Egyes könyvekben és újságcikkekben visszatérő motívum a fenti kitétel, demonstrálva a védők állítólagos mérhetetlen gonoszságát, akik még az ostrom közepette is orvosokat és nővéreket mészároltak le. De a hallomáson, vagy az "olvastam valahol" megközelítésen nyugvó vélekedéseken túl bizonyítékokkal - pl. a téren agyonlőtt orvosok, nővérek névsora - még sehol sem találkoztam. Jó lenne, ha valaki tudna ilyennel szolgálni, azaz megjelölne néhány megbízható forrást!
Kedves Piritós!
1. Ha nem az a végzettséged, ne jogászkodj.
2. Ha ennek ellenére ezt teszed, ne írj hülyeségeket.
3. Erős felindulásba pl. a házastársad jöhet, ha rajtadkap valakit, - semmiképpen nem védekezhecc ezzel, ha kinyiffantod az anyósod azért, mert tíz éven át szívta a véredet.
4. A Gyula itten egy példa volt, - írhattam volna Asztalos ezredes hozzátartozóit is, - persze itten az ember néha abba a hibás feltételezésbe esik, hogy jobboldali vitapartnerei képesek asszociálni...
5. És legfőképpen ne bunkóskoggyál velem, mert erre semmi okod, - kivéve persze ha a veledszületett bolsevik mentalitásod alapján akaratom ellenére akarsz megváltani, és nem engeded meg nekem a szabad véleményalkotást.
A szellemi képességemre való utalásodról csak annyit, hogy a hülye az az alapeset.
A felsőfok meg úgy látom a Piritós.
Bekap6od, udvariatlan bunkó.
:O(
Tisztelt Speaker
Tisztelettel meg szeretnem kerdezni, hogy Gosztonyi melyik mondatabol kovetkezteted ki, hogy Mezo Imret a sajatjai lottek le?
A leirasbol csak az derul ki, hogy tuzharc alakult ki amely kozben a 3 parlamenter talalatot kapott. Bozso vallomasabol az a reszlet, hogy "Fedezni akartam ... " , igazabol epp az ellekezojet bizonyithatna. Fedezni(katonai szaknyelven) geppisztony tuzzel csak akkor szoktak, ha mar valahol lonek is. Ezek szerint ez a parlamenterek menekulese soran tortenhetett.(Ez is egy feltetelezes).
Tisztelt Piritos
Az hogy csata kozben talalat er ( Itt Gosztonyi leirasaban van egy furcsa megjegyzes amiszerint tavcsoves puska kell az ilyen cselekmeny elkovetesehez. Ez ugy kitalalas ahogy van, ugyanigy a golyoszroval tortent loves is( nem volt tul sok golyoszoro a parthazban, hiszen a katonak nem vittek magukkal, csak kesobb tudtak szerezni) novereket illetve sebesultvivoket(en azt nem igazan ertem, hogy 15 eves gyerekekeket, hogy lehetett odaengedni) elfogadhatatlan, de elofordul, ez azonban nem menti fel az utana kovetkezo verengzesekben resztvevoket. Erkolcsileg az utobbi a nagyobb bun. Valoszinuleg ezt erezhette a kiskatonakat menekito nehany civil is.
Tisztelettel Nyaki64
cogito, senki elött sem volt különösebb titok, hogy a pesti házak pincéi össze vannak kötve és az átkelők le vannak rabicolva.
Sokxor fordult elő, hogy ha az egyik utcában éppen löttek, a háztömb valamelyik másik csendesebb utcájában jött elő az ember.
A pártházból is nyilván simán ki lehetett volna jönni a Rákoczy útra.
Nem kellenek ehhez kazamaták.
Kedves PuPu!
Én viszont nem csodálkozom rajtad.
Nem csodálkozom, hogy neked egy éveken át ártatlanul bebörtönzött embereket előre kitervelten, aljas (politikai) indokból, különös kegyetlenséggel kínvallató, megcsonkító, meggyilkoló komcsi hóhér pontosan ugyanolyan megítélés alá esik, mint egy vöröskeresztes orvosok és nővérek agyonlövése miatt az agyáról a szíjat letépő és a dühe miatt barbár módon viselkedő tömeg.
Ha nem csak komcsi agit.prop. szórólapokat olvasnál, hanem például a BTK-t is, akkor tudnád, hogy még a jog is méretes különbséget tesz a kettő között, mert ugyan egyik sem helyes cselekdet, de míg az elsőt alapértelmezésként barbár állatnak tartja, addig a másiknál enyhítő körülményként méltányolja az ún. erős felindulást.
Ugyanígy nem csodálom, hogy szerinted Horn Gyulától kellene bocsánatot kérnie annak a magyar népnek, amely ellen, idegen hatalom oldalán fegyvert fogott (egészen pontosan kimerítette a BTK 144.§ Hazaárulás bűntettét).
Nem is várom el tőled a kriptokomcsitól, hogy ép legyen a jogérzéked. Ha ép lenne, nem lennél komcsi. És azt sem várom el, hogy olvass. Maradj csak hülye.
Hali,
Pirítós
Egy meaculpával mindenképp jövök: a sorszámozás (a vitapontoxámozása) NEM Tőled, hanem Mercuriustól ered (sajna, a keresésben csak PuPu-ig mentem vissza).
Tudnék örülni, ha viszonoznád eme gesztusomat egy hasonlóval. SZVSZ 1. pontom idézése és interpretálása nem túl korrekt, ha figyelembe vesszük, hogy FÖLÖTTE (!!!) ott van az, hogy:
"2. Az irányzatok ügyében Mercurius álláspontja számomra teljesen korrektnek tűnik."
"1. Mint ez köztudott, Nagy Imre semminemű segítséget nem nyujtott, -így a harckocsikat sem ő küldte. Még a telefont sem volt hajlandó átvenni, mikor segítséget kértek.
A személyzet pedig semmiféle válogatáson nem esett át.
A történet, amit felvázolsz, vszínűleg sci fi by Mercurius, - de ha nem, - hol a forrás?"
Egyetértettem vele. Egyetértek vele. Hol itt a felejtés stb.???????
>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Mennyi áldozata volt a Köztársaság téri csatának?
A fegyveres felkelők, a nemzetőrök részéről bizonyára több tucat halott és száznál is több sebesült. Erről egy ma St. Gallenban lakó orvos számolt be nekem. Ő 1956 októberében a Péterfy Sándor Utcai Kórházban dolgozott. Hivatalos kimutatás - ha egyáltalán létezik ilyen - nincs birtokomban.
Az MDP nagy-budapesti pártbizottsága székházában és a vele szomszédos DISZ-központban az ostrom alatt mintegy 140 fegyveres és fegyvertelen személy tartózkodott. 1957. október 30-án a pártház homlokzati falára az MSZMP vezetősége egy nagy márványtáblát helyezett el. Ezen örökítették meg mindazok emlékét, akik egy évvel ezelőtt úgymond „a proletárhatalom védelmében" a har-cok során meghaltak. A márványtábla 1991-ben lekerült a ház faláról. 25 hősi halott neve szerepelt rajta. Közülük - tudtunkkal - 14 olyan, aki „golyót osztva és golyót kapva", tehát harc során esett el vagy szenvedett olyan sérüléseket, amelyek később halálát okozták. Volt azon-ban olyan is mint például Kállai Éva pártalkalmazott, aki a pártházba behatoló felkelők láttán pánikba esett és fél-elmében a ház belső folyosója második emeletéről az udvar kövezetére vetette magát. Súlyos belső sérülésekkel szállították a felkelők a kórházba, 1957 elején hunyt el.
A pártházat védő karhatalmisták kis hányadának a fegyverletétel utáni kegyetlen sorsát e sorok írója a múlt-ban is elítélte és a jelenben is elítéli. A pártállam idevonatkozó irodalmából, amely tudatosan „ködösítette" az áldozatok számát, nem volt könnyű kibogozni az igazsá-got. Ma azonban tudjuk. A népítéletnek tizenegy ember esett áldozatául. Hat karhatalmista, két honvédezredes, a pártház civil borbélya, egy pártiskolai tanár és ha ügy vesszük, Mező Imre parlamenteri mivoltában. A pontos adatok a már többször idézett BM „szigorúan bizalmas" Jelentéséből és egy „belső használatra", a BM könyvkiadó által 1986-ban kiadott könyvből („Neved ismerjük, tetted nem felejtjük...") ismeretesek.
A Köztársaság téri csatában résztvett felkelők nagy részét már 1957 nyaráig letartóztatták. A bírósági tárgyalás ellenük - zárt ajtók mögött, a sajtónyilvánosság kizárásával -1958 nyarán Budapesten zajlott le. A már többször idézett BM Jelentés - nem tudni, milyen okból - hangsúlyozza: „A Köztársaság téren elkövetett bűncse-lekményekkel gyanúsított személyek többsége munkás és szegény paraszt származású." Kegyetlen ítéleteiről (és az állampárt iránti odaadásáról) már a Rákosi korszakban is hírhedt jogász, tanácselnök dr. Tutsek Gusztáv vezette bíróság öt férfit és egy nőt ítélt a lincseléseikért halálra. Kötél általi kivégzésük 1958. november 28-án történt.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A sorszámok Tőled valók: PuPu, majd a nyomában én csak átvettük. Mexólítás viszont EGYÁLTALÁN NINCS benne.
Inkriminált hozzászólásomban pontjaid közül az (1)-ben egyértelműen PuPu-val, a (2)-ben egyértelműen Veled értettem egyet. Hogy lehet ebből vmiféle totális PuPu-rajongásra következtetni?
PuPu-ra reagáltál egyetértőleg, arra, amikor ő akart felejteni mindenáron. De most látom, hogy számjegy is van a megszólítás előtt. Ha ez a PuPu sorszámozására vonatkozik, akkor bocsi.
Ha viszont az egész hozzászólással egyetértesz, akkor nem bocsi.
Isten bizony nem bántani akarlak, de honnan szeded ezt a sok sületlenséget?
Mi a forrás?
Vagy ezek a saját következtetéseid?
Mert akkor semmi gond, - lehet arról is vitázni, hogy ki milyen következtetésekre jutott a tényekből.
De a tényeket összekeverni a következtetésekkel, - súlyos hiba...
Ezt a kazamata - ügyet pedig nyugodtan mellőzd el.
Ki fékez meg itten akárkit is, hogy tetszőleges mélységben és alapossággal felderítse ezt a kérdést?
Nem mondom, - a film alapos munka volt, - méltó párja csak az lehetett, amikor a Vizirendőrség épületében található óvóhely '65ős szellőzőberendezésének cirill felirataiból azt a következtetést vontálk le, hogy ott még akkor is rabokat őriztek az oroszok.
Nem kőne minden primitív mesének bedőlni, - ha javasolhatom...
:O)))
Tudod speaker a Corvin közben a parancsnok Iványi-Kovács volt, akit az utolsó elötti pillanatban a Pongrácz testvérek megfúrtak, de mint parancsnokot azért a Kádárék felakasztották.
Na lya aki élve marad, és lelép az azt beszél amit akar.
a kazamatáknál csak érintőlegesen maradnék, mert sok még a feltáratlan tényező.
Ami a Kazamaták rejtélye című filmből konkrétum:
1. Van a Köztársaság téri pártházban ( a filmen bemutatták), egy ugyanolyan nagyátmérőjű, kőr alakú betontömb, mint a Parlamentben a Metroval összekötő alagút bejárata (a filmen ezt is bemutatták.
2. A Parlamenti betontömbön van ajtó.
3. A köztásaság térin nincs ajtó.
4. Mutattak egy tanut, aki még látott a köztársaság térin ajtót és az ajtón levezető telefonvonalat szerelt.
5. A filmben egy, ha jól emlékszem egy francia társaság geofizikai méréseit mutatták be, amely szerint van a tér alatt egy a Metro nyombonala irányába mutató sávban huzódó eltérés, feltehetőleg üreg.
Ami érdekesebb, az az 56-hoz vezető események, tudnillik ezt ma már jelentős részben jól feldolgozott és jól dokumentált. Ebből az is kiderül, hogy mit is kell érteni provokáció alatt.
1. A berleni felkelésig egyelőre nem mennék vissza, bár az is tanulságos.
2. Az események jóval korábban Jurij Andropov budapesti kinevezésével kezdődtek. Andropov Molotov embere volt és Molotov ebben ez időben kegyvesztett volt a Kremlben. Így Andropov karrierje is úgy tünt zsákutcába jutott. Budapest kinevezéskor nyugalmas helynek számított. Andropov úgy döntött, hogy ennek ellenére itt fogja bebizonyítani nélkülözhetetlenségét. Hogy pontosan mit csinált a jelentéseiből derült ki.
3. Jelentéseiben folyamatosan írt a fenyegető magyarországi ellenforradalmi veszélyről. Birálta a rákosi féle vezetést, hogy nem elég keménykezű és nem alkalmaz megfelelően kemény forradalmi módszereket az osztályellenség letörésére. Ugyanakkor párt Rákosinál kevésbé terrorisztikus vezetőit fasisztának és szélsőjobboldalinak nevezte, akik imperilalista összeesküvést készítenek elő. Ezzel elindított egy folyamatot, amit szorgalmasan gerjesztett tovább. Rákosiék minél inkább igyekeztek megfelelni Andropov elvárásainak, annál nagyobb elégedetlenséget váltottak ki az országban. Az elégedetlenség jeleit viszont Andropov az osztályellenség élénkülésével, felbátorodásával magyarázta a jelentéseiben és mindig hangsúlyozta, hogy mindez azért van, mert a Rákosi féle vezetés nem elég kemény kezü.
Sok kacskaringó után elérkezett 56 nyara. Amikor is megszületett a végső döntés. Fel kell készülni, hogy Mo.-on a szovjet csapatok tudják csak helyre állítani a szocilaizmust. Ekkor vagy párt kongresszus vagy központi vezetőségi üllés is volt (fejből nem emlékszem), ahol tájékoztatták a magyar elvtársakat, hogy valószínüleg hamarosan kérniük kell a szovjet csapatok segítségét. A nyár hátralévő részében elkészültek a hadmüveleti tervek, kijelölték, hogy mely egységek vesznek részt az invázióban, hol fognak elhelyezkedni (az idevágó dokumentumokat a História című folyóiratban is publikálták).
4. A magyar kommunista vezetés a továbbiakban erősen polarizálódott. A keményvonalasok úgy itélték meg, hogy az inváziót csak úgy lehet elkerülni, hogy saját erőből megelőzik a szovjet beavatkozást. Az ellentábor viszont azt remélte, hogy ha az elégedetlenkedők élére áll, akkor bebizonyíthatja, hogy a párt ura az eseményeknek.
5. Elérkezett október 23.-a. A legszebb az a dokumentumokban, hogy az egységek hadinaplói szerint egyes egységeket (a határtól távolabb levőket) már az egyetemisták tüntetésének kezdete elött megindítottak. Kezdetben nagyjából minden Andropov elképzelése szerint zajlott. A magyarok vezényszóra kérték a szovjet segítséget. A rádiónál katonai szempontból hihetetlen töketlenkedés zajlott, amiből törvényszerüen lövöldözés alakult ki. A szovjet tankok rendben érkeztek. A technikai malör Andropov forgatókönyvében ekkor közvetkezett be. Az utcán tolongó tömeg nem szaladt szét a tankok látványától, hanem kezdetben puszta kézzel, majd Molotov koktélokkal, majd sokszor az oroszoktól elvett fegyverekkel nekiesett a támadóknak és hihetelen vesztességeket okozott. Végül ki kellett vonni az orosz egységeket Budapestről. A hadmüveleteket újratervezték. Újabb egységeket vontak be és gyalogsági támogatást adtak a támadó tankoszlopok mellé. A második hadmüvelet már sikeres volt és végül legyürte a fegyveres ellenállást. Andropov is feltalálta magát és a kudarcot a saját korábbi borulátó jelentéseinek igazolásaként adta el. Molotov kiemelkedhetett a kegyvesztettségből. Andropov a KGB keleteurópai ostzályának élére került és a továbbiakban zavartalanul építhette saját karrierét.
>>>>>>>>>>>>>>>>>
Tompa Károly is annak köszönhette életét, hogy a pincében, ahol meghúzódott, egy számára vadidegen em-ber - rendőr esőköpenyben - hozzálépett, átölelte és ezt mondta: „Szervusz, barátom. Hát ti hogy kerültök ide” S fegyveres társainak kijelentette: Tompa (aki őt előtte soha sem látta) a „legjobb barátja". Biztosan mint az ÁVH foglya került ide! Igazolta a többieket. Átöltöztette őket civil ruhába és bántatlanul kivitte az épületből. Ezzel is azt akarjuk mondani, hogy nem holmi „központi uta-sításra"- miként azt a budapesti kádárista Fehér Könyvek olvasóinak sugallni akarták - történtek a lincselések és a pártalkalmazottak bántalmazása a Köztársaság téren.
A pártház körül a Köztársaság téri csata befejezése után sem akart helyreállni a rend. A felzaklatott tömeg újabb áldozatok után kutatott. A nemzetőrség (illetve a fegyveres felkelők) részéről nemegyszer erélyes fellépésre volt szükség, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórházból ki-hívott mentők a megsebesült karhatalmista foglyokat épségben tudják elszállítani.
Amíg a téren a csőcselék tombolt, a két felakasztott tiszt holttestét gyalázták, a civil fegyveresek mindent megtettek azért, hogy a kezükbe került pártházat megóvják a kirablástól. Az épületben talált élelmiszereket a VIII. kerületi kór-házakba vitték, ott osztották szét; összegyűjtötték az emeleteken nagyszámban talált fegyvereket. Majd tehergépkocsira rakták az írógépeket, szőnyegeket, illetve a pártház gazdasági osztályán fellelt készpénzt, és megőrzésre bevitték a Péterfy Sándor Utcai Kórház gazdasági hivatalába.
A pártház ostromának volt még egy, az egész akkori helyzetre lélektanilag jellemző epilógusa: a pártház, vagy az előtte való tér kövezete alatt meghúzódó titkos börtönök legendája.
Ennek szerintünk a következő a magyarázata: a csata befejezése után a tömeg kevesellte a kezére jutott ÁVH-sok számát. A csata hevessége alapján ítélve többszóz (!)karhatalmista fogollyal számoltak, és azt várták, hogy a pártház (és a DISZ-székház) pincéiben rábukkannak azokra a civilekre, akiket a karhatalmisták az előző napok portyázásai során fogtak el. Egyesek arra is emlékeztek, hogy pár évvel előbb a nem messze levő Rákóczi úton épült a budapesti metró alagútja. Ezzel máris megszületett a „biztos hír": a metró alagútépítői egyben földalatti börtönt is építettek a Köztársaság téren. A pártház mélye tehát titkot rejteget. Oda bújtak el foglyaikkal együtt az ÁVH-sok! S máris akadtak olyanok a tömegben, akik `tnllnni vélték: a bezárt emberek kétségbeesetten kopog-tatnak a föld alól! Segítséget kérnek! A tömeglélektan egy jellemző megnyilvánulására került a sor. A képzelődés, az érzékcsalódás párosulva a csata nem mindennapos drámájával és utána a csőcselék véres tobzódásával mind több és több emberrel hitette el - a valóságban nem létező - földalatti börtönök „tényét". Október 31-étől már a földet kezdték kiemelni a pártház előtti téren. Kotrógé-peket hoztak és állítottak üzembe, a Geodéziai Intézet munkatársait is bevonták a földalatti kazamaták utáni nyomozó műveletekbe. Mondanunk sem kell: hiába. A Köztársaság téri „titkos börtönök" a képzelet szülöttei voltak - és maradtak. Ma,1993-ban, amikor minden le-hetőség adva van ezen „rejtély" felderítésére, józan ésszel senki nem ad hitelt ilyen börtönök létezésének.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A kazamata ügy egyáltalán nem baromság. Rákosiék mániája volt, hogy az imprlisták világháborút fognak kirobbantani és éveken át építetteék az atombiztos bunkereiket, az oda vezető lejáratokat, járatokat. A Köztársaság téren meg mindenkinek feltűnhetett, hogy a sok sok védő, amire elfoglalták a pártházat kereket oldott. Vajon merre?
Akkoriban már megépült a metro alagút egy része, lewginkább azok a szakaszok, amelyek a bunkernak is tervezett metró felé vezettek.
Nagy Imrét például, amikor kimentek a Jugoszláv követségről és a ruszki követségre hurcolták, onnan alagúton vitték ki a legalább fél kilométerre levő Dózsa György útra, ahhoz a buszhoz, amely aztán a reptérre vitte.
Az Andrássy út 60 is számtalan, pincéken átvezető járattal volt összekötve a szomszédos utcákkal, háztömbökkel.
Ja.
Szemet szemért...
Korszerű.
Europai.
Meg ugye a Bauert...
A NOSZF-al kapcsolatban meg olvasgass Csendes Dont. Segít majd sok dolgot megértened, amit ma nem tudsz, vagy nem akarsz.
És ne legyél ilyen végletesen elfogult, - nem segíti az életben való eligazodásodat.
off
Csak úgy kíváncsiságból, és csak ha nem kényelmetlen:
Hány éves vagy?
"speaker válasz erre | adatok | e-mail 2000-07-17 19:45:32 (553)
Érdekes, egyszer a Vitray Tamás ('90-körül) a tv-ben azt állította, hogy sorkatonaként beosorozták az ÁVÓ-hoz, pedig nem volt soha munkás, hanem egyetemista."
Mi ebben az ellenkező?
Hol írta, hogy nem soroztak be az ÁVÓ-ba senkit? Írt valami olyat, hogy nem csak a paraszt és munkásszármazás számított, ami, ha Vitray nem hazudott, igaz.
Hát ez már röhej, kedves /na, - nektek mániátok ez a bocsánatkérősdi.
Olyan rögeszmeszerű.
Kérjen bocsánatot a Gyula, - jó.
Meg Te is a Gyulától, - pont az ebben a topicban körülírt embertelenségek okán.
És ha majd jól bocsánatot kértetek egymástól, akkor üzenjetek, hogy most akkor mi is legyen, - vagy kezdjünk e hozzá újjabb bocsánatotkérnivalót termelni...
Talán a történelmet annak kőne kezelni, - ami, és tanulni belőle, - mindkét oldalon.
PuPu
Nem érzel némi különbséget az államhatalom által elkövetett manikűrözések és a forradalom során a manikűröző szadistákkal szemben elkövetett megtorlás között?
Szóval Pásztörperc, szerinted is el kéne már felejteni, ugye?
Ha kifogynak az érvek: felejtsük el. Egy fenét kell elfelejteni. Ahogy a holocaustot sem! Minden terrorista diktatúrára emlékezni kell, barátom!
Nem ok a felejtésre, hogy számotokra kínos a tagadhatatlan folytonosság jelenlegi pártod és az előd között. És ezzel nem azt mondom, hogy Ti vagytok bűnösök. Ti nyilván nem vagytok azok.
De ahogy a magyar nép nevében Gyula bocsánatot kért Izraeltől, tán bocsánatot kérhetne a nagyarságtól is.
Kedves Piritos, - csodálkozom rajtad.
Nem hinném, hogy egy ember számára felmentést adhat állati viselkedésére, hogy a rendszer milyen volt az ominózus esemény előtt.
Milyen érdekes ez a gumietika, ami nálatok tapasztalható: Bauer manikűrös csúnya, a Közt. téri plasztikai sebészek jujdeszépek...
Vagy az is lehet, hogy komolyan gondolod, - akkor viszont nem velem kőne vitatkoznod, mert akkor nincs miről...
:O)))
