Ez egy roppant érdekes probléma amit felvetettél, maga a példázat is frenetikus, eldobtam magam a röhögéstől. [Végülis, mit várjon az ember a puncik e jámbor kedvelőjétől? :-)] Bár nem vagyok jogász, de megpróbálom értelmezni a dolgot. Attól tartok, hogy a netes üzletkötések rettenetesen kiszolgáltatottá teszik a pitlák megrendelőket.
A szerződéskötés dolgait ResetGomb kartács igen jól érzékelte, és valóban az adott kormányrendelet vonatkozik erre.
Én viszont itt alapvetően hibás teljesítést alítok, amire a Ptk 305-311.§-ai vonatkoznak. Ami az igazi nehézséget illeti: szvsz az lesz, ha a szolgáltató nem ismeri el a hibás teljesítést, és perelni akarsz. Nem lesz egyszerű a bizonyítás.
Először is nincs hitelt érdemlő bizonyítékod, amely a szerződési akaratodat kifejezné. Ha igazán pitlák a szolgáltató, akkor a bizonyítási eljárás idejére már ki is cseréli a képed a boszorgánéra, és nyugodtan hivatkozhat arra, hogy bizony Te ezt választottad.
Elképzelhetőnek tartanám, hogy legyen minden ilyen webhelyen egy letölthető szerződésdokumentum, az illető hölgyemény fényképivel. Ezzel meg az a baj, hogy ilyet bárki tud csinálni. Aztán a boszorgánt rendeli meg a szolgáltatótól, és követeli a Claudia Schiffer féle szolgáltatást. Nem beszélve arról, hogy még be is perelheti a szolgáltatót, azon az alapon, hogy térítse meg neki a felhasznált Viagra árát is. Sőt nem vagyoni kárigénnyel is felléphet azon az alapon, hogy impotens lett a boszorgán látványától. Ez természetesen Rád nem vonakozik. :-)
Persze lehet valamilyen kóddal zárolni mondjuk az állományt, de hát olyan kód meg nincs, amit fel ne lehetne törni. Nno, azért tételezzük fel, hogy ott a megrendelő gépén van az állomány, és teszem azt bizonyítékként el is fogadják.
Újabb probléma merül fel. Hogyan bizonyítod, hogy nem a képen látott hölgyemény jött szolgáltatni? Legfeljebb úgy, hogy közjegyző jelenlétében lefényképezed. Ehhez viszont a vasorrú őnagyságának is hozzá kell járulnia, mert személyiségi jogok is vannak a világon. Nem beszélve arról, hogy a közjegyző igénybevétele igen alapost megdrágítja az aktust.
És mi van akkor, ha a randaság 20-évvel ezelőtti fényképe van a weboldalon? A személy stimmel, legfeljebb arra hivatkozik a szolgáltató, hogy régen frissítették az oldalt. Vagy adatátviteli hiba történt, ez utóbbiért már nem ő a felelős.
Felmerül a kérdés, hogy mi van akkor, ha a megrendelő rövidlátó, és izgalmábam félrekattintott, aztán télleg jogerősen érkezik a vasorrú?
Mivel esetünkben a szerződési akaratot szabad elektronokká konvertáljuk, jobb esetben valamilyen adathordozó felületén valamilyen technológiával tároljuk, mi a biztosíték arra, hogy ezt később a saját érdekei szerint nem manipulálja akár a megrendelő, akár a szolgáltató? Semmi.
Talán egy megoldás lenne jogi szemponból korrekt: ha létrehoznának valamilyen Központi Elektronikus Szerződési Akarat Nyilvántartó Informatiaki Hivatalt. Már a neve is pitlák. Ez viszont iszonyú drágává tenné az elektronikus szerződéseket, és ahogy a pitlák államot ismerem, minden átmenet nélkül adót vetne ki rá.
Pitlákiában is terjed az internet, a E-commerce. Egyre több internetes webáruház nyilik, egyre több szolgáltató vagy egyéb cég interneten teszik közzé szerződéses feltételeit, termékismertetőit, ajánlatait.
Egyre több szerződést kötünk kattintással, klikkentéssel. Ügyfélként egyre többen az interneten keresztül találkozunk a MATÁV, Microsoft, Internet szolgáltatók, webhelyszolgáltatók sőt ami legfontosabb kuplerájok ajánlataival.
A másik érdekes dolog amit megfigyeltem, hogy az ilyen webhelyek a legtöbb esetben hivatkozva a szerzői jogokra kifejezetten megtiltják az ott található HTML lapok, vagy egyéb dokumentumok letöltését.
Mondom a példát:
A kuplerájok, is e-commerce szolgáltatást inditanak.
A weblapjukon kinézek magan egy csodálatos, formás fenekű szőke bombázót.
Megrendelek egy órás full szerviz-t. ( minden formot rendesen kitöltök, SSL, digital signature, Payment gateway minden szuperül müködik)
És a végén megjelenik szolgáltatóként egy lógó csöcsű, vasorrú, randa ,vén, fogatlan boszorgán.
Miután előre kifizettem a szolgáltatást, reklamálni szeretnék mert nem boszorgán-t hanem egy Claudia Schiffer like erotic solution providert rendeltem.
Csak hogy törvénytisztelő Pitlák állampolgárként, nem töltöttem le a weblapon lévő ajánlatot, szerződést. ( Elolvastam a weblapon lévő fenyegetéseket, és tudtam hogy az illegális letöltésésért 2-8 év
börtönbüntetés is kapható. Miután nincs birtokomban a szerződés, ők meg akkor módositják a szájtjukat amikor akarják, hiába fordulok birósághoz hogy ehhez megtévesztettek, és kicsalták a pénzemet, kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.
Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy hát a szerencsétlen pitlák állampolgárok nemcsak kuplerájokkal kerülhetnek interneten keresztül jogviszonyba hanem telefontársaságokkal, multinacionális cégekkel, webhely szolgáltatókkal, szoftvercégekkel, például microsoftal stb.
Internetes hirdetés alapján rendelnek ISDN előfizetést, Internetes hirdetés és termékismertető alapján rendelnek páldául egy microsoft vagy egyéb szoftvert, aztán elolvassák a sitehoz kapcsolódó jogi nyilatkozatot, miszerint a cég a webhelyén közzétett információkért semminemű felelősséget nem vállal, wehelyről bárminemű információ letöltése büntetőjogi következményeket von maga után.
( Nemcsak kupleráj , de például a microsoft sem )
Hogy fog igy működni a e-commerce pitlákiában, a vevők és a kliensek kiszolgáltatottságára alapitva.
Kedves Dagotta !
Nincs itt időnként szó a szerzői joggal való visszaélésről. Nincs itt valami kollizió.
Esetleg ezt az ujitást a hagyományos polgári jogban is lehetne alkalmazni.
Két szerződő fél közül az amelyik a szerződést fogalmazta, csak egy példányt készit, kijelenti hogy a szerződés a ő szellemi tulajdona, ö bármikor módosithatja, megváltoztathatja, a másik szerződő fél pedig erre a dokumentumra soha semilyen körülmények között nem hivatkozhat.
Kedves Dagotta !
Te hogy látod az internetes klikkszerződések ügyét.
Eléggé letört vagyok - ok nincs -, és tessék szives lenni kifundálni újabb pitlák történeteket. Mert a reggeli felkelésem óta, most mintha egy pici mosoly jelent volna meg a számon. Nem biztos, de határozottan éreztem.
Tegnap előtt félkaruztam. Nemigen szoktam, illetve csak olyan géphez megyek, aminél már nagyon rég nem nyertek, ehhez pedig elég sok fröccsöt kell meginni, hogy ne csak leselkedjek. Szóval netto 16 rongyot nyertem, mire a tulaj úgy csinált, mintha nem értené, hogy miért nem játszom tovább. Percekig noszogatott. Iszonyatosan ideges és mérges volt. A járandóságomat fém százasokban fizette ki (!!!), majd nem volt hajlandó kiszolgálni. Azt is mondta, hogy nem szeretne a későbbiekben ott látni. Meg, hogy alkoholos állapotban vagyok, ami ugyebár egy kocsmában eléggé természetes. Aztán meg provokálni kezdett. (Figyelsz Daggota?) Én végig csak azt mondtam, hogy Öhhhm. Mhhhhhhö. Távoztomban erőteljesen meglökött. Hátulról! (Gondolom, hátha bepörgög, arra várt.) Hazafelé meg állandóan lecsúcsott a gatyám a sok fémtől, fognom kellett. Nnna, nem baj, ez is pénz.
Hogy mi köze ennek a pitlák történetekhez? Talán semmi. Legfeljebb az én magam kis, különbjeáratú pitlák esetem.
A hétvégén azt hittem, Pitlákiában járunk. Szarvaskő (Eger része manapság) egyik kulcsosházában aludtunk gyerekcsoporttal. Amikor megérkeztünk, a gondnok elővett egy vaskos köteg papírost, az idegenforgalmi adó bevallásáról, és addig nem is láthattuk a szobakulcsainkat, amíg azokat szépen ki nem töltögettük, mindenki egyenként. Név, lakcím, személyi igazolvány szám, diákoknál (akik például tanulmányi kiránduláson adómentesek, tehát minden diák előre nyomtatottan tanulmányi kirándulásként kéktúrázott) diákigazolvány száma, meg még egy-két apróság. Az átkosban, 20-30 évvel ezelőtt elég volt a csoportvezetőnek kitölteni egy bejelentőlapot az adataival, maximum a létszámot írtuk hozzá, nagyon ritka esetben a névsort. De hogy mindenkiről minden személyes adatot begyűjtsön a HIVATAL - az 50-hez közelítő korommal nem vagyok elég öreg, hogy ilyenre emlékeznék.
Általában elmondható, hogy minden zenei jogdíjszámlálónak négy állása volt: Tanulás, gyakorlás, próba, előadás. Ezekhez prgresszív jogdíjkulcsok voltak rendelve. Sokszor ki is használták ezt a lehetőséget, minden jobb előadás gyakorlatilag próbaként volt feltüntetve.
A zenészek arra hivatkoztak: arról igazán nem tehetnek, hogy mások is hallják a próbát. Persze, hogy a fizetésüket megkapják, mindig tartottak maguknál plusz hangszert, a közönségből odaadták valakinek, így már joguk volt oktatásként számlázni, aminek kedvezményes adózása volt pitlákiában.
Ezek a műszerek, szinte kivétel nélkül mechanikus elven működtek, mert a pitlák mufurcok nem igazán bíztak az elektromos, vagy elektronikus elven működő eszközökben. Arra hivatkoztak, hogy a mechanikus műszereket nehezebb babrálni, tehát hitelesebb adatokat szolgáltat.
Mivel a hitelességet és az adatbiztonságot elsőrendű szempontnak tekintették, a műszerek burkolata 1cm vastag kazánlemezből volt, a leolvasó ablakok pedig golyóálló páncélüvegből készültek.
Még rosszabb volt a helyzet a katonai zenekaroknál, mert az ott használt a műszereknek akár harctéri körülményeket is ki kellett bírniuk.
Mi sem példázza jobban a műszerek ellenállóképességét, hogy egy pitlák vegyiüzem avatóünnepségén játszó zenekar műszerei még a gyár felrobbanása után is hiteles adatokat szolgáltattak, és az örökösökön így a Pitlák Illetékhivatal be tuda szedni az jogdíjhátralékot.
A fúvós hangszerekre légáramlás-mérőket szereltek fel, sajnos egy kissé nehéz volt a mérőkereket fújni, ezért néhány kisebb vitálkapacitású pitlák zenész külön kompresszort használt hangszerének megszólaltatásához.
A jobb felépítésű trombitások egyetlen levegővétellel akár egy negyedórát is kibírtak vízalatt, ezért többnyire gyöngyhalászattal egészítették ki a fizetésüket, de kiválóak voltak az úszósportban is. A rövidebb távokat többnyire köztes levegővétel nélkül tették meg, amely külön előnyt biztosított a versenyeken.
A vonós hangszerek vonóira a kilométerórákhoz hasonló szerkezetet szereltek, amelyik a vonó által a húrokon megtett utat mérte. Persze szokás szerint kissé nagyra sikeredett a műszer, ezért a pitlák hegedűsöket már arról meg lehetett ismerni, hogy a vonót tartó kezük szemmel láthatóan is sokkal erősebb volt, másiknál.
Tulajdonképpen a pitlák hegedűsök még szerencsésnek mondhatták magukat, mert különféle másodállásokat vállaltak, portás, biztonsági őr, de kimagasló sporteredményeket is elértek súlylökésben, gerelyhajításban és az ökölvívásban.
Amilyen versenyen csak elindultak, megnyerték. Minden létező világrekordot ők tartottak. Az ökölvívók között rettegett hírnévnek örvendtek a pitlák hegedűsök, többnyire ki sem álltak velük az ellenfeleik, különösen azóta, hogy egy tehetséges ifjú művész –aki egyébként Paganini műveit játszotta virtuóz módon- egyik erőteljesebb ütésébe beleszaladt az akkori nehésúlyú világbajnok, akinek a belső szervei állapotáról hónapokig cikkezett az orvosi sajtó.
A boncolást végző orvos nem akarta elhinni, hogy nem egy kamion ütötte el az áldozatot, mert ennyire összeroncsolódott szerveket még nem látott praxisa során.
A PItlák SZerzők ORszágos ÁRmegállapító és Központi Jogvédő Hivatala (PISZOÁR) semmit sem bízott a véletlenre. Tulajdonképpen mindenért jogdíjat szedtek. Az előadóktól éppúgy, mint a hallgatóktól.
A hangszerekre különféle rendeltetésű jogdíjszámláló berendezéseket szerltettek fel, mert ezzel volt csak pontosan mérhető az egyes előadók teljesítménye, nem bíztak a jogdíj- és adóbevallásaikban. A mérőműszerektől ugyan megváltoztak a hangszerek alapvető akusztikai tulajdonságai, de ezt úgy hidalták át, hogy a zeneiskolákban a tanulók eleve ilyen hangszereken tanultak.
Miért volt erre szükség? Eleinte átalánydíjat kellett fizetni a művek bemutatásáért, de ezen joggal háborodtak fel a szerzők, hogy egy oratóriumért ugyanannyi pénzt kap, mint egy néhányperces könnyűzenei darabért kollégája. Ekkor tértek át a kotta szerinti elszámolásra.
Ez később ahhoz vezetett, hogy egyre hosszabb darabok születtek, és rengeteg hangszert alkalmaztak a pitlák zeneszerzők. Egy átlagos zeneművet akár napokig is játszottak, a több száz főből álló zenekarok.
Ugyancsak érdekes helyzet alakult ki az előadók között. A nagyobb méretű hangszereken játszó zenészek sérelmezték, hogy például egy furulyán sokkal könnyebb játszani, -és szállítani is egyszerűbb- mint mondjuk egy basszus trombone-on. Ekkor szabályozták a nehézségi felárat a pitlák mufurcok, amelyet a hangszer tömege és a hang előállításához szükséges munka teljesítmény alapján állapítottak meg.
Ennek meg az lett a következménye, hogy a pitlák zeneiskolában csak a nagyobb hangszerek oktatására jelentkeztek tanulók, mert egy nagybőgős sokkal többet keresett, mint egy hegedűs. A kisebb méretű hangszereken játszó előadókat mindig külföldről kellett szerződtetni, mert rájuk nem vonatkoztak a pitlák törvények.
A közönségtől csak annyi ideig szedhettek zenés felárat, ameddig szólt a zene. Viszont a pitlák jogalkotók elfelejtették törvénybe iktatni az egyes hangjegyek valós időtartamát, mitöbb a szünetjelekkel nem is foglalkoztak.
Így gyakran előfordult, hogy egy-egy rövidke dalt órákig játszottak a pitlák zenekarok, mert a díjukat megkapták, és így kevesebb jogdíjat kellett fizetniük. Ekkor szerelték fel az első műszereket a hangszerekre.
Ezzel viszont az volt a baj, hogy a zenei szünetet nem tudta hitelesen mérni, mivel nem szólt hang és nem lehetett eldönteni, hogy a hangszer azért nem szól, mert nem használják, vagy azért, mert a két hang közötti csend van csak.
A szünetjelért nem kellett fizetni, ezért sokszor két hang megszólaltatása között negyedórák is elteltek. Ha ellenőrizték a zenekart nyugodtan állíthatták, hogy most éppen a zenei szünetet játszák.
Kukorékolás-korlátozás
Kukorékolás-korlátozást vezettek be a hollandiai Tarmstedtben Jockel kakas miatt.
A zeveni közigazgatási bíróság végzése szerint hétköznapokon este nyolc óra és reggel hét óra között, valamint hétvégeken reggel nyolc óráig tilos a tarajosnak megszólalnia. A dolog előzménye, hogy egy szomszédasszony elviselhetetlen zajártalomnak minősítette a kakaskukorékolást, és panaszt tett ellene a bíróságon. Tarmstedt polgármestere, Jürgen Rudolph ellenben nem értett egyet azzal, hogy bírósági ügy lett a kukorékolásból. "Sajnálom, hogy ilyesmi előfordulhat vidéken. Itt toleranciára van szükség" - vélekedett a "negatív fülemüle-perről" a békeszerető polgármester.
Bocsi, de biztos forrásból tudom, létezik egy jogszabály, mely szerint a hangyák csak télen dolgozhatnak, a tücsköknek pedig nyáron nem éri meg hegedülni a szezonális hegedűadó miatt . Úgy tudom, ezért van, hogy a hangyát kilakoltatták, mert nem tudta fizetni az egyoldalúan módosított lakáshitel szerződés havi részleteit és kamatait. A tücsköt pedig ténylegesen láttam hegedülni az egyik aluljáróban múlt télen. Bár én már nem igazán látom át a helyzetet.
Ez ugyan nem pitlák történet, de akár az is lehetne.... Engedtessék meg hogy idemásoljam valakinek (mert nem tudom, hogy ki, de nem az enyém) a történetét:
KLASSZIKUS VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta anyarat.
Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.
A MODERN VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta anyarat.
Eljött a hideg tél, és a nélkülözo tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergo tücsökrol, és a melegben, terített asztal mellett henyélo hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan
lehetséges, egy ilyen jól fejlodo, épülo országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetoi több hírmusorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a
hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök
áldozata ennek a kirekeszto mozgalomnak. Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel az Esti Showderben, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" címu slágert
énekelték. A miniszterelnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról
biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amibol a tücsök az elozo kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "... hogy ne süvölthesenek
újra az elozo rendszer szelei". Lengyel László politológus a "Mélyvíz" adásában
kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen
típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlo közteherviselés" szellemében. Végül, az "Egyenlo Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós
közremuködése nyomán a hangyát visszamenoleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem fogalkoztatott elegendo számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották és házát az állam
elkobozta. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltunik a hóban. A TV-ben (amit a tücsök a hangya élelmének eladásából szerzett pénzbol vett) a miniszterelnök hatalmas
éljenzo tömeg elott mondja éppen, hogy az új, "fair" elbánás rendszere valósul majd meg országunkban.
Délután Bagoly szerzett szállást, igaz csak egy éjszakára, mert a tervezettnél jóval korábban kellett visszaindulniuk, ismerve a pitlák közlekedési viszonyokat.
Késo délután volt, és elindultak sétálni a pocsolyaparton. A járdakoptatási illeték kifizetésén túl –derült idoben- azonban még hídpénzt is szedtek. Késobb magyarázták el Bagolynak, hogy a pocsolya felüleltén tükrözodo nap- és holdfényt nevezeik Arany-, illetve Ezüsthídnak, és a pitlák törvények szerint hídpénzt kell fizetni a hidak használata után.
A pocsolyaparton házaspárok, szerelmesek még külön andalgási-illetéket is fizettek. Telihold esetében pedig romantikafelárat is felszámítottak a pitlák mufurcok.
Ahogy sétáltak, Bagolynak egy ismeros dallam ütötte meg a fülét. Igen, idegenforgalmi célzattal térzenét is adtak a turistáknak. Néhány taktus után azonban megszakadt a zene, és eleinte csak fojtott morgásokat, késobb már üvöltözo vitát lehetett hallani a hangszórokon.
-Kérem, ön 2 alkalommal fisz-t játszott f-helyett, 4 alkalommal pedig nem az eloírt nyolcadhangot, hanem negyedhangot adott elo a hangszerén, ezért fel kell számítanom a különbözeti pótlékot.
-Idefigyeljen maga süket sarlatán! Magának olyan botfüle van, hogy támaszkodni lehet rá.
-Méghogy nekem? A Pitlák Szerzoi Jogvédo Hivatal képzett munkatársának? Mit képzel magáról? Nem sértegetheti a pitlák állam képviseloit büntetlenül! Ez is benne lesz a jelentésemben!
Megint felcsendült a zene, néhány akkrod, és megint kezdodött a veszekedés.
-Kérem ön sorozatosan megszegi az eloírásokat. A kotta szerint A-dúrt kellett volna fognia és ön szukített A-szeptimet fogott. A többlethangzásért a harmónia-felárat is érvényesítenem kell.
És így ment tovább. Bagoly mostmár igazán kíváncsi lett, és megeresték a zenekart is.
Az ot fogadó látványtól földbegyökerezett a lába. Ilyen hangszereket még az életben nem látott. De ez még hagyján, minden zenész mellett ott állt két ellenor, az egyik ellenor kezében kotta volt, a másikéban pedig egy rendkívul pontos stopperóra.
Igencsak késo estébe fordult már a nap, mikor végre megérkeztek a Pitlák-pocsolyához. Nem foglaltak elore szállást, Bagoly úgy gondolta, hogy ennél mi sem egyszerubb: szállást találni, csak némi készpénz kérdése. De nem Pitlákiában.
A pitlák családtól mindenféle adóigazolásokat, nyaralási engedélyeket kértek, ami meg is volt nekik, de ez most kevésnek bizonyult. Miért? Mert egy ritka természeti jelenség –napfogyatkozás- volt várható a hétvégére. Ezért mindenkinek fény eluzési járulékot kellett fizetnie. Bagoly közölte, hogy o ezt is kifizeti, csak hadd pihenjen már le.
Ez sem hatotta meg a pitlák szálloda-tulajdonosokat. Mivel az egyik pitlák mufurc –Toportyán Jonathán- lett a napfogyatkozás fovédnöke, a fény eluzési járulékon kívul még szerzoi jogdíjat is kellett fizetni, mivel a természeti jelenség –ha rövid idore is- a fovédnök fejében meglévo állapotot is bemutatja.
Ez már Bagolynak is sok volt, úgyhogy az autóban bóbiskoltak egy keveset. Eljött a reggel, Bagoly javasolta, hogy talán látogassák meg valamelyik strandot, és fürdozzenek egy jót. Azon már meg sem lepodött, hogy a Pitlák-pocsolya körül csak fizetos fürdohelyek vannak.
Ahogy bementek a strandra Bagoly egy –ifjúkorában tanult- trükkös, csavart másfélszaltóval akart vízbe csobbani. Még szerencse, hogy idoben lefogták, akik észrevették a lendületes nekifutást.
Bagoly persze megint egy kissé értetlenül pislogott, pedig gyakorlatilag az életét mentették meg az éber nyaralók. Bagoly nem tudhatta, hogy a Pitlák-pocsolya vize -enyhén szólva- mérgezo.
Régi probléma volt ez a Pitlák pocsolyával. Az élolények már régen kipusztultak belole, mert mindenféle üzem ide eresztette a szennyvizét. Hogy megorizzék a pocsolya legendásan kék színét, -amit egyébként több pitlák népdal is megörökített- a pitlák mufurcok kékfesto textilüzemeket telepítettek a pocsolya köré, és azok szennyvizével színezték a pocsolyát.
Ettol ugyan valóban kék lett, de maga víz a nézésen kívul másra nem igazán volt alkalmas. Illetve egy valamire mégis: gyönyöru színes fénykép-felvételeket lehetett róla készíteni az utazási prospektusokba, a pitlák országimázs javításának céljából. Másra nem volt jó.
Nem volt túl nagy tekintélye a pitlák rendorségnek. A pitlák rendorök fizetése még az ottani nyomorúságos béreket is messze alulmúlta, a felszerelésük meg kritikán aluli volt. Például a pitlák rendorségnél rendszeresített fegyverek tuzereje alig valamivel maradt el a gyerekek által használt köpocsovek átütoerejétol, és a pontossága is hagyott némi kívánnivalót maga után. A rendorök sokszor jobban jártak, ha hozzávágták a célhoz a fegyverüket.
A gumibotjaikat sem merték használni, mert különleges hoálló darabokat rendszeresítettek, amelyekkel csak a forró nyomot üthették.
Ezt a helyzetet látva a rendorök eloször csak kisebb-nagyobb buncselekményeket néztek el, de az autósokkal kegyetlenül szigorúak voltak, arról nem is beszélve, hogy tolük némi mellékkeresetre számíthattak. Ezt megakadályozandó a mufurcok egyre több rendort osztottak be egymás mellé. Ennek az lett a vége, hogy egy szokásos járor már 40-50 rendorbol állt.
Mivel ennyi emberük nem volt, ezért a katonaságot is bevetették, mert amúgy sem tudtak mit kezdeni a pitlák hadsereggel. Persze ok sem álltak sokkal jobban a felszerelés terén. Az éloerovel is gondok voltak, mert az ellenzéki mufurcok negyedóráról tíz percre akarták csökkenteni a kötelezo sorkatonai szolgálati idot, de már a negyedórás kiképzés is valamelyest hiányosnak bizonyult.
A katonák nem egyszer hosszában akartak átkelni a folyón, és a harci morál sem volt az igazi. Ezt arról lehetett lemérni, hogy a hivatásos katonákat tömöríto szakszervezetek alanyi jogon követelték minden katona fehér zászlóval történo ellátását.
Hosszas tanakodás után végül is a pitlák mufurcok egy közúti ellenorzés minimális látszámát 40 fo rendor, 1 harckocsi hadosztály, 1 légvédelmi üteg, 2 század gyalogos mennyiségben határozták meg. Átfogóbb jellegu ellenorzésnél még légi fedezetet is kaptak.
Ez utóbbit nem volt egyszeru biztosítani, mert egész Pitlákiában csak 2 darab muködoképes harci repülogép volt, és valljuk be: kissé elevultak voltak ezek is. Bár nemrég korszerusítették ezeket, mostmár a legújabb fa- és széntüzelésre egyaránt alkalmas hajtómuvekkel szerelték fel a repülogépeket.
A pitlák harckocsik páncélzatát is egy kissé aláméretezték. Nemrégiben történt, hogy csínytevo gyerekek kövekkel megdobáltak egy tankot, és az annyira megrongálódott, hogy le kellett selejtezni.
Egyedül a légvédelmi ütegek értek el komolyabb harci eredményeket. Fennállásuk alatt már két ellenséges sárkányrepülot és egy siklóernyost gyoztek le.
De miért is állították meg Baglyot? Nem állt meg egy Panoráma-illeték díjszabást mutató közlekedési táblánál. Egyszeruen nem mert megállni, mert attól félt, hogy ez a rozzant tragacs állóhelyzetbol már nem tud felkapaszkodni az emelkedon.
Tudták ezt a rendorök is, és biztos ami biztos ide mindig kijöttek, mert folyamatosan volt szabálysérto, és a helyszíni bírságokat azonnal beszedhették.
A rövid megállás és kitéro után Bagolyék rendületlenül folytatták útjukat a Pitlák-pocsolyához. A gázleadó-állomás után beálltak tankolni is, -mind a 9 liter benzint- de megéheztek és megszomjaztak, így hát beültek a benzinkút melletti étterembe. A szokásos fertotleníto fürdo után, szegény Bagoly úgy érezte, hogy ez már rémálom.
Nemrég új szabályok léptek érvénybe Pitlákiában. Szeszes italt csak hitelesített méroeszközön keresztül lehetett inni. Mikor beléptek az étterembe egy nyilatkozatot kellett kitölteni, hogy melyik vendég mit akar inni. Mivel Bagoly vezetett, o csak valami lónyálat kért, meg persze a gyerekek is, de a rokon házaspár valami tartalmasabb italra gondolt. Bár ne tették volna.
Eloször is beleültették oket egy fogorvosi székhez hasonló tüneménybe, majd szakavatott ápolók egy áramlásmérovel ellátott csövet dugtak le a torkukon. Szeszes italt csak így ihatott a pitlák polgár. Igaz, hogy így az ízeket nem érezte, meg enni sem tudott, de pitlák állami bevételeirol van szó.
Tulajdonképpen az a lényeg, hogy amit kitölt a vendéglátó azt meg kell inni, ezért minden szeszesitalt infúziós palackokban tároltak, és a vendég torkába helyezett csövön keresztül lehetett csak értékesíteni.
Amikor el akart menni a vendég, akkor eloször leolvasták az áramlásméro állását. Természetesen külön díjazásért, mert a kiszolgálás nem foglalta magába a leolvasást. Utána vették csak ki a csövet a torkából.
Erre azért volt szükség, mert a pitlák mufurcok nem akarták, hogy a pitlák polgár esetleg nyerészkedjen az általa kért itallal. Gondoljunk bele: Még a végén kiköpi, és eladja másoknak, aztán ezt a jövedelmét még letagadhatja. Nem, Pitlákiában ilyesmirol szó sem lehet.
Úgyhogy szegény Bagoly el is határozta, hogy o többet be nem ül semmilyen vendéglobe. Mentek hát tovább.
Ahogy mentek, egyszer csak Bagoly beleállt a fékbe, mert arra lett figyelmes, hogy egy teljes tankhadosztályt fognak rá az autópálya-rendorök, a légvédelmi üteggel együtt.
azon röhögök két napja, hogy az új lobogóval kapcsolatos rendelkezések értelmében a fél várost meg lehet büntetni, mert a zászlók 90%-a vörös rúdon van:) ez maradt nekünk szocreáliából:))
meg 19 este volt egy tüzijáték, csak hallottam, ahogy dörög...főpróba?
Másodsorban is mélyen elszomorít, hogy a topik fénye már csak (gyenge szóviccel) pitlákol, ahelyett, hogy fennen lobogva bevilágítaná Pitlákföld egét (természetesen leróva a megfelelő bevilágítási járulékokat)
cukkanyóval szólva remélem ez csak az időszaki leáll(ít)ás amit a pitlák butaság mível (és a gyagyometer állásának megfeleően jóváírhat heti 1 jócselekedetet) nem tart soká. Gondolom aki eddig nem szólt, csak olvasott ebben a topikban azok mind velem értenek egyet, kell ez minékünk, mitől most megfosztattunk.
