Olvastátok azt a könyvet, hogy Egy komornyik naplójegyzetei? Nagyszerű könyv.
Ez persze a HUSz-ba való téma, csak itt nincsenek elég öreg emberek akik erre a jó régi könyvre emlékeznének...
A szolgálat emberhez méltó küldetés. Gondold meg http, hogy téged hányan szolgálnak.
Te haragszol a csaposlányra? A hentesre?
Megkérlek ne álszenteskedj itt.
Mindnyájan szolgák vagyunk!
(A 100 forintot biztos kiérdemelted. De ha nem, add szegény embernek!)
Áááá! Szerintem már teljesen elkomornyikosodtunk (elkomornásodtunk), csak már száz forintot se adnak.
Pl. lehetséges, hogy vannak ipari komornyikok. Akik néha meghajlanak a CNC eszterga előtt, ls azt mondják: 'Parancsoljon fenséges Uram, kész van egy kütyü'. - 'Jean, kezdjen neki a következő kütyünek!' stb.
Egyébként a komornyik belezabál a gazdi vacsijába, és ettől azt hiszi, hogy ő már nem is komornyik, hanem haszonleső kapitalista. A fenét!
00)
Fogadjunk Daggota, hogy innen elsunnyannak sokan, mert fölismerik magukban a globalizáció picinyke komornáit és komornyikjait önmagukban. HALgatni fognak, mintha nem is lenne ez a topic.
Nem merik majd azt mondani, hogy 'hú bassza meg, én is komornyik (komorna) vagyok.
Beletörődtek már ezek a pitlákok.
Kedves Tasztaltársak. Miután ma kivittem a saját termékemet egy megrendelőnek, és azt kellett észrevegyem, hogy száz forinttal kevesebbet kér vissza, én úgy csináltam, mintha nem hallottam volna.
Visszaadtam. Majd mintha malmoznánk, felém csusszantotta mahagóni irodai asztalán a százast. Elvettem. Mit tehettem volna. Csak nem kezdünk tilitolizni?
Szóval ma kifutófiú lettem a saját szellemi és materiális termékemmel.
Csak-csak van valakinek valami elképzelése, hogy a házhoz(céghez)szállítás szegényes vállalkozói keretek között ne feltételezze azt, hogy a termék atyja maga rohangászik precíz időbeosztással. Vagy adjam ki magam természetszerűleg kifutófiúnak:
"Csókolom. Hoztam az árut. Itt tessék aláírni, de csinosnak tetszik lenni...."
stb.