Keresés

Részletes keresés

Mercurius Creative Commons License 2000.08.04 0 0 214
Off

Kedves Zmaz,
e-mail megjött. Csak beugrottam szabadságról, ezért nem reagáltam, de azért Hajrá OSC :).

ON

Előzmény: Zmac (213)
Zmac Creative Commons License 2000.08.04 0 0 213
Kikapcs.
Kedves Mercurius, Emil végül +érkezett? A mhelyi címedre írtam.
Bekapcs.
Előzmény: Mercurius (212)
Mercurius Creative Commons License 2000.08.04 0 0 212
"A Baross-téri csoportról ki hallott?Csak nem az a baj vele,
hogy a zsidó Nickelsburg volt a parancsnok?Vagy a Tüzoltó utcai csoportról?Mert annak
meg a zsidó Angyal volt a parancsnoka?Pedig ott voltak ők is a Tisza Kálmán téren.Szépen
ki is lettek ők is végezve.csak azt szeretném mondani,akkor mi nem foglalkoztunk azzal,
hogy ki honnan jött,"

Azthiszem itt valahol félremenne a vita. Mind a Baross téri, mind a Tüzoltó utcai csoport ismert. Az 56-os megemlékezésekben is szerepelni szoktak (rendszeresen nézem ezeket a megemlékezéseket). Az tény, hogy idáig senki nem foglalkozott a felekelő származásával. Ha valami negatívumot neveznek meg (bár helyesen, ezek említééstől a műsorok többsége tartózkodik), akkor Angyallal kapcsolatban annyi, hogy eredetileg kommunista volt (ez sem számít igazából negatív minősítésnek vele kapcsolatban), meg hogy a fia az apja emlékét megpróbálta aprópénzre váltani. Persze negatívum nem csak Angyallal kapcsolatban kerül diszkrét említésre. Dudás Józsefet egyszer a saját emberei is letartóztatták, Pongrácz Gergelyt is idönként éri némi szemrehányás. Semmi különös nincs ebben. A történelem héroszai - a Thermopylei Hősöktől Kossuth Lajosig - éppúgy esendő emberek, mint a hétköznapok egyszerü szereplői. Nem gyengéik, hanem önfeleláldozásuk, hazaszeretetük okán őrizzük emléküket.

Előzmény: niemand (206)
Tiborc Creative Commons License 2000.08.03 0 0 211
Kevés a forrásanyag.
2. A Budapesti pártbizottság székházának ostroma.
A Budapesti Pártbizottság székházának védelme az Államvédelmi Hatóság belső karhatalmi erőinek feladata volt. Ettől függetlenül azonban a vezérkarnál működő szovjet katonai törzs a hadműveleti csoportfőnökség javaslata alapján már október 25-én harckocsikat rendelt ki a pártház védelmére. Október 28-án Tóth Lajos ezredes és Asztalos János ezredes vezetésével fegyveres tiszti osztagot küldtünk ki a Budapesti Pártbizottságra, hogy egyrészt szervezze a munkásmílíciá- kat, másrészt erősítse a pártház védelmét.
Október 29-én, amikor a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Budapest belterületéről, a tüzértiszti iskola növendékeinek egy századát rendeltük ki az épület védelmének további meg- erősítésére.
Október 30-án reggel felhívott a Parlamentből Fazekas György újságíró - Kovács Istvánnak volt jó barátja, őt kereste, mivel azonban Kovács nem volt található, velem beszélt -, Nagy Imre közvetlen munkatársa, azt hiszem, sajtófőnöke volt, és közölte velem Nagy Imrének azt az utasítását, hogy a Budapesti Pártbizottság védelmére rendeljünk ki további katonai alakulatot, lehetőleg harckocsikat, mert a Köztársaság téren sok fegyveres gyülekezik.
Azonnal felhívtam Zentai Gyula alezredest, a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnokának helyettesét, aki olyan riadókörzetnek volt a parancsnoka, amelyben harckocsik is voltak, s utasítottam, hogy haladéktalanul küldjön megbízható tiszt vezetésével egy harckocsi századot a Köztársaság térre, ott oszlassa szét a tömeget, majd a harckocsikkal vonuljon fel a pártház elé, és biztosítsa annak védelmét.
A Köztársaság téren történteket csak 1957 kora tavaszán - vizsgálati fogságom idején - tudtam meg részleteiben attól a századostól, aki a kirendelt harckocsik parancsnoka volt. (Mintegy három hétig zárkatársam volt a Fő utcában, mert a Köztársaság téren történtek miatt letartóztatták és hadbíróság elé állították. Később úgy értesültem, hogy csak egészen enyhe büntetést kapott, mert a történtekért tulajdonképpen nem volt felelős.)
A harckocsi alakulat parancsnokának kijelölt párttag páncélos százados, aki a Hadiakadémia hallgatója volt, nem akarta elvállalni a rábízott feladatot, mondván, hogy nem ismeri az idegen alakulat harckocsijainak személyzetét, ezért nem tudja, hogy az a parancsait végrehajtja-e. (Október 28-a után, amikor is a párt és a kormány vezetői az eseményeket forradalomnak minősítették, a katonák több alkalommál megtagadták a tiszteknek a fegyveres csoportok elleni fellépésre vonatkozó parancsait.) Ennek ellenére kötelezték, vagy vonuljon fel a pártház védelmére. Öt vagy hat harckocsival indult el.A parancsnok az élen haladó harckocsiban tartózkodott, s a többivel rádióösszeköttetése volt.
Amikor a harckocsik a Köztársaság térre érkeztek ott több száz, jórészt fegyveres tartózkodott, és a pártot becsmérlő jelszavakat kiabált. A parancsnok utasítást adott a harckocsiknak, hogy felemelt ágyúcsővel hogy felemelt ágyúcsővel lőjenek a levegőbe. Az akció hatásosnak bizonyult, a tömeg elmenekült a térről. Kis idő múltán azonban újra gyülekezni kezdtek a fegyveresek a téren. Újabb lövések a levegőbe. A tömeg azonban most már lassabban oszlott szét, egyesek kiabálni kezdtek a harckocsik személyzetének hogy ne rájuk, hanem a pártházra lőjenek. A harckocsik a parancsnok utasítására folytatták a járőrözést a téren, és felkészültek a következő riasztólövések leadására. Amikor a harckocsik a tér túloldalán a pártházzal egy magasságba kerültek, a parancsnok észrevette, hogy az őt követő harckocsi szembefordul a pártházzal, és tüzet nyit az épületre.
Példáját a többiek is követték. A parancsnok erélyes „tüzet szüntess” utasítását figyelmen kívül hagyva folytatták a tüzelést az épületre. A fegyveresek a harckocsik tűztámogatása mellett rohamra indultak az épület ellen.
A parancsnok azzal a harckocsival, amelyben ült, visszament a Zrínyi Akadémiára, és jelentette a történteket.

Az idézett rész megjelent:
Szücs Miklós Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál című könyvében.
Szabad Tér kiadó
ISBN 963 7810 82 1
Lektorálta:
Ölvedi Ignác és Rákosi Imre

Kedves asztaltársak!
Kérés: nem kellene ide is meghívni szakembereket?
Szívesen látnám az értő történészeket.
Kérdés, amely nem a topic eredeti témájához tartozik: 1956-ban az akkori NATO nem a katonai szakértelmünktől rettent vissza? Mi lesz velük, ha mi átállunk?
„ A barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimmel elbánok magam is!”

Következik Berecz János véleménye.
Tisztelettel
Tiborc

Tiborc Creative Commons License 2000.08.01 0 0 210
Helyesbítés:
"pindiy válasz erre | adatok | e-mail 2000-07-22 18:38:50 (159)

Kedves Tiborc, lehet velem egyet nem érteni, bár amit ott láttam nem igazán esik távol Gosztonyi leírásától.
És nem is arról volt szó, hogy 56 lényegéről vitatkozunk, hanem a köztérről.
A lényeghez viszont hozzátartózik, hogy a kormánynak édes kevés köze volt az utcán történtekhez és hatása sem volt rájuk.
Egyébként a Vöröskereszt szállitmányai (írtál róla) folyamatosan jöttek teherautókon a Péterffy utcai kórházba.

[előzmény : Tiborc, 2000.07.22 15:14]

Előzmény: Tiborc (209)
Tiborc Creative Commons License 2000.08.01 0 0 209
Előzmény: Triste (208)
Triste Creative Commons License 2000.08.01 0 0 208
Ezek szerint a rádió nem tekintette még hírértékűnek sem a nem kevés áldozattal járó ostromot. A kérdés ezek után az lehet, hogy vajon miért nem?
Előzmény: Tiborc (207)
Tiborc Creative Commons License 2000.08.01 0 0 207
Semmit.
Miért, nem tudom.
Ld. A forradalom hangja című kiadványt.
Tiborc
Előzmény: Triste (204)
cogito Creative Commons License 2000.07.31 0 0 205
Azt, hogy Kádár felszólította a kommunistákat vegyenek részt a rend helyreállításában, tisztuljanak meg, a nem a pártba valók tünjenek a francba, ahelyett, hogy fegyverrel szembefordulnak a forradalom kormányával, melynek ő az állam minisztere.
Előzmény: Triste (204)
Triste Creative Commons License 2000.07.31 0 0 204
Kedves Tiborc, és mit lehetett megtudni a rádió alapján - pl. a híreiból - a Köztársaság téri pártház ostromáról és az ottani történésekről?
Előzmény: Tiborc (203)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.31 0 0 203
Az a nap a hírekben, ahogyan az eseményektől távol lévők megtudhatták:
Kossuth és Petőfi Rádió
10.00 h.
Hírek.
A budapesti pártbizottság a következő közleményt adta ki:
„A budapesti pártbizottság leváltotta első titkári tisztségéből Kovács Istvánt és helyette Köböl Józsefet, a Központi Vezetőség Politikai Bizottságának tagját választotta meg.”
*
A budapesti pártbizottság felhívása a kommunistákhoz:
„Alakulnak a nemzetőrségek. A kommunisták kötelessége minden erővel részt venni a nyugalom biztosításában, a munkáshatalom megvédésében. Ezért a fegyverforgatásra alkalmas kommunisták azonnal jelentkezzenek a nemzetőrségek szervezési központjaiban.
Köböl József, a pártbizottság első titkára.”

Kossuth és Petőfi rádió
1956 október 30. 14 és 16 óra között:
Most Kádár János államminiszter beszél:
„Munkástársaim, dolgozó testvéreink, kedves elvtársak!
Mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérontásaitól megmentsük népünket, dolgozó tömegeinket, kijelentem, hogy azokban a döntésekben, amelyekben a minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártjának elnöksége minden egyes tagja egyetért!
Én a magam részéről kijelenthetem azt is, hogy az előttem szólottak, Nagy Imre, Tildy Zoltán, Erdei Ferenc ismerőseimmel és barátaimmal, általam nagyra becsült és tisztelt honfitársaimmal, teljes mértékben egyetértünk! A kommunistákhoz szólok, azokhoz a kommunistákhoz, akiket a párt soraiba az emberiség haladó eszméje, a szocializmus hozott és nem önző egyéni érdek, akikkel képviseljük a mi tiszta, igazságos eszméinket, tiszta, igazságos eszközökkel. Elvtársaink, munkástársaink! Pártunkra az elmúlt évek rossz vezetése következtében nagy, súlyos terhek árnyéka vetődött. Ezektől teljes mértékben tiszta lelkiismerettel, bátor, egyenes elhatározással meg kell szabadulni. A párt sorai meg fognak inogni, de én nem tartok tőle, hogy a tiszta, becsületes lelkű, őszinte szándékú kommunisták lesznek hűtlenek. - Elhagynak majd bennünket azok, akik önző egyéni érdekből, karrierből vagy más szándékból csatlakoztak hozzánk, de ettől a tehertől, és vezetésünk egyes személyeinek múltbeli bűnei terheitől megszabadulva, ha bizonyos tekintetben elölről is, de kedvezőbb és tisztább feltételek között fogunk küzdeni eszméink, népeink, honfitársaink hazánk javára! Külön kérek minden egyes kommunistát, hogy mutasson példát, ténylegesen, frázis nélküli példát, az emberhez, kommunistához méltó példát a rend helyreállításában, a normális élet beindításában, a munka, a termelés megindításában, az élet elemi rendjének megalapozásában! És az így szerzett becsülettel érdemeljük ki többi honfitársaink tiszteletét is!”
*
Kossuth és Petőfi Rádió Budapest!
Kedves hallgatóink, a nemzeti kormány miniszterelnöke, Nagy Imre és a kormány tagjai szóltak a magyar néphez. Szózat (Kórussal). - Himnusz.

Ezen két elvtársat nem vonta felelősségre Tutsek Gusztáv tanácsvezető bíró!

(Amire az akkori időkből emlékezem, de nem a Köztársaság téren történt: munkástanácsot választottak a városházán, szüleim megkapták a káderlapjukat, én pedig a disznók kocsira rakásában segítettem. A disznók sertések voltak, Pestre vitték, segíteni a fővárost.)
Ennyi
Asztaltársaim elhallgattak.
Miért?
Tisztelettel
Tiborc

Előzmény: Tiborc (201)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.31 0 0 202
Kossuth rádió
1956. október 30.
18.30 h.
Kedves hallgatóink, felolvassuk a honvédelmi miniszter parancsát:
"Társadalmi és nemzeti megújhodásunkat kiharcoló hősi forradalmunk eredményeként megállapodtam a szovjet fegyveres erők parancsnokságával csapataik Budapestről való kivonásának rendjéről.
Eszerint az összes Budapesten lévő szovjet csapatok kivonulásukat 1956. október 30-án délután 4 órakor megkezdik és előre kidolgozott terv szerint 1956. október 31-én virradatig befejezik. A szovjet csapatok kivonásával párhuzamosan a néphadsereg egyes alakulatait vonom össze. A rend fenntartásának feladatait a néphadsereg, a rendőrség és a nemzetőrség csapatai együtt látják el.
Janza Károly honvédelmi miniszter
*
Most egy fontos közleményt ismertetünk:
Magyarok! Mindnyájunk fájdalma, mindnyájunk szégyene, a szenvedélyek felkorbácsolója két rendelet volt, amelyek miatt százak és százak vére hullt.
A szovjet csapatok Budapestre hívása volt az egyik, a szabadságharcosok fejére kitűzött gyalázatos statárium volt a másik.
A történelem színe előtt, felelősségünk teljes tudatában jelentjük ki, hogy Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke erről a két elhatározásról nem tudott! A Minisztertanács szovjet katonai segítséget kérő határozatán és a statáriumot kihirdető rendeleten nincs rajta Nagy Imre kézjegye. – Ez a két intézkedés Hegedűs András és Gerő Ernő lelkén szárad! Ők viselik érte a felelősséget a nemzet és a történelem előtt.

19.00.h.”

Száradt más lelkén is, de ez egy másik történet.
Ennyi a kommentár.
Tiborc

Tiborc Creative Commons License 2000.07.28 0 0 201
Igen, Csak még azt nem tudom, ki nevezte ki Köböl Józsefet?
Valószínűleg mély merítést kell végeznem, és a forradalom előttre visszamenni.
Talán a barcelonai hóhér életrajzának ismertetésével kellene kezdeni!
Valószínűleg Ő is háborús bűnös lenne mai fogalmaink szerint!
1956 október 23.-i beszéde emlékezetes marad.

Idézet a 164. bejegyzésből:
"Az ÁVH-s karhatalmista foglyok közül kilenc személy (és két néphadseregbeli politikai tiszt, valamint egy, a pártházhoz tartozó fodrász) szomorúan végezte életét." /Tehát 12 személyről van szó - Triste/
(Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger...1956, Népszava kiadó, én.)
Idézet a 156. bejegyzésől:
Reggel leváltják Kovács Istvánt, az MDP budapesti első titkárát, helyére Köböl József kerül. Az MDP Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri épületét, amelyet a feloszlatott ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes központjának tartanak, felkelők megkísérelik ellenőrzésük alá vonni. Az őrség több felkelőt elfog, majd tüzet nyit rájuk. A hírre a környékről egyre több fegyveres felkelő gyűlik össze, és viszonozzák az őrség tüzét. Közel 3 órán át tart a pártház ostroma, az ÁVH-sok a mentősökre is tüzelnek. A csata kimenetelét kora délután az ostromlottak megsegítésére érkező, esztergomi harckocsik (parancsnokuk Galló István) döntik el, amelyek ágyúikkal tévedésből a pártházat lövik rommá. A védők beszüntetik az ellenállást, a kijövő parlamentereket - Asztalos János, Papp József honvéd ezredeseket és Mező Imrét, a pártbizottság titkárát - lelövik. A felkelők elfoglalják az épületet, a feldühödött tömeg több védőt meglincsel. A harcban számos felkelő veszti életét. A védők közül 23 áldozata van az ostromnak és a népítéletnek.

Sajnálom, ennél többet nem idézek. Tegye más.
Tessék megvenni a könyvet.
Az esetleges éle a megjegyzésnek az asztaltársakra vonatkozik, nem az áldozatokra.
Tisztelettel
Tiborc

Előzmény: PuPu (197)
Kiraly Creative Commons License 2000.07.26 0 0 200
`hanem az egész demokratikus világ történész társadalma`

Te tenyleg ennyire borzalmasan naiv vagy? Hol az egesz demokratikus vilag tarsadalma? Az neked szentiras?

En nem azt allitom hogy a del tamadott, hanem csak azt mondom (amit a diakok is) hogy nem lehet pontosan tudni ki tamadott eloszor.

Előzmény: olhado (193)
Kiraly Creative Commons License 2000.07.26 0 0 199
olhado!

USA-ban elo koreai diakok mondtak, akik talan nincsenek annyira beszukulve mint Te, nem nezik olyan egyoldaluan a dolgokat.

Előzmény: olhado (193)
Kiraly Creative Commons License 2000.07.26 0 0 198
Pupu!

Lasd mar be hogy semmi ertelme vitatkozni itt ezekrol a dolgokrol. Egy fikarcnyi ertelme sincs. Hallottunk itt ezen a forumon mar mindent:

-hogy a KGB meg az AVH provokacioja volt a lincseles, (ebbol kovetkezoen ugyebar a forradalmarok is biztos a KGB emberei voltak)-)))))
- hogy Mezot a parthazbol lottek le-)))))
- hogy az AVH-ba nem soroztak-)))))
- hogy mit sajnaljuk mi az AVH-sokat akiket meglincseltek.-)))))

Nincs ertelme vitatkozni.

En a magam reszerol orulok annak hogy a lincseloket fellogattak. Akik valoban lincseltek, teljes mertekben megerdemeltek.

Előzmény: PuPu (197)
PuPu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 197
Kedves Tiborc, - ha ezzel végeztél, elkezdhetnéd a lincselés áldozatainak életrajzait is idecsinálni, - had legyen már kerek a kép...
Előzmény: Tiborc (196)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.26 0 0 196

Kedves niemand!
Ez is pontosítás, elnézést a témától eltérésért.

EKREM KEMÁL Skopje, 1924. 10. 30.- Budapest, 1957. 11. 29.
Jugoszláviában született. Miután szülei elváltak, Magyarországra, nagymamájához költözött. Apja a válás után öngyilkos lett, anyja Málta szigetén élt. 1949-ben mint jugoszláv állampolgárt kiutasították az országból. Ó azonban visszaszökött, és végzett szakmájában, műszerészként dolgozott újításokon. Mivel az általa felhasznált alkatrészek lopottak voltak, nyolc hónap börtönre ítélték. Büntetését 1956. október 23-án kellett volna megkezdenie.
Október 23-án rendőr kísérte a Markó utcába, hogy megkezdje börtönbüntetésének letöltését, amikor a tömeg kiszabadította. Hazament, majd jelentkezett munkahelyén. Néhány napig a II. kerületi pártház védelmében tevékenykedett, majd 26-án csatlakozott a Széna téri fegyveres csoporthoz, de továbbra is fenntartotta a kapcsolatot volt igazgatójával és a Mechwart téri bázissal. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely megállapodott a Petőfi laktanya katonáival: ennek eredményeképpen befejezték az egymás elleni harcot, a felkelők visszakapták bázisukat, és felosztották egymás között a területet. Október 31-e után is a Széna téren maradt, itt tárgyalt újságírókkal, külföldi látogatókkal, átvette a Vöröskereszt csomagjait. November 2-án bejelentette csatlakozásukat a Király Béla vezette nemzetőrséghez. November 4-én felvették a harcot a szovjet csapatokkal, azonban a bázis másnap aknatalálatot kapott és védhetetlenné vált, a felkelők elmenekültek. Ekrem összeszedte a fegyvereket és átadta az épületet elfoglaló szovjet katonáknak, akik az ő fegyvereit meghagyták. 7-én felkereste Nagykovácsiban Király Bélát, aki felderítő útra küldte. Induláskor motorbalesetet szenvedett, lábát törte, kórházba kellett vinni. Ott tartóztatták le.1956. december 28-án tartóztatták le.
A Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa gyorsított eljárás során halálra ítélte szervezkedés vezetése és rablás vádjával 1957. július 23-án. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével jogerőre emelte az ítéletet 1957. november 23-án. 29-én kivégezték.

Érdekes sorsa volt. Nem vagyok biztos benne, állítólag 1954-ben találkoztam vele.
Tisztelettel
Tiborc

Előzmény: niemand (160)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.26 0 0 195

Kedves niemand!
Pontosítás:
FÓNAY JENŐ ÉS TÁRSA Széna téri fegyveres felkelők
Vádirat száma és dátuma: 1958. B. 10.093., I958. február 13.
Elsőfokú bíróság és tanácsvezető biró:
Főv. Bír. NBT., Lomjapataky Béla
Első fokú ítélet száma és dátuma: Nb. 8023/1958., 1958. április 26.
Másodfokú bíróság és tanácsvezető bíró: MNKLB. NBT., Vágó Tibor
Másodfokú ítélet száma és dátuma: Nbf. 5166/1958., 1958. július 18.
Fónay Jenő halál *
Márton Erzsébet halál
*Az MNK ET kegyelemben részesítette 1958. július 19-én.
Márton Erzsébet 15 évet kapott.
Ezek tényadatok, nehéz megcáfolni.
/ Személyes adat: 1978-1984 között személyesen ismertem meg Fónay Jenőt./
Tisztelettel
Tiborc
Előzmény: niemand (160)
PuPu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 194
Úgy van. A lincselések tényén sem.
Előzmény: olhado (193)
olhado Creative Commons License 2000.07.25 0 0 193
Értem, tehát mégiscsak baloldali diákok mondták, olyanok akik a rohamrendőrök benzinnel való leöntésével és felgyújtásával és hasonlókkal szórakoznak. :) Éljen a Kedves Vezető sokáig! Felfoghatnád, hogy itt nem pusztán két egyforma propaganda ellentétéről van szó (mint Hitler-Sztálin vagy Irak-Irán viszonylatban) hanem az egész demokratikus világ történész társadalma és a kommunista diktatúrák propagandájának ellentétéről. Nálunk is vannak bőven, akik ma is ellenforradalomnak tartják 56-ot, és esetleg az utcai lincselések rémségeiről tartanak kiselőadást külföldi ismerőseiknek, de ez nem változtat a történelmi tényeken.
Előzmény: Kiraly (184)
ttaarrllee Creative Commons License 2000.07.25 0 0 192
Akkor Steinmetz kapitányt lőtték le a ruszkik.
Egyébként gyönyörű unokahuga volt. Együtt tanultunk vele zenélni.
Előzmény: Derek (137)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 191

SIMON GÁBOR Budapest, 1934. 03. 24.-Budapest, 1958. Il. 28. Első fokon a Fővárosi Bfróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervez- kedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Házasságon kívül született, apját nem ismerte, anyja szövőnő volt. Hatéves koráig menhelyen nevelkedett, ekkor anyja férjhez ment, és magához vette a fiát. Az elemi iskola elvégzése után kitanulta a szabó szakmát. Tizenhat éves korában elhagyta a szülői házat. 1952-től különböző köztörvényes cselekmények vádjával többször folyt ellene bírósági eljárás. A különböző büntetései közötti időkben szabóként , illetve varrógépműszerészként dolgozott. A forradalom a kecskeméti börtönben érte. Október 26-án a tüntető tömeg betörte a börtön kapuját, és kiszabadította az elítélteket. Ő azonnal a fővárosba indult, 28-án érkezett Pestimrére. 30-án indult el a belváros felé, hogy civil ruhát szerezzen magá- nak. A Kilián laktanya közelében találkozott Galgóczi Zoltánnal, akit korábbi büpte- tései során ismert meg. Együtt mentek a Köztársaság térre. Simon ekkor még nem rendelkezett fegyverrel, így ő csak nézője volt az itteni: eseményeknek. Az ostromot követően csatlakozott a Baross téri fegyveres csoporthoz, ahol még ugyanezen a napon őrséget is adott. November 4-én egész nap harcban álltak a Keleti pályaudvar felől támadó szovjet csapatokkal, s mivel nehézfegyverzettel is rendelkeztek, jelen- tős veszteségeket okoztak nekik. Simon egységével a Szabadság Szálló épületéből lőtte a szovjeteket. A hotel a délután folyamán több belövést kapott, így kénytelenek voltak feladni. A Garay utcában harcoló csoporthoz csatlakozott, és velük folytatta a küzdelmet november 9-ig. Ekkor a Péterfy Sándor utcai kórházba mentek át, ahol a Baross tériek parancsnoksága is tartózkodott. 1957 elején tartóztatták le, hogy foly- tassa a forradalom nyomán félbeszakadt büntetését.

Előzmény: Tiborc (190)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 190
BURGERMEISZTER JÓZSEF Nagymaros, 1938. 04. 07.-Budapest, 1958. 11. 28. 1957. június 3-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november~ 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Az általános iskola elvégzése után az Egyesült Izzóban kezdett dolgozni, itt lett szerszámkészítő tanuló. 1954-ben szabadult föl, ezt követően letartóztatásáig szak- májában dolgozott. Utolsó munkahelye a Landler Jenő Járműjavító Üzem volt. 1956. október 23-án éppen szabadságon volt, Nagymaroson értesült a budapesti eseményekről. Másnap a fővárosba utazott, bement munkahelyére, majd munkatár saival együtt a belvárosba körülnézni, este pedig hazautazott. Október 30-án Lachky Alberttel jött vissza Budapestre, vele együtt csatlakozott a Hársfa utcai csoporthoz, ahol fegyvert is kaptak. Részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában, és a bíróság ítélet indoklása szerint az azt követő atrocitásokban, kivégzésekben. Novem- ber első napjaiban különböző katonai raktárakból nagy mennyiségű fegyverzetet gyűjtöttek össze. November 4-én egysége felvette a harcot a támadó szovjet csapa- tokkal. A küzdelmet azonban hamarosan kilátástalannak ítélte, letette a fegyvert, és hazautazott Nagymarosra, jelentkezett a nemzetőrségbe, ahol annak feloszlásáig különböző feladatokat látott el.
Előzmény: Tiborc (189)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 189
LACHKY ALBERT Stabroek, Belgium, 1933. 10. 06.-Budapest, 1958. 11. 28. 1
957. március 29-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte,
Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték.
Szülei 1927-ben vándoroltak ki a Felvidékről Belgiumba, ahonnan 1939-ben települtek vissza Magyarországra. A négy polgári elvégzése után a Kábel- és Műanyag- gyárban kitanulta a szerszámkészítő lakatos szakmát. 1952-ben szerzett segédlevelet. Letartóztatásáig ez volt az egyetlen munkahelye. 1955-ben a Központi Honvéd Kór- ház idegosztályán kezelték. Tagja volt a DISZ-nek. 1956. október 23-án munkahelyén értesült a tüntetésről, itt szerzett tudomást a forradalmi követelésekről. Délután részt vett a tüntetésen, ott volt a Parlamentnél és a Szikra Nyomdánál is. Innen több fegyveressel autóbusszal a XX. kerületi tanácsházához ment, ahol lefegyverezték az őrséget és a kerületi rendőrkapitányságon tartóz- .. kodó rendőröket. Este bekapcsolódott a Rádió épületének ostromába. 25-én a Rákó- czi úti fegyveresekhez csatlakozva részt vett a szovjet csapatok elleni küzdelemben, majd két napon át a Corvin köziekkel harcolt együtt. 27-én hazautazott szüleihez Nagymarosra, onnan csak 30-án tért vissza. Ekkor csatlakozott a Hársfa utcai fegy- veres csoporthoz; velük indult a Köztársaság téri pártház ostromára. Az akcióban ő volt a Hársfa utcai egység egyik vezetője. A bíróság. ítéletének indoklása szerint részt vett az összeterelt foglyok kivégzésében, az iratok elégetésében. Az estét a Corvin közben töltötte, majd visszatért a Hársfa utcai bázisra. November első napjai- ban különböző katonai raktárakból. nagy mennyiségű fegyverzetet szedtek össze, melyből a Corvin közieknek is juttattak. Járőrözött, részt vett igazoltatásokban, .a csoport felszerelését célzó beszerzésekben. November 4-én egysége felvette a harcot a támadó szovjet csapatokkal. A küzdelmet azonban hamarosan kilátástalannak ítél- te, letette a fegyvert, és hazautazott szüleihez Nagymarosra. Ott jelentkezett a nem- zetőrségbe, ahol annak feloszlásáig különböző feladatokat látott el. 1957. március 14-én gúnyos megjegyzéseket tett a felvonuló munkásőrökre, emiatt vették őrizetbe.
Előzmény: Tiborc (188)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 188
BAKOS GYULÁNÉ SALABERT ERZSÉBET Budapest, I930. 08. 10.-Budapest. 1958. 11. 28. ~ 1957. augusztus 8-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedésben és mozgalomban való részvétel, gyil- kosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfo- kon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Bor- bély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték.
Házasságon kívüli gyermekként született, apját nem ismerte, tizenhárom éves ko- ráig menhelyen nevelkedett. Ekkor anyja egy évre magához vette, majd újra beadta a kecskeméti Jópásztor zárdába, ahol másfél évig, az intézmény felszámolásáig nevel- ték. Az általános iskola elvégzése után segédmunkásként kezdett dolgozni, de tizen- hét éves korában csavargás címén két év javító-nevelő munkára ítélték. Büntetését a rákospalotai leánynevelő intézetben töltötte. Szabadulását követően a Ganz Vagon- és Gépgyárban, majd a Lámpagyárban dolgozott. Az erkölcsrendészet több alka- lommal felelősségre vonta csavargásért, valamint tiltott kéjelgésért. Két gyermeket szült házasságon kívül, mindkettőt állami gondozásba adta. 1953-ban ment férjhez Bakos Gyulához, de hamarosan különváltak. 1956. október 23-án egy moziból kijövet találkozott a körúton tüntető diákokkal. Először csak nézelődött, majd amikor elterjedt a jelszó, hogy "Megyünk a Rádió- hoz!", ő is velük tartott, jelen volt az ostromnál. Másnap a Verseny Áruházat meg- szállva tartó felkelőkhöz csatlakozott, majd egy Rákóczi úti csoporthoz csapódott. Jelen volt az amerikai követség előtt megtartott tüntetésen, amely az ENSZ segítsé- gét kérte a forradalom védelme érdekében. Október 28-án részt vett a Szivárvány Áruházban ellenálló karhatalmi egységek ellen indított ostromban: lőszert hordott a fegyvereseknek, majd ugyanezen a napon a Práter utcai fegyveresekkel harcolt a szovjet tankok ellen. 29-én a Mária utcában tűnt föl, ahol a Baross utcai csoport tagjai támadták meg a szovjet egységeket. 30-án Galgóczi Zoltánékkal a Köztársaság térre ment, ahol lőszert szerzett, amit kiosztott az ostromlók között. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők elleni atrocitásokban. Ezt követően is különböző csoportok akcióiban vett részt. 1957. március 15-én az ünnep tiszteletére feldíszített óbudai Halászkert ablakaiból letépte, s a földre dobva összetaposta a vörös szalagokat. 1957. március 29-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vád.
Előzmény: Tiborc (187)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 187
VASS LAJOS Budapest, 1936. 01. 18.-Budapest, 19:i8. Il. 28. 1957. március 4-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésénjogerőre emelte. 28-án kivégezték. A hat elemi elvégzése után dolgozni kezdett: alkalmi segédmunkákból tartotta el magát. Már tizenhat éves korában bíróság elé került lopásért, ezt követően is több alkalommal ítélték el köztörvényes bűncselekmények miatt. Legutolsó büntetéséből 1956 nyarán szabadult, az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyen ismerke; dett meg a majdani per elsőrendű vádlottjával, Galgóczi Zoltánnal. Szabadulását követően postai segédmunkás volt. 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szov et csa atokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnat és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl- ,: i A ottjával azonnal je- voltak a forradalmi ársaság téri pártház ek. Az ostrom során 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szovjet csapatokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnal és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl-adta a kilátástalannak ítélt küzdelmet, fegyverét elrejtette. 1957 januárjáig vidéken bujkált.

Előzmény: Tiborc (186)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 186
NAGY JÓZSEF Telki, 1929. 09. 12.-Budapest, 1958. 11. 28. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervez- kedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Szüleit nem ismerte, nevelőszülőknél nőtt fel. Tízévesen került Budapestre, ekkor nevelőapja a saját nevére vette. A fővárosban fejezte be az általános iskolát, ezt követően szabógépésznek tanult, de sohase dolgozott a szakmájában. 1945-ben egy szovjet alakulathoz csapódva bebarangolta az országot, átszökött Nyugatra, ahonnan csak 1946 legvégén tért haza. Többször került bíróság elé lopásért, csavargásért - egy alkalommal statáriális eljárás során tizenkét évi fogházra ítélték, ám kegyelmet kapott, így hamarosan szabadlábra került. Az elítéltetései közötti időkben csavar- gott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1956. október 25-én szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről; amikor a tömeg minden elítéltet kiszabadított. Nagy József Galgóczi Zoltánnal és másokkal a fővárosba indult, ahová 28-án érkeztek meg. Itt jelentkeztek a Wesselé- nyi utcai felkelőcsoportnál, és másnap részt vettek a forradalmi bizottság megválasz- tásában is. Október 30-án értesülve a Köztársaság téri pártház ostromáról azonnal a helyszínre siettek, és bekapcsolódtak a küzdeiembe. Kezdetben a tárazásban segített, míg egy idősebb felkelőtől meg ,nem kapta annak fegyverét. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők bántalmazásában, kivégzésében is. Az ost- rom után Galgóczival együtt csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez, de másnap visszatértek a Wesselényi utcai csoporthoz. Több razziában, igazoltatásban műkö- dött közre. November 3-áról 4-ére virradóra Kovács Imre vezetésével lefegyverezték az Eötvös utcai katonai fegyverraktár őrségét, ahonnan jelentős fegyvert és egyéb katonai felszerelést szereztek. Mivel a csoport ez akció révén nehézfegyverekkel is rendelkezett; november 4-e után nagy veszteségeket okoztak a támadó szovjet csapa- toknak. Nagy József 5-én hajnalig harcolt fegyveresen. November 25-én Galgó- cziékkal Csehszlovákiába menekült, ahol letartóztatták, majd 1957. január 21-én átadták őket a magyar hatóságoknak. Azok szabadon engedték, majd hamarosan letartóztatták, hogy kitöltse a forradalom nyomán félbeszakadt bü`ntetését.
Előzmény: Tiborc (185)
Tiborc Creative Commons License 2000.07.25 0 0 185
Akkor az adatok részletesen, bár az 56-os Intézet tiltakozni fog. Nem javítottam a szkenner dolgát.

. GALGÓCZI ZOLTÁN Budapest, 1933. 03. 09.-Budapest, 1958. 11. 28. 1957. július 19-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Apja a világháború idején a Dunai Repülőgépgyár igazgatója volt, anyja 1953-ban öngyilkos lett. Galgóczi veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai iskolában is csak három elemit végzett el; írni-olvasni alig tudott. 1950-től többször került lopás vádjával bíróság elé, a szabadságvesztések letöltése közötti időszakokban alkalmi munkákból élt. Először a forradalom bukása után volt állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd Úrkúton dolgozott vájárként. 1956. október 25-én Oroszlányban az egybegyűlt tömeg átvágta a büntetés-végre- hajtási munkahely szálláskörletének drótkerítését, és minden elítéltet kiszabadított. Galgóczi kiszabadulván néhány társával azonnal a fővárosba indult, ahová október ~s...,:: ,... . ~,,,,s,'~I,.;, .. 1957. július 19-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Apja a világháború idején a Dunai Repülőgépgyár igazgatója volt, anyja 1953-ban öngyilkos lett. Galgóczi veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai iskolában is csak három elemit végzett el; írni-olvasni alig tudott. 1950-től többször került lopás vádjával bíróság elé, a szabadságvesztések letöltése közötti időszakokban alkalmi munkákból élt. Először a forradalom bukása után volt állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd Úrkúton dolgozott vájárként. 1956. október 25-én Oroszlányban az egybegyűlt tömeg átvágta a büntetés-végre- hajtási munkahely szálláskörletének drótkerítését, és minden elítéltet kiszabadított. Galgóczi kiszabadulván néhány társával azonnal a fővárosba indult, ahová október I 28-án érkeztek meg. Itt Nagy Józseffel, a per másodrendű vádlottjával azonnal je- lentkezett a Wesselényi utcai felkelőcsoportnál, és másnap jelen voltak a forradalmi bizottság megválasztásán is. Október 30-án részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában, amíg nem jutottak fegyverhez, a tárazásban segítettek. Az ostrom során egy szilánktól megsebesült. Miután a kórházban elsósegélyben részesült, visszatért a térre, és folytatta a harcot. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők bántalmazásában, kivégzésében is. Este csatlakozott a Corvin közi fegyvere- sekhez. Másnap barátai kérésére visszatért a Wesselényi utcai csoporthoz, amelynek székhelye ekkor már az Almássy tér 2. szám alatti házban volt. A fegyveres harc bukásáig részt vett e csapat életében, feladataiban. November 3-áról 4-ére virradóra Kovács Imre vezetésével lefegyverezték az Eötvös utcai katonai fegyverraktár őrsé- gét, ahonnan jelentős mennyiségű fegyvert és egyéb katonai felszerelést szereztek. Mivel az egység az akció révén nehézfegyverekkel is rendelkezett, november 4-e után nagy veszteségeket okoztak a támadó szovjet csapatoknak. Az első összecsapá- sokból aktívan kivette részét, de aztán elszakadt a csoporttól; a fegyveres harc buká- sa után több rablásban, fosztogatásban vett részt. November 25-én két testvérével és Nagy Józseffel Csehszlovákiába szökött, ahol még aznap letartóztatták. 1957. január 21-én adták át óket a magyar hatóságoknak.

Előzmény: Tiborc (170)
Kiraly Creative Commons License 2000.07.25 0 0 184
Csak ugy erdekessegkeppen irom hogy nem baloldali erzelmu diakok mondtak. Olyan diakok, akik jozanul kepesek gondolkodni es ervelni es nem hiszik el azt amit a propaganda az agyukba plantal. Tovabba nem hiszik azt hogy amit az egyik fel terjeszt az csakis hazugsag lehet, amit meg a masik az igaz (barmok modjara).
Előzmény: olhado (183)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!