nézzed meg a mostani tanárt és érdeklődjél utána, hogy ki jön jövőre. aztán a számodra szimpatikus tanerőhöz igazítva eldöntöd, hogy iskolaérett a gyereked, vagy sem.
azon túl, hogy az iskolaérettség még nem feltétlenül jelent szociális érettséget. így a gyerek könnyen kiszorulhat a közösségből, hacsak nem egy akarnok típus.
nagy dilemmában vagyok, szívesen veszek véleményeket! Írtam már, hogy az áprilisban hatéves nagycsoportosomat az ovival közösen még egy évre vissza akartuk tartani. Bár ők maguk modták, hogy viszont a Waldorf milyen jó lenne neki, pont neki való, erre én mondtam, hogy az sajnos hét évesen kezd. Szentül hittem, hogy ha az ovi négytől hétig tart, akkor nyilván ez után iskolaérett a Waldorf-gyerek :) Most viszont volt egy nyílt nap a budaörsi suliban, ahol is kiderült számomra, hogy egy fenét, már a hagyományos oviban hatévesen "végzettek" is mehetnek. Itt jön a dilemmám: az iskolaéretlenségét a hagyomáyos sulikhoz képest állapítottuk meg az ovival együtt: a hajtás, a stressz, a verseny a sok hét-nyolc éves visszatarottal, az ötször 45 perces órák, a négymillis sávokba betűk préselése, nulla mozgás szünetben (egyik suliban pl konkrétan ki is mondták, hogy a yerek a mozgásigényét élje ki az oviban, mert itt ezt már nem lehet - a napi tesióra egy tök más tészta) stb. Na de egy Waldorf az már tök más tészta! Itt figyelembe lenne véve, hogy visszahúzódóbb, nem produkálja magát, lehet nagyban rajzolni, írni, az egész testükkel tanulnak mindent, nem végig egy padban ülve, stb... Erre valószínűleg elég érett lenne. Most az a dilemmám, hogy megpróbáljuk-e ezt idén, vagy mégis maaradjon még egy évet oviban? Az ovit nagyon szereti, de új óvónéniket kapna az új csoportban, akik nekem annyira nem jönnek be, a régi csoportból a legjobb barátja mégsem marad, csak hat gyerek összesen. Nem tudom, melyik lenne szerencsésebb :((( Igazából most van ő ott, hogy kezd kinyílni, jobban megmutati magát, oldódni, stb, de az az érzésem, hogy ezt egy waldorf suliban is nyugodtan megtehetné. nem tudom, így mennyire lenne értelme visszatartani.
Amúgy meg nyolcadikig is azokat a tárgyakat tanítja az osztálytanító, amikhez úgy gondolja, "hozzá tud szólni", a többinél szaktanárok segítik a munkáját.
Ez az osztálytanító-elvet, mint olyat nem érinti sztem. Miközben bent van egy szaktanár, mondjuk kémiaórán, az oszt.tanító akkor is ott van, és nem megy közben máshová órát tartani. (Ami persze neki másik harminc gyerek megismerését is jelentené.)
Én csak a saját nevemben tudok beszélni: emberileg nem vagyok tökéletes, és bátrabban kormányoznék osztályfőnökként egy osztálynyi diákot 4 évig, mint 8-ig. (Ami a szakmai részét illeti: valamokkával értek egyet, azzal szeret foglalkozni az ember, aminek "mestere", tehát jobbnak tartanám a magam számára az állami iskola rendszerét: egy tanárnak van 2 esetleg három tárgya, amit tanít.)
Persze ez azzal is jár, hogy más osztályokban is kéne a tárgyaimat tanítanom. Erre lenne jó vmi. vizsgálatot olvasni: mi az a gyerek-létszám, amit még hatékonyan, de a személyességet megőrizve taníthat egy tanár? Illetve biztos vannak módszerek, amik az ebből fakadó problémákat csillapítják.
Ez egy Waldorf-osztálytanítónak nem olyan égető probléma, nyilván.
Azt szokták mondani a Waldorf-tanárképzésen, hogy a belső munka, amit mondjuk a 8.-os kémia-tananyag elsajátítása közben végzel, megtérül. Biztos van ebben igazság, és egyébként biztos egy nagy "kaland", ahogy 8 évig végigkíséred a tanítványaidat, látod, ahogy felnőnek.
Kérdezd meg rizsa hozzászólót, ő mennyit tudna mesélni mondjuk az alkánokról a csemetéjének, esetleg mennyi segítséget tudna nyújtani egy olyan kémiai feladatban, ahol a Boyle-Mariott törvényt kell felhasználni:D Neki üzenem, hogy ez nem lekicsinylés.
Mondtam én ennek az ellenkezőjét? :)
Egyébként engem nem egy 10.-es, de egy hatodikos reál-érdeklődésű diák lenyomna szerintem a természettudományos tárgyakban. Vagy idegen-nyelvben egy jól beszélő.
Egyszerűen tény. Én meg az ő szakterületéhez volnék vélhetően teljesen satu.
Bár az irodalmat, törit könnyebb bemagolni, de ahhoz is kell egy érzék meg elmélyülés, ez igaz.
Félreértettél, én nem a Waldorf ellen/mellett szóltam most:) Más kérdés, hogy ha előbbi hozzászólásokban nem írták volna le, hogy az osztálytanító azokban a tárgyakban segítséget kér, amikhez nem ért, akkor azt azért nem hagytam volna vélemény nélkül:)
Azzl a kommenttel kapcsolatban, amire válaszoltam csak furcsálltam, hogy egy szülő a gimnazista gyermekét olyan tárgyakra is "oktatja", amikben nem kielégítően járatos. Aztán meg csodálkozik, hogy a gyerek össze van zavarodva, hogy a tanár valamit picit másképp magyaráz el, és akkor most mi van.
Kilencediktől a Waldorfban is szaktanárok vannak, az osztálykísérő is a saját szakját tanítja. Amúgy meg nyolcadikig is azokat a tárgyakat tanítja az osztálytanító, amikhez úgy gondolja, "hozzá tud szólni", a többinél szaktanárok segítik a munkáját.
De gimnáziumban én biztos nem merném felvállalni (ha mondjuk humán tudományok területén dolgoznék), hogy megtanítsam neki a női nemi ciklust. Vagy esetleg elmagyarázzam az elektronpályák kiépülését az atommagok körül. Kérdezd meg rizsa hozzászólót, ő mennyit tudna mesélni mondjuk az alkánokról a csemetéjének, esetleg mennyi segítséget tudna nyújtani egy olyan kémiai feladatban, ahol a Boyle-Mariott törvényt kell felhasználni:D Neki üzenem, hogy ez nem lekicsinylés. Egyszerűen tény. Én meg az ő szakterületéhez volnék vélhetően teljesen satu.
Annak meg nem sok értelme van, hogy te most akkor elölről kezded megtanulni a 10-es tananyagot, meg elolvasod. Mert azt a gyereked is meg tudja csinálni:) Lehet régimódi vagyok, de én abba nem "pofázok bele", amihez nem értek magabiztosan.
Arról nem is beszélve, hogy a gyerekben ki kell alakulnia egyfajta alkalmazkodóképességnek is.
Ezért jó pl, ha viszonylag (nem csecsemő) pici korától mással is van, nem csak a szüleivel. Pl. nagyszülőkkel. Megtanulják, hogy bizonyos dolgok másnál másképp vannak. A nagyinál lehet tv előtt enni, de otthon nem. A nagyi nem enged fára mászni, de a papa igen stb.
A sulban I. néni szigorúbb, mint D néni, stb.
Ha leveszed a szélsőséges eseteket, (pl fizikai és lelki agressziót,) akkor a több tanár olyat is ad a gyereknek, ami mondjuk így nem iskolai anyag, de az életben nagyon hasznos tudás. Magabisztosabbak lesznek idegen helyzetben.
És mielőtt megkapnám a magamét: nyilván nem a fél évenénti/évenkénti tanítócserére gondolok.
az en fiam pl a pedagogusok szemelyenek allando valtozasaval kuzd. az egyik elment nyugdijba, a masik intezmenyvezeto lett, es mar a negyedik tanerot fogyasztja 3 ev alatt.
Pont erről írtam az előbb, hogy mi van, ha nem Waldorf suliba jársz, és több oktatód is van? Jó lenne tudni, mi az a természetes határ, amit az ember még gond nélkül elviselhet, ha váltogatják egymást a tanarak az osztályban?
mint írtam, a bothmert, éneket, nyelvórákat, euritmiát, kézművest, festést, kézimunkát más tantja, a főtanítási óra, az tutira az osztálytanítóval van.
Ezt én is említettem lentebb, és ezzel kapcsolatban még ez jutott eszembe: Ha nem is Steiner, de a Vekerdy szokta az "érzelmi számtant" emlegetni, ami azt jelenti, hogy lelki megterhelést jelenthet a tanító néninek, ha párhuzamosan két osztályban kell tanítania a saját tárgyait, legalábbis volt egy ilyen divat egy időben.
Ennek az állami iskolában nagyobb a veszélye, vagyis annak, hogy egy tanár túl sok osztályt kaphat egy évben, nem tud úgy odafigyelni a gyerekek személyiségfejlesztésére.
Elvileg a Waldorfban, ha az osztálytanítót nem is, de a bothmer-, ének-, nyelv-, euritmia-, kézműves-, festés-, kézimunkatanárokat ugyanúgy fenyegetheti a kiégés veszélye, mert több osztályt is tanítanak. Nem is beszélve a Waldorf óvónőkről, akik csak 3 évig vannak egy-egy gyerekkel.
Szóval ez egy ellentmondás a Vekerdy "érzelmi számtan"-elméletében szerintem.
Valahogy úgy vannak az osztálytanítóval, mint a pótanyjukkal, akinek nyíltan, szabadon elmondhatják a véleményüket, megérti őket, de nem tetszését is bátran kifejezi.
megbélyegzés pedig ismeretlen fogalom a w sulikban.
Szerintem nem a Waldorf tanárokkal van a baj, akik nyilván a legjobb tudásuk szerint próbálják végezni a munkájukat, szeretik a gyerekeket, ezt választották hivatásuknak.
Én azt írtam, hogy az elmélettel nem értek egyet: Rudolf Steiner (bemondása alapján) szerint egy embernek kell az osztály élén állnia, mert azt reprezentálja, hogy egy ember képes elsajátítani megfelelő szinten a világ tudományait. Az én tapasztalatom ezzel szemben az, hogy kis részsikerekei vannak egy embernek egyes területeken, és azt belerakja a közösbe, és a többiekkel összehoznak valamit.
Nagyon tisztelem a Waldorf tanítókat, de én személy szerint nem vennék magamra olyan felelősséget, hogy az elkövetkező nyolc évben én leszek egy kis gyerekcsapat vezetője, én leszek a példakép. Lehet, hogy ez nekik nem gond, én saját képességeimet ismerve mondom ezt :), nem tartanám magam elégnek a feladatra.
Ebben jobban tetszik az állami iskola gyakorlata, ahol a két tanító néni alsóban összedolgozik.
Szerintem ebben a rendszerben nagyon benne van az, hogy ezen elcsússzanak egy gyerek tanulmányai, elvégre a tanárok nem szentek. Mindig is lesznek kedvenceik és feketebárányaik.
Bizony, nálunk is az egyik tanítónőnk nagyon katonás volt, féltünk tőle. Ezért volt jó, hogy ketten voltak, váltották egymást.
El sem tudom képzelni, hogy működhet ez a rendszer.
Csak tippelek: kevés Waldorf suli van, ismerik egymást a tanárok és a szülők, egy üvöltözős, pofozkodós antipedagógus nem sokáig maradna meg a rendszerben.
egyébként nem egy ember, mint írtam, a bothmert, éneket, nyelvórákat, euritmiát, kézművest, festést, kézimunkát más tantja, a főtanítási óra, az tutira az osztálytanítóval van. a bizonyítványba ugyanúgy ír a többi tanár.
lehet, hogy ufopisztikusan hangzik, de én azt láttam, tapasztaltam, hogy azoknak a gyerekeknek, akik nem mennek el egy hónap után (ritka az ilyen, de van), szóval azoknak bejön az osztálytanító. Tudom, ismerem, megtapasztaltam a különbséget a hagyományos és a w között, van rálátásom. Ha nem tetszik vmi az egyik gyerekemnek a tanító aznapi munkája során, kicsit morog, de eszébe nem jutna rosszakat mondani rá, vagy bírálni, kritizálni. Ez a kijelentés a többi tanárra már nem igaz (ének, bothmer, nyelvórák). Valahogy úgy vannak az osztálytanítóval, mint a pótanyjukkal, akinek nyíltan, szabadon elmondhatják a véleményüket, megérti őket, de nem tetszését is bátran kifejezi.
megbélyegzés pedig ismeretlen fogalom a w sulikban.
Ez nekem is meglepetés :O El sem tudom képzelni, hogy működhet ez a rendszer. Nem azért, mert a tanár nem tudja megtanulni az összes tantárgyat, hanem ahogy te is mondtad, egyetlen emberen múljon a gyerekek nyolc éve? Arra gondolok most, hogy az emberek különbözőek, van, akinek valaki szimpatikus, más meg taszítja, most akkor ha egy gyerekkel nem jönnek be egymásnak, akkor az megbélyegzi a gyerek teljes általános iskolai életét? Hány olyan tanárom volt nekem is, akitől a hideg is kirázott, vagy akik beskatulyáztak, és emellett kellettek azok is, akikkel meg tudtuk értékelni egymást. Szerintem ebben a rendszerben nagyon benne van az, hogy ezen elcsússzanak egy gyerek tanulmányai, elvégre a tanárok nem szentek. Mindig is lesznek kedvenceik és feketebárányaik. És még az sem opció, hogy ha mellélőttél, akkor átmész másik osztályba, netán másik suliba :(
konkretan bajom nekem sincs egyik modszerrel sem. mindenkinek mas jon be. az en fiam pl a pedagogusok szemelyenek allando valtozasaval kuzd. az egyik elment nyugdijba, a masik intezmenyvezeto lett, es mar a negyedik tanerot fogyasztja 3 ev alatt.
siman magyarazok kemiat, biologiat, biokemiat, foldrajzot, nyelveket es torit.
Ez lehet, de én akkor is azt mondom, hogy nincs bajom azzal, hogy voltak szaktanáraink az ált. suliban, és ezt most elsősorban emberileg értem, több ember= több tapasztalat, persze nem állandóan cserélődő tanerőkre gondolok!, hanem B. bácsira, aki a fizikát vagy M. nénire, aki a törit tanította.
"Nekem ez olyan szempontból tetszik, hogy nincs kikötve, hogy te most csak 3-4 évig viheted az osztályodat, mint az államiban. Ha egy tanítónő taníthatja a tárgyát hatodikig, akkor miért ne lehetne osztályfőnök is addig? (pláne, ha van kedve)."
helyesen:
Nekem ez olyan szempontból tetszik, hogy nincs kikötve, hogy te most csak 3-4 évig viheted az osztályodat, mint az államiban. (Igaz, a Waldorban meg az van kikötve, hogy 8 évig össze vagy kötve az osztályoddal, akkor is, ha nem értesz a nagy "ló" kamaszokhoz :), én pl. ilyen vagyok, a kisebb gyerekekkel találom meg a hangot jobban.)Ha egy tanítónő taníthatja a tárgyát hatodikig, akkor miért ne lehetne osztályfőnök is addig? (pláne, ha van kedve).
en a gimnazista masodikos gyereknek siman magyarazok kemiat, biologiat, biokemiat, foldrajzot, nyelveket es torit. nem fejbol kell tudni. akinek van oktatasi kepessege, az barmibol fel tud ugy keszulni, hogy nyolcadikig tanitson. azert az nem akademiai anyag.
Nekem ez olyan szempontból tetszik, hogy nincs kikötve, hogy te most csak 3-4 évig viheted az osztályodat, mint az államiban. Ha egy tanítónő taníthatja a tárgyát hatodikig, akkor miért ne lehetne osztályfőnök is addig? (pláne, ha van kedve).
Abban egyetértek, hogy ha egy Waldorf-tanítónak értenie kell a betűtanítástól a 8.-os kémiáig szinte minden főtárgyhoz, az azért elég nagy falat, pl. visszagondolok az ált. isk. tanáraimra: sztem. a jófej ofőnk, aki tanította a tárgyait, elég penge volt benne, de nem biztos, hogy jó lett volna, ha mindent tanít. A többi szaktanárunk is normális volt szakmailag és emberileg, (bár a rajztanár pikkelt rám, nemtom, miért, a tesitanár meg mindenkivel ordibált) :/, de őket se tudom csak EGY osztály élén elképzelni. Persze, fura így belegondolni, hogy addig az ofőnk más osztályokat tanított, de erről őt kéne megkérdezni, hogy ez érzelmileg megterhelte-e?
Még ehhez annyit tennék hozzá, hogy sok tanítóbácsi van a Waldorfban, ugye a 8 éves lekötöttség miatt, mert egy tanítónő, aki még szülni is szeretne, az nehezebben kötelezi el magát ennyi időre. Hogy ők mennyire érzik teljesíthetőnek a polihisztorságot, nem tudom, nyilván szeretik az állásukat, ha ott dolgoznak X éve.
Meg mondom, van olyan lehetőség, hogy átadsz epochákat egy nagyobb tudású kollegának, de akkor is ott vagy az órán, talán?, ezt nem tudom. Tehát én inkább nem a tudományágak elsajátítását látom furcsának (annyira), hanem, hogy EGY ember kezében van az egész osztály 8 évig. És ehhez nem polihisztornak, hanem szentnek kéne lenni minimum. :).
Jó, az államiban is egy osztályfőnök van, de az mégis más.
