gyaníthatóan konkrét ok miatt.
A látvány bozóttűzszerűen terjedt a városban, egyes állítások szerint egy betöréssorozat serény tetteseit csípték nyakon a rend derék őrei.
Ma reggel a TV2 stúdiójában a Jakupcsek/Csiszár kettőst próbálta meg igen gyenge eredménnyel hasbakasztani Horváth Ali.
Jakupcsek meglepően rámenős volt, de a nagypofája Csiszár Jenci lapított, mint szar a fűben ...
Végh József "túsztárgyaló" is szépen bealakított, gondolom személyes érintettség esetén kevésbé megmagyarázva adná elő filozófia eszmefuttatásait ő is :(...
Méghogy kihívó viselkedés ..., bizonyára az tűnt kihívónak, hogy rá mert hajtani egy olyan új utcaszakaszra, mely mentén unatkozó, da egy tíz ével előbbi eset miatt bosszúra szomjazó kretének várták hordában, mikor jön be végre valaki az ő utcájukba, hiszen ahogy Végh mondja, az ilyenek számára dicsőség pl. a magyarokat meglopni. Ez alapján talán még nagyobb dicsőség egy édtelen magyart brutálisan meggyilkolni?
Nem volt fegyer náluk, amitől másoknak félni kellett volna, lábbal és ököllel végezték ki áldozatukat, hát az ujjongó csőcselékből - felnőttek és gyerekek, férfiak és nők - egyetlen sem akadt, aki rácsimpaszkodott volna a bevadult őrültekre.
(Sosem felejtem el M. Marci barátomat, ki jólmegtermett rendőrként egy ilyen hordából hátulról a nyakába ugró nő miatt rokkant meg, és kényszerült viszonylag fiatalon leszázalékoltatni magát.
Az RTL Klub szokásos zerecsenmosdatása ékesen fémjelzi azt a mocskos mentalitást, ami a libsi kézben lévő kereskedelmi csatornák fő ismérve.
Csak tovább zülleszteni a társadalmi morált, ez a legfőbb cél, hadd rohadjon ízeire ez a szerencsétlen ország.
Úgy megvertek egy 44 éves bajai férfit a hétvégén Bácsalmáson, hogy a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe. Az ügynek három gyanúsítottja van, akik közül ketten előzetes letartóztatásban vannak, a társuk egyelőre őrizetben - közölte tegnap a rendőrség.
A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság a szombatra virradó éjszaka történt bűnügy miatt még aznap elrendelte a nyomozást életveszélyt okozó testi sértés gyanúja miatt, mert a megvert és megrugdosott férfi orrcsonttörést és agyvérzést szenvedett. Mivel azonban az áldozat vasárnap elhunyt, már emberölés gyanújával folyik a nyomozás. A három gyanúsított közül kettő még fiatalkorú, és ezek egyike lány - közölte Nyikos Tamás törzszászlós, a megyei rendőrség sajtószóvivője. Az elsődleges vallomások szerint brutális tettük indítéka az volt, hogy a bajai férfi molesztálta a lányt."
____________________
Hát persze, meg sok mással együtt az olaszliszkai eset is molesztálásként indult ...
Csak tudnám, hogy egy ilyen brutális bűntény miért csak napokkal később válik sajtóhírré?
Kökényesi Antal vezérőrnagy, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője mitől olyan biztos abban, hogy a többségi társadalomnál egyszer nem kattan ki hirtelen valami, és akkor ne adj sors, kő kövön nem marad, ha beindul a végsőkig megkeseredett nép!?
Kökényesi Antal vezérőrnagy, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, vajon miért is nem invitálja mindjárt saját otthonába szegény bujkálásra kényszerült népeket? Vagy viszi valamelyik biztonságot nyújtó szállodába őket?
Kökényesi Antal vezérőrnagy, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője fejében az eset kapcsán hogyhogy nem merült fel, a Kossuth téri tüntetők mintájára a "pszichikai bűnsegédkéntiség" fennforgása, amikor a "három gyanúsítotton kívül több személyt is előállítottak, de őket végül elengedték"?
Vajon most is gyorsított eljárással fognak elhíresült bíróságaink ítéletet hozni?
Ebben az írásban ugyan főként egy jászberényi fiatalemberről esik szó, kit szintén cigányhorda vert agyon, de hogy környékünk se legyen kivétel, egy 44 éves bajai férfi agyonrugdosása is terítékre kerül, amit Bácsalmási ifjak követtek el.
Kolompár Orbán az olaszliszkai esetre: "Ez nem egy romaügy, gyilkosság történt, ez egy bűnügy"!
Hát persze, "egy tíz évvel előbbi baleset miatti hirtelen felindultságból elkövetett bántalmazás szerencsétlen végkimenetele", ugye?
Nem tartom kizártnak, hogy dörzsölt jogvédők kihozzák, miszerint a módszeres kivégzést végző csürhe nem is volt tudatában annak mit művel, mivel alkoholos/kábítószeres befolyásoltság alatt próbálták szegények feledtetni mindennapjaik súlyos gondjait-terheit.
Pillanatnyi csoportos elmezavar, biztos az következett be, kollektív kikattanás, ahogy az utóbbi években dívik hivatkozni ...
Meggyőződésem, hogy a Horváth/Furman félék és hasontársaik azok, akik azt a hatalmas lovat adták a magyarországi cigányság ülepe alá, ami ilyen és hasonló helyzetekhez vezet, mint ami Olaszliszkán történt.
Cigány "sajátosságok", a miénktől eltérő "más kultúra és szokások", ugyan kérem, ki az ma Magyarországon, aki nem, hogy ujjat nem mer húzni egyes cigány csoportokkal, hanem jószerével még a szemkontaktust is kerüli ilyenekkel, nehogy problémája kerekedjék belőle.
Sportos ötvenes barátom vezeti egyszemélyes üzletét, a minap éppen jelen voltam nála, amikor egy cigány család robbant be a boltjába, na hadd ne mondjam, pillanatok alatt elszabadult a pokol, a legidősebb egy jólmegtermett asszony volt, ő vitte a prímet rikácsolásban, a menye meg a fia hasonló stílusban asszisztált a gajbékoláshoz, de a kis pöttömhusi gyerkőc is egyből belendült, már fogdosott is össze mindent csokoládétól maszatos kiszkacójával, hogy hogysem, leginkább az üzlet kasszája kötötte le a figyelmét.
Na ilyenkor szükségeltetik igen magas fokú diplomáciai készség, hogy a horváthfurmani lóra szoktatott népek önérzetét nehogy egy fél meggondolatlan szóval is megsértse az ember, mert az van ám nekik akkora, hogy a kamion lazán meg tudna fordulni benne.
Fél óra elteltével vásárlás nélküli örömteli pillanat volt távozásuk.
Hogy is történt: "autójával elsodort egy gyermeket"!
És nem elgázolta, ahogy egyes médiák beállítani igyekeznek azt. A gépkocsi oldaltükrével érintkezett a kislány, és hát ugye derítse ki valaki is azt, hogy milyen körülmények között, minek köszönhetően.
Nem, nem áthajtott rajta, nem haláltusáját vívta a gyermek az út porában, hanem elsodorta, kin talán ettől még sérülés sem keletkezett.
Miféle vademberi ösztönök dúlhatnak egy falkában, ha két kisgyermek szeme láttára vernek agyon egy szinte semmit sem vétő életerős embert!?
Mi az, hogy szeme láttára, ha nem iszkolnak el a helyszínről, akár még a vérbefagyott édasapjuk sorsára is juthattak volna, amivel meg is fenyegették őket, ahogy azt a fiatalembert is, aki elvitte őket a helyszínről, ahol átmeneti menedéket találtak.
És ugye a többségi társadalomban ne maradjon tüske, ne képződjenek előítéletek, mert ott van az örökös fegyver, a letaglózó vád, ha szólni merünk: "mert mink cigányok vágyunk, tik meg mádzsárok! Rásszistá mádzsárok!"
És ugye minálunk, törvényszerűen nem lesz az ügynek következménye, mert az, ami legsúlyosabb esetben is várható, csak egy lájtos ejnyebejnye lesz ahhoz a rémtetthez képest, amit a rohadékok műveltek.
Mint hírlik, az eset nem egyedi!
Mi pedig alázatosan kérünk engedélyt továbbhunyászkodni!
"Fegyverneki fiatalok kérték a Jobbik Magyarországért Mozgalom segítségét évek óta húzódó problémájuk megoldására, mivel véleményük szerint sem a helyi rendőrség, sem a média nem fordít kellő figyelmet arra, hogy településükön cigányok tartják rettegésben a lakosságot.
Az alföldi nagyközségben a társadalomba beilleszkedni nem akaró, bűnöző életmódot folytató roma csoportosulások a kulturált szórakozás minden formáját lehetetlenné teszik. Legutóbb múlt pénteken késeltek meg egy magyar fiatalembert, életveszélyes sérülést okozva.
A Jobbik felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a cigányok által elkövetett bűncselekmények a tisztességes lakosság nem várt módú reakcióját válthatják ki, amennyiben a hatóságok és média az életképtelen brüsszeli normákat szem előtt tartva igyekeznek eltusolni azok kétségtelen etnikai indíttatásait. A pozitív diszkrimináció, valamint a cigányokról vagy jót, vagy semmit médiagyakorlata jóvoltából a cigányság - demokráciában meg nem engedhető - előjogokat vélelmez magának, amelyek további törvényszegésekre bátorítanak.
A Jobbik szerint csak a lehető legkeményebb felelősségre vonás vezethet eredményre minden bűnözővel, így a cigány elkövetőkkel szemben is, és ideje már nevén nevezni a gyereket: cigánybűnözés igenis van, mivel kifejezetten e népcsoport számlájára írható bűncselekménytípusok is vannak.
Bíber József Tibor,
a Jobbik Országos Választmányának alelnöke"
____________________________________________
Fenti írást a mostanában mind vehemensebb sükösdi 'cigányinvázió' kapcsán idéztem be, utalva a jelenség - még ha a falu leginkább 'csak' fosztogatások terén érintett is - helyi jelenlétése is.
Való igaz, cigány elkövetők általi bűncselekmények, hacsak nincs vérontás, igencsak az elbagatellizálandó kategóriát képviselik. Amit a lakosság egyre hangosabb fogcsikorgatással nyugtáz.
Vajon ki lesz az oka annak, ha ráunván a hatóságok elnéző joviálisságára, a nép veszi kezébe a dolgok rendbetételét?
Amit az RTL-Klub művel Győzikének nevezett vadbaromság által, azt hovatovább a magyar nemzet módszeres lejáratásának vagyok kénytelen tekinteni.
Nem elég, hogy a magyarságot a "művelt" Nyugaton évtizedek óta a cigánysággal azonosítják, most még ez a szerencsétlen is rátesz erre a tévhiedelemre jó pár kéretlen lapáttal.
Hála az égnek, hogy azok a külföldiek, akik megtapasztalják ennek a ripacsnak és családjának a tőrölmetszett bugrisságait, nem értik azt a setét hol magyar, hol cigány hablatyot, amit etnikumukra jellemző ordenáré harsánysággal előadnak lépten-nyomon világjáró útjukon, és amit ma este még meg is fog a "megcsinált sztár" magyarázni kenyéradó csatornáján.
Igen, módszeresség ez a javából, valahol valakik úgy akarják, hogy még lealacsonyítottabbak legyünk a világ szemében, mint amilyenek már régóta vagyunk. Az Unióhoz csatlakozott nemkívánatos vadkeletiek!
A minap egy társaságban érdekes kérdés merült fel: látott-e valamelyikünk valaha is cigány származású személyt, autóvezetést gyakorló tanulóautóban Baján és környékén?
Mindenki mélyen elgondolkodott, és általános döbbenetre egyikünknek sem volt még része ilyen élményben, pedig 14-15-en ültünk egy asztalnál. Pedig hát a bajai oktatókocsik szép számban jelentenek nem kis bosszúságot a többi közlekedő számára, hiszen nap mint nap vagyunk kénytelenek kerülgetni őket, "kivan a pénz" jellegű város- és széplánynéző poroszkolásuk miatt (az oktatók zöme férfi).
Azóta beszéltem a témáról hivatalnokokkal, rendőrökkel, egyszerű polgárokkal, de szinte senki sem tudott ilyen látványt felidézni magában.
És ez felettébb elgondolkodtató! Jómagam még nem látom a rejtélyes jelenség magyarázatát.
Ugyanakkor meg máris borzolja idegeimet az az Uniós gyakorlatkövetés, ami kötődik előbbiekhez.
Csak írni és olvasni kell tudni a jogosítvány megszerzéséhez
2005. június 24. 13.57
Az Európai Unió jogszabály-harmonizálása miatt július elsejétől hazánkban sem lesz előfeltétele az általános iskolai nyolc osztály elvégzése a jogosítvány megszerzésének. Az autósok többsége és a vezetésoktatók nem örülnek a változásnak.
Egy bizonyos szintű szellemi képesség és magatartás szükségeltetik az utakon a biztonságos közlekedéshez, amivel nem biztos, hogy minden nyolc általános iskolát végzett személy rendelkezik, de biztos, hogy nem rendelkezik az, akinek az elemije sincs meg. Röviden ennyiben foglalható össze a megkérdezett érintettek véleménye.
Július 1-jétől ugyanis a korábbi szabályozással ellentétben már nem szükséges a általános iskola nyolc osztályának elvégzése és az ott szerzett tudás, hogy valaki autóvezetési tanfolyamra iratkozzon be, illetve jogosítványt szerezzen. Sokan aggodalommal tekintenek a változásra, kiemelve: nem arról van szó, hogy ne tanulna meg vezeti az elemi ismereteket egyébként elsajátítani nem képes személy, de hogy miként, az nagy talány. Érdekes, hogy emellett szintén újdonságként jelenik meg: a gyakorlati oktatásról szerződést kell kötnie a tanulóvezetőnek oktatójával. Vizsga előtt pedig egy nyilatkozatot kell kitöltenie, hogy nem áll alkohol, kábítószer hatása alatt írja az A5.hu.
A jövő hónaptól hatályba lépő miniszteri rendelet szerint viszont tudni kell írni, olvasni, igaz, ezt nem kell semmivel igazolni, de a beiratkozás menetekor ez hamar kiderül. A változást egyébként az uniós gyakorlat hozta magával, ugyanis ott szintén nincs iskolázottsághoz kötve a jogosítvány megszerzése.
Egyik kedvenc csatornám a Travel Channel, ma nézem az Úton című műsoruk egyik epizódját - Magyarország és Románia -, és elgondolkodom.
A kis izgága angol nyelvű világutazó éppen Bukarestben landolt autóbusszal, továbbutazáshoz taxit keresett és talált, majd miután elfoglalta helyét, azzal a kéréssel fordult a sofőrhöz, hogy jellemezze a romániai cigányságot.
Na kérem, hát az jellemezte szálával ...., szinte minden elhangzott, amit nem etikus publikálni a mi sajtónkban. Hogy hogysem, ez úgy a román taxis, mint a népszerű filmsorozat alkotói számára a világ legtermészetesebb dolga volt.
Rögtön az jutott eszembe, hála a magasságosnak, hogy mindez nem nálunk történt, lenne világraszóló botrány és nem zetközi bíróságok elé citálások a legendás Horváth/Furman duett előgajbékolásával ....
Micsoda időket élünk, phűűűűű ...., már az ősi tradíciókat is rendeletek, törvények sújtják ...
Lám, ami ínyenc falat volt eddig az asztalon, holmi mezőőrök árgus szemétől kísérve tiltott gyümölccsé vált, nagyon vigyázniuk kell azoknak, le ne bukjanak, kik ürgeöntéssel kívánnak mennyeien finom alapanyaghoz jutni ...
Együttérzek e gasztronómiai különlegesség hódolóival, lévén nekem is van hasonló szívfájdalmam: pár évvel ezelőtt, még nem minősült védett vadnak a varjú ..., seej, de finom paprikást főzött nekünk Szentivánon anno a Szódás Jóska :))).....
Apósom ugye suszter vót. Oszt örökkí panaszkodott, hogy az uram ellopkodja a talpbűrt. Vagy a jánya, a Rózsi, mer az is ríszeges vót, annak is mindég kellett a píz. A kisgyerek meg persze hallgatta egyfolytába, hogy a talpbűr, a talpbűr, a talpbűr - ahogy ugye apósom mondta anyósomnak. Oszt fogta Lacikám a talpbűrt, eldugta! Nehogy ellopják! Íllyen okos gyerek vót! KÁÁromkodik egyszer apósom, SZIDja kegyetlen fiát-jányát hogy ellopták a talpbűrt, Lacikám is felébred persze a nagy kiabálásra, - - Aludjá kisfiam, ne törődjíl te semmivel se - mondom neki -, csak nagyapád veszekedik, mer megin ellopták neki a talpbűrt! - Nem igaz, anyám, nem lopták el! - De - mondom -, ellopták, vagy apád, vagy Rózsika nénéd ellopta, de ne törődjíl vele, aludjál! - Nem lopták el! Eldugta Lacika! - aszt szaladt azt szedte kifele a talpbűrt a tűzrevaló alól! Vitte apósomnak : - Eldugtam, hogy ne lopja el tűled apám! Jaj de szerette apósom is, anyósom is! Én meg : IMÁDTAM! JAJ de nagyon szerettem, édes Istenem! Jobban szerettem mint Anikót. Nem tudtam má mit CSINÁNI neki, annyira szerettem! Ha csak a BŰrömhö írt - -! Két és fél éves vót hogy a tüdőgyulladás elvitte. De azúta én nem is imádkozok. Azelőtt imádkoztam, mer anyám úgy tanított, vallásosak vótunk, nagyon is, római katolikusok, jártam én templomba is - de azúta, hogy Lacikám meghalt, egyszer se imádkoztam. Azúta nem is hiszem el hogy van Isten.
Az én uram avval sose törődött, hogy ettek-e a gyerekik. Ez csak az én gondom vót! Pedig a két gyerek mellé ott vót rajtam anyám is, öregen, úgyhogy számolhatok három gyereket! Az uram meg, Laci : a negyedik! Akkor ott vót apósom, anyósom, öregek azok is, nállok laktam, hát csak nem tehettem hogy ne adjak ha főzök! Nahát meg lehet számolni akkor, hogy hanyadmagamat tartottam a munkábul! Meg még akkor gyöttek is - hát a Sári : mindég nálam evett! Jányastul! - Na maradjá Sári, mindjár megfőzök! Hogy oszt ez így szokás lett, akkor erre má gyött a testvírje is, Erzsébet - am meg fiastul! Hogy sokszor má LÍPNI nem lehetett a rengeteg níptül! Oszt az összes az én fazikamat leste! Na így éltünk. Hogy én kerestem, én főztem - a fél világra! Az urammal meg úgy íltem én húsz esztendőn keresztül, minthogyha a testvírem lett vóna. Vagy a jányom. Vagy anyám, vagy apám! Mer házas íletet mink nem íltünk. Mer nem akartam hogy gyerekeket csinaljík nekem! Mer a gond az enyim vót csak, a baj csak az enyim! Nem az üvé - mer ű nem vállalta! Pedig aki nem tudja megetetni a családját, az énszerintem ne csináljík gyereket! Az verje inkább a hideg vízbe! Úgyhogy énnekem ű nem kellett. Aszondtam : SZÓ se lehet rúlla! Mindég gyött - mer gyött! nem tett le rúllam, örökké csak rajtam lett vóna! De én meg csak ráníztem, má köptem! : - MENJÉ TŰLEM!! Mit akarsz ?! Pina kéne ?! Menj oszt szerezz magadnak! Meg ott van anyád, eredj aszt rakjad űbeléje a faszodat! De énhozzám nem nyúlsz! Hát csinátattam vóna vele nígy-öte gyereket magamnak ?! Hogy oszt neveljem űket magam ?! Mikor még ollyan üdők vótak, hogy munka is alig, dógozni se kellett a cigán sehova! Megkapta a Laci hét végin a fizetíst - úgy adott nekem belűle, mint a váci püspöknek. Aszondta : - Ha pina lessz, lesz píz! Ha nincs pina, nincs píz! - Verd a faszodat akar kibe, teneked mos má pízír se adok! Vigyed a pízedet - mondom -, vegyé rajta pinát, akar hun! Elkezdte akkor, hogy biztossan ez az illető baszogat éngem, meg az, meg amaz, hozzátett fiatal gyerekekhe, hogy biztos azokkal vagyok - - Nem bánom, mondjad csak! Nem bánom ha mindenkivel összeteszel - mondom -, as se baj ha MINDENKI baszogat is, csak te ne baszogassá! Jaaj, nagy szám vót, MINDENT mondtam én neki! Csak ípp elválni nem akartam tűle. Azt mégse! Mer így a gyerekiknek mégis ott vót az apjok. Oszt az az érdekes, hogy szerettík is az apjokat! Anikó tán még jobban szerette az apját mint éngemet! Hiába én küszködtem, mégis azt szerette! Mikor egyszer elzavartam Lacit - hát ríszeg vót hogy nem tudta az eszit! én bizon kiraktam az ég alá! -, Anikó fogta a párnát, kilopta neki! Vitte, oszt tette a feje alá, hogy ne a fődön legyík az apja feje! Utánna meg odaült mellé oszt nízte, nehogy ahogy alszik, a bíka a tátott szájába menjík! Ott virrasztolta! No hát én ugye megértettem, hogy nem csak az én gyerekem, hanem az apjáé is. Megértettem, hogy hiába rossz az uram, a gyerek csak szereti - hát apja neki! Jó : szereti az apját is, szeret éngemet is. Gondótam : maj ha nagyok lesznek, megértik, míllyen ember az apjok. De hiába értette meg oszt Anikó, azután is csak imádta az apját! Hiába rossz ember vót - IMÁDTA! Jó van na, szeressítek egymást, bánom én ?! Aszt szerette a Laci is Anikót. Mer az ű rosszasága annyi vót csak, hogy ivott, ríszeges vót a vígtelensígig - de a gyerekit szerette azír, a gyerekit meg nem sírtette as soha! Én meg úgy tartottam az uramat, mint egy kis szaros gyereket. Av vót ű nekem, a hülye gyerekem! Mer pízt ű soha nem adott, mégis én etettem űt is! Hát má nem tehettem, hogy főzök, eszek, meg a család eszik, ű meg csak nízze! Ha megpróbáltam neki nem anni, anyám szólt rám : - Fiam, he - aszondja - nem adol a Lacinak enni ? Nem adol neki fiam ? Szedjíl má neki is! Vagy szedek én neki! - Jó van - mondom -, szedjík anyám - - Em ,eg ORDÍÍtott, Anikó : - ADJÁ APÁMNAK IS ENNI!! Adjá neki is, hogy tegye belíd a faszát! - na. Hát akkor próbáltam vóna nem anni neki! Alig ett különben. Amit ű ett, ídes-kevís vót az. Mer csak inni szeretett mindég az én uram - -
Margit néni, Piroska néni, a testvírem Gyurka, Ferus, meg az anyóssa, a Vírcse - mindég ezekkel jártam tippanozni, mer RETtenetes sokat lehetett nevetni nekik! Elindultunk tippant szedni! Egerbaktára - hát Abonba át kellett szállni. De annyira ismertek má minket a vasutasok, hogy egyfolytába mindég csak bolonddá tettek bennünket! Gyön a vasutas, kiabál : - Eger fele beszál-LÁÁS! - Jaj, jaj - ugrálnak fel mind -, mellyik vonat, mellyik vonat ?! - Balrul az első! De szaladjanak - aszondja a vasutas -, mer indul! - Jajj istenem!! - a Vírcse. - Hun van mán ez a Ferus ?! Biztos kiment pisílni! Most lemaradunk!! Ferús, Ferús! Af fene egye le azt a pici faszát, hogy ípp most hugyozik! - mer csíra vót a Ferus, a Vírcsínek a veje : inkabb az embereket szerette, nem az asszonyokat. Gyön oszt Ferus. - Ferús, Ferús!! - a Vírcse, a vejinek. - Te mindég csak pisílsz! azt akarod hogy lemaradjunk a vonatrul ?! Szaladtunk oszt, hamar fel a vonatra! A Margit néni meg mindég köcsögbe hozta a zsírt - ahogy másznánk felfele a vonatra, elejtette a pakkját, SZÍJJELment a köcsög zsír! - Af fene meg ne egye, oda a zsír! Na nem baj, csak hamar, hamar! Fenn ülünk má. Ezek még mindég a Margit néni köcsöginek örűlnek - gyön egy kalauz : - Magok hová utaznak ? - Egerbaktára tippant szedni! - Na szálljanak le akkor, de gyorsan, mer ez Hatvanba megy! De mán indul indul is! - Jaj, jaj, fussunk, szaladjunk! De a Piroska néni meg nem akar ám leszállni! - Mindegy má akar hova - aszondja -, vonat, vonat! Hagy vigyík amerre lát! Alig lehetett rábeszílni! Na hamar át a másik vonatra! Akkor meg a kenyerit vesztette el a Margit néni! Kiesett neki a pakkjábul - mer mindég úgy volt a hátallója, hogy csak félig-meddig bekötve! Úgy hozták utánnunk a Margit néni kenyerit a magyarok! - Tessík má megmondani, hova megy ez a vonat ? - de megkérdeztünk akkor má EZERTÜL! Má nem akartuk elhinni senkinek hogy Egerbe! Megindul a vonat. Nagyot ránt! A Vírcsínek a kenyere a csomagtartóbul ZSUPSZ a fejire! Elharapta a Vírcse a nyelvit is, még vírzett is neki! - Kié ez a kenyír, hogy a fekete fene egye el a torkát!! - fődhöverte a kenyeret, rá is taposott, bele is rúgott, hogy a béle is kihullott a kenyírnek! Senki nem mondta neki hogy az üvé! Csak nevettünk mind! Hát SZÍNHÁZ vót ezekkel utazni! Megérkeztünk Egerbe - megyünk a buszho. A busz meg nem vesz fel! Amír nagy pakkunk van! Na most mit csináljunk ? Menjünk gyalog ? Tizen nyóc kilaméter! Na gyerünk! Megyünk - - Van ott Eger szélibe egy nagy kert. Ott dógoznak a magyarok. Öntözik a vetemínt. Meglássák hogy ott megyünk - elkezdenek KÁÁrogni! KÁÁR, KÁÁR! Persze erre mink is : baszattuk űket apjokkal, anyjokkal, testvírökkel, minden! Egyszer oszt : RÁNK a slagot! ÖMLIK a víz! Margit néni a meztelen seggit tartottak nekik - ÚGY lemosatták, hogy abba egy CSEPP száraz nem maradt! A mi Gyurkánk lefeküdt az útra, ott hempergett, annyira nevette! Mindég mikor tippantszedni mentünk, vittünk magunkkal egísz kenyeret, zsírt, meg legtöbb sütött még az útra egy nagy kerek, lapos tísztát, úgy híttuk : sovány - vittük azt is. Hozott Margit néni is, Piroska néni is, a Vírcse is, meg én is vittem. Este persze nem vót lámpa, gyújtottunk kis tüzet az erdőszílen, melléültünk, tördeltük a sovánt, eszegettük, beszílgettünk - oszt el is aludtunk rajta, úgy ícakáztunk. A Gyurka meg kinézte, hogy a Piroska néninek a pakkjába ott a nagy kerek sován - kilopta belűle, odatett a hellyire egy nagy kerek száraz tehínszart. Gyött az ideje, kezdtünk mind enni. A Piroska néni is, a setítbe, ahogy szokta : csak úgy a pakkjábul tördelte, oszt ette suttyomba. - Jaaj, te, Margit! - aszondja egyszer. - De rossz most ez a sovány! - Rossz ? Én nem tudom, te tudod! Ollyan amíllyet sütöttíl! - Julis, he! Kóstold má meg, mitül íllyen rossz e! - Hagyjon éngem - mondom -, én eszem a magamét! Ne egye ha nem jó! - Kóstold má meg Margit, kóstold te meg! Letört neki egy darabot, odaadta. Rágta akkor Margit néni is, figyelte az ízit nagy savanyú kíppel - egyszercsk felkiabál : - PIROS-KAA! Tegye belíd apád! Tehínszart eszel, meg énvelem is tehínszart etetel!! - Jaaj, ki csinálta, ki tette ?! - jajgatott a Piroska néni, mintha a haját típník! - Biztos a Gyurka, látom hogy a Gyurka! - mer ott vergődött a Gyurka a fődön, úgy nevette Piroska nénit hogy maj meg fulladt nevettibe! Magyarázta oszt a Gyurka a Piroska néninek, hogy nem ű vót, hogy csuda törtínt : tehinszarnak vált a sovánnya - - De úgy nevettem én is, hogy aszittem sose látom meg a reggelt! Na így múlattunk. Így éltünk ezelőtt - -
Egyszer meg mi törtínt! Ó Szűz Máriám, akkor meggazdulhattam vóna! Csak av vót a baj, hogy énnekem soha se kellett a másé. Füreden vótam, vásárba. Mer ócskáztam akkoriba. De előbb gyöttem el a vásárbul mint a többi - hát mitcsináljak! : előbb eladtam mindenemet mint Rózsiék, sokkal előbb most akkor még várjak fél napot ezekre a maflákra ? A fene aki megette! - fogtam magam, elgyöttem egyedül! Na így utaztam hazafele egymagam. Felülök a vonatra. Megy a vonat. De egyedül ültem az egísz vonatkocsiba - ugye még tartott a vásár, nem utazott még el senki, csak én. Megy a vonat! Egyszercsak! : gyön, szaladva - de ROHANVA! - egy fiatal ember! Mint akit zavarnak! Rohan vígig a vonaton! Oszt ahogy elrohan mellettem, idelük nekem eggy EKKORAnagy aktatáskát! - Tedd el! - aszondja. - HAMAR tedd el! Felessek leszünk!! De má rohant vóna tovább! - VIGYED INNEN!! - mondom neki, oszt ellüktem a táskát. De minthogyha döglött macskát dobott vóna az ölembe! - Viszed el ?! - mondom. - Én nem leszek a felessed, eredj innét! Felkapta. aszt szaladt vele tovább. De mán a következő kocsiba utólértík a nyomozók! Megfogták a fiatalembert, a táskát elvettík tűle, a kezire rácsukták a bilincset - - De jó nagy, nehíz táska vót az! A jóisten tudja, mennyi píz lehetett benne! Felibül biztos meggazdultam vóna! Én meg ollyan buta vótam, hogy nekem nem kellett. Nem, hát nekem soha se kellett a másé! - Vigyed elűlem!! AZONNAL vigyed!! Mer énnekem NEM KELL!! - oszt akkor szaladt vele tovább, oszt elfogták, oszt a nyomozóké lett a rengetegsok píz. Bezon.
Elmentünk egyszer tippant szedni. Többen mentünk, kocsival. Anyám gyött, Marcsa néném, Rebeka néném, én, János bátyám - av vót a kocsis. Én elszundítottam a kocsin. János bátyám meg ollyan zsiván vót! Hogy amit meglátott a két szeme, azt nemigen hatta ott a két keze! Íllyen vót, na. De én nem is tudtam hogy ű mit cselekszik, én aludtam! Én csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabál : - Szállj le! - Marcsa nénémnek. - Szállj le, mer lerúglak!! Felébredek - hát, csendőrök! - Szeretnéd csak, hogyha lerughatnád! - mondom neki. - Mit gondolsz te - aszondja a csendőr -, hogy le mersz éngem tegezni ?! - Hát te azt az öregasszont ?! - mondom. - Míllyen jogon tegezed le, megbasztad ?! Mikor ittad meg a picsája levit ?! - Ne tegezz te, mer leverem rúllad azt a fekete bűrt!! - De orDÍÍT! - Leverníd - mondom -, ha merníd! - Tudod kivel beszílsz ?! - Tudom - mondom -, jól tudom! Tik vótatok, akik a múlt héten bevittétek a két cigánjánt, szűzek vótak, oszt megbasztátok űket, úgy engedtétek ki űket! Tudom nagyon! De - mondom - énhozzám nem mersz nyúlni, mer én bizon levetkeztetlek! Hát ténleg nem mertek hozzám nyúlni! De a kocsiho se - nem mertík kutatni! - Na menjetek a francba! - aszondja a csendőr. Csak mikor má túl vótunk rajtok, mondja az anyám : - János bátyád meg ellopta a sok tengerit! Teli van a kocsiderík tengerivel! - Héé, álljunk meg! Odamentem János bátyámho, pofonvágtam - de TELjes TISZta erőmbül! - Az anyádnak azt a betyár kurva úristenit! - mondom neki. Hát jól megjártuk vóna a csendőrökkel, hogyha megkutatnak minket! Letartóztattak vóna mindőnket a tengeriér! Hiába na : János bátyám mán íllyen vót. De nem szerettem pedig az íllyet! Én mindég nagyon haragudtam arra, aki lop! Mer kírjen! Ha kap, jó, ha nem kap, menjík a fenébe! Én nagyon haragudtam az íllyenír! De János bátyám, az hiába, az lopós vót. Nem az hogy rászorult vóna, mer úgy vót az mint akármellyik magyar ember, mindene megvót annak - oszt mégis! Aszondják, minden családba kell egy rossznak lenni - hát igaz; János bátyámék kilencen vótak testvírek, na abba vót kurva is, vót zsivány is - mer János bátyám av vót! Pedig míllyen szíp ember vót! Ollyan vót mint egy magyar ember - azúta se láttam ollyan szíp embert mint av vót, ollyan szíp magyar embert! Aszondta a doktor is : - Ritkaság, amíllyen szíp magyar ember ez! - Az - mondom. - Nekem unokabátyám! Aszondja a doktor : - Ne mondja! Nem hiszem! - Higgye pedig, mer igaz : nagybátyám! Mondta oszt a jánya is, mer ott vót ípp, mondja az is a doktornak : - Igen, igaz, nagybáttya, mer mink meg onokatestvírek vagyunk! Az igaz, hogy csak negyedrísz cigán vót János bátyám ; az anyja félcigány asszon vót, Ruha Juliánna, de az apja tiszta magyar ember, Ordas András nevű. De haj de szíp öregember vót! HÓfehír haja, hozzá az a drága piros teli arca - ollyan szíp üdős embert azúta se láttam! Csak nízte a doktor, gyönyörködött benne. - Na - mondom -, mit szól az öreghe ? - Ritkán lehet íllyet látni! - aszondja. - Még a mesébe is ritkaság! - mondom. - Ollyan szíp, hogy az kibeszílhetetlen! Csak közbe meg hiába : mer lopós vót János bátyám. Nyugodjon!
Mindenféle cigányok vannak! Mer cigánba is van sokféle! Ott vót a Ferenc, például. Am meg lusta vót! Ajaj! Bátyám vót a Ferenc, nem idegenyem vót - már hogy rokon ; mer nállunk ha rokon, akkor már úgy mondjuk rá hogy "bátyám". Egy CSEPP kis ember! De dógozni egy CSEPPET se szeretett. Elállt egyszer aratásba marikverőnek - hát rávitte az ésíg! Vitte magával a Terust is, a felesígit. Első nap reggel kivitte űket a gazda a tanyára : - Na Ferenc fiam! - aszondja a gazda. - Reggelizzünk, oszt utánna csináljuk! Megreggeliztek akkor. De szegínyek vótak a Ferencík borzasztó, ki vót íhezve a Ferenc! - Gazduram - aszondja a reggeli vígin -, együk má meg a dílt is! - Együk Ferenc! Egyed ha éhes vagy fiam! Megette akkor az ebídet is Ferenc. - Na Ferenc, mehetünk ? - Gazduram! - aszondja Ferenc. - Együk meg a vacsorát is! - Hát íllyen íhes vagy fiam ? - aszondja a gazda. - Jól van, hát ott az ítel, egyél amennyi beléd fér! Jól megvacsorált Ferenc! Amikor oszt má nem fírt belé semmi, nem bírt többet enni má egy falattal se, mondja neki megin a gazda : - Na Ferenc! Gyerünk! - Na hallod, ez a magyar! - aszondja a Ferenc a felesíginek, a Terusnak. - Még alig süt a nap, aszt csak hajrá, hajrá! Megkereste a templomtornyot a fák közt, oszt indult hazafele! A Terus meg utánna!
De azír a Jízus is szerette a cigánt! Mer azír hogy a cigán ellopta a szeget. Mikor a Jízust elfogták a zsidók, oszt vittík hogy kifeszittik, úgy tervezték hogy nígyfele feszítettík vóna a kereszten. Oszt a cigán nagyon megsajnálta a Jízust, hogy most nígyfele feszittik. Oszt ellopta a nígy közzül az eggyik szeget, eldugta a gatyakorcába. De majdnem elkapták írte! Keresik a szeget - nincs! Szíjjelníznek - meglássák ám a cigánt! - Cigán! Megállj! Te loptad el a szeget! Megíjjedt a cigány! Aszondta rá nagy hirtelen : - Idesanyámat bassam síjjel, ha hozzsányútam! A Jízus meg erre felnízett az ígre, aszt aszondta : - Uram isten, atyám! Engedd hogy ne fogja a cigánt az átok! Így azután csak három szegre bírták feszitteni a Jízust. Mer a negyedik szeg ott vót a cigánnak a gatyakorcába. Az átok meg mindörökre el lett türülve. Mer a Jízus eltürültette. Azuta nem is fog cigányon az átok! Csak azír ezt nem lehet biztosra tunni, hogy nem fog. Nem biztos ez se egísszen! Úgyhogy azír cigány a gyerekire sose mond átkot. Én is : fíltem vóna aszondani rájok, hogy " a rák egyík meg ", mer htáhogyha mégis valóra válik! SOHA SEMMI átkot én a gyerekemre nem mertem mondani! Inkább baszattam apjával, testvírivel - hát azt úgyis tudtam hogy lehetetlen, az úgyse lesz meg! De átkozni sose mertem. Mer eltürülte a Jízus, eltürülte - de isten tudja azír - -
Sok magyar azt kipzeli : cigány, az cigány! Oszt így összetesznek minket magyarcigányokat az olácigánnyal. Nahát ezír oszt VÍGTELEN tudok haragunni! Mer ezt mink KIKÍRJÜK MAGUNKNAK! Mer az olácigányok nem miközínk valók! Azok lopnak, zsarolnak, gyilkolnak, ölik az asszont! Cigán meg cigán közt JAJ de nagy különbsíg van! Mer az olácigán az OLÁCIGÁN, a muzsikuscigán meg MUZSIKUSCIGÁNY! A kétféle cigánba más az érzís, más a gusztus, más az íletük, más a tervük nekik - csak ezt a magyarok nem bírják felfogni! Amikor kisján vótam, éngem ha csak megláttak a Papucsnak a jányával beszílgetni - de ha csak SZÓLTUNK egymásnak! -, má úgy elvert anyám hogy csuda! - Még az olácigányokkal barátkozol, te!! Össze TÖRLEK!! Vótak rígen is szíp olácigány jányok, hát elíg szíp vót nímellyik. Oszt apám egyszer előhozott eggyet, oszt el akarta venni. A Bozsát - mer ollyan szíp vót! Aszondta akkor nagyanyám apámnak : - Jó van - aszondja -, elveheted. Elveheted, az anyád kurva úristenit, de ide akkor nem taposod be többé a lábodat! Meg apáddal se jársz többet egy bandába! Lenízetníl minket, avval az aljassal ?! Úgyhogy oszt nem is lett a dologbul semmit, hagyta apám a Bozsát, akar míllyen szíp is vót. Vót egyszer eggy eset. Oda vótunk Hajduhadházon tippant szedni. Ott vagyunk benn az erdőbe. Oszt vótak arra olácigányok is, kijártak űk is csalántot szedni. Én beszíltem is velek - habár tán nem kelletett vóna. Öten, hatan, meg tán TÍZEN is vótak! - Na - mondom nekik -, rágyútotok ? Kell cigi ? - Júúj lelkem! Egyem meg a szívedet! - kapkodták elfelé, oszt víge is vót egybül a pakli cigerettának. No, szedjük ott az erdőn a tippant - egyszer csak : halljuk ám a nagy sivalkodást! Meg gyön szaladva a barátném, az Etus! : - Jaj, jaj, az olácigányok verekennek, ÖLIK egymást! - Gyerünk mán oda - mondom -, hát mégis, hát cigányok vagyunk azír mink is, hát - - - Jó Istenem - aszondja az Etus -, ne menj má oda, hát tígedet is megölnek! Odamegyek - hát látom ám : az olácigány asszonbul ÖMLIK a vír! Az ura levágta a csecsit neki. Én azír odamentem, meg gyött azír az Etus is utánnam. Odamegyek : - Óó - mondom -, Szűz Máriám, mit csinátok lelkem! Hát megölitek egymást ? Egymás vírit isszátok ? - Ne beszílj itt - aszondja az olácigány ember -, mer belédnyomom ezt a kést! És ha tovább beszíltem vóna, belém is nyomja! Mit tudom én mit csinált az az asszon, vagy mit nem csinált - csak elíg ah hozzá hogy az ura levágta a csecsit neki! Na. Hát van közöttünk íllyesmi ?! Miközöttünk, magyarcigánba íllyesmirül SZÓ SE LEHET! Hát EKKORA különbsíg van a kétfajta cigán közt! Mer mink má kikászálódtunk az aljassabbak közzül, amennyire csak lehetett mink kiemelkedtünk! Mer minekünk több eszünk vót mint amazoknak! Űk meg ottmaradtak, a mocsokba. Úgyhogy mink az olácigányokkal EGGYÁTALJÁN nem is barátkozunk, nem is szóllunk mink őkhozzájok! Mer azok olácigányok! Még ha MILIÁRDOS eggy olácigány, akkor is OLÁCIGÁNY! Minket űk nem érdekelnek, minket űk hidegen hagynak! Úgyhogy mink KIKÍRJÜK MAGUNKNAK az olácigányokat!
Ettül függetlenül : cigán vagyok - én nem is tagadom. Meg nem is szígyellem én azt! Mer av vagyok : MUZSIKUSCIGÁNY! Még ha valaki megszólít is, hogy aszondja - Hallja maga cigányasszony, gyöjjík csak - - - Tessík - mondom rá -, itt vagyok! Mer nem SÉRT ez éngem! Csak viszont má amikor ÚGY mondja valaki! Hogy benne van az a CSÚFOLSÁG, az a GÚNY! - Na, CIGÁNYasszony - - Na akkor aszt én is mondom neki rögtön! Akkor ahogy csak a szájamon kigyön, mondom! De CSÚNYÁN ám!
Sokat szenvedtem én az íletembe, de NAGYON sokat. Amikor HÚSZ kilamétert gyalogoltam a hát tippannal, EGYMAGAMBA az úton hazáig! Hogy AKKORA csomó tippan vót a hátamon : nem mertem letenni, mer fíltem hogy akkor nem bírom többet felvenni! Úgy szoktam : felhajintottam a vállamra magam - de nem mindíg sikerült. Mer elestem vele, ollyan nehíz vót! Karcagi határba jártam má vele, nem sok út vót má hazáig - de hiába, nem bírtam má, ledobtam magamrul. Pihentem kicsit. Utánna meg oszt várhattam hogy gyöjjík valaki biciklivel, hogy visszasegítse a hátamra. - Tessík szíves lenni má felanni a csomagomat! - Mi e, Julis néni ? - mer ismert a biciklis ember, hát karcagi vót, persze hogy ismert. - Tippan - mondom -, hogy rohadt vóna ki a tüve is! - Jó nehíz! - aszondja a magyar ember. - Hát Laci bácsi ? Mé nem az cipeli ? - Laci bácsi ? Laci bácsi megbaszta az anyját! - mondom a fiatalembernek. - Oszt csakugyan megbaszta vóna ? - aszondja. - Hát CSAKUGYAN megbaszta! - mondom. - CSAKUGYAN! Meg most is mondom : hogy bassza most is, ahun van! Mer sokat, de RENGETEGET szenvedtem űmiatta, űhelyette! Oszt ezír mondom még most is, hogy a FENE azt a fődet is megegye, ahun a sírjába fekszik! A sírja fődjit is, a csontjával eggyütt!
Aratni egyszer vótam. egy nyárba csak. Háboru alatt - kínszerítve vótam, mer nem vót mit enni máskípp! De akkor utánna letírgyepeltem aszt felfogadtam, hogy többet SOHA meg nem próbálom! Hogy én még egyszer KÖZELIBE se megyek aratásnak! - Felfogadom neked te Jóisten! Ha csakugyan ott vagy az ígbe, és uralkodol! Felfogadom, hogy még a GYErekem GYErekinek a GYErekinek is meghagyom, hogy aratni soha ne menjík! Nem is mentem többet. Mer nem is igazságos! Mer aki elvetette, az arassa is le! De ténleg : hát az a magyar ember, az a paraszt, az arra született, az hozzá van szokva ahho a napho is, meg a nagy erős munkáho, hát annak való az aratás! Nem énnekem! Pedig a vályogvetís se kutya! Mégis azt kibírtam Meg előtte évbe vótam hat hétig gípnil, csípeltünk - fel se vettem! De a maríkveríst az ellensígemnek se adja az Isten! Hajnaltul estig azon a TŰZŐ napon, csurog rúllam a víz, az a gaz kiveri az ember jányának lábát, karját, kípit, picsáját, mindenit, a derekem nincs is má mer nem írzem, jaaj - enné ma as se rosszabb ha korbacsolnak. Em má avval határos! De vót oszt rajtunk még ollyan üdő is, hogy íhezís vot. Háboru alatt - hát nem vót mit enni, EGGYÁLTALJÁN! Hogy csak jártuk kinn a fődeken, oszt ha megláttuk kinn a kinnhagyott ídeskáposztát, megrohantuk, típtük ki oszt ettük! Vagy a sárgarípát! Av vót a kincs! Hogy a nehízsíg bennünk vót írte, hogy csak tanálnánk má valahun egy szál fagyott sárgarípát! Kapartuk ki körömmel a fődbül, oszt tömtünk a szánkba. Bezon vót íllyen üdőszak is a szegínsígre! Én azír nem hiszem hogy van Isten : mer OLLYAN gazdagokat teremtett, meg OLLYAN szegínyeket, hogy az kibeszíhetetlem. Ollyan szegényeket,hogy a kenyérnek még a színit se látták! Közbe az urak, azok meg ílnek! Elíg szegínsíget kipróbáltam én az íletbe, meg ípp eleget láttam! Hát minállunk valamikor még a magyar gyerekek is eljártak kíregetni! Ugyan úgy mint a cigány! Met akkora vót a szegínsíg! Hát van ember aki nem bír annyit szerezni, mint a másik, ha sok gyereke van, má nem bír annyit - akkor az dögöljön meg íhen ? Pedig ide jutottak sokan! Hogy bejártak a gyerekik a városra, gazdákho, kíregettek : kaptak kis kenyeret, kis szalonát - mégis ettek valamit, nem korgott úgy a hasuk - - Ílet vót ez ? Isten adta ezt ?! Áá! Na ezír nem hiszem el hogy van Isten. Én ha Isten lettem vóna, úgy osztottam vóna be : eggyenlőn! Hogy minden embernek adtam vóna kellemes, jó íletet! Egyformán mindnek! Hát nem ollyan eggyik ember mint a másik ?! Nem ugyan úgy írdemli a jót ?! Mer rossz az ísig, nagyon rossz! Amikor az ember nem tud mit tenni a szájába! De rossz az! Nem ír az semmit! Mer akkor úgy egyébként se tud örülni az ember. Apám mondta mindég : " Szar a pina kenyír nélkül! De igaz is! Mer nem esik jól a szerelem se, ha üres a has! Énszerintem Lenin lett vóna jó Istennek! De ezt megmondtam egyszer egy papnak is! Én megmondtam neki! - Tisztelendő úr - mondom -, idehallgasson! - Tudja, ki lett vóna jó Istennek ? - Kicsoda ? - Lenin! - Mír ? - aszondja. - Mer - mondom - az azt akarta hogy eggyik ember ne legyik több mint a másik! Azt akarta hogy eggyik ember ne legyík miliárdos, a másik meg ne haljík íhen! - Lenin, Lenin - aszondja a pap -, hagyja má a Lenint! Tudja maga, ki vót a világon az első kommunista ? - Ki vót ? - mondom. - Jízus! - aszondja a pap. - Bezon hogy Jízus! Hát az nem azt akarta, hogy az eggyik ember annyi legyík mint a másik ?! - Jó van - mondom -, ebbe meg magának van igaza!
Gyöttek akkor a nímet idők. Elgyött még annak is az üdeje hogy táborokba hurcolták a cigánságot. De MÍR haragudtak ezek a nímetek annyira a cigánra ?! Ezt nem tudom megérteni! Mer jó, aszondták : nem szeretnek dógozni a cigányok. Hogy spekulántok! Hogy amék nem lop. az spekulánt, oszt mind csak ebből élnek! De hát hogy ezír KIIRTANI űket ?! Meg a zsidókat is! Tán azír hogy több eszünk vót mint űnekik, ezír akartak elpusztítani minket ? Mocskos disznók vótak a nímetek! Nade nem is szidom űket - mer a magyarok még rosszabbak vótak, még hamissabbak! Mer az a német hunnan tudta vóna hogy én a világon vagyok ? De ám a magyarok tudták! Oszt beadták a nívsort a nímeteknek! Hogy azok csak szóligatták a neveket a papirosrul, hogy na Gyurka, Gyula, Dezső, Lajos, gyerünk! Ha elszökött ? Hát elszökött! Mer el lehetett szökni! De másnap oszt mentek ám írte! Megkerestík akarhun vót is, mer a magyarok tudták hun keressík! Megtanálták - akkor oszt az Isten irgalmazzík neki! Úgyhogy szóval a magyarok még rosszabbak vótak mint a nímetek. Mer amék magyart megtettík parancsnoknak, az oszt megbaszta vóna az anyjának a száját is! Na ugye mit is lehetett vóna várni a buta parasztoktul - - Éngemet még nem vittek el egyellőre, mer Anikóm kicsi vót. De a Lacit elvittík. Bandi bátyámat nem vihettík, mer az katona vót, hát azt nem bírták vinni - de Gyurkát elvittík, meg hát mind az embereket elvittík - de még öregasszont is vittek! Elhajtották űket Madaras mellé, ahun most a reptér van, oda lettek beterelve táborba. Cukorrípát eggyeltek, meg kapáltak, meg em meg a, dógoztak. De úgy ám hogy felkeltettík űket három órakor, oszt nígykor má mars dógozni! Míg a nap az ígen vót! Főzni meg nem lehetett, mer este mikor lement a nap, bementek, de tüzet gyújtani nemszabad vót ám, mer hogy légvídelmi van. Hogy gyönnek az ellensíges repüllők oszt meglássák űket! Hogy szegín csórók egísz héten nem ettek főtt ítelt! Kenyeret, szalonnát kaptak, sokat is, annyi szalonnát kaptak hogy még adogatták is a dróton kifele minekünk. meg kaptak klumprit is - de hiába, megbaszhatták a klumprit, ha megfőzni nemszabad vót! Csak dógoztak egyfolytába, ítlen, oszt még pízt se kaptak a munkájokra! Ha oszt szólt valamellyik, követelte a jogát : kikötöttík a fáho! Mer panaszkodtak ugye, hogy hát egísz héten nem bír főzni az ember egy kis ítelt, hogy kenyír-szalonna van reggel-dílbe-este, hát kiszakad az embernek a gyomra - igee-en ?? KIKÖTÖTTÍK! Felhúzták a fára, otthatták amíg el nem ájult! Amikor elájult, szembelocsolták egy veder vízzel - magáhotért : MEGIN felhúzták! Bezon! Nímetek, meg magyar katonák, meg csendőrök! - Mit akartok, tetves cigányok! Esztek-isztok itt, semmire nincs gondotok, jó dógotok van! Hát akkor csendbe maradjatok! Pízt maj kaptok utólag! Nem szerettek dógozni, mi ?! Ez a bajjotok tinektek! Oszt soha se láttak a munkájukér két fillért se szegínyek. Hogy csak dógoztak, csak dógoztak, a gyomruk meg csikart! Nem bírta, elszökött ? Nem leltík ? As se baj! Vittík akkor apját-anyját űhelyette! Vót oszt ollyan is hogy bíkát ettek. A Bohóc, am megette a bíkát! Mer a Piszeóru csak főzött eggyik este. Elbúttak, oszt a bokrok alatt gyútottak kicsi tüzet, azon megfőztík azt a kis klumprit vagy mit - leborította a Pisze! De leesett a fedő rúlla. Aszt a setítbe beleugrott a bíka, aszt megfőtt! Esznek ott nagy csendbe - egyszercsak aszondja a Bohóc : - Te Piszeóru asszon! HÚÚST is tettíl bele ?? Főztíl HÚÚST is ?! - ÉÉN, HÚÚST ?! Hogy főztem vóna ?! Mibül főztem vóna ?! - Akkor micsoda hús van ebbe ?! Nízzük meg, gyújtsatok má gyufát! Megnízik - hát BÍKA! Bíkát rágott a Bohóc! Íllyenek mentek ott! Ahogy oszt víge lett ennek a tábornak, lett helyette egy másik. Ónadrára vitték akkor meg az embereket, vagy Óradnára, vagy mi az istennek mondták azt a hellyet. Lacit is vittík, Gyurka bátyámat, Lajos bátyámat, Gyula bátyámat - Na, hát Gyula bátyámat ott vertík agyon. A magyar csendőr! Amír valamit nemjól csinált, vagy tudomisén! De jó van, akar mit tett, akkor is : hát agyon kell ütni eggy embert ?! AGYONÜTÖTTÍK! A puska tussával jól agyonra vertík! Szíven vágták, hogy nem kapott levegőt meg vírt hánt - meghalt harmannapra. Na íllyenek mentek akkoriba! Egísz amíg csak be nem gyöttek az oroszok!
Megszünt ez a tábor is - hazagyött akkor a táborbul Laci is, az uram. Oszt hozott nekem onnand egy cse embert. Elhozta magával, mer nem tudott hazamenni a cse ember - hát háboru vót még . Tartottam akkor azt is vagy fél évig. Benediknek hítták. De az is millyen mulya vót! Csak ült egísz nap, nem csinált semmit, hallgatott - odavittem oszt neki egy nőt. Egy rossz nőt. - Róza - mondom a jánnak -, feküdj le a Benedikkel. Mer ollyan csendbe van, fílek még megbolondul itt nekem! Le is feküdt vóna vele a Róza - csak annak meg nem kellett. Aszondta, űtet ne sírtsem meg evvel. Hogy ű nem fogja megcsalni a felesígit egy rossz nővel. - Hülye - mondom neki. - Hülye vagy. Elment oszt haza Benedik - -
A cigánságra av vót a nagy szerencse, hogy begyöttek az oroszok. Hát máskípp má összeszedtek vóna minket is, aszt ki tudja mit csinátak vóna velünk! Gázkamrába tettek vóna bennünket, vagy meglüvődöztek vóna minket! Ahogy má csináták is másütt, hogy odaállitották a cigánságot, aszt a partrul belelüvődöztík a Dunába! Meg megásatták a saját sírjokat, azt abba lüvődöztík űket! Ha akkor nem gyöttek vóna az oroszok, mind erre jutottunk vóna! Az oroszok ahogy begyöttek, megváltozott minden. Az oroszok, azok IMÁDTÁK a gyerekeket! " Malinki, malinki, gyere ide! " Meg a cigányokat! " Cigánka, cigánka! " Én szeretem az oroszokat! A nímeteket meg útáltam mindig! Hát mír törnek eggy ember íletire ?! Hát ha ember, ha született : hagy kűszködjík, hagy íljen a is! Az oroszokat szeretem. Az oroszok sok jót csinátak itt! Hát meg lehet nízni : nállunk Karcagon is gyönyörű lakások lettek ípítve a nagycsaládosoknak! Vagy a tanács vett lakásokat, azokba tettík be a cigán családokat! Adtak szíp házakat, lehetett venni bele ótépére bútort, tévét, mindent! Akinek sok családja van, jó helyre el lesz hellyezve, kereső hellyekre, ahun munkája sincs jóformán, csak keres - hát most boldogul a níp! Most mindenki boldogul, aki rendes-becsűletes! Úgyhogy én szeretem nagyon az oroszokat!
Csalog Zsolt új kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos - sokakat nyilván meg is botránkoztató- szókimondással."
"Roma szállóvendégek: Kívül tágasabb 2004. Április 29.
Magyar Narancs
Április eleje óta három alkalommal tett tanúbizonyságot egy debreceni panziótulajdonos arról, hogy romák nem szállhatnak meg nála. Pechére először az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal munkatársát utasította el, majd az esetet követően a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) által odaküldött tesztelők közül a romákat. A tesztelők között volt munkatársunk is. A panzió nevét a be nem fejezett eljárások miatt nem közölhetjük.
"Cigányokat nem áll módunkban fogadni" - felelte a debreceni panziótulajdonos, amikor az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Roma Integrációs Igazgatósága Romaweb szerkesztőségének egy munkatársa a továbbképzés lehetséges helyszíneként árajánlatot kért tőle (a telefonbeszélgetést lásd keretes írásunkban). A Romaweb emiatt a NEKI-hez fordult segítségért.
A jogvédő szervezet egy roma és egy nem roma párt bízott meg annak kiderítésére, hogy a panzió tulajdonosa valóban alkalmaz-e hátrányos megkülönböztetést a roma vendégekkel szemben. Azt is fontos volt tudni, hogy egyszeri alkalomról vagy pedig gyakorlatról van-e szó.
Tesztelőként április 9-én dél-előtt érkeztünk Debrecenbe, ahol először a roma származású V. István és társa kereste fel a panziót. Nem jutottak be: a csengetés után a tulaj az ajtóból közölte, hogy aznapra nincs hely, és nem is ér rá foglalkozni velük. A roma tesztelők megpróbáltak egy cigány kisebbségi önkormányzat által szervezett tréningre is helyet foglalni, de a tulajdonos ezt a kérésüket is elhárította: menjenek vissza fél óra múlva, csak akkor ér rá.
A mondott időpontban a roma tesztelőket már beengedték a panzió előterébe: ám a tulajdonos csak azt bírta megerősíteni, hogy aznapra nincs kétágyas szobája, sőt más lehetőséget sem tud biztosítani (segítségképpen ajánlott más szállást a városban). V. Istvánék ekkor megpróbáltak május második felére egy cigány kisebbségi önkormányzat részére lefoglalni néhány szobát, ám a panziós közölte: szeptemberig telt ház van. A foglalási listát nem tekintette meg.
A nem roma tesztelők - köztük e sorok írója - a romák távozása után néhány perccel értek a panzióba. Csengetés nélkül bejutottunk. A tulajdonos az előtérben épp két vendéget adjusztált, akik már korábban bejelentkeztek. A tulajdonos többféle szobát ajánlott nekünk: apartmant, külön kétágyas, franciaágyas szobákat, de választhattunk a kőépület és a faházak között is. Végül nem egy, de két kétágyas szobát foglaltunk le, egyet a kő- és egyet a faházban. Kitöltöttük a bejelentőlapokat, a tulajdonos beírta adatainkat a foglalást mutató táblázatába a bejárattól balra lévő recepcióban. (A roma tesztelők idáig be sem jutottak, pedig a tulajdonos csak itt tudja megnézni, mikor hány szabad szobája van.) Ezután ebédelni mentünk.
Ebéd után visszatértünk, hogy beköltözzünk, eközben a roma tesztelők az utcasarkon vártak. Az ajtó zárva volt, csengetésünkre a tulajdonos jött ki, és átadta a bejárati ajtót is nyitó kulcscsomókat. A frissen takarított szobákban - húsvéti ajándékként - pompás csokinyuszik vártak minket. A roma tesztelők - munkájukat bevégezvén - hazaindultak.
Az este rövid, kulturált szórakozással telt. Egy óra körül mentünk vissza a panzióba, és bebújtunk a nyuszik mellé. A másnapi reggelinél találkoztunk a tulajdonossal is. Barátságosan üdvözölte valamenynyi vendégét; elmondta, hogy már megjárta a piacot (muskátlit vett), és elbüszkélkedett azzal is, hogy nála heti 3-400 tojás fogy. Jeleztem, hogy szeretnék beszélni vele, egyrészt a számla miatt, másrészt egy továbbképzéshez keresünk helyet és szállást, és aző fogadójára gondoltunk.
A recepción kiállíttattuk a számlát; a vevő a NEKI volt. A panziósnak, bár igen szerette volna megtudni, nem árultuk el, kit takar a rövidítés. Egyeztettünk a tréning ügyében is. Emberünk megtekintette a foglalásokat: a roma tesztelők által a cigány kisebbségi önkormányzat részére kért hét második felére nekünk sem tudott szállást biztosítani, mert már több szobáját kiadta. Kiderült viszont, hogy ezt a foglalást április 20-án erősítik meg vagy mondják vissza. Abban maradtunk, hogy érdeklődni fogunk, és ha lesz hely, mehetünk. A készséges szállásadó még azt is felajánlotta, hogy amennyiben egy héttel későbbi időpont is jó, akár azonnal foglalhatunk, mert akkor még szinte teljesen üres a panzió. Ezt nem kértük; fizettünk, távoztunk.
Megállapodásunknak megfelelően április 19-én jelentkeztem. A panzió honlapján lévő űrlapon küldtem el érdeklődésem, majd tesztelőtársam felhívta a tulajdonost, s azt kérte, hogy faxon válaszoljon. A válaszfax csupán árajánlatot tartalmazott, s nem szólt arról, hogy van-e szabad hely. Ezért másnap felhívtuk a tulajdonost (a beszélgetést lásd keretes írásunkban). Kiderült, hogy van szállás. A beszélgetés során a fogadós megkérdezte, hogy cigány vendégekről van-e szó. A foglalást intéző cég neve mozaikszó, romákra semmi nem utal benne, így e kérdése csak általános óvintézkedésként értelmezhető.
A NEKI múlt héten levélben kérte a debreceni jegyzőt és a Hajdú-Bihar Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget, hogy a történtek miatt tegyék meg a szükséges lépéseket. A panziós megsértette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, illetve az esélyegyenlőségről szóló törvényt, valamint a személyhez fűződő jogok is sérültek. A szervezet szerint az utóbbi időben feltűnően elszaporodtak a hasonló incidensek. Intézkedésként kiszabható bírság, de a szabálytalanság megszüntetéséig akár az üzlet bezárása is elrendelhető. H
A családi vállalkozásként működtetett panzió a Nagytemplomtól 500 méterre található. A Romaweb szállást kereső munkatársa a többi megkérdezett panzióban, szállodában "segítőkész, korrekt és kedves" emberekkel beszélt.
Virág Tamás
**********
Első telefonbeszélgetés A Romaweb munkatársával
Panziós: Igen, természetesen vannak szobáink, szívesen látjuk önöket.
Romaweb: Nagyszerű, akkor egy árajánlatot szeretnék kérni faxon (É) Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, Romaweb Szerkesztőség...
P: Bocsásson meg, hogy megkérdezem, de kisebbséghez tartozók is lesznek a társaságban?
R: Természetesen. Kollégáim fele kisebbségi származású.
P: Ebben az esetben sajnos nem tudunk önöknek szállást biztosítani.
R: Mi...?
P: Jól hallotta. Cigányokat nem áll módunkban fogadni.
**********
Második telefonbeszélgetés
A tesztelőkkel a tréningről
Tesztelő: Köszönöm, megkaptuk az árajánlatot, de nem derült ki, hogy van-e szabad helyük az általunk megjelölt időpontra.
P: Igen, van hely. Szeretném megkérdezni, hogy milyen nemzetiségű vendégek fognak érkezni.
T: Magyarok, nem külföldiek.
P: Nem ezt kérdeztem, az érdekelne, hogy lesznek-e köztük kisebbségiek. Érti, ugye, cigányok?
T: Nem, romák nem.
P: Csak azért, mert nemrég megkerestek minket, hogy legalább 15 romának tudnánk-e helyet biztosítani valami konferencia idejére. Szóval erről, ugye, nincs szó?
T: Nem, erről szó sincs. Akkor jól értem, hogy van hely arra az időpontra?
P: Igen, van."
__________________________________________________
Mennyivel más lehetne a baba fekvése, amennyiben az ilyen rántsuk le a leplet stílusú, mutassuk meg egyes kisebbségekhez való hozzállásunk igaz orcáját helyzetismertetésben, helyet kapna az ilyenkor érintett ellenpólus is. Helyet, hogy előadhassa, milyen okok késztetik arra a dőreségre, hogy minden logikát nélkülöző módon saját üzletmenete, saját bevétele ellen dolgozzon!??
És itt jut eszembe az a rangos fuvarozó, ki egy alkalommal a Száztagú cigányzenekar jeles tagjait szállította előadó körútjukon. Amit azokkal az autóbuszokkal műveltek, melyek átmeneti otthonuk volt azokban a napokban, az egyszerűen leírhatatlan, nem akadt olyan újság, mely fotókkal illusztrálva elő adta volna a turné végén látható állapotokat, tartva különféle "kisebbségi jogvédőktől" :(...
Ez az ember ekkor, mint cége tulajdonosa, különböző fogadalmakat tett :((....
A másik eset egy bajai panziótulajdonosé, ki gyanútlanul sétált a csőbe telefonon történt szobarendelésnél. Amikor a három háromágyas szoba belakására megjelent mintegy húsz cigány ember, a gazda se nyelni, se köpni nem tudott, határozottan kifogást emelni meg az előjelek miatt egyszerűen nem mert!
Na most, hogy ez a három szoba hogy nézett ki az eltelt hét után, az szintén leírhatatlan, arról a forgalomkiesésről nem is szólva, amivel ezeknek a mélyen tisztelt szállóvendégeknek a jelenléte járt :((...
Ez az ember innentől inkább áll bármiféle kopnspirációs kontroll, vagy hatósági eljárások, ódiumok elé, mintse hogy még egyszer "saját" hibájába essen.
Mintha valamilyen rejtélyes oknál fogva, a Magyar Narancs és hasonló médiumok az ilyen esetekre nem igazán akarnának rábukkanni és publikálni :(!
"Útra keltek a romák Kanada után Nagy-Britannia és Írország a célpont PN Online [2004-05-06]
Prága
Ismét Nyugatra indultak a csehországi cigányok, de a korábbi menekülthullámoktól eltérően most kisebb csoportokban mennek, és állítólag valóban munkát szeretnének találni maguknak a régebbi uniós országokban.
Már el is utazott néhány kisebb csoport Angliába, valamint Írországba, s ha sikerül megélhetéshez jutniuk, akkor bizonyosan újabbak követik őket. „Úgy vélem, hogy egy nagyobb hullámra kell számítani Észak-Csehországból” – nyilatkozta Josef Conka, az egyik ottani romaszervezet vezetője. Az északcseh régióban a romák körében majdnem kilencvenszázalékos a munkanélküliség. Az elutazókat előre figyelmeztették, hogy 11 hónapig nem lesznek jogosultak szociális segélyre. Ennek ellenére vállalják az utat, ami bizonyítja, hogy ezúttal valóban munkát keresnek Nyugaton. Emil Voráce, a Khamoro romaegyesület vezetője szerint a korábbi roma menekülthullámok esetében a többség mindenét eladta Csehországban, s úgy indult Nyugatra. Most kisebb csoportokban mennek, s vagyonukat nem adták el. Hasonló a helyzet Ostravában és környékén is, ahol szintén sok ezer roma él, és nagyrészt szintén munkanélküli. A szomszédok összefognak, együtt indulnak el Angliába. Akinek nincs pénze, annak kölcsönöznek, s az angliai rokonoknál szállnak meg.
A kiérkezők minden munkát elvállalnak, a feketét is. Ha szerencsével járnak, akkor a többi rokon követi példájukat.
A kilencvenes évek második felében több ezer csehországi roma Kanadába menekült a jobb életkörülmények reményében. Kanada ezért vízumkényszert vezetett be a cseh állampolgárok számára. Néhány éve elsősorban Nagy-Britanniába menekültek a csehországi romák, ami komoly feszültséget okozott London és Prága között is. Prágai illetékesek ugyanakkor arra számítanak, hogy a közeljövőben felerősödik a szlovákiai romák áttelepülése Csehországba."
__________________________________________________
Najszen, gádzsó tesókájim Borsodbó', kik falvajinkba 'kerűtetek' és itt téblábótok dologtalanú', uccunekije hamahama a zírekhő!!!
Elő a zechóst, osztand haccsattogjon a zistráng, asztatakutyafáját! Csinyájunk dikmate dade, Írindiát :)!
Lényegében itt senkivel nem tesznek kivételt. Sem a tötökkel, sem az arabbal, sem a kinaival, sem a japánnal, sem a magyarral, sem a bulgárral, sem a romával.
Nekük meg pont ez a problémájuk, mert nem ehhez vannak szokva.
Az is és nemis csodálkozom.Amikor elterjedt a hír miszerint befogadnak több ezer más nemzeti bevándorlót a romák ezrei próbálkoztak.Tudjuk itthonról is minden pénzüket a kiutazásra költötték.Csakhogy azt hiszem Kanada egy kicsit megijedt,és megállította a bevándorlást.Nem csodálom.Jó lenne már egyszer tiszta vizet önteni a pohárba és ne szemérmesen diszkriminativ eljárásnak nevezni azt ami egyszerűen csak úgy nevezhető,nem lehet velük együtt élni.Persze van kivétel ami erősíti a szabályt.Ha most a kivételt vesszük alapul akkor a többit meg hát megkülömböztetik ugye? (igy ez egy ördögi kör).Azért az már nem semmi,hogy minden hol a világon ez a probléma velük.Ezen ők vagy a romavezetők elgondolkodhatnának már végre.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg,hogy ha látsz egy piros Ladát vagy egy aranymetál Mercit tele sötétarcú minimum 80 kilós romával egy kicsit elgondodhatsz akkor és ott milyen esélyegyenlőséged van a nap bármelyik szakában.Akkor,hogy is van ez?
