Az ideológia és a tudás két külön dolog: az emberi megismerés folyamatának természetes része az ideológiák gyártása, hiszen mindig is lesznek el nem dönthető, még meg nem ismert dolgok.
Amiért el kell különíteni az ideoéógiát - pontosabban annak egyfajta megnyilvánulását, ami a vulgárisabb része -, annak oka az, hogy sajnos a nem gondolkodó de aktívan politizálók gátlástalanul felhasználnak mindent, így a belső éetre ható ideológiákat is céljaik eléréséhez. Lásd egyházak, pártok...
Nem tudom. De miért ne spekulálhatnánk akár arra is? Nincs abban semmi rossz. Sose az ideológia okozott rosszat, hanem az intézmény, amely fölé nőtt, eltorzította és az eltorzult ideológiát tette az intézmény és az azt képviselő, vezető egyének eszközévé. Az ideológiák alapvetően pozitív célúak, általában a végső ok, ill. a végső cél kérdésére próbálnak választ adni. Hol tartanánk ezek nélkül? Sehol. Az ember keressen továbbra is nyugodtan ideológiát ahhoz, hogy merre, miért, honnan. Ettől ember. Ettől megyünk előre. Természetesen a fanatizmus, a tudomány gátolása, a vitathatatlan tudományos tények semmibevevése korláltolt és ostoba dolog.
Én nem a tudatlanságomat akarom betömni ideológiával. A tudatlanságomat a tudás megszerzésével akarom betömni. Amiről nincs megszerzett tudása az emberiségnek, az két részre osztható: egyik részéről esetleg később megszerezhető a tudás (ilyen pl. a 4 fő erőből a hiányzó megismerése, vagy a kvantummechanika és a relativitáselmélet egyesítésével létrehozandó egységes elmélet megalkotása), a másik részéről viszont nem, mert nem az anyagi világra vonatkozóan spekulálunk (van-e lélel és vándorol-e, stb), illetve etikai, filozófiai kérdésekről beszélgetünk, azaz megpróbáljuk megfogalmazni mivégre is vagyunk és hogyan is kellene élnünk. Ez vonatkozhat az egyes embernek az egyes emberhez, ill. embertársaihoz fűződő viszonyrendszerére, de arra is, hogy hogyan nézzen ki egy társadalmi rendszer, vagy államforma, stb. Ezekre számtalan ideológiát gyártottak már. Úgy érzem, a sötét középkort már elég régen magunk mögött hagytuk és nem az a legjelentősebb probléma mai világunkban, hogy az ideológiák a tudás megszerzésének útjában állnak, sokkal inkább az, hogy a meglévő ideológiák nem képesek gátat vetni az immár nagy tudású emberiségnek a féktelenségének, kegyetlenségének és - bármily paradox is- tudatlanságának.
És most, ahogy elolvasom mégegyszer hozzászólásod, látom, hogy úgy fogalmazol, "intelligencia", ha úgy tetszik bölcsesség. A tudás és az intelligencia két külön dolog, az intelligencia nem jár feltétlenül együtt a tudással.
Vannak nagytudású és alacsony intelligenciájú emberek, és fordítva.
Örülök, hogy újra látlak! Egyből kedvem lett hozzászólást írni.
Végső soron mindenki egyre több,magasabb tudás megszerzésére törekszik itt a Földön, bár létezik egyfajta sovinizmus, miszerint a humán érdeklődésűek a reáltudományokat, mint holmi érzéketlen, gépies ismereteket, és a reáltudományok művelői pedig a humán tudományokat, mint zavaros érzelmes egyveleget, kézzelfoghatatlan valamit "lenézik" de legalábbis nem ismerik el tudománynak.
A tudás megszerzésével egyenes arányban nő annak felismerése, hogy milyen keveset tud az ember, mert egy idő után mindenki "felfelé" tekint, a többhöz, a mindenséghez hasonlítja magát, nem a töredékeshez, a kevéshez.
Aki már eljutott oda, hogy valami világlik neki, igyekezne a tudás lángjánál melegedni, de még nem jutott közel, az gyakran szégyelli hiányos tudását, és végső soron szégyenérzetből igyekszik a réseket betömni.
Ilyen például, amikor valaki a "mundér becsületét" igyekszik megvédeni, vagy szakmájának, beosztásának presztizsét, mert úgy véli, csorba esne rajta, ha kiderülne a foghíj.
A népnyelv is úgy fogalmaz, hogy a "legrosszabb" a félművelt ember, aki ráadásul igen műveltnek hiszi magát. Tudatlanságukat beismerni a valóban tudatlanok, és az igen bölcs emberek szokták.
Te a hetvenes években mentél ki, tehát biztosan emlékszel arra a "fönök" tipusra, a káderre, aki sok munkahelyen meg volt található, ő dirigált, nem értett semmihez, mindenbe beleszólt, és meg is volt győződve róla, hogy nem is kell tudnia semmit, mert neki nem az a dolga, hanem az, hogy irányítsa azokat, akik tudnak.
Ma is van olyan, hogy egy ügyvéd irányítja a mezőgazdasági minisztériumot. Hát jogilag biztos rendjén van minden, de talán egy agrármérnök is lehetett volna mezőgazdasági miniszter egy szakértői kormányban.
Na jó, ez már nem vali-fili téma, de ha már eszembe jutott, és annak örömére, hogy megint itt vagy, hát leírtam.
Miért akarja az ember a tudatlanságát mindenáron ideológiákkal betömni?
Mert a legnagyobb szintu intelligencia ahhoz kell, hogy az ember el merje ismerni, hogy NEM TUDOM. Erre a szintre meg az emberiseg atlaga nem ert el. Az atlagos intelligencia viszont reflexszeruen magyarazatot keres mindenre. Mar 2-3 eves kortol kezdve a MIERT a legtermeszetesebb szo, es amit az takar, maga a kivancsisag. Az allat elfogadja, belenyugszik, vagy elmenekul. Az ember tudni akarja. Ami alapjaban nem egy hiba, sot az emberi tudas fejlodesenek motorja. De a tudni akaras mellektermeke a nemtudas elismeresi keptelensege. Tehat ahelyett, hogy az ember beismerne hogy "nem tudom", megprobalja raeroltetni az adott jelensegre amit tud. Akkor is ha az hibas, vagy elegtelen. Akkor is, ha melyen valahol tisztaban van azzal, hogy a magyarazat minden valoszinuseg szerint hibas vagy elegtelen. Ez igy van.
