És?
Vajon ezek a régen mindenki számára magától értetődő szavak ma is annyira magától értetődőek? A futball, a foci, az oké, de a korner? a center? (nemá, hogy valakinek erről nem a bevásárlóközpont jusson az eszzébe, hanem a középcsaát). nem is beszélve a centerhalfról. A taccs is geészen mást jelent ma már. Mándy remek, de a karaván halad.
Kis Ádám
Nekünk a legédesebb az volt, amikor bementünk a sokadik étterembe (mivel a megelőzőkben még csak rendelni sem tudtunk nyelvi okokból), s megkérdezvén a pincért, hogy Do you speak English?, mi-sem-természetesebb testtartással felkiáltott: Si!
A Sants pályaudvaron vártam a vonatot. Odarohant hozzám egy feldúlt nőszemély, és megkérdezte tiszta oroszsággal, hogy merre van kifüggesztve egy menetren. Megmutattam neki, útbaigazítottam, de azért megkérdeztem, honnan vette, hogy tudok oroszul.
Aztán odahozta a férjét is, az meg kirgiz volt, és elmesélték, hogy Ankarán keresztül repültek Barcelonába.
A szállodában a lakók fele orosz volt, de a személyzet csak spanyolul tudott, kivéve 3 portást, akik angolul is tudtak.
Kis Ádám
Sokféleképpen lehet a dolgot megítélni.
Például a Baltikumban abból vannak problémák, hogy a lakosság fele áttelepült orosz. Na jó, ők nem igazán tanultak meg észtül. De a 40-es balti nemzedék, akarata ellenére, tud oroszul.
Vagy vegyük a délebbi volt SZU államokat. Oké, vannak ukrán parasztok, akik nem tudnak oroszul. De drága barátaim, ha valaki a beírásaitokat olvassa, azt hiszi, hogy szerintetek Románia, Ukrajna stb. lakossága döntően és jellemzően iskolázatlan. Például, ki tudja, hogy a romániai magyarok hány %-ának van (nincs) érettségije?
Más.
Spanyolországban, pontosabban Katalóniában meglehetősen nagy "nyelvtudatlanságot" tapasztaltam, hiába kétnyelvű a lakosság nagyobb része, ha a kettőből az egyik a katalán, a másik a spanyol. Nem tudom, milyenek a spanyol statisztikák, de nemcsak magunk éreztük úgy, hogy többre megyünk a meta- mint a direkt kommunikációval.
De lehet más is. A felmérés mikéntje is igen nagy félreértésekre adhat okot.
Tegyük fel, hogy:
"A" ország: megkérdeznek 1000 embert, sorolja fel az általa beszélt nyelveket - a jónép meg felsorol mindent, amin el tud mondani két mondatot.
"B" ország: megnézik, hogy mennyi nyelvvizsga van érvényben. A számot elosztják 10 millióval (mondjuk :), és puff kijött a szám.
A média viszi a hírt, és meg botránkozik, hogy milyen elmaradott "B" ország, Balkán van, hol van még Európa (szerintem mondjuk itt van alattunk, nem kell menni sehová), meg ilyesmi.
Pedig én is tudok oroszul a két nyelvvizsgám mellett. Ja, hogy csak pár szót? Igen, de akkor is tudok, nem igaz?
ui: Röhej, de nekem először eszembe sem jutott a többnyelvűség/kissebbségek dolog.
A múlt heti és az az előtti HVG-ben egy ugyanilyen félreértés van dokumentálva. Egy szociológus írt egy véleményt a határon túli, vidékről a városba, majd Magyarországra érkező fiatalokról, amire egy kolozsvári nő visszaírt durcizva, hogy a határon túl nem is olyanok az állapotok. Már ahol, mert a falu és a város ég és föld.
Azt hiszem, én elsősorban az iskolűzott emberekre gondoltam. Ha a problémát az informatikára korlátozzuk, akkor el kell mondanom azt a tapasztalatomat, hogy Szlovákiában és Romániában nemigen van magyar Windows, és ezért a magyar anyanyelvű otta i lakosok is szlovák, illetve román nyelvű rendszert használnak. Ezt mint könyvkiadó tapasztalom, a könyveinket (informatika) nem tudjukezeken a területeken forgalmazni.
Kis Ádám
Biztosan van különbség a nagyvárosban románul szerzett informatikus diplomával rendelkező (Grátsy tanár úr most meghúzza a fülemet) magyar származású fiatalok és az erdélyi falvak között, ahol a férfiak a katonaságban az alapszókincset elsajátították ugyan valaha, de hús-vér románt rajtuk kívül kevesen láttak. Kérdés, hogy mit mondanak a számok, melyik csoportban mennyien vannak.
Arról nem is beszélve, hogy a romániai román többség (néhány kisebb kétnyelvű falut nem számítva) alapvetően egyáltalán nem tud magyarul. Különben nekem is az a tapasztalatom, hogy a romániai magyarok romántudása meglehetősen gyenge lábakon áll – persze, csak a nagy átlagot tekintve.
Kedves Barnes!
Szlovákiában meglehetQsen sok magyar él, és a lakosság jelenQs része tud csehül.
A balti országokban a 30 évesnél idQsebb lakosság tud oroszul, és emellett igen nagy orosz nemzetiség is él. Ezen kívül az észtek között sokan beszélnek finnül, a litvánok között lengyelül.
A romániai magyarok, de nagyobb részt az erdélyi románok igen nagy része kétnyelvüü. (Valami miatt nem tudok hosszú ü-t írni) Nem tudom, honnan veszed, hogy nem tudnak.
Magyarországon az eltér nyelvü kisebbség létszáma elhanyagolható.
De vajon mennyire kétnyelvűek pl. Szlovákia és a Balti országok? Magyarországon nem él annyi kisebbség, hogy ez ne okozzon ekkora eltérést? A romániai magyarok például, hacsak nem vesznek részt felsőoktatásban vagy nem városi román középiskolába járnak, nem is tudnak nagyrészt románul.
Kedves Barnes!
A statisztikáról csak annyit, hogy kissé hamiskás.
1. Ha megfigyeled, akkor az 5 nagy nyelv ismerete meglehetősen egyenletes. Csak a csehek és a szlovénok ugranak ki. Ezt a devianciát értékeljük a következő pont után.
2. Magyarország és Lengyelország kivételével mindegyik ország jellemzően kétnyelvű.
Román - magyar
Szlovák - magyar és cseh(!)
Litván - orosz
Észt - orosz és finn
Cseh - német
Szlovén - német, szerb, és tán horvát is, ez tipológia kérdése.
Szóval, ez a statisztika nem támasztja kellően alá azt a TÉNYT, hogy Magyarországon rossz az idegennyelv-tudás.
Kösz szépen, neki is futok azonnal. Ez a legegyszerűbb kérdés, ami a Magyarulez olvasása közben felmerült bennem, és milyen hamar meg is oldódott a rejtély.
A statisztikához mit szültok egyébként (idegen nyelv ismerete)?
A keveréknyelvnek nem elsődleges ismérve a szavak átvétele, épp azt fejtegettük, hogy a nyelv szerkezetét sokkal kevésbé érik változások, mint s szókincset, l. LvT szentenciája, mely szerint szerencse, h romlik a nyelv, mert már nem uraliul beszélünk, nem szó szerint idézem.
Ádám! Hogy lehet kikapcsolni az automatikus nagybetűvel kezdést a wordben:)?
Való igaz, a "Hunglish" szó a magyarosan (kiejtéssel, típushibákkal= beszélt angolt jelenti.
A topicnyitó által felvetett jelenség teljesen más, jórészt proccság ill. az anyanyelv hiányos ismerete lehet az oka. Ha adott társaságban (pl. munkahely) az angol súlyosan jelen van, akkor szellemi restség okán a magyar kollegák egymás között is keveréknyelven beszélnek. Mert lehet ugye menni mítingre, de értekezletre is :-))
A német pedig elrettentö példa a majdnem full :-) elangolosodásra, tkp. bármely újságot, magazint veszel kézbe, vagy bármely müsort nézel TV-n. Nagyon szubjektív észrevétel - Ausztriában nem ilyen borzasztó a helyzet.
A baj az lenne, ha úgy kerülnének be angol fordulatok a nyelvünkbe, hogy nem illeszkednének a mi rendszerünkhöz.
Amíg honfitársaink 85%-a nem beszél idegen nyelvet, ez elég esélytelen... Szerintem sem kell félteni a magyar nyelvet az elangolosodástól, és éppen azok használják a legtöbb "idegen szót" (ez szerintem nem egy komoly nyelvészeti kategória), akik nem beszélnek angolul. lightos (ezt nemrég egy barátom nagypapájától hallottam, nagyot röhögtem a bajszom alatt), decens, stb, valamelyik engem is idegesít, de én az olyan ősmagyar szavaktól is ki tudok ugyanígy készülni, mint a fránya, vagy a ripsz-ropsz. A mérvadó pedig nem a lexikon, hanem a nyelv szerkezete, ebben LvT-vel teljesen egyetértek.
Apropó decens. Ti is úgy vettétek észre, hogy csak fiatal értelmiségiek használják?
A nyelvtudásról:
A cikkről csak annyit, hogy a nyelvoktatás módszereit kéne megváltoztatni, az da-vissza fordításnál modernebb módszerekkel ugyanis akár ugyanennyi órában sokkal nagyob eredményt lehet elérni. A cél pedig nem a nyelvvizsga, mert ma egy középfokút úgy is le lehet tenni, hogy az ember a városnézésen és a nyári élményekről való beszámoláson túl nem tud kommunikálni az adott nyelven.
Egy domináns nyelvi környezetben természetes folyamat a "hunglishizálódás", amennyiben a zárványban élő közösség nem elég nagy ahhoz, hogy innovatívan használja a nyelvet. Ez a nyelvcseréhez vezető folymat köztes lépése, és nem igen róható fel a "hunglish"-t használóknak. Sokkal inkább az "anyanyelvi tömbnek", ha nem segíti pótolni a kopó nyelvi állományt, illetve az idegen nyelvi környezetnek, ha nem tesz aktív erőfeszítéseket a hozzá való asszimilálódás kivédésére/lassítására.
Azonban itt Magyarországon kb. tízmillió ember használja a nyelvet. Ekkora tömegre nem lehet olyan erős hatást gyakorolni, hogy az szignifikánsan hasson a nyelvre. A magyarok pongyola nyelvhasználata már egy-két ezer éve tart: ez az oka, hogy nem beszélünk ugorul.
Alapszó-készletünk 85%-a átvétel, a nyelvben olyan súlyos idegen hatások figyelhetők meg, mint pl. a névelő, az accusativus cum infinitivo (pl. "Láttam őt menni.") stb. Mégis az alapszókészletből a finn-ugor rész a legproduktívabb, így ha az élő beszédet vizsgáljuk, akkor az arány megfordul, az idegen elemek aránya 15%. A nyelv agglutináló maradt, a műveltségspecifikus problémákat (pl. alárendelő tagmondatok) a nyelv természetéből szervesen eredő elemekkel oldta meg.
Nincs igazán okunk félni tehát a magyarországi "hunglishtól". Lehet, hogy az angol átvételek mennyisége felzárkózik a német jövevényszavak mennyiségéhez, de ezek nagyrésze az egyes zsargonok, a konyhai nyelv része marad, a maradék pedig adaptálódik a magyar szókészlethez. Lehet, hogy nyelvtani hatások is érik a nyelvet, de a két struktúra olyan különböző, hogy ez nem lehet igazán maradandó.
A topic címe alapján egy "Problem English" c. angol nyelvtankönyv jutott eszembe, amit két anyanyelvi angoltanár írt, akik sokáig tanítottak Magyarországon. Ők Hunglishról olyan nyelvtani hibák kapcsán beszéltek, amelyek jellegzetesek magyar anyanyelvűek angol beszéde közben. A könyv rövid, nyelvtankönyv-szinten szenzációs, olvasmányos, mindenkinek nagyon ajánlom, aki tanult/tanul angolul. Az más kérdés, hogy az általad említett Hunglish tejlesen mást jelent...
Szerintem a magyar nyelvet nem kell jobban félteni, mint magát a magyarságot. Amíg az utóbbi létezik, az első is meg fog maradni. Mindig meghatódok, milyen ízesen, hagyományokhoz hűen tud megszólalni egy-egy határon túli magyar, és ilyenkor arra gondolok, hogy az ellenséges környezet, az ellenállás adott esetben éppen erősítheti a nyelv megőrzését, hiszen az egyfajta reakció, passzív ellenállás eszköze is.
Kedves Niburu!
Van a nyelvi normának egy enyhén paradox megközelítése, mégpedig az, hogy az a hiba, amelyet sokat követnek el, már nem számít hibának. Attól, hogy angol jöbvevényszavak elterjednek, semmi kár nem éri a nyelvet. Szerintem nem is ez a hunglish. Ki kapja fel a fejét a szendvicsen vagy a gólon.
Szerintem nem olyan újkeletű a hunglish, és a magyar nyelv párszor már lerázta. A baj az lenne, ha úgy kerülnének be angol fordulatok a nyelvünkbe, hogy nem illeszkednének a mi rendszerünkhöz. Bár a baj szó itt is viszonylagos, például az OK szerintem senkit nem zavar, pedig igazán nem ősi magyar forma.
Kis Ádám
