újabb leplet rántottál le rólam,
én voltam a szeku magyarországi megbizottja,
én voltam a Morning Star tudósítója,
és én voltam Almaital összekötője a Pártközpontba is
mint kívülálló hagy kérdem már meg hogy nektek tényleg nincs jobb dolgotok mint egymást fikázni ?
nekem vannak kedvenc nickjeim akiket kerülök , mert lófaszértelme sincs irkálni nekik, ti miért csináljátok ?
tőlem mehet , csak érdeklődöm.
m.
A tisztessegtelen es a pofatlan esetedben stimmel. Az, hogy rendetlen vagy-e nem tudom, de mive la fejedben nincs rend, valoszinuleg magad korul sem vagy tul preciz. De ez nem erdekel.
"Rendes, tisztesseges ember nem kerkedik ilyesmivel."
Helyes, akkor bűnlajtromomhoz még hozzáillesztheted a rendetlen, tisztességtelen és pofátlan jelzőket is. Gondolom már gyűlik szépen... (mármint a bűnlajtsrom)
No ez aztan nagyon visszataszito szoveg. Rendes, tisztesseges ember nem kerkedik ilyesmivel. Csak az, aki kompenzal, allandoan mellebeszel es alattomosan ragalmaz.
Idestova ket irok az indexre, de en soha nem kerkedtem avval, hogy a temesvari forradalom es a bukaresti puccs idejen hany ejszakamat (es az egesz karacsonyomat) aldoztam fol, hogy segitsek a Romaniaban elo romanoknak, magyaroknak es masoknak. Barataimmal es frissen beesett idegenekkel hosszu napokon at gyujtottem - szunet nelkul - az elelmiszert, a ruhanemut, szerveztuk a Fidesz Molnar utcai szekhazabol a segely-akciot. Koordinaltuk es segitettuk az eletuket kockaztato soforok munkajat. Pedig nekem lenne mire buszke lennem, megsem vagyok olyan pofatlan mint te.A "romangyulolos" ragalmadert pedig szegyelld magad es lehetoleg asd el a virtualis enedet a vasgardista-vezer szobra ala. Nekem eleg a bukaresti, szatmari es amerikai, roman barataim megbecsulese, teged lesz@rlak.
elegem van ebből az értelmetlen vitából.
Még néhány hozzászóláson át anyázhatjuk egymást finom úriemberek és úrinők módjára, de nekem ehhez nincs kedvem.
Felőlem hülyézz le, kriptokommunistázz le, vond kétségbe a magyarságomat, stb. stb.
Állítsd azt, hogy összevissza hazudozom és rágalmazok.
Állítsd azt, hogy szerintem nem volt cenzúra, adj még néhány ilyen kijelentést a számba, ha nincs jobb dolgod, ezzel is szórakozhatsz.
"Márai saját magát tiltatta le - ő nem járult hozzá, hogy amig Magyarországon kommunizmus van, a művei megjelenjenek."
Ebben a formaban ez sem igaz - igy. Egyreszt Marai a szovjet megszallok tavozasat jelolte meg a tiltas fololdasakent, masreszt ot mar regen kiirtottak a tankonyvekbol, amikor ezt a rendelkezeset meghozta. Eziranyu kivanalma persze mero formalitas volt, hiszen mint ahogy a nyilasok, a komcsik is gyuloltek ot es muveinek minden emleket eltuntettek. Az irodalomtortenetbol kisatiroztak. Soha, sehol nem tanitottak az iskolakban, egyetemeken. Helyette Vaci Mihaly, Illes Bela es egyeb reszeges bolsevik csavargok ertektelen idiotasagaival tomtek tele az ifjak agya't. Azt hitte a sok nyikhaj, hogy ezzel eltuntethetik az egyik legnagyobb magyar irot. Nem sikerult, bar a nyikhajok itt maradtak. Most eppen az aczeli cenzurat vedelmezik az indexen.
"Hát akkor lássuk azt a hozzászólást, amiben én ezt a valótlanságot állítottam.'
Van nehany, de akkor nezzuk egyelore csak ezt:
"Vagyis (szerintem) tisztán irodalmi alkotásokat általában nem tiltottak be (még az úgymond nemzetieket se), csak
olyat, aminek volt némi politikai al- és felhangja."
Hat ez az, hogy szerinted. Illyes muve a hetvenes evek vegen (Szellem es eroszak) korantsem volt politikai mu, megis a hernyofeju cenzorok bezuzattak a tobbezer, mar kinyomtatott peldanyt. Ezenkivul tiltolistan volt minden Erdellyel kapcsolatos konyv. (Egeszen '86-ig, az "Erdely torteneteig".) A "nemzeti" irodalomra kifejezetten utazott a sok kreten aczel-kreatura. Nagyon nem ertesz te ehhez. De akkor miert szolsz bele?
"Áruld már el, mi közöm nekem Europa egyik legszornyebb, valaha is letezett soviniszta, despota rendszeréhez?"
Ez engem is erdekelne. De mivel az iment romangyulolettel ragalmaztal meg, valami megiscsak lehet a dologban.
"Amúgy pedig megbízható forrásból tudom, hogy gyűlölöd a románokat...'
En pedig megbizhato forrasbol tudom, hogy alattomosan es a aljas modon hazudsz. :)
"Csókoltatlak."
Csokold meg a Funart, a Paunescut, vagy a Vadim Tudort, baby. ;)
"Csusztatsz, mint egy Scinteia-vezercikk. Abban a topikban azt a valotlansagot alitottad, hogy a magyar irodalom otthon vagy kulfoldon elo nagyjai (pl. Marai) nem voltak teljes, vagy reszleges cenzura (Illyes) alatt.
Hát akkor lássuk azt a hozzászólást, amiben én ezt a valótlanságot állítottam.
"A mogyorók bejövetele"
macskaköröm
válasz erre | adatok | e-mail 2000.05.28 20:51 (307)
"Az is lehet persze, hogy tolem hallottal eloszor Marairol, Kosztolanyi antikommunista irasairol, vagy Jozsef Attila Trianon-ellenes verserol, amelyet soha nem adtak ki 1945 es 1990 kozott. Ez meg szomorubb." [Messire]
Fájdalom, de nem tőled hallottam ezekről először. Márait azért nem adták ki, mert ő maga nem engedélyezte, de ettől még könyvtárban stb. hozzá lehetett jutni (lehet persze, hogy Márai önletiltása nélkül se adták volna ki egyetlen művét se, de ezt már sose fogjuk megtudni...) .
Az eredeti kérdés, amiből a vita elindult, így szólt:
"Légy szíves sorold fel nemzeti irodalmunk azon igazán nagy alkotóit, akiket itthon nem olvashattunk."
József Attilát, Kosztolányit, Illyés Gyulát lehetett olvasni, ha nem is a teljes életművet, de a 45 utáni kötetekből kicenzúrázott verseket is el lehetett könyvtárban olvasni háború előtti kiadásokból.
Duray pedig valóban be volt tiltva, de a Kutyaszorító érzésem szerint nem irodalmi, hanem politikai mű. Ugyanúgy, ahogy Borsányi Miklós Kún Béláról szóló, amúgy igen kitűnő monográfiáját is betiltották, sok más politikai témájú művel egyetemben.
Vagyis (szerintem) tisztán irodalmi alkotásokat általában nem tiltottak be (még az úgymond nemzetieket se), csak olyat, aminek volt némi politikai al- és felhangja. Azokat viszont többnyire igen.
Ezek a mondatok persze nem feledtetik, hogy hol is vannak valojaban az antiszemitak (H. Gyulekezete, Nepszabo) de teljesen foloslegesek es semmilyen szin alatt nem vallalhatoak. Ugyhogy te is gondolkodj el egy kicsit.
O.K., elvonulok a Mea Culpába. Hiába, új nickkel az ember általában meggondolatlanabb és sokkal fikázósabb, mint egy bejáratottal. Bocsánatot kérek mindenkitôl, tényleg hülyeség volt ennyire fikáznom mindenkit.
Lovas nem jár az indexre (ebben neki van igaza...). Csak bizonytalan vagyok magamban, mert azt, hogy egy más által írt tanulmány határozottan olyan kontextusban szerepel a lapban (ld. a bevezető megfogalmazásai), mintha saját mű lenne, elképzelhetetlennek tartanám tőle. Tudja, hogy nagyon lesik minden mozdulatát...
Újra elolvastam Lovas cikksorozatát a második, ill. utolsó rész kivételével (azok ui. nincsenek meg) és összevetettem az Általad hivatkozott cikkel. Abban, amit olvastam, közvetlenül nem volt utalás a forrásra. Lehet, hogy a második részben, ill. a Lovas által a sorozat elsô részében hivatkozott, az osztrák szankciókkal foglalkozó régebbi cikkeiben van; ezek sajnos a háromhónapos tárolás miatt már nincsenek meg nekünk, így nem is tudtam ellenôrizni. Hasonlóan, a tegnapelôtt megjelent, 29. számot (a sorozat befejezését – nos, ebben is lehet hivatkozás) sem tudtam megnézni.
Nos, ha se a cikksorozat bevezetésében hivatkozott, az Ausztriával foglalkozó, általam ellenôrizni nem tudott cikkeiben (elôre), se az utolsó/második részben nem említette meg a forrást Lovas, akkor bizony van miért vezekelnie. Némi változtatásokat eszközölt cikkén, de ezek semmiképp nem jelentôsek. Tudományos publikáció esetében ez már túlmenne az idézhetôség határán (ott ui. nem szabad idézôjelek, ill. pontos forrásmegjelölés nélkül idézni); ilyen ismeretterjesztô jellegű cikk esetében, háááááát… Fogjuk rá kis jóindulattal, hogy rezeg a léc. (Nem mintha a magyar irodalomban megjelenô cikkek jó része ne lenne egy az egyben koppintás, sokszor tükörfordítás (azaz egyértelmű lopás). Lovastól, a legfelkészültebb magyar újságírótól azért többet várna az ember.)
A cikksorozat 3. és 4. részének (ez utóbbi a cikk elsô kétharmada; a többi már teljesen saját szerzemény) német eredetijét ide másoltam a kommentjeimmel egyetemben (hol tért el Lovas az eredetitôl stb.) Ahol nincsenek megjegyzések, ott tükörfordítás történt.
A harmadik rész szinte teljes egészében a cikk fordítása:
Bevezetés Horkheimers «Autorität und Familie» (1936) ist eines der Schlüsselwerke der «Frankfurter Schule». Bereits hier sind wesentliche Grundzüge der späteren Theorien Horkheimers, Adornos und Marcuses vorgezeichnet. Es greift Vorarbeiten Erich Fromms auf, der psychoanalytische Studien über die Familie mit der Marxschen Klassentheorie der Gesellschaft verbunden hatte.
Törzs Horkheimer stimmt Marx zu, dass ökonomische Gesetzmässigkeiten die gesellschaftliche Entwicklung bestimmten. Es liesse sich aber «die Handlungsweise der Menschen in einem gegebenen Zeitpunkt nicht allein aus ökonomischen Vorgängen erklären».8 Vielmehr sei es ihr Charakter, mit dem die Menschen auf die Entwicklungen in Wirtschaft und Gesellschaft reagierten. Und weil der Charakter vor allem durch Institutionen wie Familie, Schule, Kirche geprägt werde, müsse man auch sie in die gesellschaftskritische Betrachtung einbeziehen.
Horkheimer sieht wie Marx die gesamte bisherige Geschichte als eine Geschichte der Herrschaft von Menschen über Menschen an. Die bisherige Geschichte sei «durch Über- oder Unterordnung von Klassen gekennzeichnet».9 Deshalb stehe bei der Mehrheit der Menschen das Fühlen, Denken und Handeln im Zeichen der Unterordnung. Diese habe nur durch Belohnung oder Strafe durch eine Autorität erzwungen werden können. «Autorität ist daher eine zentrale geschichtliche Kategorie.»10
Die Autoritätsgläubigkeit, die zur Aufrechterhaltung der bestehenden gesellschaftlichen Ordnung nötig sei, werde vor allem durch Familie, Schule, Kirche, Religion und Philosophie in die Gemüter der Menschen eingepflanzt, sei es als Glaube an die Autorität des Vaters, als Glaube an die Allmacht Gottes oder als Glaube an ewig gültige metaphysische Prinzipien, denen der Mensch und die Gesellschaft unterworfen sei.
Die Familie ist für Horkheimer «eine der wichtigsten erzieherischen Agenturen»,11 die das Kind bereits im zartesten Alter daran gewöhne, sich der Autorität des Vaters unterzuordnen. Das Kind habe grundsätzlich Gehorsam zu üben und die ihm auferlegte Pflicht zu erfüllen. «Der Eigenwille des Kindes soll gebrochen und der ursprüngliche Wunsch nach freier Entwicklung seiner Triebe und Fähigkeiten durch den inneren Zwang zur unbedingten Pflichterfüllung ersetzt werden.»12 So erziehe die Familie «zum autoritären Verhalten in der Gesellschaft»,13 das nötig sei, um die von der bürgerlichen Gesellschaft erzwungene Über- und Unterordnung aufrechtzuerhalten.
Dieses Verhältnis von Über- und Unterordnung sei in der «patriarchalischen Kleinfamilie» durch die Rolle des Vaters gegeben. «Er ist Herr im Haus, weil er das Geld verdient oder wenigstens besitzt»; «der Umstand jedoch, dass in der normalen bürgerlichen Familie der Mann das Geld, diese Macht in substantieller Form, besitzt und über seine Verwendung bestimmt, macht Frau, Söhne und Töchter auch in der neueren Zeit zu den «Seinen», gibt ihr Leben weitgehend in seine Hand, zwingt sie zur Unterordnung unter Leitung und Befehl».14 Horkheimer spricht von der daraus resultierenden «Verzweiflung von Frauen und Kindern», dem «Raub an ihrem Lebensglück», von der «materiellen und psychischen Ausbeutung» infolge «der ökonomisch begründeten Vormachtstellung des Vaters».15
Und weiter: «Die Monogamie in der bürgerlichen Männergesellschaft setzt die Entwertung des Genusses aus reiner Sinnlichkeit voraus.»16 So erzwinge die Familie - und hier knüpft Horkheimer an Fromms triebpsychologische Studien der 20er und 30er Jahre an - die Unterdrückung der Sexualität, die es von der patriarchalischen Struktur und Moral der bürgerlichen Kleinfamilie zu befreien gelte.
Wir sehen bei Horkheimer bereits alle Kampfthemen des Neomarxismus angesprochen, die bis in unsere heutige Zeit hineinwirken: Die Rede von der «Männergesellschaft», «Unterdrückung der Frau», «sexueller Ausbeutung», «patriarchalischer Kleinfamilie» als «erzieherische Agentur» des Kapitalismus, Unterdrückung des «Genusses aus reiner Sinnlichkeit» usw. Daraus folgten Forderungen wie Auflösung und Ersatz der patriarchalischen Kleinfamilie durch andere Lebensgemeinschaften, Emanzipation der Frau, verstärkte Erwerbstätigkeit der Frau (zwecks Aufhebung der ökonomischen Abhängigkeit), Recht auf ausserehelichen Geschlechtsverkehr und sexuelle Befreiung ganz allgemein, antiautoritäre Erziehung, Kampf gegen die bürgerliche Moral, gegen die abendländisch-christliche Kulturtradition, Kampf gegen Autoritäten in Schule, Kirche, Gesellschaft und Staat.
Der einzelne Mensch sollte so aus den Bindungen an Familie, Tradition, Religion und kulturelle Werte herausgelöst werden; denn die «Kritische Theorie» sah in ihnen nur Ketten, durch die jeder an das verderbte System gekettet sei.
Nach dem gleichen Schema, mit dem Horkheimer die Institution Familie und die tragenden Werte der abendländisch-christlichen Kultur einer Radikalkritik unterzieht, geht er auch gegen Wissenschaft und philosophische Tradition vor. Sein 1937 veröffentlichter Aufsatz «Traditionelle und kritische Theorie»17 zielt darauf ab, Akademiker und Intellektuelle «aus den Fesseln» ihres falschen, an die Tradition gebundenen Denkens zu lösen. Als «traditionelle Theorie» fasst Horkheimer alle philosophischen Ansätze seit der Antike zusammen, die sich auf objektive Aussagen, die (menschliche) Natur und absolut gültige Werte berufen.
Die «Kritische Theorie», ein «Tarnbegriff» für Marxismus, lehnt alle objektiv gültigen Werte und Wahrheiten ab. Diese seien immer nur historisch bedingt und relativ.
itt van magyar plusz szöveg: egyes népek nomád életmódja…; 29.o. 3. bekezdés
In schlechten Verhältnissen könne nur falsches Bewusstsein entstehen. Was als ewig gültig ausgegeben werde, verewige nur die schlechten Verhältnisse. Die «kritische Theorie» entlarve dies als Lüge und mache damit den Weg frei, aus dem falschen Bewusstsein herauszutreten, die wahren Ursachen der schlechten Verhältnisse zu erkennen und die «Herrschaft der Wirtschaft über den Menschen» zu überwinden. Das ist Marxsche Dialektik pur, getarnt als «kritische Theorie».
Ganze Studentengenerationen bekamen die «Traditionelle und kritische Theorie» in den 60er und 70er Jahren
Lovas cikkébôl kimaradt a 70-es évekre való hivatkozás
als Pflichtlektüre vorgesetzt. Die Marxschen Kampfbegriffe werden ausgetauscht: «Revolution» heisst jetzt «Negation des Bestehenden».
itt egy saját mondat következik: Lázadjunk az ellen, hogy nincs mi ellen lázadnunk!”…
Die «Diktatur des Proletariats» ist zur «Vergesellschaftung» des Menschen geworden, «Kommunismus» zu «vernünftige Gesellschaft».
Lovas cikkébôl kimaradt a bekezdés utolsó mondata: Als ob nicht schon in den 30er Jahren die Greuel der kommunistischen Diktatur deutlich gewesen wären!
A negyedik rész közvetlenül ezután kezdôdik (az eredeti német cikkben ez új bekezdés, de semmiképp nem hangsúlyosabb
Bevezetés Die «Kritische Theorie» tut aber geschickt so, als stünde sie in der philosophischen Tradition seit der Antike, obwohl sie mit allen Grundlagen gebrochen hat. Sie behauptet - Marx folgend -, wahre Vernunft, Freiheit und Humanität, von der die bisherigen Philosophen nur geredet hätten, seien erst nach der Revolution in einer klassenlosen Gesellschaft praktisch möglich. In diesem Sinn, so Horkheimer, «bewahrt die kritische Theorie über das Erbe des deutschen Idealismus hinaus das der Philosophie schlechthin».18 Die «Kritische Theorie» entspreche dem Denken von Platon und Aristoteles, weil sie den Menschen in der Totalität der gesellschaftlichen Verhältnisse einordne und nicht einzelwissenschaftlich fragmentiert betrachte. Sie stehe in der Tradition des Deutschen Idealismus seit Kant und habe diese weiter entwickelt.
Törzs Dabei könnte der Gegensatz nicht grösser sein: Platon und Aristoteles gehen von der Natur des Menschen aus. Marx und die «Kritische Theorie» leugnen die Natur des Menschen. Der deutsche Idealismus, Goethe, Schiller und Humboldt waren angewidert vom Terreur der zweiten französischen Revolution und der Diktatur Robbespierres. Marx sah sich in der Tradition der Jakobiner.
Solche Vermischungen der Marxschen Lehre mit völlig entgegengesetzten Geistesströmungen lagen ganz in der Strategie der Frankfurter Schule. Liberale kritische Akademiker begeisterten sich so für die Ideen und revolutionäre Strategie des Marxismus, weil sie anscheinend etwas mit Mitmenschlichkeit, sozialer Gerechtigkeit und kritischem Denken zu tun hatten. Die Berufung auf die besten philosophischen Traditionen sollte die Herzen der Intellektuellen ansprechen. Das alte Marxsche Ziel ist letztlich geblieben: Revolution und Diktatur. Dazu bedürfe es aber zunächst der «Aufhebung der gesellschaftlichen Verhältnisse, welche die Entwicklung gegenwärtig hemmen».19 Denn die sozialistische Revolution werde noch durch die tragenden gesellschaftlichen und kulturellen Institutionen gehemmt.
nincs új bekezdés Lovasnál
Die Studien über «Autorität und Familie» und der programmatische Entwurf einer «Traditionellen und kritischen Theorie» waren noch vor der Flucht aus Hitler-Deutschland im Entstehen begriffen. Sie wurden während des Exils in den USA weitergeführt und beendet.
Nach dem Krieg
Die Tarnung der revolutionären Strategie sollte Horkheimer nach dem Zweiten Weltkrieg konsequent fortsetzen. 1948 reiste er mit finanzieller Unterstützung der Rockefeller Foundation nach Deutschland, um - wie er Marcuse anvertraute - herauszufinden, ob es «drüben ein paar Studenten und sonstige Intellektuelle gibt, auf die man nachhaltigen Einfluss in unserem Sinn üben kann».20 Offiziell deklarierte er als Ziel, durch Vorlesungen über «Sozialphilosophie» «zur Umerziehung der deutschen Jugend beitragen zu können» und «sie mit den Ideen des Individuums und des autonomen Subjekts vertraut zu machen». Er wolle so die «Mitarbeit Deutschlands am Aufbau eines friedlichen, geeinten Europa» und die «Wiedereinbindung Deutschlands in die wissenschaftlich-intellektuelle Weltgemeinschaft» fördern ezt kicsit rövidítette.21 In Wirklichkeit war das subversiv revolutionäre Ziel der «Kritischen Theorie» die «Aufhebung der gesellschaftlichen Verhältnisse» in «unserem Sinn».
Den wohl schwersten Schaden unter den Intellektuellen dürfte die «Kritische Theorie» mit ihrem Vorwurf angerichtet haben, im Wissenschaftsbetrieb der heutigen Gesellschaft könne kein Fachwissenschaftler wirklich kritisch denken, es sei denn er sei Marxist. Hier hat das 68er Schimpfwort seinen Ursprung, der traditionelle Wissenschaftler sei ein «Fachidiot», der nicht erkenne, welchen gesellschaftlichen Interessen seine Forschung diene und wo die gesellschaftlichen Ursachen aller Probleme lägen. Die herrschende Wissenschaft sei die Wissenschaft der Herrschenden. Dieser Gedanke steht im Zentrum der «Kritischen Theorie».
Kritisch könne nach Horkheimer der Wissenschaftler nur werden, wenn seine Wissensproduktion «mit dem Kampf um bestimmte Lebensformen in der Wirklichkeit zusammenfällt». Bei Marx hatte es geheissen, dass der Mensch nur im Kampf auf der richtigen Seite der Barrikade richtiges «praktisches» Wissen erwerben könne.
Für Marx wie für Horkheimer gehe die «alte Welt an einem überholten wirtschaftlichen Organisationsprinzip zugrunde». Das bewirke einen kulturellen Verfall. Heute beherrsche die Wirtschaft den Menschen, weil die Produkte nicht in den Händen der Gesellschaft liege. Die Wirtschaft sei daher der Hebel zur Umwälzung. Die Veränderung einer Gesellschaft umfasse aber auch die Kultursphäre. In der zukünftigen «vernünftigen» Gesellschaft des Kommunismus müssten die Menschen daher nicht nur die Herrschaft über die Wirtschaft, sondern auch über ihre gesamten Beziehungen errungen haben. l
idáig a német cikk; itt kezdôdik Az elit Adorno-szekció
most már végképp nem értem.
Az utóbbi időben mindig előjössz a románokkal, amikor reagálsz valamelyik hozzászólásomra.
Áruld már el, mi közöm nekem Europa egyik legszornyebb, valaha is letezett soviniszta, despota rendszeréhez? Nem ott éltem, nem ott nőttem fel, stb. stb. (ld. mint lentebb).
Amúgy pedig megbízható forrásból tudom, hogy gyűlölöd a románokat...
Csókoltatlak.
ui.
Márai saját magát tiltatta le - ő nem járult hozzá, hogy amig Magyarországon kommunizmus van, a művei megjelenjenek.
A többit az adott topikban megválaszoltam.
Ami pedig a "baloldali, ellenzeki rasszista politikusokat es kijelenteseket" illeti, ezeken kivül még nagyon sok mindent mást se ítéltem el - ha nem tűnt volna fel, általában tartózkodom az aktuálpolitikai események kommentálásától. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem róluk, és ha majd úri kedvem úgy tartja, véleményemet megosztom a többi olv.társsal.
Az Almaitallal kapcsolatban mondottakat továbbra is fenntartom.
Továbbra is várom, hogy konkrétan idézz tőlem egyetlen hozzászólást is, amiben őt "antiszemita, nogyulolo, MSZMP-s gyerekgyilkos, bolti tolvaj, imperalista, etc." nevezem ezekkel a szavakkal (lehet külön-külön is). Nem én vagyok az, aki olv.társait bármilyen módon cimkézné.
"Amúgy meg mit vártál? Hogy majd a Lovas félbeszakítsa a nyaralását"
Lovas most a szoclibek penzen nyaral egy oceanparti kis szigeten. Majd visszajon, (tenyleg, nem akarod beperelni? :DDD ( es utana gondolom megy tovabb az asszonnyal ujabb nyaralasra. Meg nehany foldresz hatravan: a szoclibek tartsak csak keznel a bukszajukat! ;)
"Messire drága, a romángyűlöletedet ne rajtam vezesd le"
Termeszetesen kikerem magamnak es visszautasitom ezt a ragalmat. Ha neked Europa egyik legszornyebb, valaha is letezett soviniszta, despota rendszerenek biralata "romangyulolet", akkor nem vagy egeszseges es vitakepes.
Arra persze - szokas szerint - nem valaszoltal, hogy mikor itelted el a baloldali, ellenzeki rasszista politikusokat es kijelenteseket. Ilyet ugyanis az indexen nem tettel.
"Az egyéni lustaságról volt szó és arról, hogy ezt nem kellene a Kádár-rendszer nyakába varrni."
Csusztatsz, mint egy Scinteia-vezercikk. Abban a topikban azt a valotlansagot alitottad, hogy a magyar irodalom otthon vagy kulfoldon elo nagyjai (pl. Marai) nem voltak teljes, vagy reszleges cenzura (Illyes) alatt.
"Hol és mikor állítottam, hogy Almaital "antiszemita, nogyulolo, MSZMP-s gyerekgyilkos, bolti tolvaj, imperalista, etc."
Minden itteni hozzaszolasod Almaital eziranyu b@sztatasara iranyul.
a romángyűlöletedet ne rajtam vezesd le, mert mint már néhányszor próbáltam neked megmagyarázni, csak a nevem román, amúgy magyar vagyok. Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, egyetemre, itt dolgozom. De úgy látszik neked mindent többször kell elmondani... :)))
És tudod mit: ha ez neked örömet okoz, vezesd le továbbra is rajtam...
Hol beszéltem én a társadalom bűnösségéről?
Az egyéni lustaságról volt szó és arról, hogy ezt nem kellene a Kádár-rendszer nyakába varrni.
Mi köze ennek Szálasihoz vagy akárki máshoz?
Továbbá:
Hol és mikor állítottam, hogy Almaital "antiszemita, nogyulolo, MSZMP-s gyerekgyilkos, bolti tolvaj, imperalista, etc." (habár saját bevallása szerint " fikáztam mindent és mindenkit (köztük a nôket és a zsidókat is) az elsô 100-200 hozzászólásban" - ld. 60. sz. hozzászólást, tehát ha valaki antiszemitizmust tételez fel Almaitalról, mondjuk úgy, hogy lenne rá némi alapja ... mint ahogy az is tény, hogy az utóbbi időben valóban nem volt ilyen jellegű hozzászólása).
A téma pedig, kedves Messire, nem a "zsidózás" (legalábbis részemről), hanem, hogy valaki - legyen az Almaital vagy bárki más -, aki saját bevallása szerint rühellte a Kádár-rendszert és Kádárt egy tömeggyilkosnak tartotta, bevallottan karrierizmusból belép a Kádár-féle MSzMP-be és ezzel hozzájárult a rendszer álságos legitimizációjához, ne bolsizzon és komcsizzon, mert úriember ilyet nem tesz ( ld.mint lentebb, 58., 34. és 31. hozzászólás).
Talán két megjegyzést tudok ehhez érdemben hozzáfűzni:
1. rólam még soha, senki még csak fel sem tételezett olyasmit IRL (talán az Internettón/Indexen sem), hogy bármiféle rasszizmust jóváhagynék, netán támogatnék. Emiatt nem is éreztem szükségét, hogy igyekezzem személyektől elhatárolni magam az általad említett esetekben. Gyakran úgy érzem, hogy az elhatárolódás számomra kifejezetten lealacsonyító lenne. Még megkérdeznék az emberek, ohgy "vajon miért határolódik el ez a Júzer ilyen gyorsan? Biztos vaj van a fején..." :) Vedd úgy, hogy minden ilyesmit - A Népszabadság 1989.-es számát, Thürmert, a BIT-eseket is (Németh-et már nem is emlíem) - elítélek.
2. sok egyértelműen, vagy csak sejtetőleg rasszista hozzászólást ignorálok; sőt, ez kifejezetten jellemző rám. Egyszer-kétszer kivételt tettem - ezek hangulatfüggő dolgok. A szóban forgó asztaltárs (első X száz) hozzászólását nemcsak helyenként rasszistának, sovinisztának, de ellentmondásosnak, ha úgy akarod: "kettős mércével" operálónak (bár nekem nem tetszik ez a szemlélet) tartottam, és nagy késztetést éreztem éppen, hogy a véleményemet leírjam. Nem biztos, hogy kellett volna...
Macskakorom irta: "ha figyelmesen végigolvastad volna azt a topikot, én arra próbáltam rámutatni, hogy a Messire által példaként felsoroltszépirodalmi olvasmányokhoz hozzá lehetett férni (antikvárium, könyvtár)"
Ami tovabbra is valotlansag: en elhiszem, hogy roman mercevel nalunk valosaggal tombolt a sajtoszabadsag es a cenzura nem voltan olyan eles, mint pl. a naci Nemetorszagban, vagy a bolsevik-soven Romaniaban, de keretik objektiv szemszogbol nezni a kadar-aczeli viszonyokat.
"Vagyis csak arra próbáltam rámutatni, hogy sok mindent - joggal - rá lehet kenni a Kádár-rendszerre, de a saját lustaságunkat, hogy meg se próbálunk utánajárni a dolgoknak, talán ne próbáljuk a rendszer bűneként beállítani, mert sajnos az csakis a mienk."
Ezt a Szalasi-idokrol is jegyezzuk meg akkor, mert ha a te mondatod igaz, akkor ennek is igaznak kell lennie. (Bar szerintem egyik rezsimben sem volt alapvetoen bunos a tarsadalom...)
Node a lenyeg az, hogy ez a topik is kezd szokasos cuclib onania jelleget olteni, s ezuttal a tema (mi mas lenne?) a zsidozas. Valami elkeseredett stilusban es a hit gyuleveszekre jellemzo hangyaszorgalommal probaljatok itt bebizonyitani, hogy Almaital mekkora antiszemita, nogyulolo, MSZMP-s, gyerekgyilkos, bolti tolvaj, imperalista, etc. Pedig hiteltelen az igyekezetetek. Kedves Juzer, kedves macskakorom, melyik hozzaszolasotokban iteltetek el a valodi, baloldalrol jovo rasszimust? Hanyszor iteltetek el Nemeth Sandort rasszimusaert? Hogyan hihetne az ember nektek akkor, ha csak az egyik oldalra vagytok erzekenyek?
Vegul pedig kedves Almaital: enyhen szolva nem szerencses leirni olyasmit, (plane teljesen tevesen Bayerra hivatkozva!) hogy "zsido AVH" - mert ugyan a magyar Gestapoban tenyleg nagy aranyban voltak zsido szarmazasuak, de azoknak az allatoknak, sem a magyarsaghoz, sem a magyar zsidosaghoz nem volt igazi kozuk: ok mindenkit vertek es nem tettek szarmazasi alapon kulonbseget. Mind magyarnak, mind zsidoknak sz@rok voltak, korulbelul ugy, mint akik ma visszaelnek az antiszemitazas bunkosbotjaval. Nem helyeslem, sot ostoba megjegyzesnek tartom, hogy Fekete Janos szarmazasat is folemlitetted. Ezek a mondatok persze nem feledtetik, hogy hol is vannak valojaban az antiszemitak (H. Gyulekezete, Nepszabo) de teljesen foloslegesek es semmilyen szin alatt nem vallalhatoak. Ugyhogy te is gondolkodj el egy kicsit.
Talán abban reménykedett, hogy más nem néz utána...
Egyébként tényleg elég nagy slendriánság a részéről, ha tényleg ez a helyzet.
Amúgy meg jár az indexre, még topikot is nyitott arról, hogy hivjuk meg Székely Kecskés Jánost - aztán meg majd jön a Demokrata összes többi háziszerzője... ha ugyan még nincsenek itt
utóbbit persze csak a rosszmájúság mondatja velem :)))
Lovas nem jár az indexre (ebben neki van igaza...). Csak bizonytalan vagyok magamban, mert azt, hogy egy más által írt tanulmány határozottan olyan kontextusban szerepel a lapban (ld. a bevezető megfogalmazásai), mintha saját mű lenne, elképzelhetetlennek tartanám tőle. Tudja, hogy nagyon lesik minden mozdulatát...
Jelentem: megnéztem, és triubáltam kon egy hozzászólást.
Amúgy meg mit vártál? Hogy majd a Lovas félbeszakítsa a nyaralását és sűrű fejrehamuszórás közben elvonul a Mea Culpába?
Én nem találtam Bimbum hozzászólásai között olyat, ami Kunt vagy Kádárt élteti.
Az, hogy megemlítette, hogy a szocializmusnak is voltak pozitív vonásai, még nem tartozik ebbe a kategoriába (vö. Hitler alatt is épült-szépült Németország - de milyen áron? na ugyanez áll Magyarországra és a többi szocilaista országra) és ettől még semmiképp sem "bolsi" valaki.
ha figyelmesen végigolvastad volna azt a topikot, én arra próbáltam rámutatni, hogy a Messire által példaként felsorolt szépirodalmi olvasmányokhoz hozzá lehetett férni (antikvárium, könyvtár). Ezt továbbra is fenntartom.
Azt nem állítottam, hogy nem volt cenzúra, hogy politikai irodalomhoz korlátlanul hozzá lehetett férni.
Vagyis csak arra próbáltam rámutatni, hogy sok mindent - joggal - rá lehet kenni a Kádár-rendszerre, de a saját lustaságunkat, hogy meg se próbálunk utánajárni a dolgoknak, talán ne próbáljuk a rendszer bűneként beállítani, mert sajnos az csakis a mienk.
Amúgy valóban nem vagyok elfogulatlan (senki sem az! mért pont én lennék a kivétel?), de ezzel szemben nem komcsizok-bolsizok-fasiztázok stb. stb. úton-útfélen.