Ha, mondjuk én megkívánom a feleborod, izé, a felesbarát... na, szóval a barátom felesét vagy más piáját, akkor én törvényes szegő leszek, vagy csak részeg?
Igazán rendes dolog Toled, hogy egy kétkezi adószagértorol még erkölcsi érzéket is feltételezel. :)
Van egy határ, valahol a törvényen túl, de még az erkölcsön innen, –a’sszem ezzel elég sokan így vagyunk- amit már nem lépek át. És nem a büntetéstol való félelem fog vissza. Keveredtem már néhány zurbe, jogi nyelven talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy túlléptem a jogos védelem mértékét. Magyarán szólva jól pofán vágtam a delikvenst, ami már súlyos testi sértésnek minosült.
Van egy régi szabály amihez tartom magam ezügyben: Könnyebb kijönni a sittrol, mint a temetobol, mert a feltámadás még úgy néz ki, hogy egy kicsit várat magára.
A szoftverekre szabott szerzői jogi törvény kapcsán több százezer bűnöző lett egyik napról a másikra hazánkban. Érdemes lenne megvizsgálni, valaha hoztak-e már ilyen horderejű törvényt e tájékon, mely folytán egyik napról a másikra az állam a polgárainak 5-10 százalékát bűnözővé degradálta. Még szerencse, hogy nem lehet mindenkit börtönbe csukni, mint az a Tanú c. filmben elhangzott volt. (A hasonlat nem volt véletlen!)
Én konkrétan a törvényszegésre gondoltam, a tételes jogi norma szerint. És a nem csak a betarthatatlan törvényekre. Arra, hogy vajon az életetekben mennyire a törvények szabják a határokat és mennyire a saját erkölcsi normáitok. Sarkítva, azért nem raboltok bankot mert erkölcstelen dolognak, helytelennek tartjátok, vagy azért mert, ha elkapnak akkor börtönbe kell menni ? És, hogy szerintetek hol a határ ahol még lazán megszeghetoek a törvények és honnantól nem ? Megint egy sarkított példa. Hetekig zengett az ország a Stadler adócsalásától. Egyértelmuen elítélték. De vajon, nem csak ugyanazt csinálta amit mindenki, figyelmen kívül hagyott egy törvényt, ami rá nézve kedvezotlen volt? Kétség kívül nagyobb mértékben, mint az átlagemberek, de amikor valaki ezerrel átrobog a városon, szintén csak figyelmen kívül hagy valami törvényt, ami neki nem tetszik ilyen vagy olyan okokból. Mivel nem anyázást akarok, közlöm, hogy nem védem én a sikkasztókat meg senkit, csak szerintem ez egy nagyon furcsa ellentmondás a társadalmunkban.
Eloször azt illenék tisztáznunk, hogy mit tekintünk törvényszegésnek?
A tételes jogi norma szerint tiltott cselekmények elkövetését, vagy valami mást is? Mert szvsz amit törvény nem tilt azt szabad, tehát törvényes. Értem ezalatt az adómegkerülést is addig a határig, ameddig a törvény nem határozottan meg nem tiltja. Nem olvastm még sehol sem olyat, hogy köteles vagyok úgy gazdálkodni, hogy annak eredményeként a leheto legtöbb adót kelljen fizetnem az államnak.
Aztán ott vannak még a szó szerint betarthatatlan törvények, mert lehetetlen teljesíteni a benne foglaltakat, vagy olyan fokú a társadalmi elutasítottságuk, hogy senki sem törodik velük. És pusztán csak a törvényalkotó vélt tekintélyének megóvása érdekében maradnak hatályban.
Én speciel a határokig elmerészkedem, de a KRESZ-t azt mondjuk elég surun -inkább csak kényelmi szempontokból- megszegem.
Az anyekdót szerint a szerzői jog kialakulása felé az egyik első lépés Párizsban történt, 1850 körül. Egy korabeli slágerszerző elment vacsorázni egy étterembe. Ott az ő zenéjét játszották, neki persze ebből semmi haszna nem volt. Megette a vacsorát, majd közölte, hogy addig nem fizet, amíg neki nem folyósítanak valamit a zenéje felhasználása okán. Per lett, megnyerte. Az akkori állapot tényleg furcsa volt, teljes volt a káosz. Az azonban, ahova mára eljutottunk, már a ló túlsó oldala.
A szerzői jog, mint a tudományos és művészeti alkotások létrehozóinak ésszerű, méltányos védelme, nagyszerű dolog. Ha azonban gátolja a (köz)művelődést, a tudományos kutatást, a hétköznapi életet (pl. számítógépes programok)akkor mire jó - már azon kívül, hogy egyesek egy halom pénzt keresnek, illetve másokat elzárnek egy csomó információtól, élménytől. Egy csomó ember nem jut hozzá pénzszűke miatt olyan szellemi javakhoz, amelyekre egyébként szüksége lenne. Illetve hozzájut, de jogellenesen; komoly büntetőjogi fellépés nincs, talán nem is lehetséges.
Ne legyen félreértés szerzői jogra illetve hasonló, rokon rendszerekre (pl.iparjogvédelem) szükség van. Csak nem így.
A rendszer recseg-ropog. Gondolj arra, hogy pl. a fotók jogvédelme az internet miatt már ma is megoldhatatlan, vagy utalok a monopóliumok kialakulásának veszélyeire, pl. a Microsoft viselt dolgai; fizetsz, mert rá vagy kényszerítve - itt már komoly alapjogi problámák is előjönnek, stb.
Bocs, csak ennyi. Eléggé fáradt vagyok, lehet, hogy kissá zavarosra sikeredett.
lóf@#$%t nincs, milyen drogtörvény az, amely nem tesz büntetőjogilag különbséget a hatásában, társadalmi veszélyességében nagyon is különböző drognak nevezett valamik használata/birtoklása között??? (szép kis mondat, bocs)
és rengeteg ilyen törvény van, aminek a való élethez semmi köze. itt van a szerzői jog. szerintem alkotmányba is ütközik az, hogy pl. quasi "büntetést" fizettetnek veled olyan "bűnért", amit még el sem követtél. (szerzői jogi dij egy üres kazetta árában. miért ne vehetnék fel rá pl. madárhagokat?)
vagy a biztonsági öv. miért fizessek büntetést egy olyan eszköz használatának elmulasztásáért, ami engem véd meg, vagyis az én felelősségem? (vagy ha engem megbüntetnek, akkor az összes taxist, rendőrt, stb. azonnal állitsák le és büntessék meg...)
Bizony, bizony. És hát nem is könnyű betartani őket. Pl. hallottam, hogy valamelyik pitbull elsőfokon x évet kapott, másodfokon meg x – 4 = 0 évet. Meg volt már fordítva is. Hát ha a bírók se egészen értik, hogy ityeg a fityeg, akkor az eccerű pógár hogy sikkasszon jogszerűen.
Nehéz ügy ez.
Ha a Nagy Gonosz Varázsló igazán rosszat akarna tenni Magyarországgal (vagy bármelyikkel), akkor a varázspálcájának suhintásával elérné, hogy _egy_ napig minden jogszabályt betartsanak. Megállna az élet.
Az értelmes jogalkotó meg jogalalkamzaó ezzel úgyis számol. Ahhoz, hogy egy jogszabály érvényesüljön, a címzetteknek el kell fogadniuk a jogalkotót jogalkotónak - ez nem mindig megy: menjen a francba a parlament, azt csinálok amit akarok! Ha el is fogadja azt,hogy az életét szabályozzák úgy általában, válogat a jogszabályok között. A Btk. dolgaiban általában nincs vita, de abban igen, hogy pl. lehet-e abortusz. A harmadik, legfontosabb kör pedig a személyes érintettségtől függ. Nem fizet TB-t, adót stb. mert az számára hátrányos.
Ja, és valami konkrétum is: a mai szerzői jogot (gyakorlatot és elméletet egyaránt) baromságnak tartom. Ezt, ahol csak lehet ELVBŐL szegem meg.
Erről a topicról az a régi mondás jut eszembe, hogy a törvényeket tisztelni kell, de nem betartani.
Úgyhogy mindenkit kérek, szíveskedjék tisztelettel beszélni a törvényekről.
A gyorshajtást rendszerint megszegem, mert imádom a sebességet. Viszont ha megbüntetnek, akkor szó nélkül fizetek, mert nem az elv miatt szegem meg a szabályt. Egyebekben eléggé törvénytisztelő vagyok.
Jogász barátaimmal rendszeresen vitatkozunk azon, hogy egyik-másik törvényt, amit hülyeségnek tartok be kellene tartanom vagy sem. Nem óriási dolgokról van szó - de akár arról is. Ti milyen törvényeket szegtek meg ? Vannak egyáltalán amiket tudatosan hagytok figyelmen kívül ? Miért ? Elfogadhatónak tartjátok, hogy az ember a saját elvei, kényelme okán megszegjen törvényeket ? És ha igen, hol van a határ ? Várom a példákat, gyorshajtástól kezdve egészen az adózás megkerüléséig, akár elvi okok miatt, akár a saját elonyötök miatt szegitek meg a törvényeket.
